Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-15 / 1389. szám
1945. szeptember 15 BÉRMUNKÁS 7 oldal Szolidaritási sztrájkok (Vi.) Detroit és vidékén éppen úgy most, mint a háború alatt, a sztrájkok legtöbbje amiatt történik, hogy harcos, jó unionistákat dobáltak ki a gyárakból. Most is 40.000-en vannak kint harcban, melyek között a Kelsey Hayes 4.500 munkásának a sztrájkja leglényegesebb. mivel ezek gyártják a Ford autókhoz szükséges fékező készülékeket. így több Ford gyár is lezárással fenyegetőzik. Emellett a Briggs gyárban is mérges a hangulat és részletes sztrájk van. A Hudson Motor Car-nál meg a munkavezetők mentek ki sztrájkra .akiknek a fizetését vágták le a Hudson gyárban. így több mint hat ezer munkás van ott is tétlenül. Legörvendetesebb jelenség, amikor több ezer munkás hajlandó, mint egy ember harcba- szállni munkástársaik védelmére. És Kelsey-Haysnél ez történik, mivel 14 stewardot dobtak ki még a tavaszon ezen gyárból, mert egy goromba munkavezetőt megtanítottak rendre. Már akkor is kimentek sztrájkra, de a tisztviselőség rábeszélte őket, a visszatérésre, azonban most, hogy a háborúnak vége van, nem engedik meg, hogy éppen a legjobb, legharcosabb tagjaikat dobálják ki a munkából és nagyon egységes harcot folytatnak, hogy azokat visszajuttassák a munkához. Az is nagyon jóleső dolog, mikor a munkavezetők olyan egységesen nem csak szervezkednek, mint ezt Detroit vidékén már régebben megtették, hanem sztrájkolni is tudnak, pláne amikor az elvakult igazgatóság 40-50 dolláros havi bérlevágást próbál rájuk sózni, amikor az árak nem esnek és még a munkájuk is rosszabbá, nehezebbé vált. Éppen ezek a formánok is tudták, hogy milyen könnyen és milyen nagy hasznot csináltak a gyárosok a háború alatt. Azt is tudják, hogy a békebeli termelésnél, nekik kell a munkásokat a legvégsőkig hajtani, amitől a háború alatt megvoltak kiméivé és fizetés emelés helyett bérlevágással fizetnek nekik és elvárják, hogy igy is hűségesen szolgálják a tőkéseket. De az idők változtak, ipost már a formánok is felismerték, hogy az egyéni nyalakodás helyett sokkal jobb védőszer a szervezkedés. Tudják, hogy két tűz közé lettek szorítva, egyik gidairól az igazgatóság, másikoról a gyárosok érdekeivel homlok egyenest ellenkező szervezett munkásság érdekei között ők elvannak veszve, ha nem szervezkednek. Például a szomszédos Windsor, Canadában is a Ford munkások azért mentek ki sztrájkra, mert az igazgatóság kiszemelte a háborús veteránokat a lefizetésre dacára, hogy az union kérte, hogy azokat ‘tartcsák meg a munkán, ne hogy azok az union ellen gyűlölködjenek. Ez nagy zavart okozott a jól előkészített union ellenes pro-* paganda tervezetben, mivel az unionra akarták fogni, hogy a veteránokat le kell fizetni. De Detroit vidékén is az union azt akarja, hogy veteránokat tartcsák meg a munkán és inkább azokat fizessék le, akik a háború alatt jutottak munkához és nem bánják ha kapnak is egy néhány hónapos vakációt. ELMÚLT AZ ÁGYUK DÖRGÉSE Háborút nyertek a tőkések, I a dolgozók bérhacot veszítettek. | A még jobban megtollasodott tőkések újból kezdik a munkásság kiéheztetését. Vissza a régi mederbe. A munkásság nad- rágsziját egy lyukkal beljebb veheti. Még sokaknak élénk emlékezetében él a tízéves pangás, munkanélküliség, csak rövid ideig tartott, hogy jobban megtömhette volna a gyomrát, ha nem lett volna az a nagy szigorúság, élelemhiány. A bezárt népkonyhák újból megnyílnak. Városi munkák WPA és más jótékony adományok révén várhatjuk a morzsát, mely lehull a tőkések asztaláról. Négy évig ugratták, biztatták az alvó emberi páriát, még a mennyorszá-* got is ígérték csak a háborút nyerjék meg. Most aztán egyszerre más színben mutatkozik. akkor sem, ha megrövidítette volna a háborút, de még el sem ismernénk olyanfajta fegyvereket a küzdelmünkhöz. A mi stratégiánk a nácikkal vívott politikai háborúban egész végig az 1918-as módszerekkel folyt, ami nagyon kitűnő volt akkor és hasznavehetetlennek bizonyult a nácik ellen. Csak itt Los Angeles és kerületén hetvenötezer munkás lett szélnek minden irányába eresztve. A szám nem nagy, de ez folyton fog emelkedni, mi lesz majd később? Te gyáva alvó emberiség, földnek koronája* j Ember, meddig tűrsz még ? j Mikor kiáltol már megálljt? Meddig hagyod még magadat vezetni láncon ? Még mindég nem látod be ezen földi pokol kínjait, mely egész életeden gyötör? Miért nem teremtesz egy mennyországot a pokol helyett ? Igen ám, ehez szervezett erő szükséges. Több mint négy évtizeden az IWW pergeti a tudás magját és nem tudja az alvó emberiséget mély álmából felrázni. De jön az idő, mert el kell neki hogy jöjjön, hogy minden rabszolga harcba száll! Nem tanultatok a múltak tapasztalataiból ? Csak várjátok a messiást ki soha nem ér ide? Ha olyan energiát fejtettetek volna ki fölszabadításotokra, mint a háborúra pazaroltatok, most meg volna a gyümölcse, élnétek mint ember és mint testvérek leülhetnétek egy asztalhoz. Ezt nevezzük mi IWW-isták Ipari Demokráciának. Bakos LUKSA JENŐ Az élete delén, 57 éves korában dűlt ki sorainkból. Erős szervezete küzdött a gyilkos kórral .amely bensőjében lappangott már hosszabb idő óta, amit ő maga nem akart elismerni és felesége ismételt unszolására sem volt hajlandó orvosi vizsgálatnak alávetni magát, amig az teljesen le nem ütötte lábáról, ekkor azonban az orvosi beavatkozás már sikertelennek bizonyult. Súlyos operáción esett át, de megmenteni az életnek már nem lehetett. Hat heti szenvedés után, agusztus 28-án kiszenvedett. Luksa munkástársunk felette állt azon munkásoknak, akik nem törődnek saját és munkástársaik érdekeivel és úgy veszik a dolgokat amint jönnek. Ő harcos volt mióta csak ismerjük és még mielőtt ismertük. Mint a legtöbb munkáscsalád gyermeke, már a korai ifjúságában elégedetlen volt a középkori viszonyokkal, amelyben részünk volt Magyarországon és otthagyta a győrgyarmati szülei házat. A jobb utáni vágy nagyobb városokba sodorta, azonban hamar rájött, hogy a jobb élet magától nem jön, azért küzdeni kell és következetesen már ifjú korában a munkásmozgalomban találja helyét, mert felismerte, hogy a munkásosztály jobb jövőjéért csakis ott lehet sikeresen küzdeni. Nyugtalan természete azonban űzte tovább és mivel sokat hallott Amerikáról, útját az Egyesült Államok felé vette. 1906-ban vándorolt ki, azonban ideérkezve nagy csalódásban volt része. Gyakorlatból tapasztalta, hogy az a sok szép és jó ,amit Amerikáról beszéltek csak mese volt és a munkásosztálynak nagyon sok tennivalója van még itt is. így természetesen előbbi meggyőződése még szilárdabb gyökeret vert és későbbi éveiben mint osztálytudatos munkás harcolt amerre megfordult. Pedig sokfelé megfordult. Korábbi éveiben egyike volt azon vándormunkásoknak, akik az év nagyobb részében utón voltak és ily körülmények közölt ismerkedett meg az IWW- val is. Mivel itt a vándormunkások nem az országutakon bandukolnak, hanem a vasutakon, teherkocsikban, vagy a kocsik alatt, ahol a kalauz nem kéri a jegyeket. A hosszú utakon gyakran találkozott agitátorokkal, akik a forradalmi Ipari Unionizmus eszméjét terjesztették az ország egyik szélétől a másikig. Ott kapta az első leckét a forradalmi Ipari Unionizmusból és annak volt lelkes hive halála napjáig. Vándorlás közben súlyos szerencsétlenség is érte .amelynek az egyik lába áldozatul esett. Ily testi fogyatékossággal már a vándorlás súlyos feladat volt és abba kellett hagynia. Az utóbbi két és fél évtizedben Chicagóban tartózkodott és akik ismertük, mint osztálytu- dátos forradalmárt tiszteltük és távozása pótolhatatlan űrt hagyott sorainkban. Temetése augusztus 31-én volt a Wm. Smith & Son temetkezési intézetből ,ahol a közvetlen családján kívül' nagyszámmal jelentek meg munkástársai és ismerősei á végtisztelet megadására. Az IWW részéről Pika Pál munkástársunk méltatta hasznos munkásélete teljesítményét és búcsúztatta el családjától és munká^társaitól. Az Amalgamated Clothing Workers of America, Local No. 5 részéről Topias Kekkonen .beszélt, mely szervezetnek Luksa munkástársunk foglalkozása révén tagja volt és a család óhajára Izsák Ignácz barátunk mondott alkalmi beszédet angolul, mely megnyugtató hatással volt a gyászolókra. A végső állomás az Akacia temető hamvasztó terme volt, ahol Wm. Smith mondott rövid beszédet, melynek elhangzása után átadtuk a testét az emésztő lángoknak. Amikor a halál már kikerülhetetlen volt. Luksa munkástársunk többek előtt nyilatkoztatta ki óhaját temetését illetőleg és a család igyekezett azt teljesíteni. így az teljesen a modern szellemnek megfelelően ment végbe. Munkástársak és ismerősök nagyszámmal látogatták a ravatalt és jelentek meg a temetésen. Számos tisztelője vi- rágkoszoruval fejezte ki részvétét — többek között az IWW magyar tagjai és az Amalgamated Clothing Workers 5. lo- calja is, úgy hogy a koporsót virágerdő vette körül. Luksa munkástársunk eltávozott és — Pika munkástársunk szavai szerint — emlékének akkor adózunk legméltóbban, ha azt a munkát, amelynek végzésében a halál őt meggátolta, tovább foytatjuk, amig a bérrabszolgaságot felváltja az Ipari Szabadság. ELISMERÉSÜL Az IWW chicagói Magyar Tagjai által Luksa munkástársunk ravatalára helyezett koszorú költséghez hozzájárultak: Bukovszki Sándor, Kotzán Károly, Fábián Zsigmondné, Pika Pál, Sütő István, Varyu Henry és Zára János. ÜZEN A SZERKESZTŐ Többeknek. A Bérmunkás augusztus 18-án megjelent számában terjedelmesebb cikket közöltünk az atombombával kapcsolatban. Azóta úgy levél- oen, mint személyesen is többen kértek, hogy adjunk még részletesebb magyarázatot az atomenergiára vonatkozólag. Miután ez a kérdés”ily for- mában évi konvenciónkon is felvetődött, elhatároztuk, hogy az atomenergiára vonatkozó terjedelmesebb magyarázó cikket a Bérmunkás 1946-os Naptárában fogjuk hozni. Egyébiránt naptárunkról amely már munka alatt van, a következő számokban majd bővebben ir- runk.
