Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-15 / 1389. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 15. Szabadok vagy atomaták legyünk? Irta: PERCY WINNER Nem találom szükségesnek Percy Winner ezen elméleti fejtegetését a cikk elején bírálat alá venni, annál inkább sem, mert lehet, hogy olvasóink maguk fognak hozzászólni, különösen olyan helyeken, ahol sem én, sem az olvasók nem értenek vele egyetA cikk, amely két részben fog megjelenni, különösen érdekes- Érdekesek azok az összehasonlitások, amelyet azon módszerek alkalmazásában lát meg az iró, amit a nácik a mi tőkésrendszerünktől kölcsönöztek- Továbbá lélektani alapon mutatja ki az iró, hogy sok közössége van a nácizmusnak a hanyatló kapzsi kapitalizmussal- Ha tehát olyan részek vannak a cikkben, amellyel nem egyezünk meg, mondjunk becsületes véleményt róla. Szerintem a nácizmus ilyenkénti bírálata egészen uj előttünk, azért is ragaszkodtam, hogy teljes fordításban adjam vissza a cikket, amely a “The New Republic’’ szeptember 3-iki számában jelent meg. (A fordító) •—--------------------------------------I. Meghívást kaptam a Fehér Ház-ba 1941 őszén, amidőn visszatértem Német és Olaszországból ,ahol néhány évet töltöttem. Roosevelt elnök intézett hozzám kérdéseket egy órán keresztül, hogy mi történik a tengelyhatalmak országain belül, tudva, hogy a 20-as évek közepén öt évet töltöttem ezen országokban és különösen érdekelte, hogy történt-e változás és miképpen, a fasizmusban. Tudni akarta, hogy a fasizmus egy generáció története alatt mennyiben segítette vagy hátráltatta az olaszokat megbirkózni a modern háborús problémákkal. Egy anedtotát mondott el »amellyel tudtomra adta, hogy miről kíván tőlem hallani: “Hónapokkal ezelőtt uj típusú és gyártmányú repülőgép szállítmány érkezett Egyiptomba az angolok részére, összesen húsz darab. Mivel a gépek túl finomak és kényesek voltak arra, hogy közönséges gépmunkások által összerakva, rögtön használatba vegyék őket, ezért válogatott angol repülőgép specialistákkal rakatták össze és próbálták ki. Dacára a nagy elővigyázatosságnak több a gépek közül súlyosan megrongálódott. Majdnem ugyan ezen időben, ezen gépekből, ugyancsak húsz darab lett küldve az oroszok részére is. Noha csak a rutin gépmunkások által lett összerakva, egy sem rongálódott meg. Amellett rövidebb idő alatt szolgálatba tették őket, mint az angolok.” Ezen pontnál fölemelte az elnök mind a két kezét, jobb kézen szétterjesztve ujjait, hüvelykét és első, valamint a második ujjait a balkéz ujjaira kapcsolva mondotta: “Emlékszem, midőn fiatal ember voltam, mi úgy gondolkodtunk, hogy valamennyi orosz muzsik (paraszt) öt buta, ügyetlen hüvelykkel mind a két kezén. Néha elgon- dolkozok rajta és ez a legfontosabb dolog ami Oroszországban történt, mondhatnám az egész világra is nézve, az a tény, hogy az oroszok csekély negyed század alatt megtanulták azt, amit mi azt hittünk sohasem tanulják meg: hogyan kell a kezeiket használni.” Olaszországban — jelentettem az elnöknek — a fasizmus kevésbé tanította meg az embereket nem csak az ujjaik használatára, de a fejük és szivük használatára sem, mert a fasizmus hamis diszciplínája | megfosztotta őket az általános ember fegyelemtől. A mechani- zált militarizmus megerősítette a tradicionális ellenszenvet a németek iránt az olaszokban. Bizonyosan gondolkozott Lenin afölött, hogy szükség volna átformálni mechanikára a muzsikot amidőn ezeket mondta: “Szovjetek az elektrifikációhoz adva jelenti a szocializmust.“ Sztálin uralma alatt az oroszok lehet, hogy nem fogják megvalósítani a szocializmust azon formában, ahogy Lenin akarta, de óriási léptekkel haladnak az irányban, hogy gazdasági életükbe bevezessék a modern technológiát, s még nagyobb léptekkel a modern technológiának pszichológiája felé. Nem csak azt tanulták meg, hogyan kell használni kezeiket, de azt is, hogy miképpen kell csinálni használni és “érteni” a gépekhez olyan magas fokon, amit el sem lehetett képzelni egy negyed századdal ezelőtt. Századok butaságának történelmi megvilágításában tény az, hogy az orosz háborús anyag bár gyakran alacsonyabbrendü az amerikai, német s angolhoz viszonyítva, mindazonáltal bírja velük a versenyt, amelyet azzal a Sztálin féle Szovjettel lehet megérteni, amellyel a szocializmus helyére tett. A Szovjet egy politikai rendszer társadalmi gazdaságra alapozva és technológiai módszer által előirt szükségesség nagyban a kapitalista országoktól tanulva, mint Amerika és a nácizmus előtti Németország. Mielőtt az oroszok a “lend- lease”-en keresztül kaptak repülőgépeket ,tankokat, jármüveket és más háborús anyagokat ,amely nagyoban elősegítette előnyomulásukat Bécs és Berlin felé, Henry Fordtól kaptak annyi oktatást fölépíteni a háborús gépezetüket, mint amennyit Marx Károlytól kaptak. Kevésbé tudják, hogy a nácik is Amerikától kaptak leckét fölépíteni a háborús iparokat. Ha a Szovjet háborús gépezet egy módosított képe az amerikainak, akkor a náci még hatásosabb bűvös, vagy ha úgy tetszik gonosz torzképe. Valóban minden eleme, amelyet összeszedtek, hogy a náci háborús gépezetet fölépítsék, valamely kölcsönzött eredetinek szándékosan eltorzított változata volt. Még a fasizmust is amelyből összetevődött az eredeti olasz formából kölcsönözték, éppen úgy, mint a szociai lizmus, amely az orosz háborús gépezetet segítette fölépíteni. A német nácizmust igy is meghatározhatjuk: fasizmus plusz “politikalizációja” a modern tömeg pszichológiának. Más szavakkal: a politika és politikai lélektan alkalmazása a modern üzlet és iparok által egy olyan hatalmi rendszerben, ahol eltökéle'tlen, kötelezően és “totally” vannak az emberi lények kifejlesztve egy módszer által lelketlen lényekké vagy dolgokká. A nácizmus alatt az összes politikai berendezkedéseket, vagyis a társadalom arculatát annyira mechanizálták vagy elembertelenitették, hogy végre “assembly line”-á változtatták, ahol bevezethették az emberiség egy részének megsemmisítéséhez alkalma zott eszközöket. River Rouge fényes mechanikai tökéletességét változtatták át Maidanek és Buc- henwaldban büzlő borzalmakká. Amint a betegség ragályos tüneteinek föl nem ismerése súlyos károkkal jár egészségünkre úgy a náci idea és módszer, amely az emberiség elpusztításához vezetett az amerikai termelés ideáljának és módszerének átalakított mása. A náci háborús gépezet egy Frankenstein volt, amely egy szörnyű “assembly-line”-on hömpöl y- gött. A nácizmus összetörésével nem csak a sok vért és értéket pazaroltuk el, hanem átalakítottuk az országot és saját magukat egy nem produktiv háborús gépezetté, amelyben drága energiát és tehetséges erőket vontunk el a hasznos termeléstől. Persze, végre elpusztítottuk a pusztítót és újból azt tehetjük, ha újból megengedjük bizonyos elemeknek saját országunkból fölépíteni megint a náci pusztítót. Tudjuk, hogyan láttuk el Japánt ócskavassal, kölcsönökkel a németeket, de lehet, hogy sokan nem tudják azt, hogy mi ingyen adtunk a náciknak néhány fontos elemeit a dolgoknak, amely sokkal jobban mint bármi más, hozzájárult levere- tésük nehézségéhez. Azzal, hogy meghamisították és átformálták, nem lett kevesebb értéke ajándékunknak. / Rendkívül fontos dolgot kaptak tőlünk a nácik, amit mi az elmúlt 25 év alatt tanultunk: az anyagi termelés technológiájának felsőbb alapon történő mechanizációját; egyesítve felsőbb fokon az emberi és lélektani elemek standardizáci- óját egy technológiai kollektiv társadalomban. Amidőn megkezdődött a háború a nácikkal, a mi ipari fölényünk egyensúlyozva volt a nácik millitarista berendezkedése által. A gépek közötti harcban nekünk több gépünk volt és ami azt illeti más fölszereléseink is jobbak voltak — élelem, ruházat, stb. Ha mi igazságosak és tárgyilagosak vagyunk, el kell ismernünk, hogy voltunk a nácik fölött előnyben a harci készségben; (morality) ember anyagunk sem volt felsőbbrendü és a gépeink sem voltak jobbak amelyekkel a háborút megnyertük, hanem több emberünk, itöbb gépünk volt, mint a náciknak. Megvertük őket mert az angolok kihasználták azt a keskeny vizet, ami őket elválasztja a kontinenstől, az oroszok meg azt a nagykiterjedésü gaz- \ dag földet, amellyel időt nyer- ! tek részünkre, hogy fölépítsük i gépeinket és megszervezzük a hadseregünket. Még mielőtt megvertük őket darabokra törtük és még igy sem dőlt össze a náci háborús gépezet. Még sokáig kitartottak akkor is, midőn az anyag szolgáltatás reménytelen volt részükre. Bátran kimondhat j uk, semilyen eleme a náci gépezetnek nem volt olyan jó, mint a harcikészsége (morale). A fasizta morál Olaszországban és bárhol másutt szétmorzsolódott, de a náci morál nagy orosz és amerikai seregeket tartott főn, amidőn már darabokra törték. Mikor már gépek nélkül maradtak, nagymennyiségű gépek ellen harcoltak kézzel. Ezeket sem a német temparamentum- mal, sem a német katonai tra- diciókkal nem magyarázhatjuk meg. Ez nem történt meg az első világháború alatt. Kevés értéket találunk azon magyarázatban is, hogy a gestapo és Gőbbels ijesztgetése bírta volna rá őket a nagy ellenállásra. A náci morál az emberek el- személyesitése és elegyénietle- nitésének az eredménye, amelyben a németek lélektanilag egy tömegbe, egy érzelmileg egybekötött állandósított egységbe kovácsolódtak össze. Egy nép, mint a német, amely vérmér- sékletileg rendes és tradicionális módszeres ; belenevelték azt, hogy vérszerint gondolkozzék; vesse alá magát egy óriási kontrol alatt tartott kísérletezésnek. Intellektuális ésszerű tehetségét rendelje alá érzelmeinek és egyéni kifejezéseit cserélje el az állam akarata és parancsa szerinti tömeg és^ közös részvételben. A mitológia, titokzatossága a fanatikusság azt a célt szolgálta, hogy a fasizmust vallásos és törzsi formába öntsék. A módszerek némelyikét innen Amerikából szedték föl — persze erősen korruptálva. A náci morál a fasizta fanatizmusnak egy uj verziója volt, hozzáadva az amerikai politikalizációt, a technológiának gépesítését az anyagi tömegtermelésben; egy uj technikáját a gondolkozás nélküli emberi lények tömeges létrehozásának egy állandósított lélektani formában. A náci állam ugyan azon ideákkal, módszerekkel és eszközökkel csinálta a hasznot, mint az amerikai üzlet tette. A náci állam termelte az embereket, az emberi gondolkozásokat és érzelmeket körülbelül olyan változatos módszerekkel, mint ahogy mi itt Amerikában a dolgokat, vagyis a tárgyakat termeljük és megengedjük a tömegeknek annak élvezését és fölhasználását. Amit a náci. állam vett tőlünk a háborús gépezetéhez ,azt mi itt Amerikában nem tudtuk volna használni. Mi az üzletet és politikát két különböző légmentes helyen próbáljuk tartani, ámbár a lélektani kollektivizmusunk a legkeményebben támogatja a “free enterprise” (szabad vállalkozás) profitrendszerét. Még a legsúlyosabb nemzeti krízisünk idején is egyedüli nagy nemzet voltunk, kik vigyázva kerültük a “politikai háborút”. Bátran kimondhatjuk, hogy mi nem akartunk és nem is tudtunk olyanfajta politikai háborút vívni, mint a nácik még
