Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-09-15 / 1389. szám

1945. szeptember 15

BÉRMUNKÁS

5 oldal

JEGYEZD MEG-------------------------Ajánlja: St. Visi,

Olaszországban még ma is a szövetséges kontrol bizottság, mely leginkább angol-amerikai tisztekből áll, még mindig arra kényszeríti a helyi és kerületi kormánytisztviselőket, hogy a királynak tegyék le a hüséges- küt, aki erre nem hajlandó, nem foglalhatja el az állást.

Toscanini a hires karmester, aki eddig nem akart hazamenni, nem akart a király alattvalója lenni, most többszörös hívásra kijelentette, hogy hazamegy, mert az angol választások eredményeképen reméli, hogy nem sokáig maradhat a kis olasz király a trónon.

Mi nem várjuk azt, hogy az angol munkáspárt mindjárt megvalósítja a szocializmust, de azt elvárjuk, hogy nem fogják megakadályozni, hogy ha más országokban azt igyekeznek megvalósítani, amint azt a toryk tették.

Most a “Púpét Show”-nak uj figurái lesznek. Petain, Laval, Quisling, után Hirohito és Kang Teh császárok is lesznek madzagon rángatva. Vagy talán jobb volna ha kötélen, csak úgy szép csendesen lógnának.

Petterson, California képviselő szerint Stillwellt azért hívták vissza Kínából, mert nagyon erősen tiltakozott az ellen, hogy Chiang Kai Shek, az amerikai “Lend Lease” fegyvereket nem a japánok ellen, hanem a kínai kommunisták ellen használta. Ez a büntetés Stillwell ellen a Roosevelt és Chiang közötti barátság miatt volt.

A bolgárok egy tekervényes és szerintem buta választási módozatot dolgoztak ki. Megérhetjük, hogy azt feladták az angol-amerikai tiltakozás miatt. Az nem választás lett volna, mivel csak egy egy jelölt volt minden pozícióra. Csak választási komédia.

Sokan azt állítják, hogy az atombomba elpusztítja a világot. A jelek azt mutatják, hogy éppen ellenkezőleg, megjavítja és még a háborút, az emberi őrültség legmagasabb fokát is megakadályozza.

Hogy atombombával miért nem lesz háború? Hát azért, mert abból nem lesz haszon senkinek. Egy bomba, mely esetleg ezer dollárba kerül, 100.000 embert és egy tucat gyárat elpusztít, melyben sok miiló dollárba kerülő^ ágyuk, bombák, repülők, hajók készültek. No meg az atombomba nem válogatós, hogy az amerikai Ford, General Motors vagy más kartelok gyárait megkímélje, mint a repülők tehették.

Majd ha az angol-amerikai kutató társulatok Kínába mennek a jelen és a múlt idők civilizációját kutatni, megállapíthatják, hogy a pogány japán rombolás, barbárizmus volt-e a

rosszabb, vagy a keresztény rombolás és barbárizmus Európában ?

Franco spanyol diktátor nevelésében részesült iskolás gyereket kérdi a tanítója, hogy ki találta fel Amerikát? — Franco vágja ki a gyerek.

A második kérdésre, hogy ki irta' Don Quizsote cimü müvet. A gyerek megint csak azt a feleletet adta, hogy Franco.

Erre a tanító megkérdezte, hogy te nem hallottál a hires Íróról Cervantesről.' A válasz az volt, hogy nekünk csak egy vezérünk van és az Franco. Amire a tanító azt felelte, hogy a kérdezett dolgokat még sem Franco csinálta. Erre a gyerek azzal a váddal vágott vissza, hogy a tanitó elakarja venni Francotól a dicsőséget, igy bizonyosan szociálista.

Ha már megegyezünk abban, hogy a második világháború véget ért, nagyobb mértékben lássunk hozzá az osztályharchoz.

Indiában legújabban nagy erőre kapott a co-operative mezőgazdasági mozgalom, innen Amerikából rendeltek sok trac- tort a modern termelésre.

Nyolcvan óra alatt 700 dollárért körül repülhetjük a földtekét. így nem csoda, hogy azok akik azt állították, hogy a föld lapos és négy sarka van kihaltak, talán szégyenükben.

Legújabb hírek szerint a fa- sizta ellenesek nagyon megerősödtek Spanyolországban, melyre Franco még nagyobb teror- ral felelt. Ez az egyetlen hathatós eszköz, melynek a segítségével még meghosszabbíthatja hatalmát.

A japán földi isten Hirohito évi jövedelme 1,000,000,000 dollár volt a háború előtt. Most az a kérdés, hogy az amerikai igazgatás alatt mennyi lesz? Lesz-e annyi mint a Ford, Mellon, Rockefeller amerikai császároknak? Talán megtekintette ezen amerikai fejedelmek évi jövedelmét és örömmel cserélte fel a “managementet”.

Hogy vége van a háborúnak azt legjobban a gazolin állomásokon lehet észrevenni, ott most már az autó ablakokat is megtörlik egy kicsit.

MÁSFÉLEZER EMBER GYILKOSA

Bokornak, a közelmúltban kivégzett nyilas pribéknek, egyik hóhérját vidéken elfogta a politikai rendőrség. Mónos József napszámos évek óta volt a nyilaskeresztes párt tagja és az egyike volt a hírhedt “zsidóki- sérőknek”. . A Városmajorból összeszedett zsidók közül húsz embert ölt meg a Dunaparton és ezenkívül tizennyolc alkalommal vett részt hasonló kirándulásban. Mónos lelkiismeretét közel 1520 ember meggyilkolása terheli.

Ne reménykedjünk

(a.l.) Most a fegyverszünet alkalmával sokan örömmámorban úsznak. Pedig a győzelmi eredmény nem az, amit a társadalmat tényleg fentartó proletáriátus bárminemű győzelemnek elkönyvelhet. Hiszen a mostan végétért háború éppen úgy, mint a múltak háborúi, az urakodó osztály érdekeit volt hivatva szolgálni.

Sohasem hittük és másokkal sem akartuk elhitetni, hogy a jelen háború a munkásosztály érdekeit volt hivatva szolgálni. Tudtuk kezdettől fogva, hogy a magántulajdon rendszerén épült kapitaizmus, mindent elkövet, hogy rendszerét továbbra is megtartsa.

Azonban ott, ahol az uralkodó osztály létkérdése már veszélyeztetve van a feltörekvő proletáriátus által, ott a kapitalizmus szívesen lép szövetségre a nemzeti szocialista néven ismert, de máskülönben fasizta elemekkel. Hogy azután a fasizmus milyen eszközökkel dolgozik, már bebizonyosodott tény, hogy mindenkori eszközei a fajgyűlölet és ennek eredménye képen a haladó elemek elleni harc, mely természetesen felöleli magát az egész öleli magát a feltörekvő munkásosztály szervezeteit. A magán- tulajdon rendszerére épült kapitalizmus, sohasem akar senkivel osztozkodni a harácsolt profiton. Már pedig tudjuk, hogy a fasizmus alatt maguk a fasizta főkolomposok osztozni kívánnak a kapitalizmusnak tett szolgálataikért.

Ez adott azután okot a magánkapitalizmusnak arra, hogy a fasizmussal társult államkapitalizmus ellen felvegye a harcot. Csak azt tartva szem előtt, hogy a magántulajdonon épült rendszerük további fenmaradása biztosítva legyen.

A társadalmi eseményeket tüzetesen figyelő ember tudja azt, hogy a győztes magánkapitalizmus ellenez bármilyen társadalmi változást. Sőt bármilyen egyszerű reform törekvések ellen is a legmesszebbmenő harcot fogja inditani.

Pedig az utóbbi időben, de sokat hallunk az “ujjáépitésről”. Igen ám, de a kapitalista osztály a busás háborús profit elkönyvelése után, nem ismer magánál semmilyen felsőbbséget. Náluk az átlagos nép érdeke nem fontos. És hogy a háború horribilis profitja gazdaságilag még hatalmasabbá tette őkét, bizonyítja az ,hogy már jóelőre figyelmeztetik a kormányt és a törvényhozó testületet, hogy ne próbáljon az üzleti életbe beleavatkozni. Most úgy látszik, hogy maga a kapitalizmus igyekszik felrúgni az ö saját érdekeit szolgáló nemzeti alkotmányt. Igaz ugyan az, hogy a kapitalizmust mindig sokkal jobban érdekelte a profit, mint a hangzatos jelszavak. A hangzatos jelszavakkal csak éljen a nép. Ha ugyan ők azzal is megelégednek.

Azt tudjuk, hogy háborús termelésről békés termelésre való áttérés bizonyos időt igényel. Tudatában, hogy ennek következtében több millió munkás válik munkanélkülivé. És bizony hangzatos jelszavakkal nem lehet az éhező gyomrokat jólakatni. És most, hogy az Egyesült Államok kormánya munkanélküli segélyt akar folyósítani a munkanélküli munkások számára, erre már a kapitalista osztály is felharsog és nem látja helyesnek a munkanélküliek segélyzését. Azt sem látja helyénvalónak, hogy esetleg a kormány közmunkák révén ‘tegye lehetővé a munka- nélkülieknek elhelyezését, akik a magánvállalatoknál nem képesek alkalmazást kapni.

A magánkapitalizmus nem tűri azt, hogy a kormány esetleg mint munkáltató szerepeljen.

ők úgy vélik, hogy mennél több munkanélküli van. a munkáspiacon, a munkabérek a lehető legalacsonyabban vásárolhatók meg. Érdekes de igy van! A háború kezdetén, amikor a kormány milliárdokat költött teljesen uj iparvállalatok felépítésére teljes berendezéssel. Amikor azután átadta a kapitalistáknak, hogy a nép pénzén felépített gyárakban profitott húzzanak, akkor szívesen húzták a hasznot, hiszen a pénznek nincs szaga még akkor sem, ha embervérbe van áztatva. Most jönnek azután a bajok, amikor a kormány valami módon a munkanélküliek nyomorát akarja enyhíteni. De sokszor- hallottuk már azon jóhang- zásu kijelentéseket, de különösen azoktól leghangosabban, akik bármilyen reformokat elleneznek, — de a választások alkalmával még a csillagokát is neki Ígérik a szavazóknak. — Ezek azt szokták igen nyomatékosan hangoztatni, hogy olyan kormányt akarunk, amely “a népek által a népekért” (“by the people, for the people”) van.

És most, hogy a kormány javaslatot ajánl az úgynevezett újjáépítés tartama alatt a munkanélküliek ellátására vonatkozóan, feljajdulnak a kaptalizmust hűen képviselő reakciósok: “Nem akarjuk, hogy a kormány beleavatkozzon az üzleti dolgokba.

Hová tűnt a hangzatos jelszó: A mi kormányunk a népek érdekeit van hivatva szolgálni. Most is mint mindig, azt a kijelentést tehetem, hogy ne reménykedjünk abban, hogy a kapitalizmusnak úgy a múltban, mint a jelenben bármikor szívügye volt a népek jóléte és boldogsága. A kapitalizmus a profit rendszeren I alapszik és maga a profit semmi más, mint a termelő munkások munkaerejének megrablása. A munkásosztály hivatása lehet csak egyedül, hogy a kizsákmányolást megszüntesse.