Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-15 / 1389. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) hungarain organ of THE I. w. w Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............................$2.(JO i/ne Year .......... $2.00 Félévre ................................. 1-00 Six Months _____________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ____________ 5c (Jsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE i^j 42 A “Private Enterprise” ülősztrájkja (gb.) Az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma egyre növekszik dacára mindazon hivatalos erőlködéseknek, amelyeknek célja az iparok rekonstrukciójának meggyorsítása. Mint minden ilyen esetben, úgy most is a felelőséget egyik intézmény, vagy közeg a másikra tolja. Vannak, akik azt állítják, hogy bizonyos törvények meghozása késlelteti a háborús iparoknak a békebeli termelésre való átépítését. És az ország, meg a nép nagy szerencsétlenségére a japánok éppen akkor adták meg magukat, amikor a honatyák vakációztak. Csak nem kívánhattuk, hogy ily “csekélység” miatt a több mint kéthónapos pihenést abbahagyják. Elvégre még a munkások is pihentek két napot s ha a dol- dozóknak kijárt két nap, akkor a semmitevőknek két hónapra van szükségük. A háború alatt állandóan azt harsogták füleinkbe, hogy a békbeli termelést csak a “privat enterprise” (magán vállalkozás) fogja tudni kiépíteni. Most azonban azt látjuk, a “private enterprise” fiuk egyszerre elhallgattak. Sőt közelebbi vizsgálatnál azt vesszük észre, hogy az amerikai nagytőke, — amelyet a “private enterprise” név alá rejtenek, valóságos ÜLŐSZTRÁJKBA MENT. Csak immel-ámmal dolgoznak az iparok átépítésén, igen sok esetben pedig a munkaalkalmak csökkenését a munkások szervezeteinek letörésére akarják kihasználni. Mint tudjuk, minden sztrájknak van valami oka, vagy célja, így az amerikai “magánüzlet” ülősztrájkja sem céltalan. Nem is sokat kellett várnunk s megtudtuk, hogy az amerikai nagytőkések első követelése az Office of Price Administration beszüntetése. Természetesen ezek a jó urak nem az OPA nevű iroda személyzetére haragszanak, hanem azt akarják, hogy a szövetségi kormány szüntesse meg az árszabályozást. Azt állítják, hogy a békebeli árukat nem adhatják azon árakon, amit az OPA megszabott. A Gyárosok Országos Szövetségének elnöke nyíltan megmondotta, hogy az OPA által megszabott árak nem adnak olyan profitot ,amely érdemessé tenné a magántőkének üzletbe való fektetését. Olyan erős propagandát fejtettek ki ebben az irányban, hogy az OPA már be is dűlt nekik az uj automobilok árainak megszabásánál. Chester Bowles, az OPA adminisztrátora már nyilatkozott, hogy az automobil árak magasabbak lesznek, mint voltak 1942-ben. Az automobil gyárosok 55 százalékos áremelést követelnek, hivatkozva az átépítés költségeire és a magasabb bérekre. A magántőke olyan erős nyomást gyakorol a magasabb, esetleg teljesen korlátlan profitszerzésért, hogy azt maga Truman elnök is szóvátette a kongresszushoz intézett üzenetében, amelyben figyelmeztette a gyárosokat, hogy az átépítés költségeit ne egy évben igyekezzenek visszaszerezni, hanem osszák el az éveken át tartó termelés arányában. Van azonban egy más dolog, amit szintén számításba kell vennünk, az az, hogy a háború alatt a tömegtermelés jobban kifejlődött. Ma sokkal tökéletesebb gépek és módszerek állnak a termelés szolgálatában, mint a háború előtt. Azért a termelés gyorsabb és olcsóbb lett, vagyis még a háború előtti árak mellett is nagyobb profitot kapnak a gyárosok, mint a háború előtt, dacára a magasabb munkabéreknek. És végre nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az amerikai tőkések, — vagyis a “private enterprise”, billió meg billió dollár értékű gyárakat és gépeket kap úgyszólván szép szóért, így valójában az amerkai tőkések nem a már eddig összeharácsolt vagyonukat kockáztatják, hanem csak az adófizetőktől szedett összegeket. A kapzsiságuk azonban olyan határtalan, hogy még igy is ugyanolyan asztrológiai magasságú profitot akarnak, mint kaptak a háborús termelvényeken. A munkások ülősztrájkjait annak idején megtörték. De nagy kár, hogy az Egyesült Államok népe nem látja be, hogy most meg kellene törni a magántőke ülősztrájkját is. Ez nagyon könnyen menne most, ha a gyárakat, a bányákat és egyéb ipartelepeket üzembe állítanák a munkások a sztrájkoló tőkések kizárásával. Hiszen valójában úgyis csak a szellemi és fizikai munkások fogják üzemben tartani az ipartelepeket, amikor a tulajdonos azt KEGYESEN MEGENGEDI. Ezért az engedélyért persze nagy profitot akarnak. Ami azonöifa sokkal nagyobb baj az, hogy ha ilyen profitra nincs kilátásuk, akkor nem adnak engedélyt a munkásoknak, hogy dolgozzanak a gyárakban, — azokban a gyárakban, amelyeket a mukások építettek fel. A “prvate enterprise” ülősztrájkja jó leckéztető az amerikai munkásoknak. Nyaraltak a magyar proli gyerekek (gb.) A Magyarországból eddig nagyon szórványosan érkező lapokat olvasgatva a Budapesten megjelenő “Világosság” cimü napilap julius 22-iki számában ezen a kis, de szerintünk NAGYON DE NAGYON SOKAT MONDÓ HÍREN akadt meg a szemünk: A BALATONON NYARAL 590 MUNKÁSGYEREK Ma délelőtt 11 órakor elindult a főváros első vonata a Balatonra. 590 munkásgyermeket nyaraltatnak három hétig Balatonzamárdin, Bogláron, Bélatelepen, Ba- latonmárián. A gyerekekre pedagógusok ügyeinek fel és orvosi felügyelet alatt állanak. Napi négyszeri bőséges étkezést kapnak. Az indulásnál Polákné Stern Sze- » rén ,a kilencedik társadalompolitikai ügyosztály vezetője is jelen volt. < Az itthonmaradt fővárosi gyermekek részére a Hűvösvölgyben, Népligetben, Városligetben és a kőbányai Rottenbiller-kertben kirándulóhelyeket, üdülőtelepeket és játszótereket létesítettek. Naponkint körülbelül ezer gyermek utazik ki villamoson ezekre a kirándulóhelyekre, ahol tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. A ligeti tó fürdőül szolgál ,ahol pedig nem lehet fürödni, ott szabad zuhanyozók állanak a gyerekek rendelkezésére. A Bérmunkás olvasói ,akik jól ismerik a magyar proletár gyermekek szomorú sorsát a múltban, megértik, hogy ezt a kis hirt miért tartjuk oly fontosnak, hogy itt, vezetőhelyen adjuk le. Magyarországról még mindig keveset hallunk. De amikor a földosztás híreit olvastuk, meg amikor proletár gyerekek nyaral- tatásáról hallunk, úgy véljük, hogy a lerombolt Magyarországon valóban uj rendszer van kialakulóban. AKI LÁTTA A NÉMET CSODAFEGYVEREKET Budapesti lap írja Az iparügyi minisztérium igazoló-bizottsága most tárgyalja dr. Nahoczky Alfons miniszteri tanácsos, egyetemi magántanár ügyét. Az igazolóbizottság előtt kiderült, hogy Nahóczky 1944-ben Németországból visszátérve, az óvóhelyen előadást tartott az iparügyi minisztérium tisztviselőinek a német csodafegyverekről. Azt állította, hogy saját szemével látta az uj csodafegyvert, amely nem más, mint egy fekete sugár, amely halálos biztonsággal szedi le a levegőből az ellenséges repülőgépet. Az ;:lénkfantáziáju miniszteri tanácsost, aki mellesleg közismerten* fasiztaérzelmü és németbarát volt, az igazoló-bizott- ság állásvesztésre ítélte, az ügy iratait pedig internálási javaslattal átadta a poltikai rendőrségnek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az •■let összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok iga ugatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervizetek segítenek a munkáltató esz- tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztesseges napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az ni társa dal©*» uerkezeté* énitjük a -“«r tár*ad»lo*v keretein belül.
