Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-08 / 1388. szám
1945. szeptember 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------TERJED A FASIZMUS A TUDATLAN MUNKÁSOK KÖZÖTT Jó félévvel ezelőtt találkoztam egy magyar munkással. Szóbahoztam neki lapunkat és “megengedte”, hogy a cimére mutatványszámokat küldhes- sek. A napokban újból találkoztam vele. Megkérdeztem, hogy tetszik neki a Bérmunkás? Bevallotta, hogy nem tetszik neki, adott egy dollárt az eddigi lapokért és kért, hogy ne küldjük tovább. — Hiszen jónak éppen jó a Bérmunkás, — mondotta, — de mindig csak ugyanazt a dolgot Írja. — Hogy érti ázt? — kérdeztem. — Hát kérem, — válaszolta, — önök mindig csak arról Írnak, hogy mennyire elnyomják meg kizsákmányolják a munkásokat, meg hogy a bószok milyen sok pénzt keresnek. Hát hiszen ha nem keresnének any- nyit, akkor miből fizetnék a munkások béreit? Meg aztán ha vannak munkások, akkor bószoknak is kell lenni! Minden további magyarázatom hiábavaló volt. Hiába mondottam neki, hogy a munkáslapnak éppen az a rendeltetése, hogy a munkások érdekeit védje és hogy a napi eseményeket a munkásság szempontjából kell bírálja, mindez már nem használt. Sokáig olvasta azokat a .lapokat, amelyek arra tanították, hogy bószoknak is kell lenni és azonkívül a bószoknak “sokat kell keresni”, hogy a munkásokat fizetni tudják. Ennek a munkásnak nem' lehetett megmagyarázni, hogy a munkások “fizetik” a bószt, jobban mondva a munkások termelik meg nem csak a fizetéseikkel egyenértékű árumeny- nyiséget, hanem azt az árutöbbletet is, amit a bósz mint profitot vág zsebre és amit az én emberem nemcsak jogosnak, hanem elengedhetetlen szükségletnek tart. Ezt a bevezetést csak azért mondottam el, mert a rovatban megint olyasmiről fogok írni, amiről már számos Ízben szóltam. Azonban remélem, hogy az olvasók nem tesznek úgy, mint az említett munkás, nem vetik a szememre, hogy mindig ugyanarról a dologról irok. Bár ne kellene erről a dologról any- nyit írni, de léptem-nyomon beleütközöm és hallom munkástársaimtól, hogy ők is látják és tapasztalják úgyszólván minden nap. Semmi kétség, hogy ez a dolog a rovat olvasói előtt sem titok. Nem titok, hogy a fajgyűlölet és fasizmus egyéb burjánjai mennyire elterjedtek már az amerikai munkások között is. Hangsúlyozom: a MUNKÁSOK KÖZÖTT. Mert ha csak a munkáltatók és a szolgálatukban álló úgynevezett féreg fa- sizták hangoztatnának fasizta izgató jelszavakat, akkor nem sokat törődnénk velük. A baj ott van, hogy ez a káros, a pestist is felülmúló szellemet be tudják lopni a tudatlan munkások lelkivilágába. A fasizmus legfőbb fegyvere a fajgyűlölet. Ez első sorban az antiszemitizmusban, majd a négerek elleni gyűlöletben jelentkezik. Másik fontos fegyvere a nemzeti sovinizmus; az országhatárok fölötti marakodás. Általában vallásellenes, de felhasználja a vallásos bigottsá- got a különböző vallásuaknak egymás elleni uszítására. De bárhol és bármilyen formában jelentkezik is a fasizmus, az ALAPJÁBAN VÉVE MINDIG MUNKÁSELLENES. Azért találkozunk gyakran olyan emberekkel, akik antiszemiták és munkásellenesek néger gyűlölők és munkájsellenesek, túlzó hazafiak és munkásellenesek, bigott és munkáselle n e s e k, orosz és munkásellenesek, stb. És éppen azért, mert mindannyian munkásellenesek, az öntudatos munkásnak fel kell világosítani őket, ahol ez még lehetséges, de ahol ez már nem használ, ott keményen, elszántan kell végigütni rajtuk, mielőtt ők jönnének olyan hataseknek a más meglátásai bizonyos kérdésekben. Nagyobb vitát provokált a j háborús helyzet elmúltával be- j állott uj helyzet, amelyet a delegátusok magas nívón tárgyaltak meg, hogy végeredményben megállapodjanak abban, hogy az irányvonalat a múlt évi határozat alapján, figyelembe véve a változott viszonyokat kell folytatni, mindenkor szem előtt tartva, hogy a Bérmunkás célja a munkásosztály nevelése az Ipari Unionizmus megértésére és a munkásosztály felszabadítására. A tárgyalás folyamán Ígéret jött arra, hogy Zára, Vizi és Kucher munkástársak is besorakoznak az Írógárdába, hogy a lapunk még jobban megfelelhessen hivatásának. Utána már gyorsan jöttek az indítványok ,amelyeket lelkesedéssel fogadott el a konvenció. Hosszú évek után újra utazó lapkezelő fog elindulni, í j hogy uj olvasókat szerezzen az egyetlen Ipari Unionista lapnak, a Bérmunkásnak. A Naptár az 1940-os évre is ki lesz adva, Geréb munkástárs garantálja, hogy ez lesz a legjobb Bérmunkás Naptár. A férfi és Női Bérmunkás Gárdát újra felállította a konvenció és a delegátusok fogadalmat tettek az 100 főre felemelni. Más építő javaslatok efoga- dása után Pika munkástárs lelkesítő szavakkal zárta be az országos értekezletet, amelynek a delegátusai a jól végzett munka után, abban az elhatározásban oszlottak szét, hogy a lapunkat a Bérmunkást, amely az olvasók tulajdona, minden aknamunkával szemben megvédik és eljuttatják az amerikai magyar munkásokhoz mindaddig ,amig azok azt óhajtják, hogy teljesíthesse a történelmi hivatását. Kovách Ernő i lomhoz, hogy minket üssenek. Ez az oka annak, hogy oly sokat irok erről a dologról és hogy most felsorolok itt pár esetet a saját tapasztalatomból. Úgy két holdnyi, árnyas fákkal övezett gyepes terület van a lakásom közelében, ahol a szomszédok padot állítottak fel a fák alatt. A nyári melegek idején vacsora után én is odajárok s a fák hüsében olvasom az újságokat. Pár héttel ezelőtt két magamforma idejű embert találtam ott, akik magyarul beszélgettek. Megtudtam tőlük, hogy testvérek, az egyik 60, a másik 64 éves. A fiatalabb most vett egy szép házat a szomszédságban és az idősebb aki magános özvegy ember és aki betegeskedik, szintén hozzá költözött. Azt is megtudtam, hogy kőműves mind a kettő, mert sokat panaszkodtak, hogy milyen nehezen dolgoznak. Kérdeztem, hogy tartoznak-e valamilyen szervezetbe? Igen, tagjai az AFL-höz tartozó kőműves uni- onnak. — De kérem, hiszen az nem más, csak egy nagy rákét! — mondja a fiatalabb. — Csak éppen kizsarolják tőlünk a havidijat. A bósz csak odanyujt egy százast, vagy egy ötvenest a business agent-nek és akkor már hiába panaszkodunk. Szidta az unionokat kegyetlenül. Az idősebb csak annyit mondott, hogy azért még sincs az egészen úgy. Az újságokra tereltem aztán a beszédet és megtudtam, hogy az idősebb olvasta a Bérmunkást valamikor, még 1919 előtt. Azóta azonban nem látta lapunkat. De azt is mondotta, hogy van egy igen jó barátja Chicagóban aki a Bérmunkás hivei közé tartozik, akitől annak idején a Bérmunkást kapta, meg is nevezte Szabady István munkástársat. Örült, mikor mondottam, hogy én is ismerem Sza- badyt. A V-J nap után megint találkoztunk. Ügy látszott, hogy ők is örültek, hogy ennek a rettenetes emberirtásnak végesza- kadt. — Hát bizopy nagyon sok ártatlan ember pusztult el, —■ mondottam. — De az elpusztult öt millió zsidó csak nem volt ártatlan? — vágott közbe a fiatalabb. Elképedve néztem rá. — Már hogyan mondhat ilyet, — kérdeztem tőle. — Hát mit csináltak azok a zsidók, akiket Hitler a halálgyárakban emésztett fel? — Hát bizony csak az az jó dolog volt, amit Hitler csinált, — vágott vissza ez az ember. — Még azokat is, akik megmaradtak, meg akik itt vannak ebben az országban, szeretném ott látni függeni sorban azokon a fákon, — mutatott a környező fák felé. Az idősebb megint csak azt mondotta: — Nohát nem egészen úgy van az sem. Engem azonban már elfogott a méreg és jó nyomatékosan mondottam neki: — Az a sok zsidó meg bizonyára mind azt óhajtja, hogy maga függjön azon fák egyikén. És a sok kívánság mégis csak többet ér a maga kíván-1 ságánál, meg aztán azoknak a kívánsága sokkal jogosabb is, mint a magáé. Elképedve nézett rám. — Már hogyan mondhat ilyet — hördült fel. — Becsületes ember vagyok én, soha még egy gyufaszá^at sem loptam életemben. — Hiszen én nem mondtam, hogy lopott, — válaszoltam neki, — de aki embertársairól úgy beszél, mint maga, az már nem becsületes, mert még a lopásnál is sokkal nagyobb gonoszságokra képes. Felugrott és valami szitko- zódást mormogva otthagyott bennünket. A Szabady munkástárs barátja, vagyis a távozónak a bátyja, ekkor felém fordult és szinte reszketve a felindulástól ezeket mondotta nekem: — Látja kérem, ez az én öcsém! Nagyon szégyenlem, hogy ilyen ember a testvérem. Én magam sem tudtam, hogy ennyire komisz, csak most látom azon pár nap óta, hogy náluk lakom. Szép családja van, — felesége és lánygyermekei, akiket állandóan kínoz. Otthon veszekszik, olyan a háza, mint a pokol. De a munkában is olyan. Mert erő ember, hát kettő helyett is rakja a téglát és arra törekszik, hogy a bósz küldje el azokat, akik nem tudják követni azt a sebes munkát. Miatta már engem is lefizettek két helyen is. Ha szólunk, hogy neki is a többi munkásokkal kellene tartani, hát még neki áll feljebb. íme az antiszemita és munkásellenes munkás tipikus példánya. Hogy miért ilyen, nem tudom. A bátyja azzal magyarázza, hogy nem sokkal a kivándorlásuk után, 42 évvel ezelőtt," Youngstownban a “parasztok” közé került és igy TUDATLAN maradt. Valószínű, hogy most ifjú eveinek a környezete tükröződik vissza rajta, de nem azért, mert azok “parasztok” voltak, hanem azért, mert azok is ilyen tudatlanok és félrevezetettek voltak, bármilyen népréteghez tartoztak is. Ezzel elértem a mai rovat végéhez ,azonban pár hasonló esetet még fel fogok sorolni a jövő számban, mert úgy tartom, hogy ezzel a problémával már nem szabad keztyüs kézzel bánni. A fasizmus ellen addig kell küzdeni, amig erőre nem kap. HUROKRA KERÜLT A budapesti lapok Írják, a politikai rendőrség őrizetbe vette Luzsénszky Alfonzo nyilas teológust, aki hamis Talmud fordításával hozzájárult a zsidógyülölet szitásához és a nyilas vérengzések hangnulatá- nak előkészitéséhez. Luzsénszky beismerte, hogy a Talmudot sohasem ismerte, hogy a Talmudot sohasem olvasta, fordítását német propagandamunkák nyomán készítette el. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? *
