Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-08 / 1388. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 v/ne Year ......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... be Single Copy .............— 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Veszteség — nyereség (gb.) A Bérmunkás “clevelandi családjának” tagjai szeptember 1-én összejöttek, hogy búcsút vegyenek a körükből eltávozó Bercsa János és Bércsa Jánosné munkástársaktól, akik most Californiába költöztek. Nagyobb jelentőséget adott ennek a ténynek az, hogy az ünneplésben résztvettek az országos konvencióra érkezett delegátusok is. Az estén elhangzott számos beszéd mindegyike kiemelte a Bercsa munkástárséknak járó nagy érdemet a mozgalmunkban évtizedek óta végzett odaadó munkájukért. Ezt legjobban jellemezte Pika Pál munkástárs ezen szavakkal: “Én a Bercsa munkástársnőt 23 évvel ezelőtt a sztrájkoló szivargyári munkások piketvonalán ismertem meg. Akkor csatlakozott hozzánk és azóta Bercsa munkástárssal együtt odaadóan, hűségesen szolgálták mozgalmunkon keresztül az oztályharcot. Ha sajnálom, hogy Bercsa munkástársék elmennek Clevelandból, akkor csak azt sajnálom, hogy nem Chicagóba jönnek, ahol nagy szükségünk lenne néhány ilyen Bercsáékra.” Éhez hasonló módon beszéltek a többi felszólalók is. így kétségkívül Los Angelesnek nyeresége lesz az, ami Clevelandnak vesztesége, mert az olyan emberek életében, mint Bercsa mun-1 kástársék, a geográfiai hely megváltoztatás nem uj munkaszerepet, hanem csak uj munkateret nyújt a munkásság ügyéért folyó küzdelemben. És mi, amikor most itt, lapunk vezető helyén emlékszünk meg erről az elköltözésről, nem csupán a Bercsáék helyváltoztatására gondolunk, hanem MINDEN BERCSÁRA, az osztályharc mindazon névtelen harcosaira, akik a szervezetek összetartása körüli munkát zajtalanul, de állhatatos kitartással végzik. Bercsa munkástársék, meg a többi Bercsák, akik életük nagy részét a munkásmozgalomban töltötték el, joggal kérdezhetik, hogy vájjon érdemes volt-e? Most, amikor az évek hosszú sorai már ezüst színre festették a hajaikat, joggal gondolhatnak arra, hogy vájjon érdemes volt-e hosszú éveken át annyi anyagi áldozatot hozni és energiát felemészteni a munkásmozgalomra? A válaszunk ez: Gondoljunk csak vissza pár évtizeddel, hiszen már mindannyian deres hajúak vagyunk, tehát visszaemlékezhetünk, hogy milyenek voltak a munkaviszonyok akkor? Milyen alacsony munkabérekért kellett dolgozni? — amikor engedtek dolgozni. Hasonlítsuk össze a mai életszínvonalunkkal, — a munkások mai átlagos színvonalával. Ugy-e milyen nagyot haladtunk?! Természetesen nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy most már elértük a milleniumot, hogy a további fejlődésre már nincs szükség, hanem éppen ellenkezőleg, mint ahogyan az osztálytudatos munkásság küzdelme javított a munkásosztály helyzetén a múltban, úgy javítani fogja a jövőben is. Mert mindazon javakat, amiket ma élvezünk, nem hozták elénk ezüst tálcákon. A munkásság állhatatos küzdelmének az eredményei azok. És ebben a harcban, ebben a küzdelemben nagyon, de nagyon jelentékeny szerepet vitt a mi mozgalmunk, az IWW. Sokkal nagyobbat, mint számarányunk szerint mgilletne. Nagyobb szerepet vittünk azért, mert a radikális mozgalom élén haladtunk. Mi követeltük és követeljük még ma is a legmagasabb béreket, a legjobb munkaviszonyokat, fel egészen a mai termelési rendszer megszüntetéséig. És az ily követeléseinkkel a munkásmozgalom többi frakcióit is kényszeritettük, hogy kövessenek, hogy balfelé gyorsabban haladjanak. Az IWW működésének ez a leglényegesebb része. Az a’befolyás, amit az ország, sőt az egész világ munkásmozgalmára gyakorolt sokkal fontosabb, mint pár kis műhely megszervezése. És hogy az IWW ilyen eredményt elérjen, arra a Bercsákra volt szükség, akik összetartották a helyi csoportokat ott is, ahol nem voltak IWW-ban szervezett gyárak vagy műhelyek. Ez a munka tartalmat adott életüknek, amire büszkén tekintenek visz- sza. Bercsáék neve most úgy szerepel nálunk, mint az angolnyel- vü mozgalomban a “Jimmy Higgins”, aki mindenkor hajlandó dolgozni a mozgalom ügyeiért. És Bercsáék hűen ahoz a legértékesebb munkástipushoz, amelyet képviselnek, azt mondják, hogy a mozgalomért Californiá- ban ott fogják folytatni a munkát, ahol abbahagyták Clevelan- don. Ez felelet egyben arra a a kérdésre is, hogy vájjon érdemes volt-e?! Az olajkirály bukása (Vi.) Minden újságolvasó j egyén emlékezhet még arra a nagy harcra, melyet Nelson! Rockefeller vezetése alatt folytattak, hogy az argentiniai fa- sizta kormányt is bevegyék az Egyesült Nemzetek családi körébe. Ezt legjobban az oroszok ellenezték és már attól féltek, | hogy a san franciscoi konferenciát felborítják ezen kérdés miatt. De akkor Rockefeller és milliomos társa Stettinius, tagadták, hogy az argentiniai kormány fasizta volna, de egy- szermint azt is beígérték, hogy majd megjavul és jó demokrata lesz Peron és kormánya. De azért örvendetes jelenség, hogy sok amerikai újságíró és/ rádió szónok nem hitte el azt, hogy a kutyából lehet szalonna, így a Peron kormány, amely fasizta volt a háború előtt és alatta, fasizta maradt a háború után is, sőt még jobban megerősödött, miután befogadták az Egyesült Nemzetek családi körébe és nyíltan dicsekedhetett hatalmas barátokkal, úgy Angliában mint itten. Ezt jelentették Spruilli, Braden, amerikai nagykövetek, akiket oda- kültek vagy nyolc hónappal ezelőtt. Braden személyesen meggyőződött, hogy Peron és diktátor társai éppen olyan fasiz- ták, mint Mussolini volt. Rockefellernek nagyon jó segítő társai voltak Churchillék, az angol tory párt tagjai és vezérei, akik kedves barátjuknak tartották Peront és fasizta kormányát, valamint édesapjukat Francoékat is. De talán éppen ezen fasizta barátság miatt kibukott toryk, időszerűvé tették nem csak Peronék, hanem kedves amerikai barátaik Stettinius és Rockefellerék szemétdombra való jutását is. Stettinius, Grew, Rockefeller voltak a fasizmust pártoló nagytőke és kartelok hivatalos képviselői az amerikai külügyminisztériumban, akiket a fő és felmagasztalt demokrata vezér, akit a munkássággal is majdnem isteníteni akartak tett oda. De akik annyira reakciósok és fasizta barátok- voltak, hogy csodának tartották, hogy a san franciscoi konferenciát fel nem borították. Ezt .csakis amiatt nem tették meg, mert még az argentiniai kérdésben is engedtek az oroszok. De most, hogy az- angol toryk támogatását elvesztették, nem maradhattak az amerikai State Department vezetésében, nem védhetik tovább a közismert hasizta vezéreket, kormányokat, mint Franco, Peron és Chi- ang Kínában. Talán még Roosevelt is megfordulna a sírjában, ha megtudná, hogy Hurley, az amerikai nagykövet saját maga ment el Mao Tze Tungért, a kommunista vezérért, hogy Chianggal esetleg közös kormányalakításról tárgyaljanak. Ha megtudná, hogy kedvenceit Stettiniust, Grewt, Rockefellert kidobták abból a nagyon fontos pozícióból. Valamint az is nagyon felizgatná, hogy De Gaulle, akit ő annyira gyűlölt, olyan melegen és mondhatni megértéssel fogadták a fehér házban. De hát habár lassan is változnak az idők, változnak az emberek és az olaj király és társai bukásának éppen úgy örvendhetünk, mint az angol toryk, vagy a japán militaristák bukásának. Ezidőszerint Michigan államban fizetnek legnagyobb munkanélküli segélyt, ahol a maximum heti 28 dollár. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az det összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ' E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az ni társadalom »zerkezetét építjük a régi társadalom töretéin heliil
