Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-08 / 1388. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS éltünk ott, ahol az uj rendszer csiráit láttuk. A magyar kormány intézkedései a háború áldozatai és a kisemberek érdekében ÉPÍTŐ kritikára VAN SZÜKSÉG Európa népeinek balra tolódása, de azonkívül az amerikai munkásoknak is mind nagyobb- mérvü TUDATOS megmozdulásai arra intenek, hogy a jövőben AZ ÉPÍTŐ KRITIKÁRA KELL NAGYOBB SÚLYT HELYEZNÜNK. A jelek arra mutatnak, hogy a most következő pár év alatt a fasizmus elleni harc teljesen az osztályharc jellegét fogja felvenni, amelyben nagy munkástömegek fognak résztvenni. Tudjuk jól, hogy ezeknek harcieszközei és harcmodora nem üti meg a mi mértékünket, hogy végcéljukban messze elmaradtak tőlünk, mégis a munkásosztály tagjai, a munkásosztály szervezetei és igy nem a rideg, megvető kritikát, hanem inkább a barátságos felvilágosító, tanító szavakat kell feléjük irányítanunk. Úgy tartjuk, hogy a munkáslapnak, — ha valóban MUNKÁSLAP akar lenni, hü képet kell festenie nemcsak szektári- ánus kis mozgalmukról, hanem az egész világ munkásmozgalmáról. Mi is csak úgy maradhatunk élharcosai a munkás- mozgalomnak, ha intelligens és kreativ kritikával befolyásolják nemcsak tagjainkat,, a velünk szimpatizálókat, hanem az egész munkásmozgalmat. A Bérmunkás írógárdája ebben a szellemben irta cikkeit és fogja írni a jövőben is. Ebben az önkényesen vállalt munkában, amelyet csak a megélhetésükért eltöltött napi robot után végezhetnek, mint az előző években, úgy most is B5sc- hoff, Fishbein, Gulyás, Kovács, Lefkovits, Pika és Visi munkástársak vettek részt és mindegyikük, velem együtt, csaknem összes szabadidejüket áldozták erre a munkára. MUNKÁS ÖNTUDAT Ennek az önfeláldozó munkának tudható be, hogy fizetett szerkesztő nélkül is nemcsak lapunkat jutattuk el önököhöz az év 52 hetében, hanem azonkívül az év végén még tartalmas naptárt is adtunk ki. Lapunk, valamint naptárunk szellemi tartalmának és nívójának elbírálása önökre tartozik. Az olvasó tábor ugyan már döntött, részben olyan anyagi támogatással, aminőhöz eddig a Bérmunkás hosszú életében még nem volt példa, részben pedig a levelek igen nagy halmazával, amelyek egy részét időkö- zöként lapunk hasábjain önök is láttak. Végig tekintve az elmúlt évi munkánkon büszke öntudattal mondhatjuk, hogy eleget tettünk vállalt kötelezettségeinknek. Lapunkban a napi eseményeket mindig az ipari unioniz- mus szempontjából analizáltuk; ismertettük a munkásságra fontos, vagy káros mozgalmakat; igyekeztünk megismertetni olvasóinkat a munkásság “barátaival”,'de még inkább az ellenségeivel, hirdettük, hogy a munkásság csak önmagában bizhatik. — Szóval MUNKÁS ÖNTUDATRA igyekeztünk nevelni olvasóinkat, avagy az ily Az elmúlt héten több szociális intézkedés látott napvilágot. A kormány Molnár Erik elvtárs ,népjóléti miniszter javaslatára két nagyjelentőségű rendeletet adott ki, a hadisegély- zésről és a hadigondozásról. A rendeletek a demokratikus felfogás érvényre jutása következtében nagy haladást jelentenek a múlttal szemben és sok uj szempontot tartalmaznak. 1 A népjóléti minisztérium felfogása szerint az 1914-18-as és a mostani háború hadigondozottjai a háborús, imperialista politika áldozatai. Mivel a szociális igazság azt kívánja, hogy a társadalomnak minden támogatásra szoruló tagját a lehetőség szerint egyforma mértékben segítsük, az uj rendelet kimondja a két háború rokkantjai pénzellátásának az egységesítését. Ezzel közel 70 ezer 1914-18-as hadi özvegy jut az eddiginél lényegesen kedvezőbb helyzetbe. Lényegesen csökkent a tiszti és legénységi állományúak közötti különbség. Például a tiszti özvegy legmagasabb járadéka 2000 pengő, az altiszti és legénységi özvegyé egységesen 1600 pengő. A rendeletek a hadműveletek polgári ádozatain kívül két nagy, uj csoport részére biztosítják a hadigondozás előnyeit. Az egyik, az antifasizta magatartásuk miatt megrokkantak csoportja. A másik csoportba azok tartoznak, akik mint polgári személyek, hadifogságba kerültek és ennek következtében szenvedtek veszteséget. Természetesen ezek a kedvezmények egyenlő mértékben vo- I natkoznak a munkaszolgálatosokra és hozzátartozóikra is, kiket a múlt rendszer szándékosan megfosztott mindenféle segítségtől. Nem részesünek támogatásban azok, akik volks- bundisták, SS-ek, nyilasok voltudatban lévőket megőrizni és az osztályharc keretébe bevonni kívántuk. Gátlólag hatott úgy mozgalmunk, mint lapunk terjedésére munkástársaink rendkívül nagy elfoglaltsága a túlhajtott iparokban. A hábofu befejezése féket vetett erre a nagy iramra. Hisszük, hogy az igy felszabadult erők segíteni fognak annak a kis számú csoportnak, amelynek a vállaira nehezedtek a lap körüli összes terhek az utóbbi pár évben. A jelenlegi viszonyok, valamint a Bérmunkás irányvonala, nívója és tartalma lehetővé teszik, hogy még a bevándorlás lezárása és a magyarság állandó fogyása dacára is lapunkat sokkal nagyobb néptömeg kezébe adjuk. Ez lenne az egyetlen megfelelő jutalom a Bérmunkás írógárda tagjainak kitartó, nehéz munkájáért. Geréb József tak, vagy bármilyen antidemokratikus tevékenységet fejtettek ki. Ez a két rendelet csak bevezetője annak a nagyvonalú szociálpolitikának, melyet — súlyos pénzügyi nehézségeink dacára — a népjóléti minisztérium a háború áldozatai megsegítésére indít. A hadigondozás lényege nem a pénzellátás, hanem az, hogy a gondozottak munkaképességét lehetőség szerint helyreállítsa és a termelő munkába vonja be őket. Rokkant-iskolák, müvégtaggyár- tás .anyagi és erkölcsi támogatás a megindulásnál, gondos or- thop^d-kezeléssel fogják ezt előmozdítani. A munkábaálli- tásnál a minisztérium különösen számit az üzemi bizottságok és a szakszervezetek támogatására. A háborúnak hivatalosan is vége, ez a tény erősen rányomta a bélyegét a Bérmunkás idei konvenciójának a képére is. A tulerőltetett munka és az utazási nehézségek megszűntével az összejövetel sokkal népesebb volt, mint az elmúlt háborús években. A konvenciót megelőző vacsorán, amely ezúttal Bercsa mun- kástársék bucsuestélye is volt, már jelen' voltak az összes küldöttek, akik a cleveandiakkal együtt meleg szeretettel üdvözölték Zára munkástárséka’t, kiket oly nagyon nélkülöztünk az elmúlt években. Általában nem igen látszott meg a delegátusokon a háborús tuldolgo- zás, mind egészséges, fiatalos erővel, jó kedvel jártak a teremben. Különösen Hering munkástársék Buffaloból mutattak jó “formát”, Meg Fisch- bein munkástárson sem lehetett észrevenni a háborús adagolást. A munkástársnők Bercsa munkástársnő vezetésével remek, egyáltalán nem háborús vacsorát készítettek .amelynek a feltálalása előtt Lefkovits munkástárs üdvözölte a vendégeket és az asztali áldás elmondására a clevelandiak fél- hivatalos papját, Kovách munkástársat kérte fel, ki arra hiT vatkozott, hogy a vacsorát már megáldották a munkásársnők kezei, ahoz csak jó étvágy kell és igy csak arra szorítkozik, hogy azt kívánjon a vendégeknek. Sem ételben, sem jó étvágyban hiány nem volt, az utóbbit illetőleg Vizi és Molnár munkástársak vezettek, általános elismerést nyerve a kitűnő étvágyukkal. A vacsora elfogyasztása után a szónoklás következett. Talán a jó étel hatását nem akarta senki elrontani, mert mindenki rövid, kedves szavakkal kívánt szerencsét Bercsáéknak és a . A kormány rendeletet hozott, j mely szerint a vállalatok köte- j lesek visszavenni azokat az al- I kalmazottaikat, kiket annakidején származásuk, baloldali magatartásuk miatt, vagy deportálásuk következtében bo- csájtottak el. Egyes lelkiismeretlen vállalkozók ezt a rendeletet úgy akarják kijátszani, hogy a visszavett tisztviselőknek újból felmondanak, vagy helyettük más tisztviselőket bocsájtanak el. Ezek az intézkedések, most is szinte kizárólag a kisembereket sújtanák. Mögöttük nemcsak a gazdasági zsabotázs, hanem reakciós kísérletek húzódnak meg, melyek el akarják mérgesíteni a viszonyt az értelmiségi alkalmazottak között, kiknek gondolkozásában a fasizta faji elméletek mély nyomokat hagytak. A szerdai minisztertanács e tények ismeretében elfogadta azt a rendelet-javaslatot, mely az alkalmazottak elbocsáj- tását külön miniszteri, vagy I miniszter által megbízott szerv engedélyéhez köti és ezzel ezen I a téren is kihúzza a reakció lába alól a talajt. (Szabad Nép — Budapest) Los Angelesieknek az odaköltö- zésük alkalmával. Bercsa munkástársnő meg- hatottan köszönte meg az ajándékokat és a jó kívánságokat, ígéretet téve, hogy a jó szokását az uj helyen is megtartja. Ezt az ígéretét a los angelesiek figyelmébe ajánlom azzal, hogy minél előbb fogják őt a szavánál és a Bérmunkás javára próbálják ki a munkástársnő főző képességeit. A másnapi konvención meglátszott az előző esti későn való lefekvés, mert már 11 óra, volt, amikorra az ülést meglehetett nyitni. A közel 10 órás tárgyalás magas nívójú és minden felesleges szószátyárkodástól mentes volt, ami annak tudható be, hogy az “ellenzék” ismét a távollétével tüntetett ,aminek a hiányát senki sem vette észre. Pika kitűnő gyülésvezető, gyorsan és szabályszerűen vezette le az értekezletet, amelynek bevezetői Lefkovits, Geréb és Kovách munkástársak és utánuk a delegátusok jelentései voltak. Miután a lap olvasóinak a megértő együttműködése feleslegessé tette, hogy órákat töltsünk el azzal, hogy miként fizessük ki az adósságunkat és miből fizessük a szerkesztést és az adminisztrációt, mert adósságunk nincs és a szerkesztést és az adminisztrációt díjtalanul végzik a munkástársak és munkástársnők, igy hamarosan rátérhettünk a fő pontra, a lapunk múlt évi és a jövő évi irányvonalára. A küldöttek jóakaratu és építő kritikájából kitűnt, hogy az olvasók meg vannak elégedve a lapunkal, amely a múlt évi konvenció által megszabott irányvonalon íródott. Az egy pár kifogás, amit a delegátusok jelentettek a maguk vagy az olvasók nevében, nem voltak tényleges hibák, inkább egyeKonvenciós Képek 1945. szeptember 8.
