Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-08 / 1388. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 SEPT. 8 NUMBER 1388 SZÁM (Vi.) A mult hetekben majdnem biztosnak látszott egy hatalmas és véres polgárháború Kínában, igy nagy izgalomban tartotta a világot. Most ugy- látszik, hogy megegyezés folytán ezt a polgárháborút kitudják kerülni. És mivel a véres polgárháború, vagy forradalom nem lehet célja, csak eszköze bármilyen csoportnak arra, hogy céljait elérje, tehát van kilátás, hogy más utat-módot találnak a demokratikusabb egység és kormány megvalósítására, mint egy véres polgárháború. Sorrendbe véve az eseményeket', már két hete, hogy Chiang a kínai diktátor, valdtezinüleg az amerikai-orosz nyomásra, tárgyalásra hívogatta a kommunistákat, ezek között azok vezérét, Mao Tze-t. De azok csapdát véltek az egészben, igy két meghívásra nem reagáltak, a harmadikra meg csak kisebb pártvezéreket küldtek. De végre Mao is beleegyezett, hogy elmegy, melynek fontosságát az is bizonyít, hogy az amerikai nagykövet, Patrick J. Hurley, személyesen, amerikai repülőgéppel ment el Mao-ért. A japánok hirtelen összeroppanása, nagyon is sürgőssé tette ezt a megegyezést, mielőtt egy véres polgárháborúvá alakult volna át. így a két legnagyobb párt, a Koumintang és a Kommunista párt között, mely nem csak párt, hanem több milliós hadsereg fölött is rendelkezik, igy csak egy közös kormány és mindkét részről nagyobb engedmények révén lesznek képesek a polgárháborút kikerülni. Ezt igyekeztek úgy az amerikaiak, mint látszat szerint az oroszok is elősegíteni. Az erőmegoszlás, benső befolyás nagyon is egyformának látszott a két párt között, de valószínűnek látszott, hogy ha ( nem bírnak megegyezni, akkor | az amerikaiak Chiangot pártolták volna és még az oroszok is vele kötöttek szövetséget. Azonban ezen kínai és ezt megelőző orosz és amerikai megegyezésekben kellett valami olyan pontnak lenni, melyek szerint, mindent megpróbálnak, hogy a két pártot összehozzák és egy koalíciós kormányt alakítsanak, valamint a jövő és végleges kormányt általános választások során alakítsák meg. Erről a kommunisták nem igen tudtak a legutóbbi napokig .azért nem fogadták el Chiang meghívását, nem bíztak a megegyezésben, ismerve Chiangot és pártját, akik csak puskacső végéről voltak hajlandók velük beszélni és egyetlen érvet, a kivégzést használni velük szemben és törvényesen rablóknak bélyegezni őket és melyért halált osztogattak az utóbbi 18 éves polgárháborúban. És ez az utóbbi ideiglenes megegyezés, 1938 óta is csak a japánok elleni háború taltamá- ra szólt. Valamint a kommunisták nem igen bírták elhinni, hogy az amerikaiak igazán segíteni akarnák az egységfrontot megvalósítani és a demokráciából a kínaiak részére is adni valamennyit. A kommunisták hat pontban foglalták az egységfront megvalósításának föltételeit és igazán nem tudjuk elhinni, hogy olyan enyhe és még az 1848 évek polgári jogait sem bírnák kivívni, melyek ezen hat pontban vannak foglalva. Éppen azért csak azok értik meg ezen hat pont miszerintünk lágymeleg voltát, akik nagyon jól ismerik Chiang véres diktatórikus uralmát, mely semmiben sem -különbözött Hitler, Franco vagy Mussoloni diktátorságától. A nemzeti kormánynak azonnal el kell ismerni a nép által megválasztott kerületi és helyi kormányokat, hogy ezáltal kikerülhessék a polgárháborút és megvalósíthassák a békét. Meg kell tartani a bizalmat a kommunista 8-ik és 4-ik hadseregben és megengedni, hogy azok is segítsenek a japánok leszerelésében délkinában. Az adóztatást csökkenteni és a menekülteket mindenfelé segíteni. Minden pártmozgalom törvényesítve legyen. Minden oly törvényt, melynek a népszabad-, ság, gyülekezése, szervezkedé-! si, sajtó és szólás szabadság ellen szólt, meg kell szüntetni. A titkos ügynökségeket feloszlatni és a politikai foglyokat szabadon bocsájtani. Egy országos kongresszus összehívása, melyen minden párt és szervezet képviselve legyen. Ezen a kongresszuson meg kell tárgyalni a békeidők és viszonyokat az átszervezést. Lefektetni a demokratikus programot egy egységfront kormány megszervezésére. Előkészülni egy állandó nemzetgyűlés megválasztására, szabad, kikötések nélküli általános választási alapon. Ezen követelések olyan egyszerűek, hogy nem bírjuk elképzelni, hogy az amerikaiak j ne tegyenek meg mindent ezek (Folytatás a 7-ik oldalon) Tisztelt Munkástársak:— A forradalmi ipari unioniz- mus magyarajku híveinek, — akiket általában a Bérmunkás táborának is nevezhetünk, jelen évi naggyülése a világtörténelem legborzalmasabb háborújának befejezésével esik egybe. Végétért az az emberpuszti- tás, amelyhez kétségtelenül a mai termelési rendszer igazságtalanságai vezettek. Azonban ennek dacára is történelmi tény, hogy ezt az oly rettenetes nagy anyagi és emberi életet elpusztító háborút mégsem azért kezdték, hogy társadalmi rendszerünk igazságtalanságait kiküszöböljük, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy azokat még jobban kiélesitsék, hogy az elnyomottakat, a ki- zsámányoltakat még nehezebb rabigába fogják. Ma már minden tisztességes ember elismeri, hogy a fasizmus, melynek zászlaja alatt ezt a háborút megkezdték, az emberi haladást, a társadalom fejlődésének kerekét vissza akarta fordítani. Céljuk nem a munkásság felszabadítása, hanem ellenkezőleg, a dolgozó milliók ipari rabszolgaságba való vetése volt. Céljuk elérésére szolgálatukba állították a tudományt, a modern technika vívmányait, amelyek segítségével titokban felkészülve oly erővel támadtak a világra, hogy gonosz tervük jóidéig sikeresnek látszott. Mi jól tudtuk, hogy a fasizmus győzelme nemcsak a haladást, a civilizációt fenyegette, de első soi'ban is a világ munkásmozgalmát. Ahová a fasiz- ta hordák betették lábukat, első dolguk volt a munkásmozgalom tevékeny tagjainak ösz- szefogása, koncentrációs táborokba való hurcolása, majd kivégzése. Éppen ezért a Bérmunkás ezen vérzivataros évek alatt a fasizmus és a fasizta katonai szervek elleni kíméletlen harcot hirdette. Csak most, amikor a fegyverletétel után az Egyesültek hadai bevonultak Németországba és feltárták a minden eddigi borzalmakat felülmúló halálgyárak titkait, láttuk, hogy mennyire igazolt volt álláspontunk s mily megvetésre méltók azok, akik ezen állati kegyetlenségeknek falazni igyekeztek. A fasizmus olyan, mint a járványos dögvész, amelynek bacilusai “szájról-szájra” terjednek. A FAJI FELSŐBBSÉG ELVE A fasizmus filozófiája a faji felsöbbségen alapszik. A fasiz- ta úgy véli, hogy ő felsőbbren- dü, mint a más nemzetiséghez, a más valláshoz, vagy a más szinü népekhez tartozó emberek. Ezért joga van ahoz, hogy azokkal kiszolgáltassa magát, azokat kizsákmányolja, kirabolja, vagy akár meg is ölheti. Ez az eszme nem halt meg a totalitär államok hadainak a megsemmisítésével. Megtaláljuk híveit minden országban, minden nép, — sőt minden népréteg között is. A-háború végétért, de nem a fasizmus elleni harc. Ennek a harcnak a háború befejezése csak uj formát, uj terepet adott. És miután a “győztes” országok fasiztái is száz százalékosan munkásellenesek, igy ezen országokban a fasizmus elleni harc az OSZTÁLYHARC INTEGRÁLIS RÉSZE MARAD. Noha Európából még mindig csak nagyon szórványos híreket kapunk, de annyit mégállapit- hatunk, hogy a háború hatása képpen Európa népei balra tolódtak. Középerópa országaiból a földosztás híreit hallottuk. A nincstelen parasztság milliói jutottak hozzá ahoz a földhöz, amelyet őseik évszázadokon keresztül mindig csak másoknak müveitek. De hire jött annak is, hogy a bankokat, a bányá- vkat és általában a nagyiparokat államosítják, avagy más formában, veszik köztulajdonba, vagy pedig a tulajdonosok jogait korlátozzák nagy mértékben, amivel a kizsákmányolás fokát igyekszenek leszállítani. Angliából is hasonló tervekről hallunk a legutóbbi választások óta, amikor Church- hill reakciós pártját kibuktatták. Semmi kétség, a romba döntött Európában uj világ van épülőben. Ez az uj helyzet lapunkat is uj problémák elé állítja. Mi, az Industrial Workers of the World szervezet tagjai, ipari szervezeteinkkel az uj társadalmat építjük a réginek keretein belül. Erős, ha kellett kíméletlen destruktiv kritikát használtunk ezzel a már idejétmul- ta, a munkásságot végletekig elnyomó gazdasági rendszerrel szemben, de épitő kritikával Enyhült a hinai helyzet A Bérmunkás szerkesztőségének jelentése az értekezlethez
