Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-25 / 1386. szám
i* (■u'iai BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 25. —nr-iiitt"int my■ iTnnrfflrn~rwMnr~iMwniwiin»~TT~iin~iivTi mnin»n w—i—r—um at mbmBwwwwBW——— Agitálás közben Azt mondták nekünk ezelőtt és még most is, hogy ha kimegyünk és beszédbe eredünk vallásos emberekkel, sohase érintsük beszédünk olyamán a vallást. Ezt nem lehet megtenni. Rákényszerit bennünket a munkástárs, akit próbálunk megnyerni a mozgalomnak. Itt van több eset ami velem megtörtént : Jóval karácsony előtt kimentem munkás irodalommal házalni. Magyarázom nekik, hogy milyen gazdag tartalom van a munkások naptárában. Egyszer csak kérdést tesz fel hozzám a ház koronája, az asszony (megjegyzem, hogy ágybanfekvő beteg volt és az ágyból tette fel hozzám a kérdést) amely igy szólt: — Miszter, maga szokott imádkozni ? , Erre azt mondom az asszonynak: Mondja asszonyom, miért kell nekünk imádkozni ? — Azért,' hogy az isten adjon nekünk erőt és egészséget volt a válasz. Erre a válaszra én megint egy másik kérdéssel álltam elő. — Hát akkor maga idáig nem imádkozott ? — De igen — volt a válasz. — Hát ha imádkozott, akkor meg az isten nem hallgatta meg az imádságát, mert hiszen beteg. Az imént azt mondotta, hogy azért kell imádkozni, hogy az isten adjon nekünk erőt és egészséget. — Igen ám, csak hogy az isten a jókat teszi próbára, volt a válasz. — Látja asszonyom ez az amit mi ópiumnak nevezünk. Itt van egy másik eset, ami velem történt meg: Évekkel ezelőtt szoktam egy barátommal minden vasárnap reggel a templomba menni. Én közben megrendeltem munkás lapot. Egy pár hónapig olvasom a lapot és ritkábban kezdtem a templom küszöbét átlépni. Egyszer aztán csak jön az én barátom hozzám — megjegyzem, hogy közben átadtam neki több lapszámot, hogy olvassa ő is. Azt kérdi tőlem, hallja, miért nem jön maga többé a templomba? Engedje meg, hogy én tegyek fel magához egy kérdést és akkor maga fog válaszolni az én hozzám feltett kérdésre. Az én kérdésem ez volt: — A maga fia most ment először ißkoläba ugye ? — Igen — volt a válasz. — Tegyük fel, hogy a maga fia a jövő évben is az első osztályban marad és a harmadik évben isj a negyedik évben is és igy tovább. Hát mondja csak csak meg nékem barátom mi van avval a fiúval, hogy még mindig az első osztályban van. — Buta — volt a válasz. — Hát nem gondolja, hogy mi is azok vagyunk, akik a templomba járunk. A maga fia csak öt éve jár az iskolába és még idáig mindig az első osztályban van és butának nevezi. Hát minek neveznek bennünket ? Hiszen mi már 45 éve, hogy a templomba járunk és még mindig az első osztályban vagyunk. És milyen sértve érezzük magunkat, ha azt mondják ránk, hogy vén buták. Pedig még a butáknál is rosszabbak vagyunk. Azt mondom a barátomnak, hogy máma este ebbe és ebbe a moziba fogják mutatni a Krisztus szenvedését és a halálát, az a kép egy álló hétig fog menni. Maga megnézné minden este ezt a képet? — Hát csak nem gondolja, hogy már egészen olyan buta vagyok, hogy ugyan egyet hétszer nézzek meg. — Ember, hiszen ez csak hétszer volna — mondom neki. Számítsa ki, hogy 45 éve mindig egyet megy hallgatni a templomba. Emlékezetem óta amikor felmentem először karácsonykor a templomba a jézus születését prédikálták. E2) volt 44 évvel ezelőtt, jobban mondva 1901-ben és most 1945- öt írunk, de most is karácsonykor a Jézus születését prédikál- j ja a lelki atya. És mi ezt mindannyian tudjuk, hogy ugyan csak azt fogja nekünk prédikál és még is elmegyünk és hallgatjuk. Ez az, amit mi ugynevezünk, hogy maradiság. (bo) Trenton, N. J. MEG.. JEGYEZD-------------------------Ajánlja: Az osztályharcnak még mindég nincs vége. Most már a háborús nyomorúságnak vége lesz és jön a bé- békebeli nyomorúság. Még is csak nyönyörü ez a rendszer, állandó izgalomban tartja az emberiséget. Argentínában nagy zavargások vannak. Tízezer fasizta ellenes megütközött vagy 300 fasiztával és a Peron kormány nagyon gyenge lábon áll. Ez vonatkozik Francora is. Sőt nagyon is össze van kötve a két diktátor sorsa, talán még fel is lesznek kötve. A hirtelen megérkezett békétől Chiang kai Shek legjobban megijedt, még jobban jajgat, mint a bukott japán császár. Észak-Kinában a vörös csillag mind nagyobb fényességet ad. Már is sokkal fényest. Visi sebb mit a japán felkelő nap. Ez nem tetszik Chiangnak. Hirohito és sok amerikai szakértő megegyezett abban, hogy az “Atomic” bomba kényszer itette a japánokat megadásra. Most President Truman szerint azon istenhez kell imád- 1 kozni, aki ezt a győzelmet lehetővé tette. Érdekes, hogy legtöbb jó keresztény pap amellett van, hogy Hirohitot tartsák meg isteni mivoltában. Valószínűleg attól félnek, hogy a japán isten bukása is ragadós lehet, mint a királyok bukása Európában. Az európai nemzetek talán most visszaadhatnák azt a sok fejfájástól való pirulát, melyet a nácik adtak el nekik. Most a .németeknek is szükségük lesz rá, mint a kis nemzeteknek volt, amikor azoknak adták el. aposotolok, akiket durva szögescsizmával rugdostak, lökdös- tek. Olyan volt az a kis csoport, mint a termő mag: gyökeret hajtott a sziklák között is. Erős gyökeret, amely föltartóztathatatlan gyorsasággal szétterjedt mindenfelé, ahol ember és munka tanyáz . . . És múlt az idő . . . A sok tavasz mámoritóan bűvös lágy szellője, párásán buja szagossága, belecsapott az agyakba. Forradalmi hangulatot keltő zsenge nedvessége — mint a szerelemre megérő nőnek csókos ajka — de sokszor érintette a sziveket. Tavaszkor erősebb, megértőbb az emberi öntudat. A természet maga adja meg az agy kellékeit. És hirtelen, alig észrevehetően megnőtt a csoport. Hirtelen, mint tiszavirág lepte el az utcákat, a tereket. És tavaszkor, egyik tavaszkor, kitört belőle a féktelen indulat. Akkor még alig tudták, csak sejtették, hogy mire mennek. Valami űzte, hajtotta őket ki az utcára. Valami kergette őket a fényes palotasorok közé. Én is ott voltam. Én is részt- vettem az első lépésnél, amely bizonytalan volt, imbplybó volt, mint a talpraállított csecsemő első, bátortalan lépése. Én is ott voltam ... És láttam, mint egyszerre föltüzelődik a tömeg. Lángot vet a pislákoló, el-elal- vó tűz és rettenetes erővel tör ki belőle az örök harag, az elfojtott gyűlölet. Fegyvertelenül, puszta kézzel jelent meg és mintha tüzes csóvát dobott volna szét, olyan vészt jóslón, fergetegszerüen hömpölygőit és ordítva követelte, hogy embernek ismerjék el azok, akik csatornalakókként kezelték eddig. Nem félt az ellene fölvonuló szuronyos fegyvertől; nem riadt vissza attól sem, amikor elhulltak soraikból az első mártírok; előre törtetett annak érzetében, hogy ezt az első lépést meg kell tennie; előre törtetett annak tudatában, hogy ez az első lépés lesz annak a hosszú, végtelen hosz- szu útnak a kitaposott mesgyé- jén, amely szélesen ki fog terjedni a világ minden részében, amelyen milliók fognak biztos, i céltudatos módon és eszközökkel tovább haladni. Én is ott voltam és láttam az elvetett mag szűzi csírázását, hallottam a keletkező orkán tompa, vészt jósló zúgását; láttam, amint a hatalom, az erő minden eszközével elvetélni törekszik a keletkező viharcsirát, amely — tudták jól — elsöpri őket irgalmatlanul. Láttam a mellbeszurt, fölnyársalt embert amint kisugárzó meleg vére az őrült poroszló durva arcába csapott és mikor összeesett, arcán a fájdalom kínzó maratával, durva csizmájával bordáiba rúgott. Láttam a lelőtt férfit, amint emberfölötti erővel tá- pászkodott föl az utca kövezetéről és elfúló hangon .erőlködve ordította gyilkosai felé: — Ne önmagad testvéreid ellen használd a mikészitett fegyvereket, de azok ellen, akik kezedbe nyomták azt ... Te őrült! Láttam a bátor tömeget, amint sorfalat állt kifeszitett mellel a puskacső előtt és akkor sem mozdult, mikor sivitó golyók rést ütöttek soraikban. Láttam azokat a vigyorgó áb- rázatu emberiormáju alakokat, akiknek az uj, különös forrongás eltorzította arcukat és szinte biztatni látszottak vad félelmükben a poroszlókat, hogy valamennyit irtsák ki a veszedelmes emberfajtának. Olyan furcsa volt az utca képe a különös, szokatlan jelenetektől. A fényes palotasorok között rongyos, éhes, piszkos alakok fölvonulása, kontrasztja volt a tisztán ápolt hatalmas útnak, ahol ragyogó határokban szagos dámák és urak, kitartott cifraruháju rimák vén kéjenceikkel szoktak sétakocsi- kázni; ah«l pormentes az ut, illatos a levegő, ahová nem hatol a gyár kéményének piszkos füstje; ahol nincsen munkáslakás, nincs rut, koravén, sokgyereket szült undorító munkásasszony; ahol nem járnak munkásgyerekek rongyos ruhákban, szennytől, piszoktól elrutult arcocskáik nem zavarta a szép, a fönséges harmóniát .. . Ott folyt le az első összecsapás a Munka és a Tőke között, ahol a munka csak akkor jelent meg, mikor építeni, teremteni, alkotni kellett és szégyenkezve sompolygott ki, amikor gara- sos bérért pompába öltöztette a puszta földet, hogy a gyönyörnek minden kényelmébe bevonuljanak'az emberherék. Ott folyt le az első összecsapás verőfényes tavaszi napon, ahol csillogó fényben, szélesre vált, jóleső boldog mosollyal orgiát ült a gondtalan munkát- laftság . . . ^ "Szervezés1* — "Nevelés" — "Felszabadulás" Yf * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy
