Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-25 / 1386. szám
BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 25. 7 oldal A francia koilaboracionisták Amidőn ezen sorok sajtó alá i kerülnek, a sok vita és izgalom I ami Petain bűnössége körül * folyik, a törénelemé lesz. Kétség kivül, bármilyen formájú lesz a bünhődés, nem fog fölérni azzal a súlyos bűnnel j amit Petain ur és társai a francia munkásosztályon elkövetett. A francia munkásosztály részére Petain megbüntetésével nem szabad, hogy lezáródjon az ügy. Petain és Laval nem oka, hanem eredménye azon események láncolatának, ami Franciaországban a háború alatt és előtte végbement. Ha megbüntetik Petain és Láváit, de ott hagyják azon társadalmi osztályt — a nagy burzsoáziát — amely Petaint és Láváit eredményezte, állandóan Demokles kardjaként fog fejünk felett lógni egy polgárháború. Az ügy, ami Petain és Laval személyében tárgyalás alatt van ,nem személyes eredetű, hanem társadalmi és politikai. Az ellenséggel való együttműködés csak logikus következménye mindannak, ami Münchenben és előtte végbement. A sedani összeomlás München eredménye. No és München? Nem volt egyéb, mint a francia tőkésosztály félelme, hogy osztályérdekeit elveszítheti; tehát az osztályérdek fölé helyezése a nemzet érdekének. Ha vesz, vesszen mind a kettő. Bármennyire kitakarította a nagy francia forradalom a feudalizmust, mégis maradt szórványos képviselője, amire úgy kell tekintenünk, mint a huszadik század feudalizmusára, ami a tőle keletre eső államokman burjánzott. A francia néhány szál feudalista erősen bizott a katolikus papság tehetségében és a saját előkelő jogában, amelyet arisztokrata születésében vélt látni. Hitt abban, hogy ő kormányzásra termett, mig a tömegek kötelessége az engedelmeskedés. Nem csoda, hiszen a katolikus egyház közvetve és közvetlen ezt a célt szolgálta. Fölfelé az engedelmességet és türelmet, mig lefelé, vagyis balfelé, a türelmetlenséget hirdette és hirdeti, még ma is, különösen itt az Egyesült Államokban. A francia feudálisok bízását erősen nevelte az angol tory szerep, elfelejtve azt, hogy a toryk a történelem folyamán a whig szerepért cserélték el a tory szerepet, ami az ő részükre a nagy francia forradalomban nem adódott meg. A francia burzsoázia miután végrehajtotta saját forradalmát, soha sem nézett rá jó szemmel. Különösen lázálom gyötörte őket az 1848 és 1871- es proletár forradalmi próbálkozás óta. A politikai demokrácia egész addig jó volt részükre, mig a többségi szavazás vagy törvény az érdekeiket nem érintette. De mihelyt társadalmi változást akart, rögtön ellenforradalommal felelt. A politikai pártszervezetek nem vehetik rögtön birtokukba a termelő és elosztási eszközöket. Éhez parlamenti csete-paték kellenek, ami időt ad az ellen- forradalomnak, hogy elgáncsoljon minden törekvést. Végül, ha mégis. eredményt ért el a munkásosztály, mindig részleges és nem tökéletes volt, amit végeredményben is nehezen vagy egyáltalán nem tudott megvédeni a reakciós ellenforradalommal szemben. A francia puccs 1934-ben megmutatta a krízist. Bár a puccs nem sikerült, mert a tömegek hamar észrevették, hogy a reakció akarja a politikai hatalmat magához ragadni, melyből a baloldalt teljesen kiakarta zárni. Ráismert, hogy a szocializmus név alatt nem a szocializmus rejlik, hogy a kollektivizmus alatt a papi csuha húzódik, hogy az előjogok biztosítását akarja befagyasztani egy a papok által kormányzott társadalomban. A francia munkásság nem oldotta meg hevenyében a kérdést, hanem elodázta azzal a! cselekedetével, hogy a kisbur- zsoáziával együtt Nép Frontot alkotott- Ettől azonban a reakció nem döglött meg, hanem alkalmat kapott a további szervezkedésre. A kommunizmustól való félelmet jól kihasználta a kispolgárság oldaláról a kormánnyal szemben. Szabotálta a társadalmi reformokat, végül elválasztotta a kispolgárságot a munkásoktól. A Croix de Feu törvényellenes fasizta szervezet helyét hamar elfoglalta a törvényes Party Social Francais, amely rövid időn belül nagyra nőt a kispolgárok soraiból .miközben Doriot pártja a Party Poyulaise Francais, a jobboldal legerősebb pártjának számított. A talaj készen állt Petain “nemzeti forradalma” számára. A külföldi politikájukat is ! hozzásimitották reakciós cse- j lekvéseikhez. Sikeresen támogatták Mussolinit az ethiopiai hadjáratában, Francot Spanyol- országban, még Hitlert is, midőn a Rajna vidékére bevonultatta légióit. Ezek szemében Hitler és a többi diktátorok a “nyugati civilizáció” védelmezői voltak a “szovjet barbárizmussal szemben. A diktátorok fölötti győzelem a francia munkásosztály győzelme lett volna Franciaországban és Oroszország győzelme Európában. Ezen győzelmet pedig kerülni kell minden áron, még Franciaország vazallusi álammá sülyesz- tése árán is. A vörös mumus volt Hitler legsikeresebb fegyvere. A jobb oldalon körösztül elhárította Franciaország és Oroszország szövetségét, amely megvédte volna Európa katasztrófáját. A reakció stratégiája igen egyszerű volt: Engedjük Németországot keletnek terjeszkedni Ukrajnában. Lehet, hogy azzal kielégül. Ha nem, van védelmünk, a Maginot vonal. Ebben keresendő az értelme a müncheni egyezménynek, ahol Anglia és Franciaország feltétlen szabad kezet adott Hitlernek Kelet Európában. A jobb oldal hatalmos győzelemmé fújta föl, mert ez elhárította a szélső baloldal háborús veszedelmét Franciaországról és Oroszországot Európáról. Későn volt már 1939 tavaszán meggyőzni Moszkvát arról, hogy London és Páris elővette a jobbik eszét. A megnemtámadási egyezményt Németországgal augusztusban aláírták és megnyitották a gátakat nyugat felé a náci árvíz részére. " A legyőzetés után a legtöbb jobbaldali Petainban látta a megmentőt. Egyedüli ember, aki elég tekintéllyel rendelkezik arra, hogy bevezesse az ellenforradalmat,. amit a reakció régen óhajtozva várt, miközben a többi elővigyázatosan lapult. Azok pedig, akik nemzeti szocialista pártokhoz tartoztak, követelték a győzővel való együttműködést. Nehezen válik érthetővé, de itt is mint másutt, a nemzetköziséget vallók közül került ki az ellenállás. A legszélső baloldali munkásmozgalmi emberek, a volt internacionalisták, hazafiakká lettek, a házaáruló Petain, arisztokraták, iparbárók és katolikus papokkal szemben. Ha tehát elitélik Petaint és a nyíltan Petain mellett tüntetőket büntetlenül hagyja a francia munkásság, ha nem siet a társadalmi forradalommal, a reakciós bandák lába alól kihúzni a talajt, ha nem érti meg mekkora veszélyt tartogat számára a reakció életben hagyása, ha nem takarítja ki Augi- ász istálóját, az a förtelmes piszok, amit a fasizmus hátrahagyott, őket nyeli el újból. Ne áltassuk magunk. Ne próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy a forradalmon kívüli állapot is lehetséges Európában, hogy választhat a francia munkásság más utat is, mint a forradalmat. Vagy a francia dolgozó nép töri ki a reakció nyakát, vagy a reakció töri ki a francia nép nyakát. . , . tudja Pál . . . TÁRCA Az első lépés Irta: Kaczander József ... És elmúlt az idő . . . Valahonnan nyugat felől óvatosan, loppal kicsi szűk résen szellő surrant. Friss, jól- esően, lágyan simogató szellő. Kereste, kutatta a megértő fejeket. A friss nyugati szellő érintésétől föleszméltek a munka rabjai. Elűzte az álmosságot a szemekről és ébren tartotta őket. Az uj szellőben zene volt. Muzsika, soha nem hallott riasztó szimfónia, ami kellemes bizsergéssel érintette az agyat, a szivet. Énekek-éneke volt. Bus, szomorú dallamu ének a jelenről, vadul tomboló biztatás a jövőről. Csábítóan szédítő hangok voltak azok. Soha nem hallott szavak: Proletár . . Tőke . . Munka . . Elnyomatás . . Fölszabadulás . . Az emberek suttogva-félve kérdezték egymást: “Mi ez, mi az?” Sehogyan se tudták megérteni kezdetben az uj szellő bátortalan, halk suttogását. Később azután lassan-lassan mindent megértettek. Forradalmi énekek éneke volt, ami még az arc formáját is átváltoztatta. Külsőt adott. Megváltoztatta a szem látását, fényét. Észrevette a szépet, amit azelőtt sohasem látott meg. Meglátta a rutát, az iszonyatot, ami időtlenidőkig csak őbenne formálódott. Ledobta magáról a rongyokat, amivel testét takarta évszázadokon keresztül és csinosította és formálta, magát. Engedni kezdett a butitó, el- tompitó, fékentartó isteni hitéből és áttért lassan, de vissza- térhetetlenül az anyagias gondolkozás pozitív terére és követelni kezdte az élet jogát. Ráeszmélt a fonákságra. Megállapította ő, a munka lázadó rabja, hogy más lesz ő, ha benne is meg lesznek mindazok a kellékek, amik eddig hiányoztak — a tudás: a világ rendjét átváltoztató kolosszális erő lesz benne. Egy apró láncszemecs- két kikapcsolt rabláncából és parányit lazulni kezdett a kötelék, amely közte és a Tőke között olyan szoros volt. Ez az egyetlen láncszemecske egyszerre ezer esztendőt dobott 'a teljes megsemmisülésbe. Meglazult az atyáskodó gondoskodás is. Széttépte a kapcsot, amivel a műhelyhez, a gyárhoz volt kötözve. Visszadobta a garast, amit munkájáért kapott. Nem fogadta el étel gyanánt a hulladékot, amit asztalára dobtak. Nem hajtotta le fáradt fejét a kegyelmi vacakra. Nem örvendezett már a Mester vagyona gyarapodásának. Önállóságot követelt, öntudatra ébredt. Élni akart. Szabad ember, szabad munkás akart lenni . . Szárnya támadt a munka rabjának. És múlt az idő . . . Apró csoport alakult. A merészebb je, a bátrabb ja hangosabbá lett. Az azelőtt néma ajk beszédessé vált. Merész eszmék, tüzes gondolatok keltek szárnyra. Már nem suttogva, már nem félénken. Az évszázados keserűség, a harag, a vad, fé- kezhetetlen gyűlölet lendületes erővel tört ki belőle. És tanított és oktatott és lázitott a kis csapat céltudatos biztonsággal. Megtanulta a gazdasági élet ábécéjét; megértette helyzete, nyomorúsága, boldogtalansága minden okát; kereste, kutatta észszerűen az okozatot, amely ezt az állapotot megszülte és o#an hosszú végnélküliséggel megtartotta generáció- ról-generációra. Kereste, kutatta az utat, egyengette, gyomlálta a megvérező szúró tövist és arrafelé vezette a munka tudatlan rabjait, ahonnan a messze-messze derengő hajnal pirkadásának alig észrevehető halvány körvonalai látszottak. És ébresztgette őket. Noszogatta, megmozdította a lomha, lusta, megtompult agyakat. Lassan, óvatosan pontossággal adagolta beléjük -a tudásvágyat. Itt is, ott is megjelent és mint a kipattanó szikra hirtelen kilobbanó persenése kicsi, érezhető nyomot hagyott maga után. Az akadály eltűnt. A gondolatnak nincs akadálya. A merész kis csoport nőtt, nőtt. Nem álmodozók, nem ábrándo- zók voltak; nem céltalan utat törők: biztos munkát végző
