Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-25 / 1386. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 25. Béke Billiók torkából hangzik a kiálltás — béke! örömmámortól ittas emberek milliói görcsösen ragadják meg egymás kezét annak jeléül, hogy béke van. Zugnak a harangok, ordítanak a gyárak kürtjei, embermilliók torkából fakad föl a fohász, mikrofonok láncolatán hömpölyög a szózat, hogy béke van. Elnémultak az ágyuk torkai. Az egymást cafatokra tépett, halálra fáradt ember milliók lábhoz tették a fegyvert. Az otromba hadigépezetek megszűntek emberi vér és agyvelőben taposni. A félelmtes atombombát is félretették — legalább is egy darabig — és egymás nyakába borulnak az öldöklésbe fáradt emberautomaták és örömkönnyeket sírnak, béke van! De lehet-e béke? Erre kell, hogy feleletet kapjunk. Béke, te zöld ággal repülő madár, te pálma ágat tartó szárnyas angyal, de sokat és sokszor megcsufoltak már! De sokszor ámították veletek a hiszékeny, megcsufolt emberiséget! És most megint azt folytatják. Szaladnak az apácák a templomba, lompos csuhájuk verik utánuk a port, amint megszólaltak mindenfelé a békeharangok. Szemforgató papok küldik a fohászt az egek urához; zug a templomok orgonája, hozsánna néked isten, béke van. Mert az emberek nem gondolkoznak. Ezek az emberek csak a jelennek élnek. Ezek az emberek a jövőjükkel nem törődnek és igy nem tudják fölfogni, hogy nem lehet béke. Tehát, hogy tulharsogjam örömrivalgásukat, hangosan kiáltom fülükbe az IWW elvinyilatkozatát: A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. >iem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir jak akikből a munkáltató osztály áll. £ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmává, felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhart esetén egymást verik le. A sza'kszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kft zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, na sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyem esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERRE!/ ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keü szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikoi a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezeté* éniijük a -“<r: *ár«a<lalo»e keretein béliét Kiragadom még egyszer a szót: “Nem lehet béke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között . . Nem lehet béke addig, mig Francok, Hirohitok, Pa- celi Jenők (XII. Pius) és a többi reakciósok ülnek az agyonsanyargatott, kirabolt népek nyakán. Nem lehet béke addig, amig State departmentünk föl nem hagy reakciós intézkedéseivel, amig a reakciós sajtó üvöltve uszít az észak-kinai népre, mert útilaput mertek kötni a feudális uraik talpára. Nem lehet béke, amig az összes reakciót ki nem pucolják Euópából, sőt az egéz világból, hogy megvessék az alapját a népek egymás közelebb hozásához. A “béke angyalát” az ipari szervezetekben tömörült munkásosztály képes elhozni a végső nagy cselekedetével, a BÉRRENDSZER ELTÖRLÉSÉVEL. . . . tudja Pál . . . Lesz-e uj szocialista Internationálé? A FRANCIA SZOCIALISTÁK ELSŐ KONGRESSZUSÁNAK EZ A LEGFONTOSABB PROGRAMPONTJA. KÍSÉRLETEK A! SZOCIALISTÁK ÉS A KOMMUNISTÁK EGYESÍTÉSÉRE. I (A francia szociálistá párt a háború óta most tartja első kongresszusát Parisban, ahol, mint a New York Times-ban megjelent tudósításból látjuk, az uj Inetrnacionálé megalakítása fölött is tanácskoztak — Szerk.) PARIS, augusztus: — Franciaország felszabadulása óta a szocialista párt most tartja az első kongresszusát, amely tárgyalni fogja a francia kommunistáknak a két párt egyesítésére vonatkozó ajánlatát. Körülbelül 800 delegátus gyűlt össze a “Palais de la Mu- tualité” termében ,akiknek első határozata az volt, hogy kizárták a pártból azt a 79 szociálista képviselőt és 3 szociális- ta szenátort, akik 1940-ben hozzájárultak szavazatukkal, hogy a hatalmat Petain vegye át. A kongresszusnak némileg nemzetközi jelleget nyújtott az, hogy az angol Labor Party képviseltette magát Harold Laski és Morgan Phillips labor-party tisztviselők által; továbbá a belga, a svájci, a hollandi, a dániai és a luxemburgi szociálistá pártok is küldtek képviselőket. Ugyancsak ott voltak a spanyol menekült szo- cálisták képviselői is, akiknek tiszteletére a kongresszus elénekelte az Internacionálét. A német szociálisták nem küldtek személyes delegációt, I hanem csak átiratot intéztek a kongresszushoz, amelyben azt Írták, hogy a “német szocialisták szilárd elhatározása, hogy a múltakból tanulni fognak és részt akarnak venni a szocialista nemzetközi rekonstrukci- cióban. A német szocialisták | átiratát a kongresszus nagy tapsai fogadta. A kongresszust Daniel Mayer párttitkár nyitotta meg, aki mellett Leon Blum, volt miniszterelnök is helyet foglalt a pódiumon. Mayer igy kezdte a beszédét: “Először is önmagunk fölött arattunk nagy győzelmet. A földalatti működés (a megszállás alatt) tisztitó tűz volt ránknézve, amelyen átmenve uj életre keltünk, megifjodtunk, miután kivertük magunk közül azokat, — remélhetőleg örök időkre, — akik 1940 julius 10-én elárulták a Köztársaságot.” A szociálisták remélik, hogy a Demokrata és Szociálistá földalatti mozgalom, amely Eugene Petit vezetéSe alatt állott, most jórészben a szociális- ta párthoz fog csatlakozni. A földalatti mozgalom másik ága, az Egyesült Ellenálló Mozgalom, amelyet Emanuel d‘Astier vezetett, leginkább a kommunisták és a velük szimpatizálókból állt. Ugyancsak meg kell szabni a kongresszusnak, hogy milyen viszonyt fog fentartani a polgári irányú Katholikus Demokrata párttal, amely De Gaulle generálist támogatja, de egyben “élesen ellenzi a kommunizmust.” A kongresszus egyik legfontosabb kérdése a kommunisták által felajánlott ^egyesülés kérdésének tárgyalása lesz. Miután ez a kérdés most minden országban felszínre került, úgy látszik, mintha ez volna a legújabb moszkvai irány. Norvégiában már el is* határozták a két párt egyesítését. Dániában és Olaszországban most folynak az erre vonatkozó tárgyalások. Ez utóbbi országban a szociálistá párt országos tanácsa 70 százaléka a csatlakozás mellett szavazott, de a tényleges döntést a legközelebbi konvencióra hagyta. Valószínű, hogy a francia szociálisták határozata ebben a kérdésben döntő befolyású lesz a többi országokra is. KÉRJÜK OLVASÓINKAT, AKIKNÉL VANNAK KIS JEGYEK, HOGY AZOKAT SÜRGŐSEN KÜLDJÉK EL. NEW YORKIAK FIGYELMÉBE! A Bérmunkás olvasói és támogatói 1945 AUGUSZTUS 26- ÁN VASÁRNAP, TÁRSAS KIRÁNDULÁST rendeznek az Edenwald Erdőbe, melyen kérik a munkástársak megjelenését. Lehetőleg mindenki hozzon magával ennivalót, mert főzés nem lesz csak szalonna sütés. Töltsünk a szabadban egy napot a Bérmunkás javára! Útirány: A Lexington Ave. East 180th St. feliratú subway a 180-ik utcáig és ott átszállni a Dyer Ave. elevator vasútra a végállomásig. Akiknél kis jegyek vannak hozzák magukkal. Az egybehívó bizottság nevében, Fishbein László Feczkó János Szigeti Ernő A BEVÁNDORLÁS ÉS LATIN AMERIKA MEXICO CITY, aug. (ONA) Latin Amerika államai megszigorították a bevándorlási törvényeket. Eddig ezek az államok a “nyílt kapu” politikáját követték, amelyet most, az Overseas News Agency értesülése szerint, szigorúbb rendelkezések fognak felváltani. Az uj rendelkezések értelmében a latin amerikai államokba elsősorban földmunkások és gazdászok, nagyiparosok és üzletemberek nyernek majd beutazási engedélyt. Ezeket a rendelkezéseket a közel jövőben majdnem minden latin amerikai állam nyilvánosságra fogja hozni, annak dacára, hogy a legközelebbi két évben nem számítanak nagyobb arányú bevándorlásra. Mexico továbbra is fenn fogja tartani azt a hagyományt, hogy menedéket nyújt politikai menekülteknek; ezzel szemben üzletembereket csak akkor fognak beengedni, ha hajlandók legalább 20 ezer dollárt valamely vállalkozásba befektetni és azonkívül egy bizonyos ösz- szeget kezességképpen letesznek az állami banknál. A Berniünk s Nci Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Van Nuys 9.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Buzay Jánosné, Clevaland 6.00 Deák Jánosné, Akron .....12.00 Detky E.-né, Phila ........... 6.00 özv. Farkas I.-né, Akron 12.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 12.00 Fay Vilmosné, Akron ......12.00 Feczkó J.-né, New York „12.00 Fodor J.-né, Cuyahoga ..„12.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Helen Kanchar, Bay City 12.00 Kern Péterné, Akron ___12.00 Kollár Józsefné, Clev. „„12.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 12.0Ó Lefkovits Lajosné, Clev. 12.00 Mary Mayer, Phila..........10.00 Molnár A.-né, Cleveland 12.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 11.00 Udvarnoky K.-né, Flint ....12.00 Visi Istvánná, Detroit „„12.00 Vízi Józsefné, Akron .......12.00 ! Zára Jánosné, Chiiago „„12.00
