Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-18 / 1385. szám

1945. augusztus 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­A SPANYOL MENE­KÜLTEK SZENVEDÉSEI Pár héttel ezelőtt körlevelet kaptunk a spanyol menekülte­ket segélyező bizottságtól. Ez a bizottság, amelynek cime: Spanish Refugee Committee, 192 Lexington Ave., New York City, — segélyezni igyekszik azon spanyol köztársaságiakat és családjaikat, akiknek mene­külni kellett a spanyol köztár­saság leverése után, mert a Hitler és Mussolini által támo­gatott Franco és banditái ép­pen úgy irtották őket, mint a nácik tették később az általuk elfoglalt területek népeivel. Számítottam Írni erről a do­logról s azért félretettem, de a közbejött mindenféle más dol­gok miatt megfelejtkeztem ró­luk. Most aztán, hogy a berlini konferencián a “Big Three” megintette, — vagy leintette Francot, hát afféle lelkiismeret furdalás fogott el, hogy nem tettem még említést azokról, akik elsők voltak a fasizmus el­leni harcban s' amint a jelek mutatják, ők maradtak a harc­vonalban legtovább, mert amig a más nemzetiségű antifasizták már győzelmesen térhetnek vissza a szadista banditáktól megtisztított országaikba, a spanyol lojálista menekültek a szó szoros értelmében még min­dig a sáncárkokban élnek. A gyűjtést végző bizottság mögött nemcsak országos nevű, de olyan világhírű emberek áll­nak, mint például Albert Ein­stein, a mathematika legna­gyobb szaktekintélye; Lion Fe­uchtwagner iró; Rockwell Kent festőművész; Thomas Mann, iró; Yehudi Menuhin, hegedű­művész; Eugene 0‘Neil, szin- müiró; Paul Robeson, színész; Edgar Snow, újságíró; Orson Welles, színész és még sokan, ilyen nagynevű egyének. Csaknem az egész világon nagy örömmel fogadták a “Big Three”—nek Franco ellenes nyi­latkozatát. A kritizálók, — ve- lgm együtt — csak azt mond­ták, hogy még tovább kellett volna menni. És reméljük, hogy lesz valami eredménye annak a berlini határozatnak. Azonban addig még nagyon de nagyon sokan elhulnak a még mindig körülbelül 200,000-ret kitevő spanyol menekültek közül, akik már eddig is végig mentek a szenvedés minden poklán. “Pedig ezek nem közönséges emberek”, — Írja Orson Wel­les, — “hanem a szine-java a világszabadságot hirdető, azért élet-halál harcra kész antifasiz- ta harcosoknak.” Valóban örök szégyene marad az Egyesült Nemzetek vezetőinek, hogy a fasizmus elleni harc idején eze­ket az embereket, — a fasiz­mus természetes ellenségeit — pusztulni hagyták. Ezen nem sokat változtat az a mentség, hogy a Churchill által vezetett tory angol kormány nyomásá­nak engedtek s a menekülteket egyik helyről a másikra kerget­ték. Körülbelül negyed millió spa­nyol antifasizta (lojalistá) me­nekült dél Franciaországba a spanyol köztársaság leverése után. Az előttem fekvő körle­vél állítása szerint ebből már , csak százezer maradt meg, a többi elpusztult. Ez a százezer hihetetlen nélkülözés közepette él. Annyira lerongyolódtak, ru­ha nélkül vannak, hogy a csa­lád tagjai közül csak egy hagy­hatja el a kunyhót, amiben meghúzódtak. Ezeket nemcsak a német Gestapo, hanem a Vichy kormány rendőrei is ül­dözték. És mindezek dacára nem törtek meg, a fasizták iránti gyűlöletet, a fasizták iránti elszánt harciasságukat nem szüntették meg a szenve­dések. AKIKRŐL MEG­FELEDKEZTEK. Spanyol republikánusok ve­zették a francia földalatti csa­ről azt írták a próba bomba robbanásánál, hogy gáz állapit- ba hozta az acél tornyot, ami­ről a bombát leejtették. A szét­repülő neutronok pedig nagy területen lökik maguk előtt a levegőt és minden más testet, — ez a robbanás. * Hogy miért van az atomban ilyen szörnyű nagy erő, azt csak az atom végtelen kicsiny voltával lehet megmagyarázni. Egy szakértő szerint egy gom­bostű fejben legalább 20 billió atom van. Az előbb ismertetett elmélet szerint csak az atom­mag az igazi test, az atom töb­bi része ür, amelyben a neutro- nak keringenek. Ez az ür billió- szőr nagyobb, mint maga az atom-mag. Egy másik szakem­ber állítása szerint, ha New York város összes épületeiből kiszednék az atommagokat, il­letőleg ki lehetne préselni a neutronokat, akkor legfeljebb csak egy dió nagyságú gömb maradna. A rettenetes nagy erőt tehát az atomok száma adja. Ha egyetlen atom neut­ronjainak flszabaditása jelen­téktelen erő lenne is, egy piru­la nagyságú elemben már any- nyi az atom, hogy az abban rejlő neutronok felszabadulása állítólag képes lesz elhajtani egy automobilt' New Yorkból San Franciscoba. Az atom-bomba titkát ter­mészetesen nagyon féltékenyen őrzik. Annyit azonban elárul­tak, hogy az uránium atomját robbantották szét, tehát éppen azon elemét, amelynek atomjá­ban a legtöbb kering, — 92- szer annyi, mint a hidrogén­ében. így természetesen a mai ismert elemek közül az uráni­um atomjának a felrobbantása, vagy megsemmisítése okozzál a legnagyobb robbanást és ál­lítja elő a legnagyobb hőmér­sékletet. Vájjon ugyanezzel a módszerrel meg tudnak-e sem­misíteni más atomokat is, azt csak majd a jövő mondja meg. Minden esetre arra kell töre­kednünk, hogy ezt, a minden idők legnagyobb felfedezését ne az öldöklés, a pusztítás, ha­nem az emberi élet szebbé, ké­nyelmesebbé és boldogabbá té­telére használjuk fel. patokat Párisban az amerikai csapatok megérkezése előtt; spanyol republikánusok segítet­tek Ti tónak megszervezni a ju­goszláv partizán hadsereget és spanyol rebuplikánusok javítot­ták ki a rommá bombázott Bo­ne és Sfax kikötőket, amelyek lehetővé tették az olaszországi inváziót. Azt hinné az ember, hogy akik ilyen nagy szolgálatot tet­tek a fasizták elleni harcban, részesültek valamilyen elisme­résben és segítségben. Hihetet­lenül hangzik ugyan, de amikor elismerésről, vagy segítségről van szó, a Churchill politikája érvényesült és ez a politika, mint tudjuk a Francoval való paktálást jelentette. Azért a spanyol antifasizták valóban kiérdemelték az “elfelejtett harcosok” nevet. A “New York Times” junius 22-iki számában igy irt róluk: “A világ egyetlen népcsoport­ja sincs szánalmasabb helyzet­ben, mint az a körülbelül 200,- 000 spanyol republikánus me­nekült, — férfiak, nők és gyer­mekek ,— akik dél Franciaor­szágba menekültek akkor, mi­dőn Franco, Mussolini és Hit­ler segítségével végetvetett a spanyol köztársaságnak. A szó szoros értelmében ezeknek az embereknek most sehol sincs hazájuk. És miután Spanyol- ország “semleges”, az UNRA nem segítheti őket.” KÓRHÁZ ORVOSI SZEREK NÉLKÜL “A családok legtöbbje az éh­halállal küzd. A férfiakat meg­sebesítették, kiölték, vagy a Vichy kormány kiszolgáltatta őket rabszolgamunkára. Midőn a háború kitört 1939-ben, ezrek csatlakoztak közülök a francia hadsereghez, egy részük a fran­cia idegen légióhoz. Akik az or­szág területén maradtak, csat­lakoztak a francia földalatti mozgalomhoz. Az afrikai invá­zió százakat szabadított ki kö­zülök, akik mindjárt csatlakoz­tak az amerikai hadsereghez. És mégis, most éhhalálra van­nak ítélve, ha a szabad népek segítségükre nem mennek.” A múlt hónapban E. Gallois újságíró ezt a táviratot küldte a segélybizottságnak: “Tegnap meglátogattam Toulouse város egy kórházában a megsebesült és már szabadságolt spanyol harcosokat, akik a francia fel­szabadító csapattal küzdöttek. Nem tudom szavakkal leírni azt a nyomort, amiben szenvednek. A három emeletes épületben 60 ágy van. Az ágyakon nincs le­pedő s semmiféle más ágyhu­zat. “Csodálkozva azon, hogy vé­geznek rajtuk operációkat alta­tó szerek nélkül? Egy liter al­koholt elosztanak hat operáci­óra. Iodine egyáltalán nincs. Két orvos, két ápolónő és tiz segédmunkás dolgozik a kór­házban minden fizetés nélkül már három hónapja. Valóban csodát müveinek.” “Az első emeleten csupa meg­csonkított testű ember fekszik. A többi kórházakban nincsen a számukra hely, noha 20,000 szorulna kórházi ápolásra. Akik német fogságból jöttek ide, csaknem mindannyian betegek. Lehet, hogy ez a kis kórház csodákat fog produkálni, de va­lószínűleg csak akkor, ha lesz BÚCSÚ ESTÉLY A magyar IWW-isták és Bérmunkás olvasók clevelandi társas összejöveteleinek egy­ik legaktívabb munkása a Bercsa család Californiába készül letelepedni. Ebből az alkalomból SZEPTEMBER 1-én, szombaton este a Buc­keye Roadi Ifjúsági terem­ben BÚCSÚ VACSORÁT tar­tunk, amelyre lapunk olvasó­it ezúttal is meghívjuk. A résztvenni óhajtókat kérjük, hogy legkésőbb e hó 25-ig jelentsék be szándéku­kat, hogy a bevásárlást meg­tudjuk tenni. Ezen az estén üdvözöljük azokat a delegá­tusokat is, akik az ország különböző részeiből érkeznek a másnapi országos értekez­letünkre. Köszönettel vesszük, ha a Munkástársnők egy-egy tá­nyér süteménnyel segítik a két napi élelemezést. elegendő orvosság, — iodine, penicillin, sulphanimalide, stb.” “Nagyon de nagyon sokat szenvednek ezek az emberek, pedig csak egy bűnt követtek el: azt, hogy szerették a de­mokráciát !” HIVATALOS BECSLÉS A NÉ­MET ZSIDÓSÁGRÓL FRANKFURT am Main, Né­metország (ONA) — Az első hivatalos becslés adatai, ame­lyek a Hitler uralom alatt szen­vedett német zsidóságnak sor­sára vonatkoznak, az életben maradottak száma tekintetében kedvezőbbek, mint bármely más országban, amit a nácik el­foglaltak. A jelentés, amit egy kor­mányközi bizottság hozott a nyilvánosságra, azt mutatja, hogy a Németországban élő 650.000 és az Ausztriában élő 75.000 zsidó lakosság kéthar­madrésze megmenekült, kiván­dorlás utján. A jelentés szerint még min­dig 10-20,000 zsidó él Németor­szágban és Ausztriában. Körül­belül 450,000-500,000 másutt talált menedéket. A többiek el­pusztultak. 1933 és 1941 kö­zött, amikor a zsidó kivándor­lás megszűnt. A bizottság becs­lése szerint 175,000 német és osztrák zsidó érkezett az Egye­sült Államokba, 100,000 Palesz­tinába ment, más 100,000 Latin Amerikában és az Angol Domí­niumokban talált hazát, 50,000 zsidót bebocsátottak Angliába, mig mások Svédországban, Svájcban és Franciaországban kerestek menedéket. A bizottság szerint mintegy 150,000-200,000 zsidó maradt Németországban. Ezeknek leg­nagyobb részét Lengyelország­ba deportálták és közülük csak nagyon kevesen maradtak élet­ben. A bizottság szerint, igen ne­héz megállapítani a félzsidók és negyedzsidók számát Né­metországban, 1933-ban szá­muk becslés szerint körülbelül 300.000 volt. E felzsidók legna­gyobb része nem igyekezett el­hagyni Németországot csak ak­kor, mikor már késő volt. En­nek tulajdonítható, hogy vesz­tességeik a haláltáborokban na­gyobbak voltak. A bizottság azt hiszi, hogy legnagyobb ré­szüket legyilkolták.

Next

/
Thumbnails
Contents