Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-18 / 1385. szám
1945. augusztus 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------A SPANYOL MENEKÜLTEK SZENVEDÉSEI Pár héttel ezelőtt körlevelet kaptunk a spanyol menekülteket segélyező bizottságtól. Ez a bizottság, amelynek cime: Spanish Refugee Committee, 192 Lexington Ave., New York City, — segélyezni igyekszik azon spanyol köztársaságiakat és családjaikat, akiknek menekülni kellett a spanyol köztársaság leverése után, mert a Hitler és Mussolini által támogatott Franco és banditái éppen úgy irtották őket, mint a nácik tették később az általuk elfoglalt területek népeivel. Számítottam Írni erről a dologról s azért félretettem, de a közbejött mindenféle más dolgok miatt megfelejtkeztem róluk. Most aztán, hogy a berlini konferencián a “Big Three” megintette, — vagy leintette Francot, hát afféle lelkiismeret furdalás fogott el, hogy nem tettem még említést azokról, akik elsők voltak a fasizmus elleni harcban s' amint a jelek mutatják, ők maradtak a harcvonalban legtovább, mert amig a más nemzetiségű antifasizták már győzelmesen térhetnek vissza a szadista banditáktól megtisztított országaikba, a spanyol lojálista menekültek a szó szoros értelmében még mindig a sáncárkokban élnek. A gyűjtést végző bizottság mögött nemcsak országos nevű, de olyan világhírű emberek állnak, mint például Albert Einstein, a mathematika legnagyobb szaktekintélye; Lion Feuchtwagner iró; Rockwell Kent festőművész; Thomas Mann, iró; Yehudi Menuhin, hegedűművész; Eugene 0‘Neil, szin- müiró; Paul Robeson, színész; Edgar Snow, újságíró; Orson Welles, színész és még sokan, ilyen nagynevű egyének. Csaknem az egész világon nagy örömmel fogadták a “Big Three”—nek Franco ellenes nyilatkozatát. A kritizálók, — ve- lgm együtt — csak azt mondták, hogy még tovább kellett volna menni. És reméljük, hogy lesz valami eredménye annak a berlini határozatnak. Azonban addig még nagyon de nagyon sokan elhulnak a még mindig körülbelül 200,000-ret kitevő spanyol menekültek közül, akik már eddig is végig mentek a szenvedés minden poklán. “Pedig ezek nem közönséges emberek”, — Írja Orson Welles, — “hanem a szine-java a világszabadságot hirdető, azért élet-halál harcra kész antifasiz- ta harcosoknak.” Valóban örök szégyene marad az Egyesült Nemzetek vezetőinek, hogy a fasizmus elleni harc idején ezeket az embereket, — a fasizmus természetes ellenségeit — pusztulni hagyták. Ezen nem sokat változtat az a mentség, hogy a Churchill által vezetett tory angol kormány nyomásának engedtek s a menekülteket egyik helyről a másikra kergették. Körülbelül negyed millió spanyol antifasizta (lojalistá) menekült dél Franciaországba a spanyol köztársaság leverése után. Az előttem fekvő körlevél állítása szerint ebből már , csak százezer maradt meg, a többi elpusztult. Ez a százezer hihetetlen nélkülözés közepette él. Annyira lerongyolódtak, ruha nélkül vannak, hogy a család tagjai közül csak egy hagyhatja el a kunyhót, amiben meghúzódtak. Ezeket nemcsak a német Gestapo, hanem a Vichy kormány rendőrei is üldözték. És mindezek dacára nem törtek meg, a fasizták iránti gyűlöletet, a fasizták iránti elszánt harciasságukat nem szüntették meg a szenvedések. AKIKRŐL MEGFELEDKEZTEK. Spanyol republikánusok vezették a francia földalatti csaről azt írták a próba bomba robbanásánál, hogy gáz állapit- ba hozta az acél tornyot, amiről a bombát leejtették. A szétrepülő neutronok pedig nagy területen lökik maguk előtt a levegőt és minden más testet, — ez a robbanás. * Hogy miért van az atomban ilyen szörnyű nagy erő, azt csak az atom végtelen kicsiny voltával lehet megmagyarázni. Egy szakértő szerint egy gombostű fejben legalább 20 billió atom van. Az előbb ismertetett elmélet szerint csak az atommag az igazi test, az atom többi része ür, amelyben a neutro- nak keringenek. Ez az ür billió- szőr nagyobb, mint maga az atom-mag. Egy másik szakember állítása szerint, ha New York város összes épületeiből kiszednék az atommagokat, illetőleg ki lehetne préselni a neutronokat, akkor legfeljebb csak egy dió nagyságú gömb maradna. A rettenetes nagy erőt tehát az atomok száma adja. Ha egyetlen atom neutronjainak flszabaditása jelentéktelen erő lenne is, egy pirula nagyságú elemben már any- nyi az atom, hogy az abban rejlő neutronok felszabadulása állítólag képes lesz elhajtani egy automobilt' New Yorkból San Franciscoba. Az atom-bomba titkát természetesen nagyon féltékenyen őrzik. Annyit azonban elárultak, hogy az uránium atomját robbantották szét, tehát éppen azon elemét, amelynek atomjában a legtöbb kering, — 92- szer annyi, mint a hidrogénében. így természetesen a mai ismert elemek közül az uránium atomjának a felrobbantása, vagy megsemmisítése okozzál a legnagyobb robbanást és állítja elő a legnagyobb hőmérsékletet. Vájjon ugyanezzel a módszerrel meg tudnak-e semmisíteni más atomokat is, azt csak majd a jövő mondja meg. Minden esetre arra kell törekednünk, hogy ezt, a minden idők legnagyobb felfedezését ne az öldöklés, a pusztítás, hanem az emberi élet szebbé, kényelmesebbé és boldogabbá tételére használjuk fel. patokat Párisban az amerikai csapatok megérkezése előtt; spanyol republikánusok segítettek Ti tónak megszervezni a jugoszláv partizán hadsereget és spanyol rebuplikánusok javították ki a rommá bombázott Bone és Sfax kikötőket, amelyek lehetővé tették az olaszországi inváziót. Azt hinné az ember, hogy akik ilyen nagy szolgálatot tettek a fasizták elleni harcban, részesültek valamilyen elismerésben és segítségben. Hihetetlenül hangzik ugyan, de amikor elismerésről, vagy segítségről van szó, a Churchill politikája érvényesült és ez a politika, mint tudjuk a Francoval való paktálást jelentette. Azért a spanyol antifasizták valóban kiérdemelték az “elfelejtett harcosok” nevet. A “New York Times” junius 22-iki számában igy irt róluk: “A világ egyetlen népcsoportja sincs szánalmasabb helyzetben, mint az a körülbelül 200,- 000 spanyol republikánus menekült, — férfiak, nők és gyermekek ,— akik dél Franciaországba menekültek akkor, midőn Franco, Mussolini és Hitler segítségével végetvetett a spanyol köztársaságnak. A szó szoros értelmében ezeknek az embereknek most sehol sincs hazájuk. És miután Spanyol- ország “semleges”, az UNRA nem segítheti őket.” KÓRHÁZ ORVOSI SZEREK NÉLKÜL “A családok legtöbbje az éhhalállal küzd. A férfiakat megsebesítették, kiölték, vagy a Vichy kormány kiszolgáltatta őket rabszolgamunkára. Midőn a háború kitört 1939-ben, ezrek csatlakoztak közülök a francia hadsereghez, egy részük a francia idegen légióhoz. Akik az ország területén maradtak, csatlakoztak a francia földalatti mozgalomhoz. Az afrikai invázió százakat szabadított ki közülök, akik mindjárt csatlakoztak az amerikai hadsereghez. És mégis, most éhhalálra vannak ítélve, ha a szabad népek segítségükre nem mennek.” A múlt hónapban E. Gallois újságíró ezt a táviratot küldte a segélybizottságnak: “Tegnap meglátogattam Toulouse város egy kórházában a megsebesült és már szabadságolt spanyol harcosokat, akik a francia felszabadító csapattal küzdöttek. Nem tudom szavakkal leírni azt a nyomort, amiben szenvednek. A három emeletes épületben 60 ágy van. Az ágyakon nincs lepedő s semmiféle más ágyhuzat. “Csodálkozva azon, hogy végeznek rajtuk operációkat altató szerek nélkül? Egy liter alkoholt elosztanak hat operációra. Iodine egyáltalán nincs. Két orvos, két ápolónő és tiz segédmunkás dolgozik a kórházban minden fizetés nélkül már három hónapja. Valóban csodát müveinek.” “Az első emeleten csupa megcsonkított testű ember fekszik. A többi kórházakban nincsen a számukra hely, noha 20,000 szorulna kórházi ápolásra. Akik német fogságból jöttek ide, csaknem mindannyian betegek. Lehet, hogy ez a kis kórház csodákat fog produkálni, de valószínűleg csak akkor, ha lesz BÚCSÚ ESTÉLY A magyar IWW-isták és Bérmunkás olvasók clevelandi társas összejöveteleinek egyik legaktívabb munkása a Bercsa család Californiába készül letelepedni. Ebből az alkalomból SZEPTEMBER 1-én, szombaton este a Buckeye Roadi Ifjúsági teremben BÚCSÚ VACSORÁT tartunk, amelyre lapunk olvasóit ezúttal is meghívjuk. A résztvenni óhajtókat kérjük, hogy legkésőbb e hó 25-ig jelentsék be szándékukat, hogy a bevásárlást megtudjuk tenni. Ezen az estén üdvözöljük azokat a delegátusokat is, akik az ország különböző részeiből érkeznek a másnapi országos értekezletünkre. Köszönettel vesszük, ha a Munkástársnők egy-egy tányér süteménnyel segítik a két napi élelemezést. elegendő orvosság, — iodine, penicillin, sulphanimalide, stb.” “Nagyon de nagyon sokat szenvednek ezek az emberek, pedig csak egy bűnt követtek el: azt, hogy szerették a demokráciát !” HIVATALOS BECSLÉS A NÉMET ZSIDÓSÁGRÓL FRANKFURT am Main, Németország (ONA) — Az első hivatalos becslés adatai, amelyek a Hitler uralom alatt szenvedett német zsidóságnak sorsára vonatkoznak, az életben maradottak száma tekintetében kedvezőbbek, mint bármely más országban, amit a nácik elfoglaltak. A jelentés, amit egy kormányközi bizottság hozott a nyilvánosságra, azt mutatja, hogy a Németországban élő 650.000 és az Ausztriában élő 75.000 zsidó lakosság kétharmadrésze megmenekült, kivándorlás utján. A jelentés szerint még mindig 10-20,000 zsidó él Németországban és Ausztriában. Körülbelül 450,000-500,000 másutt talált menedéket. A többiek elpusztultak. 1933 és 1941 között, amikor a zsidó kivándorlás megszűnt. A bizottság becslése szerint 175,000 német és osztrák zsidó érkezett az Egyesült Államokba, 100,000 Palesztinába ment, más 100,000 Latin Amerikában és az Angol Domíniumokban talált hazát, 50,000 zsidót bebocsátottak Angliába, mig mások Svédországban, Svájcban és Franciaországban kerestek menedéket. A bizottság szerint mintegy 150,000-200,000 zsidó maradt Németországban. Ezeknek legnagyobb részét Lengyelországba deportálták és közülük csak nagyon kevesen maradtak életben. A bizottság szerint, igen nehéz megállapítani a félzsidók és negyedzsidók számát Németországban, 1933-ban számuk becslés szerint körülbelül 300.000 volt. E felzsidók legnagyobb része nem igyekezett elhagyni Németországot csak akkor, mikor már késő volt. Ennek tulajdonítható, hogy vesztességeik a haláltáborokban nagyobbak voltak. A bizottság azt hiszi, hogy legnagyobb részüket legyilkolták.
