Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-11 / 1384. szám
1945. augusztus 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kí az a Niemoeller? A magyar ifjúság átnevelése zel a reakciós, teljesen hü porosz katonatiszttel. Ugyanis Niemoeller az első világháborúban buvárhajó parancsnok volt és azon ritka tisztek közé tartozott, aki megtagadta, hogy a rája bízott két buvárhajót, átadja az angoloknak, inkább a haditörvényszék elé állt, ahol ezért dicséretet kapott. És csak mikor már a tömeg- gyilkolási üzlet megszűnt, akkor lépett fel papnak és a nácizmusban is csak a Rosenberg- féle pogány szekció ellen volt kifogása, de mint legtöbb katonatiszt, magáévá tette az ultra hazafi jelszót, hogy Németország mindenek felett.' Sőt mindjárt a világháború, vagyis Lengyelország megtámadása idején, önkéntesen jelentkezett hadi szolgálatra, hogy a tömeggyilkolásban kivegye a részét. Niemoeller a fasizmust a vallás vezetése alatt akarta megvalósítani, de ő is éppen úgy gyűlölte a szocializmust és a munkásszervezeteket, sőt még a weimari köztársaságot is, mint a nácik és most is szent kötelességének tartja Németországot megvédeni a vörösktől. Csakis ezért szemelték ki őt Murphyék és próbálták hatalomra juttatni. Ezt nagyon nehézzé, ha nem teljesen lehetetlené tette az angol munkáspárt győzelme és az oroszok tiltako-1 zása. Sőt most már meg kell nekik engedni, hogy a munkásság szervezetei is teljesen szabadon működhessenek, ami útját vágja az ilyen tervezgetés- nek a jövőben. Még az is meglehet, hogy Murphyt a gazdái visszahívják, mivel nem tud a részükre sikereket elérni. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISz) vasárnap délelőtt nagygyűlést rendezett a Népligetben Az ünnepség első szónoka Rákosi Mátyás volt. . — Sokat gondolkoztunk azon, — mondotta — hogy az ifjúságot külön-külön pártonként szervezzük-e, vagy egységesen. A kérdést az a felismerés döntötte el, hogy a nyilas-fasizta métely sajnos elég mélyen beleszivódott az ifjúságba, ennek kiküszöbölésére az egységes ifjúsági szervezet mutatkozott a legjobbnak. A magyar ifjúság egységes és demokratikus magatartásával elsőnek tudott rést ütni nemzetközi elszigeteltségükön. A londoni nemzetközi ifjúsági szövetség szeptemberi világkongresszusé r a meghívta a MADISz-t Londonba. Szakasits Árpád hangoztatta, hogy a fasizmus még nem tűnt el, jelentkezik az egyetemeken, röplapokkal, fasizta agitáció- val és antiszemitizmust terjeszt. Bejelentette, hogy megalakult a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SzIM). Miután az ifjúság Szakasits bejelentésére tüntetésbe fogott az ifjúsági egység mellett, a szónok megállapította: A SzIM keresi az utat az egység felé, s a MADISz is igyekezzék rálépni erre az útra. Tildy Zoltán az önvizsgálat szükségességét hirdette beszé- ben. Reméli, hogy az ifjúság pártállásra való tekintet nélkül megtalálja az egységet. Kovács Imre a nemzeti Parasztpárt nevében beszélt az ifjúsághoz. (Vi.) A napokban nyilvánosságra hozták, hogy Robert Murphy, aki az amerikai hadsereg nyomán egymás után rakja a reakciósokat, sőt közismert nácikat hatalomra, most Niemoellert szemelte ki, az egész Németországra kiterjedő kormány vezérévé. De amint az amerikai lapok szomorúan megjegyzik, a vörösök megakadályozták. Ezt is az angol munkáspárt győzelme tette lehetővé, mivel már Churchill régebben beleegyezett és csak a potsdami konferenciára vártak, ahol az angol-amerikai nyomásra számítottak, hogy elfogadtassák. Éppen ezen terv keresztülvitele miatt nem engedték meg az angol-amerikai hadsereg által megszállt területeken a szocialista vagy kommunista pártok szervezését, vagy működését, nehogy ellenzék alakuljon ki, ezen tervezet iránt. Mostan nyilvánosságra hozott megegyezés szerint, nem állítanak fel központi német kormányt, csak kerületi és helyi kormányokat, de viszont az angol-orosz nyomásra, mostan megengedik, hogy az amerikai területeken is, szabadon működhessenek a szocialista és kommunista pártok, valamint a szakszervezetek, melyeket eddig nem engedtek meg. Most Philip Adler, a Detroit News-ban ismerteti, hogy. ki is ez a Niemoeller. Olyan dolgokat hoz fel, melyeket eddig is ismertünk, sőt az amerikai lapokban is ismertették, mielőtt Murphy pártfogásba vette és sok tanácskozást folytatott ezTÁRCA A munka rabjai Irta: Kaczander József Nehéz, fárasztó munka után, zsibbadó, pihenni nem tudó agyamban régen elmúlt, ködbevesző zavaros emlékek jelennek meg. Gyerekkor, kamaszkor, férfikor bus, szomorú emlékei. A gyerekkor csak hirtelen átmenet volt. Olyan kicsi, alig észrevehető föllobbanó villanás .amelynek gyönge ereje egy halvány mosolyra sem fakaszt. Nem is emlékszem rá. Nem emlékszem, mert hirtelen kamasz lettem. Elváltozott a hangom olyan szomorúan mélyre, mintha minden szavam egy- egy harangverés lett volna. Az arcomon gyorsan kipattant a szőrzet és egyszerre eltűnt rólam minden gyerekes vonás. Tizenötéves korban már a magamszerezte kenyeret ettem az édesanyámmal együtt. Aki nem ismert, azt hitte, hogy harmincéves vagyok. A kezeim nagyok lettek; a zsenge tenyeremen kéreg, kőkemény kéreg képződött s a bőr alól dagadó kék erek a megpattanásig feszültek, mint egy erős, kidolgozott férfi kezén. Ha leszorítottam a két karomat, a mellkas kidomborult és olyan élénken zihált, mintha kiugrani akart volna belőlem az ideálisan erős, egészséges tüdőm. Az apám, a munkásapám acélereje volt bennem; az anyám, az édesanyám nagy jó szivét örököltem minded emberszeretetével. Senkit sem gyűlöltem. Abban a tizenötéves kamaszkorban úgy szerettem az embereket, mint önmagamat. Minden egyikben egy-egy ideált láttam. Az erejüket bámultam, az alkotásukat figyeltem. A vasakaratukat, a törekvő igyekvé- süket próbáltam megérteni. Az agyamban lázas gondolatok üzték-kergették egymást. Álmok a jövőről; nagyszerű, gyönyörű merész álmok, amik egy más, egy szép ,egy mindent megváltoztató uj világot jelenítettek meg előttem. Nem voltak azok gyermekálmok. A nagy, nehéz kalapács ütésekből kipattanó szikrák, hosszú lángnyelveknek tűntek föl előttem és amint formáltam a vasat, lapítottam, hajlítottam, aminővé én akartam, ugyanúgy gondoltam — tizenötvés agy- gyal — az emberek lelkének, gondolatának, vágyának, ideáljának átformálását, öntudattá érő korai gyermekálmok, gyönyörű álmok voltak ezek . . . Azután férfi lettem. Férfi. A kamaszkori álmok -szélioszlottak. Kiröpült belőlem minden szin. Megromlott bennem az ideál. Tülekedő ember lettem. Nekigyürkőztem a nagy, a hosszú életnek. Emberek jöttek világra általam. Kicsi, apró, ficánkodó emberek, akik nőttek, hirtelen-gyorsán. A súlyos kalapács verése-pengése volt a zeném, az ébresztőm, az altatóm. Kipattant szikrák hirtelen elmúló, pislogó lángja egész életem világossága. Gépiesen formáltam, kommandóra alkottam sokat, túlsókat az anyagból, amit elém raktak. Megszűnt az akaratom. Letörte minden vágyamat, elűzte minden gondolatomat a család élni- akarása, a kicsi, gondtalan emberkék éhesen tátogó, pityergő szájacskája. A műhely volt az egész világom. Azontúl nem láttam semmit. Vakká tett az élet; hályogot rakott látó szemeimre és nem engedett tovább néznem a műhelytől a műhelyig. Mindent elzártak előlem. Csak a robotot hagyták meg részemre, amiből annyi jutott, hogy korán megvénültem. > Ekkor ütöttek vissza bennem a gyerekkor álmai. Szemeimről lepattant a hályog. Irtózatos valóságra ébredtem. Valóság, amely ordít, fenyeget és követel. önmagam ellen vádlóan léptem föl. Bírája voltam önmagámnak. Szigorú, könyörtelen bírája és Ítéletet mondtam. Magamról ,társaimról. Milliók és milliókról. És számonkértem életem eredményét, munkám, — A mutban — mondotta — a jobboldali rendszer mindent elkövettek, hogy megnyerjék az ifjúságot s valljuk be őszintén, komoly eredményeket mutathattak fel. Már az óvodában befolyásolták a gyermeklelket. A dicsőséges “úri” nemzet tetteit énekeltették. Az elemi iskolában tudatosan szembeállították az osztályokat és a népeket. A középiskola folytatta a lélekmérgezést. A rosszul értelmezett cserkészet főleg a leventeintézmény antidemokrati- kusnak, fasiztának, németbarátnak nevelte az ifjúságot. Az egyetemeken a különféle baj- társegyesületek német példákat majmoltak, s azért alakultak, hogy a szegedi gondolatot vigyék diadalra. — A jobboldali rendszerek a terrortól sem riadtak vissza. Mégis akadtak bátor fiatalemberek, akiket nem lehetett befolyásolni. A legújabb szabadságküzdelemnek vannak ifjú hősei és mártírjai is. Vannak, akik fegyverrel kezükben estek el, vannak sokan, akik börtön- büntetést szenvedtek. Vannak, akik erejükön felüli munkára vállalkoztak és összeroppantak. — Tanuljatok a múlt bűneiből »becsüljétek meg egymást, bontsátok le a társadalmi osztályok közötti válaszfalakat. Fogjátok meg egymás kezét akár paraszt, munkás, vagy értelmiségi fiatalok vagytok. Higyjetek a demokráciában és segítsetek építeni a demokráciát. A demokrácia jövője a ti vállatokon nyugszik. (“Szabad Szó”) rettenetes, végnélküli munkárp gyümölcsét. Körülöttem hemzsegő-nyüzs- gő embersokaság formálta az acélt; húzta, nyújtotta a vörösen parázsló vasat. Szemeikből kialudt a láng. Arcukra ült az örökös sápadtság. Ajkuk vér- telen, mint halott emberé. Imbolygó testükből a ráfeszült bőrön átütött dagadó erek egyetlen izommá vált bennük. Karjuk feszült, amint mázsá- nyi erővel lesújtották a nehéz, a súlyos kalapácsot. Nem egyszerre .egymásután. De mégis egy hangot adva ki. Egy borzalmas, agyattépő, iszonyú hangot. Menydörgött a kalapács. Minden verése után nyögött, nyöszörgött az ember. És a sújtó karok egybefonódtak előttem. Egyetlen kart láttak csak szemeim. A mindenséget átfonó hatalmas kart .amelyben az erek háborgó, vad hullámokban tengerré duzzadtak. Minden egyik a gondolatát, a józan agyát ütötte agyon. Dü- hödött vadsággal, lihegve verte a vasat ritmikusan, elszédi- tő összehangban, eggyéolvadt óriási energiával. Szántam őket és csodáltam erejüket. Mi volna, ha ez az egygyéolvadt, nagyerejü kar nem ütné a parázsló vasat, nem alkotna, nem teremtene, nem vetné el két marokkal az élet magvát mindaddig, mig emberi létet nem biztosit magának? Mi volna, ha ez a szabályosan
