Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-11 / 1384. szám

íhi h E R M Ü N K Á S 1945. augusztus 11. Berlin félelmetes éjszaka Irta: Pat Frank BERLIN (ONA) < — Berlin éjjel dzsungel, épp oly félelme­tes és olykor épp oly veszélyes mint Holland New Guinea mér­ges zöld pokla. Én láttam mind­kettőt, éjjel is és azt hiszem, szívesebben aludnék a fejvadá­szok földjén egy fedezékben, mint a világ negyedik városá­nak romjai között. Nem tanácsos Berlin uccáin járni a sötétség beállta után, azonfelül, ez tilos is. A záróra rendelet szigorú. Néhány nap előtt a záróra az uccán ért és én órákon át bolyongtam a ro­mok között, amig végre egy jeep-pel találkoztam, amely el­vitt az újságírók táborába. Aznap este éjjeli mulatóban voltam. Talán furcsa,, hogy az éjjeli mulatók nappal működ­nek. Délután kettőkor nyílnak és fél tizenegykor zárnak az­ért, hogy a szereplők és a ka­tonák a tizenegy órai záróra előtt hazaérhessenek. Persze ez nem megy mindig simán. Először az orosz zónában jár­tam, figyelve, hogyan takarít­ják el a romokat a német nők. Az oroszoknak ugyanis az a nézetük, hogy aki eszik, annak dolgoznia is kell. Azután a Kurfürstendam- mon sétáltam, amely válami- kor Berlin Broadway-ja volt. Hihetetlenül össze van lőve, mégis, a lokáltulajdonosok újra itt nyitották meg mulatóhelye­iket. Először a Rio Ritában vol­tam, majd a Feminában. Mi­kor a Feminában zártak, még világos volt és gyalog indultam el. De húsz percen belül elté­vedtem a növekvő sötétségben. Az uccák elnéptelenedtek és vaksötét lett. De a csönd csak rövid ideig tartott. A berlini éjszaka, mint dzsungel éjszaká­ja, teli van hangokkal és ne­szekkel. Hirtelen hatalmas robbanást hallottam, talán pár száz mé­ternyire. Valószínűleg a sok el- takaritatlan, fel nem robbant bombák egyike explodált. Tég­lák hulltak le a megtépett fa­lakról, porfelhő csapott a ma­gasba .azután csönd lett. Nem volt kiabálás, nem volt sziréna, mentőkocsi, senki se nézett ki az ablakokon. Mintha a hatal­mas robbanás a Holdban tör­tént volna. Továbbmentem, megfélemlít­ve. Olyan sötét volt, hogy lép- ten-nyomon nekimentem a fák­nak, belecsúsztam a gödrökbe. Egyszer nehéz csizmák csikor­gását hallottam a közelemben és egy távoli sikoltást, de nem láttam semmit. Egy utkeresztezéshez értem*, ahol kissé világosabb volt. Né­hány lövést hallottam egy kézi gépfegyverből és néhány revol­verlövést. Azután megint csend támadt. Ez a lövöldözés a közelem­ben történt, de semmi vágyat sem éreztem, hogy megtudjam, hogy ki lőtt kire és miért. El­lenkező irányban elsiettem. Az egyik sarkon egy fehér sapkát és fehér övét vettem észre. Feléje mentem, valaki hullámzó tenger vad haraggal nekimenne a fejlődés útját álló aranysziklának ,amit ő rakott oda emberöltőkön át tudatla­nul, bután. Mi volna, ha a ve­rejték, a kiizzadt munka része az övé is volna és a tátogó, vánnyadt kis szájacskák nem az éhségtől pityerednének, ha­nem a jóllakottság boldog mosolya ébresztené őket. Szán­tam őket és csodáltam erejü­ket. Hiszen ekkora erő kifor­díthatná a földet a sarkából. És egyszerre dühödt harag­gal .ingerülten rohantam elő­re ,utat törve akadályokon. Markomban a súlyos kalapács. Hatalmasat, nagyot vágtam az olavsztókcmence ércfalára. Mil­lió szikra csapódott föl nyom­ban. Pillanatra megakadt a munka vad zenéje. Lehullt a sok fáradt kar; megegyenese­dett a görnyedt hát és réveteg, fénytelen szemek zavartan ku­tatták a .hang útját. — Le a szerszámmal embe­rek! — ordítottam. — Le a szerszámmal! A munka meg­szűnt. Rúgjátok föl ki utatok állja! Gyertek velem! Isszonyu moraj támadt. Nem is volt az emberi hang. Orkánszerü vad zugás volt az, mintha erdők ezer meg- ezer vadja az éhségtől fölkorbácsol­va hördült volna. — Gyertek velem, emberek. Elvezetlek benneket rózsákkal tslehintett utón a boldogság földjére. Gyertek velem, ti meggyötört, ti évezredek óta szenvedve alkotó óriások, ti né­ma megteremtői az aranyborjú­nak, gyertek velem. Gyertek velem a tövises utón tovább, hogy még jobban megvérezze testeteket az élet. Gyertek ve­lem ! . . . Megnyitom előttetek a világosság kárpitját, hogy lássátok szemeitekkel merre is van a boldogság útja. Gyertek velem, ti rongyosai az emberi­ségnek ma és én fölruházlak benneteket az élet minden gyö­nyörűségével. Gyertek velem. De ne nézzetek vissza, ahonnan elindultatok. Bután, meret szemekkel néz­tek rám. Nem volt a szónak ereje. Nem értették. És megro­hantak. Leköptek, meglőkdös- tek, fenyegettek, kigunyoltak. Akadt köztük egynéhány, aki félénken megvédelmezett — megvérezték. Aztán dühödt energiával sújtották oda nehéz kalapássukat a parázsló vasra és huzták-nyujtották az acélt. A megbóditó munka folyt to­vább, tovább — öntudatlanul. káromkodott. “Amerikai va­gyok, eltévedtem,” mondtam. Az őr skót kiejtéssel mondta, hogy a záróra rég elmúlt és menjek vissza az én zónámba. Megkérdeztem, merre van az amerikai zóna. Megmondta. El­indultam. Rövidesen egy jeeppel talál­koztam ,amely hazavitt a saj­tótáborba. Mikor szállásomra értéin, már szürkült és az uc­cák megvilágosodtak. A berlini éjszaka júliusban nem hosszú, de — határozottan eseménytel­jes. SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból A polgármester elrendelte azoknak az állandó foglalkozás­nélküli budapesti lakosoknak az összeírását, akik életkoruk kö­vetkeztében közmunka végzésé re kötelezfettek. Az összeírás a lakóházakban történik, a tömbmegbizottak és a házmeg- bizottak bevonásával. A mun­kanélkülieket tartós közmunká­ra veszik igénybe. Uj nyilas internálótábor a Budaörsi utón. A főkapitány a Budaőrsi-uton levő gyalogsági laktanyában “Buda-dél” elneve­zéssel uj internálótábort létesí­tett .amelybe elsősorban a Bö- szörményi-uti internálótábor olvad be. Szemelvények a Budapesten május óta megjelenő “Ludas Matyi’ szatirikus hetilap vicce­iből: Két Koca beszélget — Ez szörnyűség! Élve fog­nak megnyuzni minket. — Ne ijessz! Miért? — Mert elsejétől a vágás ti­los, de szalonnát és zsírt forga­lomba lehet hozni. Papagájkor — Miért van lakat a papagá.i száján? — Mert a tulajdonos urat már igazolták, de a papagáj még most is Kitartás és Éljen Szálasit kiabál. A Bérmunkás Női Gar­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Van Nuys 9.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Buzay Jánosné, Clevaland 6.00 Deák Jánosné, Akron .....12.00 Detky E.-né, Phila ........... 6.00 özv. Farkas I.-né, Akron 12.00 if j. Farkas Imréné, Akron 12.00 Fay Vilmosné, Akron ......12.00 Feczkó J.-né, New York ..12.00 Fodor J.-né, Cuyahoga ....12.00 Ganch L.-né, Carolina .....12.00 Helen Kanchar, Bay City 12.00 Kern Péterné, Akron .......12.00 Kollár Józsefné, Clev. ..... 8.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 12.00 Lefkovits Lajosné, Clev. 12.00 Mary Mayer, Phila. ........10.00 Molnár A.-né, Cleveland 9.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 11.00 Udvarnoky K.-né, Flint ....12.00 Visi Istvánná, Detroit ....12.00 Vizi Józsefné, Akron .......12.00 | Zára Jánosné, Chiiago .. .12.001 A hét legszomorubb vicce ' — Nahát Lajos, hogy te mi­lyen könnyelmű vagy! — Miért? Mi van? — Egy kockacukor van a Mi­siké kezében. És ha lenyeli? Quisling Quisling sem épeszű — közlik Hosszú ez a lista már is, Rövidebb lesz, ha azt közlik Melyik náci volt normális. Eladó ing — Van egy eladó ingem. Mit kaphatok érte? — Milyen szinü? — Zöld. — Akkor két évet. Viz Fizetni kell majd a vízért. A szegény férj busán itt áll, Korholja a felesége: Te vén korhely, vizet ittál!? Jó üzlet — De mit adjak én cserébe, nagyságám, ezért a cipőért, mi­kor esupa lyuk? — Adjon érte — sajtot. VISZONTLÁTÁS Irta: Gábor Andor Ifjúkorom kávéháza, Hires-neves Edizon, Bebotlottam, elmélázva, Csarnokába, de bizony. Attól féltem, rosszul járok S bubánatra fakadok, Várnak ott rám roppant árak S annál törpébb adagok. De nem igy lett. Nincs ott semmi, Törmelék és romfalak. Nincs mit inni, nincs mit enni Se egy korty, se egy falat. öreg tulaj, Weingruber ur, Agg főpincér, Pista bá, Elvonultak hangtalanul Kerepesi hant alá. Erre persze, negative Reagál kissé a szív, De mig él az ember szive, Maradjon csak pozitív: Nincs ebben a kávéházban Reggeli és uzsonna, Nem lobog espresso’lázban, Nem gyalázza uzsora. I Van hát egy kávéház Pesten S jártam büszke arccal ott: Kávéház, mely jóra képes, Kávéház, mely tisztességes, Tisztességes, mert halott. ^ "Szervezés7* — "Nevelés77 — "Felszabadulós" ^ w ! w Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents