Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-22 / 1403. szám
1945. december 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az olaszok vajúdása Bármekkora volt a nyugati demokratikus nagyhatalmak erőlködése az irányban, hogy Európát visszatartsák a balra- tolódástól, nem sikerült. Azonban Itáliát kivéve, mindenütt elérték azt, hogy lényeges társadalmi forradalmi változásokat megakadályozták, vagyis többé kevésbé habár ideiglenesen is visszatartották Európát a társadalmi forradalomtól. Nem lehet azt mondani mintha Itáliában, keztyüs kézzel nyúltak volna bele a nyugati hatalmak a társadami problémák irányításába, hanem inkább az olasz munkások és diákok érettebb szervezkedési cselekvése eredményének tudható be az, hogy dacára az AMG (Allied Millitary Government) kormányzásának, 1945 április 25 óta az észak-olaszországi iparokat a munkások és technikusok igazgató tanácsa irányítja, vagyis kezeli. A “Bérmunkás” hasábjain időről-időre Visi munkástárs és ezen sorok írója eléggé bemutatták a szövetséges hatalmak reakciós intézkedéseit nem csak ' Itáliára, hanem Európa sőt az egész világra vonatkozólag. Most csak ismétlésekbe fogok bocsátkozni, ha újból a múltat hozom föl annak igazolásául, hogy az olasz munkástestvéreink voltak azok, akik legjobban felismerték szervezett erejüket az iparokban. Szó se róla, más országok munkássága is harcolt a náci- fasizta reakció ellen földalatti mozgalmakban, nyílt lázadással, fegyverrel a kezükben, de akkora károkat még a hadseregbe tömörült délszláv partizánok sem okoztak a szorult helyzetbe jutott náciknak, mint Észak-Olaszország több százezer ipari munkássága, akik a Nemzeti Fölszabadulás Bizottságán keresztül tíznapos általános sztrájkkal bénitották meg 1944 március 1-én a termelést. A gestapo tökéletesen tehetetlenné vált. De erről később többet. Itália ipari munkássága megmutatta, mely szervezkedési formában van a legnagyobb erő. Ezen erőt, — ipari erőt :— hamar észrevették a fiatal professzionális egyének is ,akik két fiatal ember által voltak megszervezve és vezetve, a nevük Cavallotti és Savio. Ezen fiatal emberek fölkerestek egy csomó kiváló gyárimunkást, aminek az eredménye lett az, hogy az összes gyárakban fölállították a “forradalmi gyári bizottságokat” Milán környékén, ahol a háborús termelés nagyban megbővitette a gyárimunkások számát. Ezek a mozgalmak 1943 márciusára már átterjedtek más városokra is és annyira megerősödtek, hogy a munkásokat sztrájkra ösztökélték gazdasági és politikai okokból kifolyólag. Ez volt az első eset, hogy diktatúra alatt sztrájk történhetett meg. Októberben már százával voltak partizán csapatok is az Alp és Apennini völgyeiben, akik csak nagy elővi- gyázattal hajthattak végre valamilyen szabotázs vagy kisebb zavargásokat a német vonalak mögött. Ámde ők is észrevették mekkora védelmi erő rejlik a munkásság ipari szervezeteiben, tehát ők is hozzájuk fordultak segítségért. Decemberben már kipróbálhatták az ellenség erejét, amidőn sztrájkba mentek, több élelmiszer adagolásért. Turinban, Milánóban és Genovában pedig uccai tüntetésbe csaptak át, ahol a gestapo tömegesen tartóztatta le őket, de ők tovább kitartottak. Any- nyira fonos volt a németek részére az olasz háborús termelés, hogy egy hétre rá beadták a derekukat és megígérték, hogy teljesitik a munkásság követelését. A munkásság az első erőpróbából győztesen került ki". Ez a győzelem annyira föl- bátoritotta az összes ellenállási mozgalmakat, hogy egy közös megbeszélésük alapján, a munkásság szervezett ereje lett az ellenállási mozgalom vezérkari irányítója és 1944 márciusában már a fönt említett általános 10 napos sztrájkját vívta meg. A nácik mindent megtettek a sztrájk elfojtására. Az eredmény azonban a következő lett: A partizánok harca, mely eddig hazafias irányt követett, átváltozott munkás köztársaságért küzdők harcává azáltal, hogy a gestapo az ipari munkásság egyrészét a sztrájk miatt kiüldözte a hegyek közé a partizán csapatok soraiba. Most már a sztrájkok még gyakoriabbak lettek. A gyári bizottságok egyesültek a nemzeti fölszabadulás bizottságaival és ők dominálták egész Észak-Olaszországot dacá r a, hogy a németek tartották megszállva. Ezek a bizottságok később átalakultak katonai erőkké, vagyis fasizta ellenes reguláris csapatokká. A sztrájk átcsapott a vasutakra is, amely érzékenyen érintette a német csapatszállitásokat. így 1944- 45 tele, nyílt fasizta ellenes háborúvá változott át. Amidőn 1945 áprilisában a nemzeti fölszabadulás bizottságai Észak-Olaszországban általános lázadásra hívta a munkásságot és a partizánokat, elhatározta, hogy lefoglalja a vagyonát azon tőkéseknek, kik közreműködtek az ellenséggel. Rögtön intéző bizottságokat állítottak föl a munkásokból. Ez az eljárás nagyon jó eszköznek bizonyult egy pompás lázadáshoz a gyári osztagok részére, akiknek gyors cselekvése megvédte Észak-Olaszország gyártelepeit a pusztulástól, amelyet a visszavonuló német hordák terveztek végrehajtani. Tehát a szervezett munkások cselekvése nem csak pusztitó- lag hatott a háborút irányitó fasizta reakciós kormány ellen, nevezetesen Badoglio és a babszem jankó Viktor Emánuel ellen, akik sokáig élvezték State Departmentünk támogatását is, hanem megmutatta építő erejét, amidőn megtudta védeni a termelőeszközöket a militarista náci csordák pusztításai ellen is. Az olasz szervezetek a termelés terén fényesen igazolják az IWW tanítását. Ipari szervezkedéssel még a náci fenevadat is meglehetett fékezni. Milliók legyilkolásától nem riadt A Japánt megszálló amerikai katona ilyen romhalmazt talált a Nagasaki-i atom rombolás nyomán. vissza a szadista gyilkoló gépe- ■ zet, de amidőn az olasz ipari munkások azzal feleltek, hogy letették a szerszámot, hogy nem gyártanak fegyvereket a pusztító náci légiók részére, hogy nem fogják szállítani a halált ontó náci mechano-embe- reket, megváltoztatták velük szemben a korábbam náci fölfogásokat, a kegyetlen megtorlást, a koncentrációs tábort, a vérfürdőt és kényszerülve érezték magukat inkább szép szóhoz nyúlni a szervezett ipari munkásokkal szemben. Ez a hatalom megmutatkozott nem csak a nácikkal szemben, de a mi katonai kormányunkkal szemben is. Azt a hatalmat ,amit a szervezett munkásság Észak-Olaszországban a nácikkal szemben kivívott, a reakciót és volt fasiztákat támogató szövetséges katonai kormányzósággal szemben is megvédte. Azonban ezen állapotok csak ideiglenesek. Nem lehet jövőt jósolni az északolaszországi munkások sikereinek, ha nem követi példájukat egész Európa munkássága, ha magára hagyja küzdelmében. Látjuk, hogy az olasz kommunisták, akiknek elég sok követőjük akad az olasz munkások között, nyíltan kijöttek az igazgató-tanács rendszer kiterjesztése mellett, mig a szociá- listákon kívül a többi baloldali pártok, ellene vannak ezen megoldásnak, hogy a tanácsban egyformán képviselve legyenek úgy a munkások, mint a tulajdonosok, mert félnek, hogy a termelés akadályozva lesz az állandó osztályharc által a két frakció között. Más pártok, mint az Akció párt a nagyiparok kormány általi kisajátításának a hívei. A Liberal párt pedig vissza akarja adni a tulajdonosok kezébe az igazgatást. Még azok részére is, akiknek fasizta múltjuk van. A Liberal párt ezért szeretné krízisbe hozni az egész koalíciós kormányt, melyben résztvesznek az összes fasiszta ellenes pártok. A megoldást 1946 áprilisában várják, amidőn az Alkotmányos Törvényhozás összeül. Magam részéről az “Alkotmányos Törvényhozásoktól” nem várok sokat az olasz munkásság részére. Azonban, ha a saját szervezett erejét akorra si- kei’rel használja, mint ahogy a múltban használta az olasz munkásság, amidőn a világ legfélelmesebb katonai gépezete ellen is csatát nyert, akkor minden remény meg van a jövőt illetőleg. Itália jövője, az iparilag szervezett munkások kezébe van letéve. . . . tudja Pál . . . VÉRENGZŐ NÁCI A RENDŐRSÉG KEZÉN A magyar rendőrség őrizetbe vette Szöllősy Béla MEF- TER-főfelügyelőt, aki 1942 óta volt tagja a nyilaskeresztes pártnak. 1942 óta a legnagyobb üldözője volt minden baloldali mozgalomnak, az ellenállási mozgalom több vezető emberét az ő feljelentésére tartóztattak le, sokat közülök meg is öltek. Németbarátságát annyira hangoztatta, hogy a nyilaskeresztes pártban is tűrhetetlen lett a helyzete, 1944 év végén ő volt az, aki Budapest és környéke élelmiszertartalékát: zsírt, lisztet, cukrot és húst uszályokba rakta és nyugatra indította el. Azonban nem elégedett meg annyivei, mert nemcsak élelmiszert, hanem a konzervgyárak és a kenyérgyárak gépeit is leszereltette és nyugatra szállította, azzal a célzattal — mint ő mondotta: “Ha Budapest népe annyira várja, hogy a nyilasok kimenjenek a városból, akkor haljon éhen.” Németországba menekült, — majd most visszaszivárogni próbált. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
