Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-12-22 / 1403. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 15. ezen választó falért. — Természetesen — tette hozzá csöndesen — én sem lak­nék ott, ahol nem sziveinek. Órák múlva, miután már csak néhány ember maradt, a kérdező hivatalnokok rágyúj­tottak cigarettára. Az egyedüli nő, aki a kérde­ző hivatalnokok között volt mondotta, hogy az utolsó féle egy fiatal nő volt, akinek nem­régen hármas ikrei születtek. A férje sohasem látta őket, mert meghalt Németországban. Az asszony valahol a rokonai­nál lakik zsúfolt lakásban a negyedik emeleten. Amidőn le vagy föl akarja vinni a gyere­keket, minden egyes esetben két utat kell neki tenni. Hit­vány és gyönge és nem bírja már tovább, azért szeretne egy földszintes lakást. — Mit akar, hogy csináljak, ráboruljak a vállára és sírjak? — mondotta az ügyvéd türel­metlenül. Hisz mind súlyos ese­tek. ő és még 2000 másik. A mi rendelkezésünkre áll 600 la­kás. Nem bírom megérteni, hogy az állam vagy a város mi­ért nem tettek erre előkészüle­teket már régen, hiszen tudták, hogy jönni fog. — Egy matróznak furcsa gondolata támadt — mondja az egyik ember, akinek nadrág üzlete van Passaicon. — Ahe­lyett, hogy ócskavasnak dob­ják az LST hajókat, a kor­mánynak egymás mellé kellene állítani a kikötőben és átalakí­tani lakásokká. — Nem is olyan furcsa — jegyezte meg az ügyvéd — Jobbak mint a katona sátrak a Central Parkban. Jó lesz ha va­laki gyorsan cselekszik, az az egész. Mindenki elköszönt, csupán egy maradt az irodán, a rendőr a 44-ik kerületből, a telefon csi­náló ember és Katz. Valaki megkopogtatta az ajtót, a ren­dőr pedig kérdően nézett Katz- ra, aki intett lemondóan, hogy eressze be. Szegényen öltözött kicsiny asszony volt, határozott arcvonásokkal, aki mindjárt beszédbe kezdett. — “Please me no speak English good. Me got four sons in Army” a fér­jem pedig a mult háborúban sebesült meg. Erősen kellett dolgoznunk, hogy együtt tart­suk a családot. Most a fiam haza jön, mind hazajön és nin­csen hová tegyem őket, nem tudna nekem a mister egy he­lyet több szobával mindannyi­unk részére. Később, amidőn a rendőr is elköszönt, az sem tudott mást mondani mint: — Szégyen és gyalázat nem­de? New Republicból G. J. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .. 3.00 Farkas J.-né, Akron ........ 3.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls .... 2.00 Gáncs. L.-né, Carolina ......12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, Bay City 1.00 Kern P.-né, Akron ............ 3.00 Kucher A.-né, Pittsburgh 5.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 2.00 Mary Mayer, Phila........... 2.00 Vizi J.-né, Akron ............ 7.00 Zára J.-né, Chicago .......... 2.00 nem nagyjából ő maga is Írja meg a Naptárt és az olvasók a tanúim, hogy ez nem válik a Naptár kárára. A Naptár szerkesztés és Írás mellett azonban Geréb megír­ja a heti rovatát a “‘Munka- közben”-t, megirja a vezércik­keket, fordít is, no meg ezen­felül 5 és fél napot a gyárban is robotol, nem nagyon könnyű munkával. És aki, azt hiszi, hogy Ge­réb egy robosztus, vas-egészsé- gü ember, az nagyon téved, ennek az ellenkezője van, csak egy hallatlan akaraterő, alkotó- képesség az, amely képessé te­JEGYEZD MEG szí erre a nagy és kitűnő mun­kára. A közelmúltban egy pár nya­valyás ,golyvás belémart Ge- réb-be, olyanok kik együtte­sen, ha száz évig élnek, még akkor sem végeznek olyan ne­velő munkát mint amilyent Ge­réb ezzel az egy Naptárral vég­zett köztünk, elöregedett, elfá­radt magyar prolik között. Valahogy uj erőt adott és uj reményeket mutatott ezzel a nagyszerű munkával, amiért köszönetét mondok. Az elfáradt verseny lovat “dopingolni” szokják, ez a Nap­tár volt az én “dopingom”, amely kényszeritett arra, hogy a tollat újból megragadjam.. .... cs ... ő Ajánlja: St. Visi,. Most, hogy a kínaiak meg­szabadították magukat a japán ellenségtől, már csak a jó ame­rikaiaktól kell, hogy megszaba­duljanak. Horthyék annyira kiirtották a magyar zsidóságot, hogy még annyi sem maradt belőlük, hogy tanúskodjanak. A Horthy védelmi bizottságot is itten az amerikai magyar zsidók között akarják megszervezni. között is, ahol egy félbolondot, az amerikai katonák proxide se­gítségével szőkehajuvá változ­tattak, a törzs mindjárt meg­tette csodadoktornak. A kínai kommunisták nem igen hisznek a feltámadásban, inkább csak gyakorolják. Több nagy generálist már az ameri­kai tudósítók és lapok eltemet­tek, de most újból életre keltek. A nürenbergi izzasztókura MacGowan, a New York Sun ' “gylátszik hatással volt még - . , ... i-TTi , " Gonngre is, mar 60 fontot fo­fasizta írója, aki Francot dicső- gyott. lgy könnyebb lesz a hó- ítette állandóan, most azt ha- ^ér munkája zudja, hogy a Szovjet kormány Sidney Hillman CIO-án keresz­tül működik az amerikai kor­mány ellen. Ez háromszoros ha­zugság. A CIO elnöke Philip Mürray, egy nagyon is hü ka- tholikus és szocialista ellenes. De maga Hillman is nagyobb és ártalmasabb ellensége a Szovjeteknek, mint MacGowan. A General Electric, egy oly villamos mikroszkópot épített, melynek a segítségével az incs- nek a milliomod részét is pon­tosan lemérhetik. Eddig csak tízezred részét szoktuk lemér­ni, mely egy haj vastagságát, harminc tízezred átlagban. Vagyis egy hajszál 3000 milli­omod ja egy incsnek. Egy hadihajóban, melyet az utóbbi években építettek, több mint egy ezer plastic alkatrész van. Ezt mind a napi életben is nagyobb mértékben fogjuk lát­ni. A hivatalos katonai leszere­lésekkel, Péter a szerb király is megkapta az “obsitot”, az elbocsájtó levelet. General Hurley csak azért lett nagyon dühös, hogy nem az amerikaiak foglalták le az egész Ázsiát. Ott sok olajfor­rás van még kihasználatlanul és Hurley az olaj kompániákat képviseli. A nagykövetség csak azon főfoglalkozásnak volt a kiegészítő része. Hogy a színváltozásnak mi­lyen nagy hatása van a tudat­lan tömegekre, legjobban bizo­nyítja a “proxide” szőkék irán­ti hódolatát. Még a vad törzsek Az argentiniai választásokkal kapcsolatban nem igen lehet demokráciáról beszélni, ottan még mindig a vadon törvényei a döntők, aki hamarább mer ütni az a nyertes. Még mindig nincs béke, mert nagyon kevés jóakaratu ember van a földön. És a pénz, va­gyon szeretet nagyobb mint a felebaráti szeretet. ÉPITOGÁRDA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 1.00 J. Buzay, Cleveland ....... 3.00 J. Engli, Cleveland ......... 6.00 L. Gáncs, Carolina ...........12..00 J. Geréb, Cleveland ....... 6.00 J. Gulyás, Cleveland ....... 1.00 J. Farkas, Akron ............. 3.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City .... 1.00 J. Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Cleveland ..... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 4.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 2.00 J Mácsay, Detroit ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ....... 4.00 J. Mogor, Cleveland .... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ........10.00 L Pall, Ambridge ........... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 3.00 P. Pika, Chicago ............. 1.00 J. Reppman, Detroit ....... 2.00 A. Székely, Cleveland ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron ................. 3.00 J. &éxa, Chicago ............. 1.00 Műszál hozzászólni őszintén megmondom, hogy én nagyon elfáradtam. Elfá­radtam testileg és “lelkileg” is. Ez a fáradtság nem pillanatok alatt érkezett meg, már az irás abbahagyása előtt nagyon ré­gen éreztem, csak a vállalt kö­telesség volt az, amely kény­szeritett arra, hogy a helye­men álljak addig, amig felvál­tás nem érkezik, amig a mun­ka alól bizonytalan ideig fel­mentést nem kapok. A felváltás megtörtént. A veterán Zára munkástárs kitűnő cikkei bőségesen pótol­ják az én elmaradt Írásaimat. Az irás lehet kenyérkereset, akkor azt Írjuk, amit megren­delnek, de a Bérmunkás irói nem mesterségből írnak, hanem önkéntes, sokszor áldozatos hir­detői a meggyőződésüknek és ha itt valami zavar támad, ak­kor képtelenek arra, hogy Írja­nak. Nálam is ilyen “zavar” áll! be, hogy most mégis tollat fo­gok a kezembe, az nem azt je­lenti, legalább is egyelőre, hogy ez a “zavar” megszűnt, hanem, hogy a mi kis életünk­be olyan esemény történt, mely kényszerít arra, hogy hozzá­szóljak. Ismét megjelent a Bérmun­kás Naptára, persze, hisz a múlt évben és azt megelőzőleg sok, sok éven keresztül meg­jelent, tehát miért tartom ezt olyan eseménynek, hogy még a “félholt” is megmozdul és írás­hoz fog. Nem azért irok, mert ez a Naptár a legszebb nem csak a Bérmunkás, hanem az összes hasonló alkotások közül. Nem kritikát akarok írni, hisz az olvasók kezében van már a Naptár és saját maguk látják azt, hogy miiyen értéket kap­tak és jól tudom, hogy el is mondják a véleményüket, te­hát felesleges az, hogy én is ismertessem azt. Nem a Naptárról, hanem a szerkesztőjéről, Geréb munkás- tásról akarok ez alkalommal szólni, bármily szokatlan is az, hogy a mi portánk körül vala­kinek elismerést adjunk a vég­zett munkájáért. Ez alkalommal nem várom meg azt, hogy majd a búcsúztatóba (mert ak­kor már szabad dicsérni) mond­ják el azt, hogy Geréb milyen nagyszerű munkát végzett, ha­nem most melegében nyújtom a kezemet és nem túlzók, ami­kor azt mondom, hogy az olva­sók összessége nevében mon­dom, Geréb munkástárs derék munkát végzett! Köszönjük! Hogy is megy az a Naptár készítés? Kellő irőben megbí­zatást kap, készítsen naptárt. Erre Geréb szépen megcsinál­ja a naptár tervezetet. Kiossza a munkát, ezt is, azt is felszó­lítja arra, hogy a Naptár cik­keket időre küldjék be. Az oroszlán részét magának tartja fen. Megindul a munka, amit úgy kell érteni, hogy Geréb el­kezd írni, a munkástársak leg­többje lemond a kiosztott mun­káról, amire Geréb egyenként magára veszi a lemondottak munkáját is, a világért sem ollózza más termékekből. Jó és eredeti dolgokat akar abba a Naptárba, amit ő szerkeszt, így aztán előáll az a helyzet, hogy nem csak szerkeszti, ha­

Next

/
Thumbnails
Contents