Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-22 / 1403. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre.........................$2.00 Félévre ...................... 1-00 Egyes szám ára ........... őe Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ........ $2.00 Six Months ........ 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivataios felfogásával. Published Weekly by the nuk vallomásai után a világ tudomást szerzett ezen emberi bőrt viselő fenevadak összes gazságairól. Azonban a jelenlegi Nüren- berg városban folyó bünperben, ahol 21 náci vezért állítottak bíróság elé ,olyan dokumentumokat mutattak be és olvastak fel, amelyek hallatára szinte megborzadunk márcsak azon ténytől is, hogy akadtak emberek, akik vérszomjasabbak az őserdők ragadozóinál és akiknek gonoszságait semmiféle eddig ismert mérőeszközzel lemérni nem lehet. Az egyik okmány szerint például a vádlottak egyike, Herman Goering, úgy rendelkezett, hogy a rabszolga munkásoknak, akiknek semmiféle fizetést sem adtak, saját maguknak kellett gondoskodni élelmükről. Mindjárt meg is jelölte, hogy az ilyen élelem macska, lóhus és hasonló dolgok legyenek. Egy másik okmány szerint Heinrich Himmler, a gesztapo hírhedt főnöke, 1942 szeptember 18-án elrendelte, hogy mandazon zsidó, cigány, orosz, ukrajnai és lengyel foglyokat, akiket három vagy több évi időre vittek koncentrációs táborokba, HALÁLRA KELL DOLGOZTATNI. Ugyanilyen Ítéletet mondott azon német polgárokra is, akiket 8 vagy több évre Ítéltek el, vagy vittek koncentrációs táborokba. Himmlertől származott a “halálra dolgoztatás” emberirtás módszere. BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Béke a földön Dacára annak, hogy a második világháború hivatalosan már hónapokkal ezelőtt végétért, nem hivatalosan azonban folytatják hol itt, hol ott, nem is annyira a volt ellenség, mint inkább egyes szövetségesek ellen. Előbb csak az angolok mutatták meg, hogy milyen előszeretettel tudják gyilkolni volt szövetségeseiket, most azonban már arról is hallottunk, hogy az amerikaiak is kiirtottak egy kínai falut éppen úgy, mint a nácik tették Csehországban Lidice várossal. így a békegalamb csak nagyon megtépázott szárnyakkal kering a világ felett és az a szokásos karácsonyi köszöntés, hogy béke legyen a földön, még ma is csak üres kívánság maradt. De üres, semmitmondó, sőt farizeuskodó marad ez a köszöntés már csak azért is, mert a jelenleg csak igen elszórtan mutatkozó katonai aktivitásoknál sokkal nagyobb jelentőségű gazdasági háború szinterévé lett az egész ország. A háború hivatalos beszüntetése óta Amerika munkáltató osztálya tudatosan tervezett és központosított háborút indított a szervezett munkásság ellen. Dacára annak, hogy jelenleg uj kifejezéseket vetettek felszínre, valójában most is csak a már évezredek óta folyó OSZTÁLYHARCNAK kiélesedésével állunk szemben. Még nem is olyan régen az ily gazdasági harcokkal kapcsolatban a TŐKÉSEK és a MUNKÁSOK álltak egymással szemben. Most azonban a tőkések helyett a “management” szerepel. így akarják elbújtatni az igazi profitharácsolókat, az élősdieket, akiket Roosevelt elnök egyszer “economic royalists” névvel illetett. A munkásság ellen irányuló nagy támadást azonban nem az “igazgatók”, hanem maguk a tulajdonosok irányítják, akik most ezt az uj címet csak a közönség félrevezetésére vették fel. Hiszen a most legnagyobb aktivitást kifejtő ilyen “igazgatók”, mint például Frederick C. Crawford (Thompson Product), Charles E. Wilson (General Motors), Sewel Avery (Montgomery- Ward), és a többi hozzájuk hasonlók mind főrészvényesei, ha ugyan nem kizárólagss tulajdonosai az általuk képviselt ipartelepeknek. Ezen igazgatók, vagy tulajdonosok most díszes nagy karácsonyfákat állítanak fel nemcsak otthonaikban, hanem közhelyeken is, hirdetve a szezon kivánságát: Béke legyen a földön! Azonban ugyanakkor minden habozás nélkül lezárták a gyáraikat és munkanélküli segélyre dobták a munkások száezreit, noha a háborús kontraktok befejezésénél olyan összegeket kaptak, amelyekből fizethették volna munkásaikat a rekonverzió napjai alatt. Ezen képmutató “igazgatóknak”. azonban elhatározott céljuk a munkások kiéheztetése, mert jól tudják, hogy a szükségbe került munkás hajlandó éhbérért is dolgozni. Ezért zárkóznak el oly mereven minden bérjavitástól, noha kénytelenek elismerni hogy a munkásság keresete esett dacára a még mindig emelkedő drágaságnak. És végre most elérkezettnek látják az időt, hogy megsemmisítsék a munkásság szervezkedési jogait is. Ez a lényege a jelenben folyó nagy gazdasági harcoknak. És éppen azért, mert az ily harcok nem szűnhetnek meg addig, amíg a tőkések, — nevezzék bár őket “igazgatóknak” is, — csak a profit érdekében termelnek. Ezt fejezi ki igen szépen az Industrial Workers of the World elvinyilatkozatának ez a mondata: “Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Kiderült az is, hogy úgy a lengyelek, mint az oroszok többször ellenszegültek a tömegdeportálásnak. Ezért Fritz Sauckel, SS generális, aki most szintén a vádlottak között van, kidolgozott egy módszert, amely szerint hirtelen körülzárták a mitsem sejtő lengyel vagy orosz falvakat, ahonnan aztán az összes munkabíró férfiakat elszállították. Ezzel a módszerrel Sauckel havonta 65,000 rabszolgát szállított Németországba. Bemutatták Sauckelnek egy levelét, amelyet 1944 március havában irt. Ebben a levélben beismerte, hogy a Németországba “importált” 5,000,000 idegen munkásból kevesebb mint 200,000 jött önként. A magyar Dr. Kastner Rezső vallomása szerint Adolf Aich- mann gesztapo főnök aki a magyar zsidókat szállította a halálgyárakba, felajánlotta a zionistáknak, hogy megmenti a haláltól az egy millió magyar zsidót, ha fejenként 2 dollárt adnak neki, máskülönben, — mondotta, — “mindannyian a jégre fognak kerülni”. A zsidók természetesen hajlandók lettek volna megfizetni a kétmillió dollárt, de kiderült, hogy ez a bestia csak meg akarta őket zsarolni a szörnyű rémtett előtt. Thomas Dodd, az egyik amerikai ügyész bemutatott tetovált és kicserzett ember-bőrt, amelyet a nácik lámpaemyőknek készítettek. A zsidók kiirtását bizonyos Adolf Eichmann nevű bestia intézte. Egyik alantasának vallomása szerint ez az Elchmann dicsekedett azzal, hogy hat millió zsidót öletett meg. Az egyik amerikai ügyész felolvasta Stroop S. S. generálisnak Himmlerhez irt jelentését, amelyben kérkedik azzal, hogy 1943 április 19 és május 16 között Warsóban 56,065 zsidót öletett meg. “Ezeknek kiirtását bizonyítani tudom”, — irta a jelentésben. És részletesen megírta azt is, miként terelték be a zsidókat egyes épületekbe, amelyeket rájuk gyújtottak és midőn menekültek, lelőtték őket. És ha mégis sikerült néhánynak más épületekbe menekülni, akkor azokat újból rájuk gyújtották. A Nürenberg és egyéb városokban folyó háborús bűnösök tárgyalásai minden kétséget kizárólag bizonyítják, hogy a fasizmus, nácizmus első sorban is a szadista természetű embereket vonzotta. És ha szadisták hatalomra jutnak, akkor rémtetteket követnek el, mert amig a normális természetű embernek fáj a mások szenvedései, addig ezek élvezetet találnak benne. Éppen azért az ilyen embereket és azt az eszmét is, amely hatalomra juttatta őket, ki kell irtani úgy, hogy egyetlen élő sejtjük se maradjon, amelyből uj életre fakadhatnának. Ezt megkívánja az emberiség jövője. A háborús gonosztevők kiirtása nem annyira büntetés, mint inkább az emberiségnek önvédelmi akciója. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének Náci rémtettek tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót inuk a zászlónkra: “LE A BÉRMidőn ez év tavaszán keletről az oroszok, nyugatról pedig az egyesültek seregei behatoltak Németországba és rátaláltak a “halálgyárak” név alatt ismert koncentrációs táborokra, a náci bestiák által elkövetett oly rettenetes rémtettekről adtak jelentést, aminőket eddig soha el sem képzeltünk. Úgy véltük akkor, hogy a helyszínen felvett képek és leírások, továbbá a szemtaRENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatasa, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük , '■égi társadalom keretein Kelni
