Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-22 / 1403. szám
1945. december 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------PROFIT-MÁMOR Mi, úgynevezett ‘“középkorú” egyének, akik az amerikai munkások harcait már 3 vagy 4 évtizede figyeljük, meglepetve láttuk, hogy a jelenlegi országos méretű bérmozgalmakkal kapcsolatban milyen köny- nyedén veszik a munkáltatók az ipartelepek lezárását. Nagyon jól emlékszünk, hogy sztrájkoknál a legfontosabb dolog a munkások többségének a kihozása volt. Ha a sztrájkolok a gyárat le tudták zárni, vagyis annyi munkást tudtak kihozni, hogy az üzem megakadt, akkor a győzelem már csaknem biztos volt. Éppen azért a munkáltatók mindent elkövettek, hogy részben a saját munkásaik egy részét megnyerjék sztrájktörőknek, részben pedig professzionális “scab”-eket (sztrájktörőket) hozattak, csakhogy a gyárban egy kis élet maradjon. Most azonban ennek semmi jelét sem látjuk. Amint az union leszavaztatja a tagságot, hogy akamak-e sztrájkot a legcsekélyebb erőfeszítést sem mutatnak a gyárak üzemben tartására. Ezt a dolgot nem lehet kimagyarázni azzal, hogy a hivatásos sztrájktörők importálását törvény tiltja, mert nincsen olyan törvény, amit a nagy vagyonnal rendelkezők ki nem tudnának játszani, ha éppen akarnák. Sok esetben, igy például a General Motors esetében is, valóságosan úgy néz ki a dolog, mintha a cég kooperálna az unionnal a gyári üzem beszüntetésére. Mintha csak azt mondanák a munkásnak: Ha nektek nem sürgős a munka, mi ráérünk! Pedig nemcsak a munkások veszítik el keresetüket a sztrájkok ideje alatt, hanem a munkáltatók is elveszítik a profitot és azonkívül .a nagy ipartelepek fentartása akkor is sokat felemészt, ha nem termelnek bennük. Miért egyeznek tehát bele olyan könnyen a gyárak lezárásába? És éppen ilyen talány az is, hogy amikor ilyen nagy veszteségek érik ezen nagy üzemeket, miért emelkednek a részvények árai olyan rohamosan? EMELKEDTEK A RÉSZVÉNYEK A természetes és logikus dolog az lenne, hogy a nagy ipari harcok által okozott veszteségek következtében a részvények árai leesnek. Ehelyett én ilyesmit nem hallottam és nem is jut eszembe ilyesmi. “Az iparoknak engedélyezve volt tartalék félretevése az átszervezési időszakra és én úgy látom, hogy a fölös-profit adóból visszatérítendő összeg is lényeges profitot biztosit.” Hargrove beszédének befejezése után az elnök mosolyogva kérte a hallgatóságot, hogy ne vegyék nagyon komolyan a hallottakat. És valószínű, meg is fogadják az elnök tanácsát, inkább, mint Hargrove-ét. azonban nagy meglepetve láttuk, hogy december 10-én á new yorki börzén a részvények árai olyan ugrást mutattak, hogy éppen azon részvények emelkedtek legnagyobb arányban, amelyeket a sztrájk legjobban érint. így például a General Motors részvények két egész pontot emelkedtek. De nagy emelkedést mutattak a United Steel Corporation, a Bethlehem Steel, a Youngstown Steel, az American Rolling Mill, Colorado Fuel and Iron, a Vanadium Corporation, stb. stb. cégek részvényei is. Mindezen cégek munkásai éppen most szavaztak arra, hogy sztrájkba mennek a napi két dolláros béremelésért. Nincs itt terünk arra, hogy felsoroljuk azon összes cégeket, amelyek részvényei ily hatalmas emelkedést mutattak december 10-én, de akit érdekel, megtalálhatja a teljes két hasábot kitevő névsort minden nagyobb kereskedelmi újság december 11-iki számának pénzügyi rovatában. Bevallom, én ritkán nézem meg ezt a rovatot. Soha semmiféle résztvényt sem vásároltam és igy egyénileg nem igen érdekel ez a dolog. Azonban december 7-én elhatároztam, hogy pár napon keresztül figyelni fogom, mi történik majd az úgynevezett “industrial” részvényekkel. Elhatároztam pedig azért, mert december 7 és 8-ika voltak a záró napjai annak a 10 napig tartó évi konferenciának, amit a National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetség tartott New Yorkban. Erről a konvencióról a lapok nem hoztak valami bő információt, de mégis egyes kijelentésekből arra következtethetünk- hogy Amerika iparmágnásai ezen a konferencián véglegesen megállapodtak abban, hogy valamilyen financiális egyezséggel mennek bele a munkásszervezetek elleni harcba. És mert valami ilyesmiben megállapodtak, igy egy-egy sztrájk alá fogott céget nem ér nagyobb veszteség, mint a többit, vagyis valami módon ezt a veszteséget kiegyenlítik. Ennek a megállapodásnak a visz- szatükröződése volt a december 10-iki nagy “boom” a new yorki börzén. MÉG TÖBB PROFITOT KÖVETELNEK A munkáltatók évi nagygyűlésén számos olyan kijelentést tettek, amelyek bizonyítják, hogy a “management” név alá bujtatott tulajdonosok egyöntetűen járnak el sztrájkok esetén. Az irányelvet a legkapzsibb háború milliomosok egyike, a clevelandi Frederic C. Crawford fejtette ki. Ez a Crawford, a múlt évben elnöke volt ennek a kutyaszövetségnek, most pedig a pénzügyi bizottság elnökévé választották meg. Hogy ez mit jelent, arra csak következtetni lehet. A NAM tagjai évente legalább egy billió dollárt költenek mindenféle hirdetésre, amelyeknek mindig valamilyen népbo- londitó tónust adnak. A Crawford irányelvének a I lényege az, hogy előbb “növelni kell a termelést és csak azután lehet emelni a fizetéseket”. Más szóval, ha emelkedik a profit,, akkor abból hajlandók adni valamit a munkásoknak is. Éppen azért úgy Crawford, mint számos mások is, igen élesen támadták Henry A. Wallace kereskedelmi minisztert, aki azt hangoztatja, hogy “feljebb kell emelni a béreket és le kell szállítani az árakat.” A kutyaszövetség tagjai azonban éppen az ellenkezőjét akarják: —- előbb felemelni az árakat és azután adnak valami bér javítást is. Van még egy másik tényező is, ami hozzájárult" ahoz, hogy a munkáltatók olyan könnyen veszik a gyárak lezárását. És ez az, hogy az uj adótörvények értelmében január elsőtől kezdve nem fogják fizetni a tulma- gas profit után járó adókat. De miután eddig már úgyis megcsinálták á tulmagas profitot, — a legtöbbjük nem is a termel, hanem csak egyszerűen kiegyeztek a kormánnyal a hadirendelések beszüntetésére, persze óriási profitra. így tehát nem bánják, hogy újévig már nem csinálnak több hasznot, mert az úgyis csaknem teljes egészében adóba menne. A PROFIT EMELKEDÉSE Hogy mekkora volt ez a profit, arra némi világot vetett Chester Bowles ár-adminisztrátor, aki a kongresszusi bizottság előtt ilyen számadatokat sorolt fel: A gyárosok az elmúlt évben négy és félszer akkora hasznot könyveltek el, mint az 1936-39 években átlagosan. A profit emelkedésénél a háború előtti 3 év átlagosát veszik figyelembe. Ezen _ átlagoshoz hasonlítva a szövő ipar tulajdonosai 7 és egyharmad- szoros profitot zsebeltek be. De nem panaszkodhatnak a nagy üzletek sem. A drygoods üzletek hatszoros hasznot húztak. A fűszeresek 25 százalékos, a vaskereskedők pedig 17 százalékos profit emelkedést ismertek be. Noha a retail üzletek (kicsinyben árusítók) panaszkodtak a leghangosabban, a department üzletek könyvei mégis 13 szoros profitot mutatnak ki. Sőt még az egészen kis üzleteknek sincs okuk a panaszra, mert a legtöbbje legalább is kétszer akkora profitot keresett, mint az előző évben. Ennek a nagy profit eshetőségnek tudható be, hogy az eTmult évben sokkal kevesebb üzlet bukott meg, mint 1918 óta bármelyik évben is. A Department of Commerce jelentése szerint az amerikai korporációk minden adó kifizetése után 52 billió dollár háborús profitot kerestek a háborús években. Ennek körülbelül felét kiadták osztalék, vagy más hasonló címen, mig a másik felét a kasszájukba helyezték, mint tartalékot. A kereskedelmi minisztérium * becslése szerint ebben az évben (1945) az amerikai korporációk profitja el fogja érni a 9 és egy-harmad billió dollárt. A profit tehát több mint kétszerese az 1939 évi haszonnak, amikor 4.2 billiót ért el, dacára annak, hogy a háborút augusztus közepén befejezték. Amerika nagy tőkéseit és újabb háborús milliomosait valóságosan megrészegítette ez a minden képzeletet meghaladó profitharácsolás. És mint a részeg ember, aki több és több italt követel, úgy ezek is kíméletlenül törtetnek az újabb, még magasabb profitok után. Ez a rettenetes profit kapzsiság, amely már csaknem az őrületbe csapott át, adja magyarázatát annak a merev el- lentállásnak, amit a General Motors és az acélbárók mutatnak a jelen bérharcokkal kapcsolatban. Műhely Hirek CLEVELAND — Az American Stove Company munkásai akik az IWW-ban szervezkedtek, újból általános béremelést kaptak. Az ASCA gyár mar teljesen befejezte a rekonver- ziót s a kályha gyártás teljes üzemmel folyik. A háborút megelőzőleg a kályha gyártásnál sok részt darabszámra, vagy valamilyen “incentive” rendszer mellett gyártották. Hosszas tárgyalások után mindezen munkákat most 20 százalékos béremelés mellett csak órabérrel készítik. A többi munkáknál is emelték a béreket 5-7 százalékkal. A cég és a szervezet egyezsége szerint a jelenlegi bérek csak a most fenálló viszonyokra érvényesek és ha a körülmények változnak, akkor a munkások bármikor kérhetnek újabb bér- tárgyalásokat. Másszóval itt a munkások nem kötötték te magukat hosszabb időre bármilyen megszabott bérekre is. A Draper hordógyárban, ahol a munkások szintén az IWW szervezethez tartoznak, a J & L acélhordó cég, amely ezt a telepet megvásárolta, a közeljövőben szintén újabb bértárgyalások tesznek. Ez az uj cég azt állította, hogy miután itt nem gyártanak elég hordót, lezárja ezt a gyárat. Később azonban meggondolta a dolgot és értesítette a szervezetet, hogy az üzemet továbbra is fentartja, sőt a letett munkásokat is visszavette. A munkások állítása szerint a gyár vezetősége nem alkalmazott elegendő weldert (forrasztó munkást) és az okozta a termelés rövidségét. Az általános béremelés kérdését elhalasztották, hogy megvárják, mi tesz az acél iparban általában. A jelenlegi egyezség szerint ebben az esetben a bér- javitásnak visszamenő hatása lesz. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken, de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.
