Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-22 / 1403. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 15. Egyről-Másról ................-......- --ELMONDJA: J. Z. ===== A SZAVAZÓLAP MINT FOKMÉRŐ Mi IWW-isták, ismerve a kapitalista társadalmi rendszer összetételét, működését és célját, tisztába vagyunk a szavazó-lap értékével a munkásosztály felszabadulási harcával kapcsolatban. Tudjuk azt, hogy a kapitalista társadalmi rendszer úgy van felépitve, hogy annak minden intézménye a kapitalizmust szolgálja. Az iskola, a szószék, a sajtó, a rádió, a parlament és ezek függelékei, mind, mind úgy vannak megszervezve, hogy azok a kapitalista, vagy profitrendszert “szolgálják és védelmezzék. Bár az iskola, sajtó és rádiónak nem feltétlen a kapitalista rendszer az éltetője, de mert a hatalmat a kapitalista osztály tartja a kezében, igy módjukban van' ezen intézményeket is rendszerük szolgálatába állítani, habár ezekre bármely más társadalmi rendszerben elengedhetetlenül szükség van. Ugyan ezt azonban nem állíthatjuk a szószék és parlamentről ,amelyek létezését és szükségességét lehet vitatni. Az utóbbi hét évben — az Egyesült Államokat kivéve — a politikai választások, azt mondhatjuk az egész világon szüneteltek. Ennek oka természetesen a háború volt és annak megszűnésével aztán ismét megkezdődtek a politikai választások, egyik-másik országban, amit az egész világ élénk figyelemmel kisért. Minket, IWW-istákat sem hagyott közömbösen, bár a mi érdeklődésünknek egészen más héttere van, mint azokénak, akik ezen választásoktól várták egy uj társadalmi rendszer kialakulását. Mi tisztába vagyunk azzal, hogy a parlament a kapitalista rendszer legfőbb védvára és ott nem lehet megdönteni a kapitalista rendszert, legfeljebb csak reformálni, foltozgatni ben a GM munkásai által előállított profit az angol kormány azaz most a munkáskormány zsebébe vándorolt. Ugyebár na- j gyón egyszerű volna az autó sztrájk elintézése. A munkáskormánynak csak egy sürgönyébe kerülne, amelyben tudatná, hogy lemond a profitról és a sztrájkoló munkások már is mehetnének vissza dolgozni a kért bér javítás mellett. Igen ám, csakhogy a politikai kormánynak viszonya a gazdasági hatalomhoz a szolgai viszony, vagyis a politikai munkáskormánynak az angol gazdasági hatalmat kell szolgálni. És mivel a gazdasági hatalom a magántulajdon erkölcsi alapján áll, a munkáskoi-mány is csak a magántulajdon érdekét szolgálhatja. Szóval kizsákmányolási társak az amerikai tőkés részvényesekkel. így tehát hiábavaló erőlködés a CIO uniontól a munkáskormány beavatkozását kérni. Vagy inkább csak színmüveiét céljából csinálták amugyis, hogy az union vezérek utóbbi időben annyira fontosnak minősített politikai jáugy, hogy az alapzatot meg ne sértsék. És, hogy ezt tudva, mégis élénk érdeklődéssel figyeltük a választásokat, annak az oka, hogy kimeneteléből van módunkban megállapítani az ország lakosságának szellemi fejlődését, vagy visszaesését. Vessünk egy pillantást a különböző országokban eddig lezajlott választásokra, melyek meglehetős jó fokmérői a lakosság gondolkodásának. Az európai háború befejezése után az első képviselő választás Angliában volt, amely méltán ejtette ámulatba az egész világot. Mint ismeretes a háború előtti utolsó választás a reakciós pártot juttatta győzelemre és a kormány azok közül került ki először Chamberlain, majd Churchill vezérlete alatt. Az európai háború befejezése után a “Munkás Párt” amely a második helyet foglalta el a parlamentben, követelte, hogy a kormány rendeljen el uj választásokat, amit Churchill teljesített, még pedig sokkal korábban, mint a munkáspárt óhajtotta. A munkáspárt ugyanis legalább hat hónapi időt akart nyerni a választások előkészületére, Churchill azonban úgy spekulált, hogy a nagy “dicsőség” amit a háború “győzelmes befejezése” révén ríyert ennyi idő alatt esetleg elpárologna, igy a választást két hónappal a háború befejezése után rendelte el, amig a szavazók élénk emlékezetében van a “győzelem.” Az angol Munkáspárt az alapvető iparok államosítása, a munkanélküli és aggkori biztosítás, munkásvédelmi törvények bevezetése stb. programmal ment a választásokba, amit a Churchillék pártja “szocializmusnak” bélyegzett és azzal ijesztgették a szavazókat, hogy ha a Munkáspártra szavaznak, a “szocializmus megvalósulása kikerülhetetlen”. Ennek dacára a szavazók kettő-egy arányban tékának még nagyobb fontosságot tulajdoníthassanak. Mert komolyan nem kérhették az angol munkáskormány beavatkozását a sztrájkhoz. Komoly beavatkozást csak nemrégen láttunk a munkáskormányi oldalról, amidőn az angol rakparti munkások sztrájkjának letörésére katonaságot rendeltek ki. Csak nem ezt a beavatkozást kéri a CIO? Már épp ideje volna, ha a munkások tömege és különösen a nagy uniók tagjai fölismernék azt, hogy helyzetük javítására csakis a gazdasági erejükkel érhetnek el előnyt. Persze nem úgy, hogy egy iparban sztrájkolnak, mig a másikban overtimeot dolgoznak, hanem “Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti” jelszó alapján szimpátia harcba hívnák a többi iparok munkásait is. Ilyen akció gyorsan térdre kényszerítené a profitharácsoló tőkéseket, mig a munkásokat előkészítené arra a harcra, mellyel véglegesen és örök időkre kitekerhetnék a tőkés termelési rendszer nyakát. a munkáspártot juttatták győzelemre. Nincs kétség aziránt, hogy az angol szavazók nagy többsége elhitte, hogy a munkáspárt győzelme a szocializmus megvalósulását vonja maga után és éppen azért szavaztak oly többséggel a munkáspártra, mert változást óhajtanak. Bár mi tudjuk, hogy az angol munkáspárt győzelme nem hoz szocializmust, abban is biztosak vagyunk, hogy a beígért reformok nagyrészét sem fogják tudni megvalósítani, még ha az akarat meg volna is bennük, ami természetesen a jövőben visszaesést fog szülni, mert a szavazók nagyrésze nem öntudatosan cselekedett, hanem a viszonyok hatása alatt és a következő választásnál valószínűleg ismét a régi pártra fog szavazni. A történtekből azonban kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az angol munkásság, — akik a szavazók nagy többségét alkotják — elégedetlen és ha megfelelő szervezet állna az élükön, meg volna a mód gyökeres változások megvalósítására. , A franciaországi és jugoszláviai választások a fentihez hasonló jeleket mutatnak. Sőt, itt még nagyobb arányú a bal- ratolódás, mert amint láttuk, Franciaországban a kommunista párt nyerte a legtöbb szavazatot az összes pártok között, mig Yugoszláviában a nyertes párt, amely a szavazatok 80 százalékát kapta a kommunisták irányítása alatt van. A magyarországi választások azonban sokunkban csalódást okoztak. Azt a tény, hogy a kisgazdapárt nyerte a szavazatok 60 százalékát, azt bizonyítja, hogy a 27 éves Horthy uralom mély nyomokat hagyott magaután és nehéz munkát fog igényelni azt kiirtani az agyakból. Mert a valóság az, hogy a mai szavazatok túlnyomó többségét azok alkotják, akik a Horthy terror rendszerben nevelődtek és bár nem állítom, hogy a kisgazdapárt azokkal azonosítja magát, de mivel a létező pártok között a legkonzervatívabb, természetes, hogy a levente és nyilas elvekkel megfertőzött szavazók azt támogatják. Remélhető azonban, hogy a kisdazdapárt vezető elemei sokkal liberálisabbak, mint a szavazók nagyrésze, amit majd a jövőbeni működésűkből lehet megállapítani. A KÖRMÜKRE KOPPINTOTT Az utóbbi időben gyakran kényszerülünk foglalkozni a National Association of Manufacturers néven ismert egyesülettel, amely a gyárosok szövetségét jelenti és amely_ a legkérlelhetetlenebb ellensége a munkásszervezeteknek és mindennek, ami a munkásság javát szolgálja. Ez a NAM a közelmúltban tartotta évi konvencióját New Yorkban és a záró ülésszakra mint szokás, meghívtak 25 kiválóságot, akik üdvözölték a NAM delegátusokat. A meghívottak között voltak üzletemberek, tudósok, politikusok és volt közöttük^ egy Sgt. Marion Hargrove egyén is, aki ha nem tévedek szerzője a “See Here Private Hargrove” cimü könyvnek, amelyről filmet is készítettek, bár én sem a könyvet nem olvastam, sem a filmet nem láttam még, ami nem is fontos. Mint említettem, ez a Marion Hargrove is a szónokok között szerepelt és bár nem mondott olyasmit, amit már nem tudnánk, de amit mondott és mert a NAM konvencióján a gyárosok szemébe mondta, érdemes megörökiteni. Valószínű, hogy ha előre tudták volna a gyárosok, hogy Hargrove mit fog mondani, nem engedték volna a mikrofonhoz, de amig a többi 24 szónoknak a mondanivalója levolt Írva, addig Hargrove nem irta le a mondanivalóját, hanem csak elmondta és végighallgatták, “Kicsit nehéz feladat számomra — mondta Hargrove — önökhöz, mint szervezethez beszélnem, mert eddig még nem voltam képes kiszámítani, hogy tulajdonképpen mi is a célja az önök szervezetének? Sokat olvastam a NAM-ról, amióta csak megtanultam olvasni és nekem úgy tűnik fel, hogy önök mindennek ellenségei, ami felszínre vetődik. Nem jut semmi az eszembe, amit önök valaha helyeseltek volna. “Azt tudom, hogy az egyesület tagjai közül többen, mint egyének éber, gondolkodó, haladó emberek, de egyetlen épületes viselkedetre sem emlékszem, hogy hallottam, vagy olvastam volna az egyesület részéről.” Ezek elhangzása után az előkészítő bizottság tagjai a sötét sarkokba húzódtak, hogy ne lássák az arcuk pirulását, amiért ily szónokot hoztak az emelvényre. Hargrove azonban tovább folytatta elmélkedését: “Meglehet, hogy az egyesület a rövidlátásnak az áldozata. Lehetséges, hogy uj, meghatározott és jól megtervezett programra van szüksége, hogy bebizonyítsa a közvéleménynek, hogy nem is olyan rossz, mint amilyennek elképzelik. “Talán csinált valami épületes dolgot, de ha igen, arról nem hallottunk. A NÁM-nak oly rossz neve van, ami valószi- nüleg a régi rossz időkből maradt rajta, hogy ha valamelyes jó ügy érdekében szállna is síkra, nem nyerné meg a tömegek támogatását. Még ha az ember megharagszik is az unionokra, akkor sem vállalhat kooperációt a NAM-al. “A NAM az átlagos gondolkodó ember szemében — szerintem — valami megrögzött, reakciós, akadékoskodó valamit jelent. Még amikor igaza van is, akkor is ugylátszik, mintha rossz ügyért volna igaza. “A vitában, amikor a NAM úgy véli, hogy a jó oldalon van, az ellenfél tényeket és logikát vonultat fel, még ha rossz is a logika és a NAM szószólója felugrik és a bolshevizmussal hozakodik elő, az amerikanizmust emlegeti, a gonosz lelkektől fél akik az országot tönkre akarják tenni és hasonló régen lejárt rögeszméket emleget, ami a NAM jóváhagyásával kerül a nyilvánosság elé, mint az Amerikai Ipar álláspontja. “önök ellene vannak a bérminimum felemelésének és ellene vannak a munkanélküli segélynek azok részére, akik mun- kanülkül vannak és esznek. Lehetséges, hogy van jó okuk azokat ellenezni azonkívül ami ! természetes és kézenfekvő, de
