Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-15 / 1402. szám
1945. december 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal A háborús bűnösök bünpöre Az amerikai sajtó nem sok információt hoz az oly nagy gonddal előkészített és annyira beharangozott német háborús bűnösök Nürenberg városban folyó tárgyalásáról. Sokkal több helyet szorítottak a tárgyalást megelőzőleg az egyes vádlottak ismertetésére, mint most magára a tárgyalásra. Ugylátszik, hogy fedezni akarják azon háborús bűnösöket, akik nem ülnek a vádlottak padján és minden valószínűség szerint soha nem is fognak, sőt jórészük még most is hirdeti ugyanazon fasizta propagandát, amivel annak idején segítették azokat, akik most a vádlottak padjára kerültek. A tárgyalás részletes ismertetése helyett inkább arról hallunk, hogy mire valók ezen széleskörű, sok energiát és pénzt felemésztő tárgyalások, amelynek a nürenbergi csak a bevezetése akar lenni. Hiszen a nácik sem bíráskodtak, — mondják. Legjobb lenne tehát a fal mellé állítani őket, avagy sorba felaggatni, mint tették ők is az áldozataikkal. És csodálatos, az ilyen hangokat most éppen azon újságokban találjuk, amelyek annak idején di- csérőleg emlékeztek meg Hor- thyról, Mussoliniról, Hitlerről és Francoról. Nem minden ok nélkül azt lehet mondani, hogy azért szabotálják ezen tárgyalásokat, mert félnek attól, hogy a fasizmus győzelmében kifejtett tevékenységük is felszínre kerülhet a tárgyalások folyamán. Erre vall az a tény, hogy vádlottak némelyike már is jelentette, hogy szeretnék tanúnak beidézni egyes amerikai barátaikat. Pedig ezen tárgyalásoknak a hivatása éppen az, hogy felszínre hozza, kik és hogyan segítették a világtörténelem legnagyobb gonosztevőit. Végre is az csakugyan nem fontos, hogy ezen elvetemült bestiák pár nappal előbb vagy pár nappal utóbb kapják-e meg jól kiérdemelt büntetéseiket. De azonkívül vannak közöttük olyanok, akiket valójában már nem is lehet megbüntetni, mert csak élő hullák, mint például Horthy Miklós is. De az ilyen bünpör- nek a célja nem is annyira a büntetés, mint a hasonló bűntények elkövetésének a megakadályozása. De azonkívül van még egy másik igen fontos tényező is, ami miatt igen nagy publicitást kell adni a háborús bűnösök tárgyalásainak. Minden korszaknak megvannak a maga erkölcsi törvényei, amelyeket nem lehet szorosan körvonalazni állami közegek által hozott törvényekkel. Az ily erkölcsi törvények sokszor felette állnak az állami törvényeknek és ha a kettő összeütközik, akkor mindenkinek számot kell vetnie, hogy melyiket kövesse. Vannak esetek, amikor ez igen nehéz, máskor azonban minden nagyobb felindulás nélkül el lehet dönteni. Egy gyakorlati esettel ezt jobban megvilágítjuk. A rendőrök vagy katonák felesküdnek arra, hogy engedelmesen követik fellebbvalójuk parancsait. Tegyük fel, hogy egy amerikai városban egy hazafias parádé alatt valamelyik rendőrkapitány hirtelen elmezavart kapna és parancsot adna rendőreinek, hogy sortüzet adjanak a parádézó polgárokra. A rendőrök bizonyára nem engedelmeskednének. Másszóval van egy bizonyos határ, ameddig a felsőbb parancsnak engedelmeskedni lehet. Ez a náci háborús vétkesek tárgyalásának a lényege. Ki lehet mutatni, hogy ezren meg ezren engedelmeskedtek, — sőt készséggel teljesítettek olyan parancsokat, amikről akkor is tudták, hogy azok ellenkeznek ennek a kornak az erkölcsi felfogásával. Ilyen rendeletek voltak a halálgyárakbani tömegkivégzések, az elevenen való elégetések, ártatlan túszok kivégzése, nyílt városok bombázása ,a zsidóság kiirtása, az éheztetés, agyonkövezés, stb. stb. Ezer meg ezer esetben követtek el ilyen borzalmas atrocitásokat, amelyek felelősége alól most azzal akarnak menekülni, hogy csak a felsőbb helyről jövő parancsot hajtották végre. Ezen tárgyalásokkal és a kiszabott büntetésekkel kitörül- hetetlenül bele kell vésni az emberiség agyába, hogy borzalmas bűntények elkövetéséért a felelőséget nem lehet másokra tolni azoknak, akik azt elkövették, ha mindjárt parancsot kaptak is rá. Minden embernek tudnia kell, hogy meddig engedelmeskedhetik az ilyen bűntényekre utasító felsőbb parancsnak. És végre ezen bünperek hivatva lesznek az emberiség Gróf Zichy Aladár 1919-ben amidőn kálózdi birtokát kisajátították, csak egy kikötést kívánt: Hagyják meg juhásznak a volt birtokán. Péter jugoszláv király nem kérte kisajátítóitól, hogy hagyják meg kanásznak dédöregap- | ja birtokán, pedig ez olyan foglalkozás, amelyből esetleg újból király lehetett volna. Ugyanis Péter öregapjának, az öregapja, Karagyorgyevics György kanász ember volt, és azokból is a betyár fajtából. S mint ilyen sok sok gondot okozott a török uraknak. Állítólag saját kezével 125 embert ölt meg, köztük saját testvérét is, mig végre Szerbia uralkodója lett 1817-ig, amidőn az orosz cárok egy barlangban meggyilkolták, amidőn aludt. György fia Sándor, csak 1842-ben térhetett vissza a trónra, ahol török .orosz és osztrák intrikák között 16 évig volt képes uralkodni, mig végre elzavarták, miután nem sikerült a meggyilkolása. Tudjuk, Obranovics Sándort is az a sors érte. őt a Ka- ragyorgyevicsok hívei gyilkolták meg és kidobták az utcára, amellyel megnyitották az ajtót Péter királynak a trónhoz 1903-ban. Hatvan éves volt az öreg- Péter ekkor és Svájcból ment haza. Alighanem az öregapja kanász szelleme lakozott benne, mert mint ahogy az öreg Fekete György, nagyon szerette a kukorica és szilva pálinkát, az öreg Péter is. Belgrádban létem alatt 1918- ban hallottam egy elbeszélést az öreg Petárról. Ugyanis Péter minden reggel kisétált top- csiderbe (parkszerű hely) s útközben el-elbeszélgetett az éppen útjába került szerb parasztokkal. — Jó reggelt testvér — köszöntötte Petár az arra felé haladót. — Hogy vagy? — Tette föl a kérdést ,mint aki minden áron beszélgető társat akar találni. —Nem jól — hangzott a válasz. — Miért nem jól? — unszolta Petár. — Még nem ittam ma reggel pálinkát. itélőszéke elé állítani azokat is, akik segítettek ezen gonosz- ■ tevőknek minden felsőbb parancs nélkül, csupán lelki ro- konszenvből, avagy azért, mert megfizették őket. Magyar vonatkozásban ez szól azon amerikai magyar vezérekre, akik negyedszázadon át támogatták Horthy Miklós véres uralmát, noha nagyon jól tudták, hogy Horthy és pribékjei olyan borzalmas bűntényeket követtek el, amelyeket korunk erkölcsi felfogásai elitéltek. Az amerikai magyar vezérek erkölcsi felfogását azonban el- tompitották a Horthyéktól jövő apró koncok és kézszoritá- sok. Most ezeknek is a vádlottak padján volna a helyük! Ekkor az öreg Petár bevitte a szerencsés halandót egy butikba ,amely bőven akadt a szávamenti uccán és meghúzták a bütyköst. Ha pedig az illető úgy érezte magát, hogy még szijna a bütykösből, még egyet rendelt az öreg király. Erről beszéltek a szerbek mint régi jó világról. Igen, csakhogy az öreg Petár már készítette fiait igazi királyoknak, akik nem a parasztokkal isszák a rakiát, hanem Páris- ban, Londonban pezsgőt zabál- tak a hercegi kisasszonyokkal. A huszonkét éves II Péter atyja Sándor, aki Jugoszlávia első királya volt, Szentpéterváron tanult. Neki a meggyilkolt orosz cár lányát kellett volna feleségül venni ,akit szintén megöltek a bolsevikiek Ekate- rinburgban. Sándort 1934-ben gyilkolták meg Marseillesben. Ekkor H Péter még csak tizenegy éves volt, aki mindenképpen rádió mechanikus akart lenni. Sirt, hogy nem akar király lenni. A múlt héten a szkupcsina, a szerb törvényhozás kimondotta a Karagyorgyevics dinasztia végét. Péter nem tizenegy éves már és ugytalálta, hogy a királyság jövedelmezőbb foglalkozás mint a rádió mechanikusság. Dacára, hogy ősei legtöbbjét a trónon gyilkolták meg, mégis ragaszkodik a trónhoz. Azonban a jugoszláv nép már másképpen gondolkozik. Király nélkül akarja intézni a sorsát. Nekik még kanásznak sem kell a Karagyorgyevics többé. Ott hagyja az angolok nyakán. Lehet, hogy a Labor Party még Péter gyereket is kárpótolni fogja az eleveszett királyságért, mint ahogyan a bankárokat kárpótolja a pénzükért. . . . tudja Pál . . .. A földművelési minisztérium jelentése szerint az Egyesült Államokban 1946-ra 356,244,- 000 acre földet fognak megművelni. Ez körülbelül öt és fél millió acre emelkedést mutat a multévivel szemben. Az emelkedést leginkább a gyapot és a kukorica földek emelése foglalja le. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kel] folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett-.“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- «zert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük régi társadalom keretein belül Még kanásznak sem kell
