Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-15 / 1402. szám
4 oldal 1945. december 15. I BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem ■ jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. __________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Mohawk Valley formula A lapokban és a rádión közzétett megjegyzésekből arra következtethetünk, hogy az Egyesült Államok munkáltatói a közeljövőben újból ki akarják próbálni a Mahawk Valley formulát, amit a múltban már többször sikeresen alkalmaztak a munkásság leverésére. Ennek a módszernek lényege az, hogy a sztrájkolok között elhelyeznek néhány provokátort, akik valami kárt okoznak valamelyik gyártelepen, vagy valami más módon keltenek olyan ürügyet, amit felhasználhatnak arra. hogy a rendőrök vagy a tulajdonosok fegyveres őrei a sztrájkolókra sortüzet adjanak. Az ily gonoszul, előre kitervezett emberölésért aztán börtönbe vetik a szervezetek tisztviselőit, megfélemlítik a sztráj- kolókat és annyira ellenük hangolják a közvéleményt, hogy annak hatása alatt a csak ily alkalomra váró törvényhozó testületek munkásellenes törvényeket hoznak. Számos jel mutat arra, hogy a National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetség ennek a gonosz formulának az újbóli alkalmazására készülődik. Mig egyrészről óriási összegeket költenek a közvélemény félrevezetésére, másrészről szigorú i felülgyelet alatt tartják tagjaikat, hogy a bérmozgalmakban ne adjanak engedményeket. Egyes úgynevezett “kolumnisták”, akik a múltban is a NAM szócsövei gyanánt szerepeltek, mint például Westbrook Pegler is, már “jövendölik”, hogy a munkásság mai magatartásának, a nagy bérmozgalmaknak csak “lázadás” lehet a vége, amire, szerintük megfelelő büntető törvényekkel kell felkészülni. A nagytőke ezen tányérnyalói már egészen biztosra veszik a “közelgő vérontásokat” és nem is annak megelőzéséről beszélnek, hanem csak arról, hogy miként kell majd azokat megtorolni. Éppen ezen túlságos finom “előrelátásukkal” árulják el, hogy nem annyira a jövőbe látó érzéküket, mint inkább az ily irányú Írásokra kapott utasításokat követik. Nem kell túlságos éleslátás annak észrevételéhez, hogy Amerika munkáltató osztálya a rekonstrukció idejét egyben a Wagner törvények megsemmisítésére akarják felhasználni. Bizonyára azt remélik, hogy a Mohawk Valley módszer alapján rendezett véres tragédiával ráijeszthetnek Truman elnökre is, akinek amúgy sincs még akkora tekintélye, mint Rooseveltnek volt és igy néhány ártatlan munkásember halálával elérhetik régi vágyaikat, a kizsákmányolás korlátlan jogának visszaállítását. Amerika munkásainak el kell készülni erre a támadásra. El kell készülni, hogy minden széttagoltsága mellett is ebben a kérdésben egyöntetűen válaszoljanak a támadásra, mert különben mindannyian visszakerülnek a félszázaddal ezelőtti ipari rabszolgaság korszakába. A szabotáló tőkések A múlt hét folyamán három magasrangu kormánytisztviselő tette azt a kijelentést, hogy egyes tőkések szabotálják a rekonstrukciót. Természetesen nem használták a szabotálás szót, amit csak a munkások befeketitésére tartanak fenn, azonban a nyilatkozataik értelme teljesen fedte ezt a kifejezést. Az egyik ilyen nyilatkozatot Chester Bowles áradminisztrátor tette; a másik John F. Snyder rekonverzációs direktortól származik és a harmadik John D. Small, a (civil termelési direk- tartól ered. Bowles az újságíróknak tett kijelentésében azt mondotta, hogy a ruha iparban a gyárosok visszatartják az árut. Visszatartják pedig azért, mert ez év végével megszűnik a tul- nagy (excess) profitra kiszabott adó és igy, ha áruikat újév után adják el a mai árak mellett, akkor sokkal nagyobb profitot fognak bezsebelni. “Ezek a gyárosok” — mondotta Bowles, — “szelet vetnek és igy vihart fognak aratni.” Bowles és társainak a nyilatkozatai mutatják, hogy a szövőipar tőkései szabotálják a kereskedelmet, tudatosan áruhiányt okoznak, mert remélik, hogy igy emelhetik a profitjukat. Az ilyesmi a profitra való termelés természetes velejárója. Horthy bűnössége Kellemetlen meglepetés érte azon amerikai magyar vezéreket, akik negyedszázadon át hűségesen szolgálták az összes Horthy kormányokat és akik mindig azt hangoztatták, sőt mondják még ma is, hogy Horthy Miklós csak a német fegyveres erőnek engedve vitte bele Magyarországot abba a vérzivatarba, amely ennek a szerencsétlen országnak csaknem a teljes elpusztulásához vezetett. A háború főbünöseinek pőrében, amely most van folyamatban Nürenberg városban az Egyesült Nemzetek közös bírósága előtt, Sidney Alderman, az amerikai ügyész számos más okmánynyal együtt bemutatta Horthy Miklósnak egyik levelét is, amelyet még 1939 március 13-án irt Hitler Adolfhoz. Ez a levél, amelyet az amerikai ügyész felolvasott, minden kétséget kizárólag bizonyítja, hogy Horthy vitte bele Magyarországot a német szövetségbe. Kíváncsian várjuk, hogy az amerikai volt Horthy ügynökök merik-e még tovább is állítani, hogy Magyarország katasztrófájáért csak a nyilasok, avagy csak a háború vége felé feltűnt egyes magyar náci ügynökök a felelősek? Mert ezek az amerikai volt Horthy szolgák eddig makacsul kitartottak Horthy tisztára mosása mellett. Tipikus példát nyújt erre például Himler Már- on, aki zsidó létére is egyike volt az antiszemitizmust ápoló Horthy kormányok dicsérőjének s csak most csapott fel a demokrácia apostolának. Ez a Himler Márton, a volt bánya spekuláns, most a Bányászlapban öccséhez irt levelek címen helyez el öndicsérő cikkeket. A december 6-iki számban például ezt Írja: “A hét elején vitték haza talán a legnagyobb magyar gonosztevőt, Sztójait ,aki 1944 márciusban eladta Magyarországot Hitlernek.” Mennyire rápirit erre a volt Horthy ügynökre az a levél, amit most Nürenbergben felolvastak, amelyet Horthy éppen négy évvel Sztójai feltűnése előtt irt. Ebben a levélben Horthy nemcsak segítséget Ígért Hitlernek, hanem felajánlotta azt is, hogy a csehszlovákok részére HATÁRINCIDENST FOG RENDEZNI, ami már maga is a legborzalmasabb bűntények közé tartozik. .“Határincidens” az, amikor leöletnek néhány ártatlan embert a saját alattvalóik közül, hogy aztán azokért “elégtételt” követeljenek. Horthy tehát felajánlotta Hitlernek, hogy meg fog gyilkoltatni magyarokat, akiknek pusztulásáért a cseheket fogja okolni és ezen ürügy alatt bevonul Csehszlovákiába. Noha Horthy kész volt erre a szörnyű bűntényre, csak azért nem került rá a sor, mert Hitler anélkül is megszállta Csehországot. Ez az egyetlen levél elég bizonyíték arra, hogy ez a lovastengerész egyike korunk legnagyobb gonosztevőinek. Valószínű, hogy ezt a levelet is azért olvasták fel, hogy Horthy bűnösségét megállapítsák és őt is a vádlottak padjára tegyék a következő csoportokkal. , ' Himler Márton, meg a többi amerikai volt Horthy ügynökök azonban még ma is azon fáradoznak, hogyan moshatnák fehérre ezt a döglődő vén fenevadat, Valójában azonban nem Horthyt, hanem önmagukat védik, mert tudják jól, hogy azok ,akik innen, Amerikából is segítették ennek a bestiának a hatalmát, holott itt semmi sem kényszeritette őket arra, nagyobb bűnösök, mint azok, akiket most összeláncolva hazaszállítottak. , A munkások egysége A Washingtonban tartott Labor-Management konferencián szomorúan tajpasztalták a munkás delegátusok, hogy mennyire gyöngíti őket az egység hiánya. Amig a munkáltatók képviselői egységesen szavaztak, addig a munkás delegátusok mindig figyelemmel voltak arra, hogy kitől jött az indítvány és sokszor ellenezték egymást csak azért, nehogy a másiknak valami érdemet kelljen adni. A konferencia vége felé John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke végre nyíltan megmondotta, hogy az amerikai munkások ily széttagolt szervezetekkel nem sokra mennek. Azért ajánlotta, hogy az amerikai munkásszervezeteket egyesíteni kell és mindjárt azt is hozzátette, hogy ö hajlandó az ily egyesített szervezetek vezetését elfogadni. Mi is életbevágó fontosságúnak tartjuk az amerikai munkásszervezetek egyesítésének a kérdését. De természetesen nem a John L. Lewis vezetése alatt, akinek múltja bizonyíték arra, hogy a munkások cseberből vederbe jutnának. Az amerikai munkásmozgalomban Lewis a diktatórikus módszert képviseli. Lewis korlátlan ura annak a bányász szervezetnek, amelynek a demokratikus módszerek mellett nem mestere, hanem szolgájának kellene, hogy legyen. A United Mine Workers Unióban a Lewis által kijelölt tisztviselőket választják meg, akik Lewis rendeletéinek a végrehajtói. Lewis nemcsak maga, hanem egész családja és rokonai számára életfogytiglani jó állásokat biztosit a szervezetben, —r szóval egészen “führer” módjára kezeli ezt a jobb sorsra érdemes upiont. így tehát nem csoda, ha az értelmesebb munkások nem igen törtetnek elfogadni az ajánlatát még annak dacára sem, hogy az amerikai munkások egységesítését nagyon fontosnak tartják.
