Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-15 / 1402. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 15. Egyről-Másról--------ELMONDJA : J. Z. -----r * ______ JOBB LETT VOLNA, HA MEG NEM TÖRTÉNT VOLNA Mint ismeretes a közelmúlt napokban ért véget az úgynevezett “Labor-Managem e n t” konferencia, amelyet Truman elnök hivott egybe Washingtonba és melynek hivatása lett volna valamelyes tervezet kidolgozása a munkásság elégedetlenségének lecsapolására. A konferencián 32 egyén vett részt, akik a következő egyesületeket és testületeket képviselték: Nyolc, a U. S. Chamber of Commerce; (a nagykereskedők és bankárok szövetsége) nyolc, a Manufacturers Association; (a gyárosok országos szövetsége) hét, az American Federation of Labor; hét, a Congress of Industrial Organization; egy a United Mine Workers of America és egy, a Railroad Brotherhood szervezetek képviseletében. A képviselők között természetesen ott voltak az említett testületek elnökei, úgy mint: Eric Johnston a Chamber of Commerce elnöke; Ira Mosher a National Assn, of Manufacturers elnöke; William Green az AFL; Phillip Murray a CIO és John L. Lewis a UMWA elnökei, mig a Brotherhood szervezeteket, egy kinevezett delegátus képviselte. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ipar, kereskedelem és a munkásszervezetek nagy moguljai vették részt az értekezleten. Nincs szándékunkban most ehelyen vitatni, hogy a képvi- seltetés jogos volt-e vagy nem? már eddig is vagy egy tucat hirdeti, hogy általuk a legbiztosabban lehet szállítani. A magyar újságok viszont intik olvasóikat, hogy vigyázzanak, mert csak megbízható cégnél érdemes a csomagokat föladni. És melyik a megbízható cég? Hát az csak természetes, amely őnáluk hirdet. így az amerikai magyar újságok kiadói már bőven falatoznak a “szeretett” csomagok hirdetési költségéből, mig odaát éhen várják, hogy mikor jön már a segítség. Azt mindannyian tudjuk, hogy egy kis alamizsna átutalással nem változtatunk sem itt, sem ott a társadalmi rendszeren, amely a tulajdonképpeni okozója ennek a helyzetnek. De mindany- nyian mégis segíteni szeretnénk a magyar népen, a magyar munkástestvéreinken. Az a nagy lárma ,amit itt a reakciósok és az álkommunisták véghezvisznek, az inkább akadályozza semhogy elősegítené az igazi segítséget. És még hozzá külön pelenkagyüjtési mozgalmat szerveznek fölidézve a régi rossz emlékeket. Ne csodálkozzon tehát senki azon, hogy a postaforgalom megin- dultával legtöbben az egyéni segítést gyakorolják, elfordulva a zagyvalék formában összetákolt segélymozgalomtól. * * * Mint már jelentettük a pár Valószínűnek tartjuk, hogy a bankárok és iparmágnások nem önkénteseket küldtek a konferenciára, hanem a legjobb embereiket választották ki és kötött mandátummal bocsátották útra embereiket. Ugyanezt nem mondhatnánk el az úgynevezett “munkás” delegátusokról. Abban bizonyosak vagyunk, hogy sem az egyik, sem a másik, sem i pedig a harmadik szervezet nem választotta meg a delegátusokat és nem látta el utasításokkal, mert ha a tagságtól kérdezték volna meg, hogy elmenj enek-e, minden valószínűség szerint azt felelték volna, hogy: NEM. A mi véleményünk, még mielőtt a konferencia összeült, már az volt, hogy: “kár az idő és pénz pocsékolásért” mert az előttünk fekvő problémát ott úgy sem lehet megoldani. A munkáltató és munkásosztály közötti érdekellentétek sokkal mélyebben gyökeredzők, mint amilyent tárgyalással' ellehet intézni. De, ha még a forradalmi nézőponttól eltekintünk és az átlagos szakszervezeti szemszögből vizsgáljuk a dolgot, akkor sem juthatunk más konklúzióra, mert a konferencián két homlokegyenest ellentétes érdek képviselői álltak egymással szembe, amely ellentétes érdekeket csak az ok megszüntetésével lehet kiegyenlíteni. Erre pedig a munkáltatók megbízottai részéről nem volt hajlandóság, a munkások képviselői pedig hiába tettek volna engedményeket, mert azt a munkások, — akiket a viszonyok héttel ezelőtt lezajlott new yor- ki választásoknál a kommunista elvtársak O’Dwyer Tammany demokrata jelöltet támogatták és megválasztásával nagyban ünnepelték a győzelmüket, Még O’Dwyer el sem foglalta polgármesteri hivatalát már is nagy bajok vannak az O’Dwyer-Foster egységben és a mézeshetek véget értek, Ugyanis Mike Quill a városi tanácsba beválasztott elvtárs, fölajánlotta további szolgálatait a demokrata vezérnek, aki egyszerűen tudtára adta, hogy most már nincs rá szükség és mehet vissza ahonnét jött, Az elvtársak most ezért nagyon zúgolódnak Keegan Tammany vezér ellen és külön tiltakozó gyűlést terveznek. Mi nem tudjuk megérteni, hogy miért kell ezért annyira zúgolódni. Tessék vissza kérni a múlt hónapban leadott szavazatokat s mondják meg, hogy nem gilt a játék. Utóvégre az gyakori jelenség a gyerekjátéknál, hogy visszakérik a babaruhát. Különben is miért a nagy tiltakozó gyűlés? Sokkal egyszerűbb volna ha csak egy levelet írnának Bu- denz elvtársuknak, aki a south bendi kápolnában egyszerűen kiimádkozhatna annyi kis sziv- béli gyöngédséget a Tammany vezéreknél, hogy olyan megalkuvó fiukat, mint Foster és társai a legnagyobb szeretettel keblükre ölelnék. kényszerítenek ragaszkodni a fennálló követelésekhez — el nem fogadhatták volna. Mert nézzük csak meg, milyen célból lett a konferencia egybe- hijva? A háború tartama alatt a munkásság túlnyomó többsége sok órát dolgozott hetenként és a 40 órán felül dolgozott órákért másfélszeres bért kapott. A nagyobb családoknál rendesen a család több tagja dolgozott és igy az úgynevezett “take home pay” — a heti összes kereset — valamennyire arányba hozta a bevételt a megélhetési kiadás szükséglettel. A háború végével azonban néhány millió munkás azonnal munka- nélkülivé vált, a dolgozók heti keresete pedig a túlórázás elmaradásával alaposan lecsökkent, de ugyanakkor a megélhetési szükségletek árai pedig emelkedtek, igy a munkásság előtt nem volt más kivezető ut, mint a hetibéreket arányba hozni a megélhetési szükségletek áraival. De szükségessé vált a munkaidő redukálása még oly telepeken is, ahol a munkáltatók hajlandók voltak egyelőre a heti 48 órai munkaidőt megtartani, hogy ezáltal a munkanélküliek munkához jussanak. Ez a gazdasági szükségszerűség idézte fel a munka mezején a nyugtalanságot és ezt csak egymódon lehet lecsillapítani: követelések teljesítésével. Erről azonban a munkáltatók megbízottai hallani sem akartak és ez a kérdés nem is került tárgyalásra a konferencián. Lehet, hogy Truman elnök annyira optimista, hogy feltételezte, hogy a munkáltatók belátják, hogy a munkásság követelése elengedhe t e 11 e n szükségesség és engedékenyek lesznek az ő óhajára. Valószínű, hogy a szakszervezeti vezérek is ilyen reményekben ringatták magukat és megvagyunk győződve, hogy ha a munkáltatók csak egy parányi engedményre hajlandók lettek volna is ezek a szakszervezeti basák ma minden sztrájkot fattyu- sztrájknak minősítettek volna, amely az ő tanácsuk ellenére kitörne. így tehát jobb, hogy a munkáltatók makacsok voltak és nem tettek engedményeket és ott folynak a tárgyalások, ahol azoknak helyük van. Nem is ezt sérelmezem én, ahogy a konferencia igy végződött, hanem azt, hogy amig a munkáltatók 16 megbízottja egységesen képviselte osztályát, addig a szakszervezeti elnökök nem ellenfeleiket döngették, hanem egymást. Előttük nem az ügy volt fontos, amit képviselni voltak hivatva, hanem önérdekből egymást le- bunkózták. Nem arra törekedtek, hogy egymást erősítsék a vitákban, hanem, hogy a másikat gyöngítsék, amivel megnyugtatták a munkáltatókat, i hogy nem kell félniök, mert a szakszervezetek közötti egységes akcióról szó sem lebet. Itt is az volt előttük fontos, hogy kimutassák, hogy melyik erősebb közülök és mennyit árthat a másik szervezetnek. Vagy balgák ezek a basák, de inkább gonoszak, akik nem törődnek azzal, hogy ily tettükkel csak a munkásosztály ügyét gyengítik AZ OSZTÁLYHARC RABJAI SEGÉLYZÉSÉRE Mint az előző években, úgy most is ez idő tájban a forradalmi ipari unionizmus hívei összejönnek, hogy megemlékezzenek az osztályharc foglyairól, vagy azoknak segélyre szoruló családtagjairól. New York és környéke munkásai december 15-én, szombaton este 8:30 kezdettel előadással és tánccal egybekötött mulatságot rendeznek a G.A.A.C. Hallban, 213 East 82nd street cim alatt. Ennek a m ulatságnak összes jövedelmét azoknak a támogatására fordítják, akik az osztályharccal kapcsolatban igyekeztek a demokráciát biztosítani mindenki számára úgy itt, mint minden más országban. saját önző céljaik elérésére, Ezért jobb lett volna, ha az a konferencia meg sem történt volna. EGY HALVÁNY FÉNYSUGÁR Általánosan ismert az AFL és a CIO közötti ellenszenv és nagyon ritkán történik meg, hogy az egyik szervezet tagjai szolidaritást vállalnának a másikkal, amikor valamelyiknek a tagjai tényleges harcban állnak a munkáltatóval. Most az egyszer azonban ilyenről fogunk beszámolni. A Bérmunkás olvasói előtt nem ismeretlen az a vakgyülö- let, amellyel a Montgomery Ward Co. viseltetik a munkásszervezetek iránt. Nem újkeletű ez, mert az utóbbi években állandóan foglalkoznak azzal a polgári lapok is és a Bérmunkás is néhányszor beszámolt az ott történtekről. Mivel a Montgomery Ward ügy állandóan a War Labor Board előtt volt és annak intézkedéseit ismételten megtagadta foganatosítani, a kormány rendeletére két esetben foglalta le az Army a vállalat üzleteit és az első lefoglalásnál annak elnökét Sewell Avery-t erőszakkal távolították el a katonák, amiről az ország minden lapja képet közölt. Pár héttel ezelőtt a kormány ismét visszaadta Sewell Avery- nek az üzlet irányítását és annak első dolga volt, mindazon intézkedéseket hatályon kívül helyezni, amit a munkások követeléseiből az Army életbeléptetett. A nyílt harc természetesen ismét megkezdődött melynek élén a CIO-hoz tartozó United Retail, Wholesale and Dept. Store Employes of America szervezet áll. Az elmúlt héten egy hetes tiltakozó sztrájkra szólította a nevezett szervezet az összes Ward munkásokat és csodák csodájára, a Ward üzemben érdekelt HAT külömböző szervezet a sztrájkoló munkásokkal szolidaritást vállalt. De ami még csodálatosabb, az az, hogy a hat szervezet közül három az AFL kötelékébe tartozik. Mivel ilyesmi a szakszerveteknél ritkaság számba megy, azért helyénvalónak tartom, hogy itt megörökítsük a szervezetek neveit ,amelyek a fent említetten kívül: A Retail Clerk International Pritective Association,
