Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-08 / 1401. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 t>ne Year ......................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ............ Se Single Copy ............... 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _____________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE I mint szerette volna. Nemcsak a legarcátlanabbul beismeri, hogy fegyverrel avatkozott be a kínaiak belügyeibe, de még dicsekszik is vele s “haragszom rádot” játszik, mert nem gyilkoltat- hatott le annyi szegény kínai kulit, mint szerette volna. Wheeler, Hurley meg a többiek képviselői annak a nagy, az egész világra kiterjedő mozgalomnak, amely még egy harmadik világháború szörnyűségeibe is hajlandó volna bevinni a már úgy is nagyon megtépázott emberiséget csak azért, hogy a profitharácsoló termelési rendszert az egész világra kiterjesszék. Jugoszlávia köztársaság Jugoszláviában végre döntöttek a kormányforma kérdése felett. A namzetgyülés nagy szavazat többséggel a köztársasági forma mellett foglalt állást. Ugyanakkor természetesen Péter királyt megfosztotta uralkodói jogától. Péter trónvesztésének legfőbb oka az volt, hogy a Londonba menekült jugoszláv kormánnyal sokáig támogatta Mihajlo- vics tábornokot, a szerb reakció vezérét, aki még az olaszokkal és a németekkel is összejátszott a jugoszláv partizánok leverésére. Háborús uszítok A Nürenbergben folyó bírósági tárgyalás egyik célja annak bizonyítása, hogy a második világháború megindításáért a vádlottak padján ülő húsz náci vezér és társaik a felelősek. Magát a háború megindítását, amit csak a fennálló békeszerződések megszegésével érhettek el, magától értendő bűnnek, az emberiség elltn elkövetett nagy bűnténynek tekintik, amit minden valószínűség szerint halállal fognak büntetni. De sem ez a büntetés, sem az a jólismert tény, hogy a következő háborúban még nagyobb emberi és anyagi veszteség éri az emberiséget, — sőt egyesek véleménye szerint maga az egész emberi civilzáció is belepusztulhat, — a háborús uszitókat nem riasztja el és láthatjuk, hogy a harmadik világháború előkészítésére az egész világra kiterjedő uszítás folyik. Azt is láthatjuk, hogy most egyszerre háborús uszitokká csaptak fel azok, akik a háború alatt a béke apostolainak mutatták magukat. Miután a háborús uszítás Szovjet Oroszország ellen irányul, misem természetesebb, mint az, hogy a profit termelési rendszer minden intézménye résztvesz ebben az uszításban. A hét folyamán két ilyen volt béke-angyalból lett háborús uszító keltett nagy izgalmat. Az egyik Montana állam szenátora, Burton K. Wheeler, aki a szenátusban tartott négy órás beszédében a szó szoros értelmében követelte, hogy az Egyesült Államok erőszakkal kényszerítse a Szovjet uniont oly politikai irány gyakorlására, amely Wheeler és társainak megfelel. Wheelernek ma már nem sok befolyása van a szenátusban. Régi nagy befolyását elvesztette a nácikat támogató beszédeivel. A háború alatt mindig ‘“izolácionista” volt, aki azt hirdette, hogy nem szabad beleavatkoznunk az európai népek ügyeibe, haza kell hozni onnan a katonáinkat. Most egyszerre feladta izolációs elveit, átment a másik végletbe, háborút sürget Oroszország ellen. Valójában azonban ez a két szélsőséges felfogás csak éppen úgy ellentétes, mert a háború alatti izoláció hirdetése éppen úgy Oroszország ellen irányult, mint a mai háborús uszítása. Sokkal nagyobb port vert fel Wheeler uszításánál Patrick J. Hurley generális, kínai nagykövetnek hirtelen lemondása és annak megindokolása. Hurley, aki mostanában jött vissza Kínából, azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok külügyi hivatalának alantasabb tisztviselői Szovjet barátok, akik nem hajtják végre a külügyminiszter, annak helyettesei avagy a nagykövetek rendeletéit és ezért kénytelen volt lemondani. A legfelületesebb vizsgálat is kimutatta, hogy a harcias kedvű tábornok itt valami igen nagy hazugságot tárt fel az amerikai népnek. Kitűnt ez, mihelyt Byrnes külügyminiszter kijelentette, hogy a State Department hajlandó volt elcsapni mindazon alantasabb tisztviselőket, akiket Hurley megnevez. így semmi kétség, hogy Patrick vitézből kitört a legtöbb ájrisban titokban mindig jelenlevő oroszgyülölet és beállt a harmadik világháborút előkészítők soraiba. Az amerikai State Departmental eddig mindig az a hir járta, hogy tele van régi divatu, ultra reakciós elemekkel. Ennek következtében mindig orosz ellenes volt. Csakis ilyen State Department segíthette Darlant, Badogliot, Mihajlovicsot és végre magát Chiang Khai Shek, a kínai köztársaság elnökét, aki a kínai demokrácia elleni harcnak a vezére. Közismert dolog, hogy Chiang Khai Shek inkább a kínai úgynevezett “kommunista” néphadsereg, mint a japánok ellen küldte a csapatait. Azért kellett visszahívni Joe Stillwell generálist, mert követelte, hogy az amerikai fegyvereket ne a kínai nép, hanem a támadó japánok ellen kell felhasználni. A kommunistáknak nevezett néphadsereg, — akinek a kommunizmushoz nem sok közük van, csak éppen bizonyos mérvű demokráciát követelnek, — hónapok óta panaszkodik, hogy amerikai csapatokat és amerikai fegyvereket használnak ellenük. Az ameriai State Department egyideig tagadta ezt, egyszerre azonban úgy a Kínában időző amerikai csapatok parancsnoka, mint ez a Hurley nagykövet beismerték a tényt, sőt mint most kitűnt, Hurley éppen azért mondott le, mert nem tudott annyi segítséget nyújtani a kínai nép ellen harcoló Chiang Khai Sheknek, Az amerikai sajtó a szokott csaló módon ismertette ezt a dolgot az amerikai közönséggel. Nem a valódi hirt, vagyis a köztársaság kimondását Írták meg, hanem azt, hogy mit mondott erre a trónjától megfosztott Péter, akinek természetesen nincs ínyére a dolog és a szokott módon bolsevizmussal, diktátorság- gal. stb. vádolja a Tito kormányt. A lapok Tito marsallt csak mint Stalin egyik ügynökét mutatják be és a királyi csemetét mint a demokrácia védszentjét védelmezik. IVIit akar a fiatal Ford? A fiatal Henry Ford, aki pár hónappal ezelőtt átvette a Ford üzem vezetését s akiről akkor a kereskedelmi sajtó azt a hirt terjesztette, hogy nagyon liberális, most meglepő tanúságot adott liberalizmusáról. Ez az ifjú Ford azt követeli a United Auto Workers Union- tól, hogy olyan szerződést kössenek, amely szerint az union köteles napi öt dollár pénzbírságot fizetni minden sztrájkoló emberért. Ezért aztán hajlandó a “check-off” rendszert elismerni, vagyis a tagdijakat levonja a fizetésből. Noha mi nem helyeseljük a “check-off” rendszert, mégis mosolyogni kellett ezen az ajánlaton. Ez a Ford gyerek úgy képzeli, hogy ha a fizetőmester levonja a fizetésekből az union tagdíjat, akkor azt nem a munkás, hanem a munkáltató fizeti, tehát az union is ne a munkásokat, hanem a munkáltót szolgálja. Mondanunk sem kell, hogy egyszerűen kinevették ezt az ajánlatot. Ugylátszik, ez a fiatal Ford annyira “liberális”, hogy nem tudja, miszerint a munkás unionokat a munkások alakítják, a munkások tartják fenn, igy azoknak egyetlen funkciója a munkások védelme a munkáltatók ellen. Valóban nagyon “liberális” felfogás a munkás unionokról, hogy azok úgy a munkásokat, mint a munkáltatót szolgálhatják. Ez éppen olyasmi lenne, mint ha a bíróság előtt ugyanazon ügyvéd szolgálná úgy a fel, mint az alperest. Azt elismerjük, hogy a munkáltatók szempontjából ideális állapot lenne, ha az unionok mint akarta nélküli bábokat árulhatnák a munkásokat. De éppen azért, mert ez annyira ideális lenne a munkáltatóknak, éppen olyan rossz lenne a munkásoknak. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a? uj társadalom szerkezetét építjük •» régi társadat»»™ keretein heliiJ
