Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-01 / 1400. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE L W. W Előfizetési árak: Egy évre ......................$2.00 Félévre .............................. 100 Egyes szám ára ........... he t'somagos rendelésnél 3c Subscription Rates: >yne Year ...... $2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ............. 5c Bundle Orders ...... 3c Subscription Payable to: ‘"Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ha a General Motors képes lesz most megtörni ezt a nagy uniont, ! akkor semmi kétség, hogy a kisebb unionokra is rá kerül a sor. I Éppen azért a General Motors munkásainak a harcát az ame- ; rikai összmunkásság harcának tekintjük tekintet nélkül arra, hogy a CIO elvi vagy taktikai felfogása ellen kifogásaink vannak. Itt most nem ezen elvekről vagy taktikáról van szó, hanem arról, hogy Amerika munkásai képesek lesznek-e megtartani a szervezkedés szabadságát, amelynek eltörlésére most összefogott az amerikai kapzsi nagytőke. A General Motors alkalmazottait erősbitse harcukban az a tudat, hogy mögöttük lesz Amerika öntudatos munkássága úgy erkölcsi, mint anyagi támogatással. (intered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alajegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még lem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A General Motors sztrájk A United Automobil Workers (CIO) tagjai hosszas sikertelen tárgyalások után végre november 21-én sztrájkba léptek. Tekintettel arra, hogy ebben a sztrájkban 350,000 ember vesz részt, ez az esemény nagy jelentőségű volna a munka és a tőke közötti harcban minden egyéb jellegzetesség nélkül is. Azonban az eddigi események azt látszanak bizonyítani, hogy a General Motors Corporation, amely az Egyesült Államok, tehát egyben a világ egyik legnagyobb iparvállalata, ezt a bérmozgalmat a munkásszervezetek letörésére, teljes megsemmisítésére akarja felhasználni. Ez az állítás nem légből kapott, mert az eddigi tárgyalásoknál, amelyekbe a korporáció vezetői csak immel-ámmal és leereszkedő módon vettek részt, nemcsak szóval, de Írásban is bejelentették a szervezkedés szétrombolására irányuló törekvéseiket. Az egyik ilyen tárgyaláson a korporáció “gazdasági tudósa,” bizonyos Stephen du Broil nevű egyén, aki dicsekszik azzal, hogy az apjának ipari kémszolgálatokat végző irodája volt, a tárgyalásra összegyűlt 200 munkás képviselőnek részleteket olvasott fel egy hírhedt munkásfaló “nemzetgadász” cikkéből. Ez a cikk eredetileg 1944 március havában jelent meg a “The Journal of Political Economy” cimü folyóiratban “Reflections on Syndicalism” cim alatt. A szerzője Henry C. Simons, a Chicago Egyetem politikai-gazdaságtan tanára, egyike azon “tudós” professzoroknak, akik a nagytőke szolgálatában állnak. A felolvasott cikk a General Motors felfogását tükrözi vissza. És nehogy ezirányban a munkás delegációnak még kétségei is legyenek, az előbb felolvasott cikket még nyomtatásban is kiosztották közöttük azzal a megjegyzéssel, hogy fordítsanak elegendő időt annak tanulmányozására. Ebben a cikkben ilyen részleteket találunk: “A magam részéről nem tudok elképzelni olyan békés termelési rendszert, amelyben a munkások nagy csoportjai az iparok szerint szervezkedtek. Az unionoknak versenyezni kell a szervezetlen munkásokkal. Az ily (ipari) unionok azonban monopóliumokat alkotnak, amelyek veszélyeztetik a többi munkások életbiztonságát.” “A szakszervezkedés eszméje már maga támadást jelent mindenféle társadalmi rendszer ellen s ezért szükségesnek tartom, hogy azokat nagyon szigorúan korlátozni kell. Ennek egyetlen módja az, hogy meg kell vonni tőlük azt a jogot, hogy a bérekre vonatkozólag bármilyen befolyást is gyakorolhassanak. A kollektiv egyezkedés nevében meg hagytuk növekedni a harcias munkás szervezeteket, amelyenek természetes funkciója most a fogyasztók kizsákmányolása.” “A kiváltságokat gyakorló munkások és a közönség érdekeit valahol egyeztetni kell, hogy ha bizonyos pontot túllépnek a munkások, akkor kimondhatatlan nagy szenvedéseket idéznek fel. Hatalmas munkás szervezetik integrális részét képezik annak a mozgalomnak, amely, mint a kommunisták, erőszakkal igyekszenek kezeikbe keríteni a hatalmat, hogy megsemmisítsék a kapitalista termelési rendszert. Az unionok ki akarják küszöbölni a versenyt a muna piacról. Nagyon kevesen veszik észre, hogy az Egyesült Államok is rohamosan közeledik azon helyzethez, amelybe Európa esett a szindikalizmus uralma alatt, amiből II Duse (Mussolini) a korporált államot formálta. A békének egyetlen biztosítása a szabad kereskedelem, amit azonban elveszíthetünk a munka mezején.” Ezen idézetek nyíltan mutatják, hogy a General Motors Corporation ezt a harcot nem egyszerű bérmozgalomnak tekinti, hanem oly alkalomnak, amikor megsemmisítő csapást sújthat magára a szervezkedésre. Aziránt sem lehet kétségünk, hogy a General Motors nem áll egyedül a munkásság ellen intézett eme nagymérvű támadásában, hanem bírja támogatását a National Association of Manufacturers nevű kutyaszövetségnek is. Mert Hányszazalékos náci? A new-yorki P.M. újság Victor H. Bemstein nevű levelezője, aki most Berlinben van, igeit érdekes dologra hivja fel az amerikai újságolvasó közönség figyelmét. Nem kevesebb ez, mint az, hogy az angolok előszeretettel tartanak meg ismert nácikat tisztviselői állásokban. A Bernstein által leirt eset a következő : 1 November 7-én a Thyssen gyárak egyik telepén, ahol normális időkben 4-500 munkás dolgozott, most azonban csak 155 munkást alkalmaztak, akik vasúti kocsikat reparálnak, a munkások egy napos sztrájkba mentek, követelvén Fritz Junge nevű gyár igazgatójának elbocsájátását, akiről azt állították, hogy a náci pártnak éveken át aktiv tagja volt. A vizsgálatok erre vonatkozólag a következő adatokat hozták felszínre: Ez a Fritz Junge egyideig a Thyssen gyárak egyik south- amerikai telepén dolgozott, majd 1934-ben Berlinbe helyezték át, mint ennek a helyi telepnek az igazgatóját. Itt mindjárt kitűzte a náci párt jelvényét és a párt aktiv tagja volt egészen Berlin ostromáig. Akkor pár hónapra eltűnt, de julius 10-én újból megjelent a gyárban és át akarta venni annak vezetését, mintha közben mi sem történt volna. A munkások azonban tiltakozó gyűlést tartottak, mire Junge újból eltűnt. A munkások legnagyobb megrökönyödésére azonban a múlt október hó 8-án a Brittish Military Government átiratot intézett a gyárnak Kari Lamprecht nevű ideiglenes vezetőjéhez, elrendelvén, hogy a he- yet azonnal adja át Fritz Jungenak, akit a katonai government visszahelyezett állásába s egyben elrendeli, hogy Jungenek engedelmeskedjen. Ezt a rendeletet követte a november 7-iki egy napos sztrájk, amire azonban Junge egyszerűen azt mondotta, hogy a kommunisták müve volt és ezzel biztosította magának az angol katonai kormányzat pártfogását. Midőn Junge ügyében kérdést intéztek az angol katonai kormányzathoz, ott nyíltan kijelentették, hogy tudják miszerint Junge náci voll. A kérdés azonban az, hogy MENNYIRE VOLT NÁCI? Most eziránt folynak a vizsgálatok. Addig is Junget állásában hagyják. Ebből az esetből világosan kitűnik, hogy az angolok nem nagyon igyekszeneke a németeket megszabadítani a náciktól. Az úgynevezett “de-nácifikáció” csak jelszó maradt, amit a gyakorlatban egyáltalán nem alkalmaznak. És az is világos, hogy a legvéresebb kezű náci is szimpatikus fülekre talál az angoloknál, ha elég merészen hangoztatja, hogy haragszik a kommunistákra. Ez a vörös-hering még ma is többet számit az angol tisztviselőknél, mint minden más észszerű elv, sőt többet, mint a nácik összes bűnei. Ami a legfontosabb, mint Bernstein megjegyzi, hogy ebben az irányban az angolok SEMMI VÁLTOZÁST SEM MUTATTAK A LABOR PARTY KORMÁNY URALOMRA JUTÁSA ÓTA. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. ,Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a üoigozo emberek milliói között s az .let összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, tr.ig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, na sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éoitjük . régi társadalom keretein helüi.
