Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-01 / 1400. szám
1945. december 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------' (gb) ROVATA-------------------------A “KITŰNŐ” MUNKÁSSZERKESZTŐ Az átlagos munkásembert mindig nagyon bátja a különböző munkásfrakciók egymás közötti marakodása. Az ilyen ember nem tudja megérteni, hogy erőnket, energiánkat miért * pazaroljuk mi egymás gyöngitésére, egymás leverésére, holott mindannyiunk erejére igen nagy szükség volna közös ellenségeink, a munkáltató osztály elleni küzdelemben. Én teljesen egyetértek az ily munkásokkal. Már ifjú koromban magamévá tettem ezt a nézetet és azon három és fél évtized alatt, amit eddig a munkásmozgalomban töltöttem, soha meg nem felejtkeztem róla. Akik írásaimat olvassák, igazolhatnak, hogy soha ok nélkül más munkásfrakciókat meg' nem támadtam. Ez nem jelenti azt, hogy nem mutattam rá hibáikra. Az őszinte, építő kritika használ, arra nagy szükség van, azért senki meg nem haragszik. De más szervezeteknek minden oknélküli megtámadása csak azért, hogy beléjük marjunk, nagyon káros dolog, mert a szimpatizálók nagy tömegeit fordítja el a munkás- mozgalomtól. Ez a módszer többet árt a támadónak, mint annak, akit minden oR nélkül megtámadott. Miért találkozunk tehát még- állandóan ilyen indokolatlan' támadásokkal? Szerintem, csak azért, mert olyan emberek kerültek be a munkásmozgalomba, akik az ily támadások révén felkeltett gyűlöletből táplálkoznak. Egymás ellen ingerelnek egy-egy kis tömeget és az igy keletkezett marakodás révén tartják felszínen magukat, mert az osztályharc igazi frontján képtelenek akciót kifejteni. Hogy ezt az általános állítást illusztráljam, le fogom itt közölni az “A Munkás” november 10-iki számában megjelent ránkvonatkozó “mély szociális- ta tudást mutató” cikket. Le- közlöm teljes terjedelmében, nehogy azt mondja szerzője, hogy egyes mondatok kiemelésével megváltoztattam annak értelmét. Mielőtt azonban ezt tenném, ismertetnem kell azt, hogy mi is az a “kompánia union”, mert habár e rovat olvasói nagyon is jól tudják, de ugylátszik, hogy az A Munkás kiváló, tudós szerkesztője még nem tudja. A KOMPÁNIA UNION Sokszor irtunk már lapunkban Frederick C. Crawfordról, a National Association of Manufacturers volt elnökéről, a kapzsi háborús milliomosról, az amerikai benszülött fasizták egyik legismertebbjéről, aki európai útjáról hazatérve azt a kijelentést tette, hogy a francia népnek jobb dolga volt a német megszállás alatt, mint a felszabadítás után. Mint igaz vérbeli fasiszta, egyben az amerikai munkásság ellen folyó harcnak is ez a Crawford az egyik leghirhedtebb vezére. Nincs Amerikában a munkásmozgalomnak egyetlen olyan aktiv tagja sem, aki ezt ne tudná. Természetes tehát, hogy a munkás-szerkesztők is, — egy kivételével — mindannyian igen jól tudják. Ez a Crawford főrészvényese és igazgatója a clevelandi Thompson Products, Inc. cégnek, amelynek több gyártelepe van. Az egyik ilyen telepen sikerült olyan munkásokat ösz- szehoznia, akikkel megalakította a kompánia uniont. A kompánia union célja első sorban is az, hogy távoltartsa az igazi munkásszervezetet. A kompánia unionban a tisztviselők a bósz engedelmes szolgái, a cég kémei ,akik révén gyorsan eltávolítják az elégedetlenkedő munkásokat. A kompánia union nem a munkások érdekeit, hanem a profitot védelmezi, tehát leszorítja a béreket és a munkaviszonyokat, noha a háború alatt ily helyeken is fizet tek magas béreket, miután azt úgyis csak az adóból vették el. A kompánia union annyira káros nemcsak a munkásokra, de általában magára a népre is, hogy azt már törvényileg tiltották el. Kompánia union- ba tisztességes munkás legfeljebb csak a legnagyobb kényszer hatása alatt lép be, de semmi esetre sem önként, szabad elhatározásából. Az a-mun- kás, aki kompánia uniont akar, vagy nagyon tudatlan vagy pedig gonosz, akit a munkáltató már lekenyerezett és ezért a pillanatnyi előnyért képes osztályárulóvá lenni. Kompánia uniont önként csak olyan munkások választanak, akik mindenkor készek a sztrájktörésre. Éppen ezért a szervezett munkások a kompánia union hirdetőit szkebeknek tekintik, méghozzá nagyon jogosan. Ezek is mind közismert tények. CSAK KOMPÁNIA UNIONT AKARNAK Megírtuk lapunkban, hogy ez a Crawford kompánia uniont szervezett az egyik clevelandi telepén. Ezt az uniont a National Labor Relation Board feloszlatta. Crawford ennek dacára újra megszervezte, mire a fenti hivatal megint csak feloszlató rendeletet adott ki. Ilyen többszöri huza-vona után végre november elején újból választást engedtek a munkásoknak. Ezúttal Crawford minden erőlködése dacára sem engedték szavazólapra a kompánia uniont. A munkások tehát csak afelett szavazhattak, hogy az AFL vagy a CIO uniont akarják-e? A félrevezetett s a szkebek által telitett gyár munkásai azonban igy válaszoltak: Ha nem engedtek kompánia uniont, akkor nekünk seip az AFL sem a CIO, sem más független union nem kell. Ezek a munkások behódoltak munkáltatójuknak, a hírhedt munkásfaló Crawfordnak. Ismétlem, hogy véleményem i szerint egy részük tudatlanságból, más részük pedig gonoszságból tart ki a hírhedt fasiszta Crawford mellett. De bármi legyen is az ok, mindannyian egyformán ellenségei a munkásosztálynak és igy igazán szégyene Cleveland városnak, MIÉRT SZÉGYEN? A ránkvonatkozó részből megállapíthatja maga az olvasó, hogy azt csak azért irta a kiváló “munkás-szerkesztő”, mert belénk akart marni. Erről már nem tehet, ilyesmikkel tartja felszínen magát. De azért még sem reagáltam volna erre a “kioktatásra*’, ha nem láttam volna abban azt, hogy ennek a tudós szerkesztőnek semmi érzéke sincs az osztályharc iránt. Mindenki ismeri azt a történetet, amivel az újdonsült menyecskét bosz- szantják, hogy a csirkét kibontás nélkül tette a levesbe, nem tudta, hogy a beleket előbb ki kell dobni. Ezzel az egy tettével elárulta, hogy semmit sem ért a főzéshez. hogy ilyen nagyszámú reakciós munkás került itt egybe. A választás után ezt meg is irtuk pár soros hírben. Erre kaptuk azután ezt a rendkívül magas szárnyalásu “szociálista tanítást” tartalmazó kioktatást. Nos, ilyesmit találtam a fenti idézetben is. Az a munkásszerkesztő ,aki meg meri dicsérni azon munkásokat, akik nem akarnak másféle szervezetet, csak kompánia uniont, elárulta, hogy sem tudása, sem érzéke nincs a munkásmozgalomhoz. Az a szerkesztő ,aki az ilyen szkebekről ezt meri írni: “Sőt megállapíthatjuk, hogy a Thompson Products gyár 1707 munkásaihoz még remény fűzhető” .azért, mert olyan hűen követték a hírhedt munkásfaló Crawfordnak a tanácsát?). ( Szerintem nem sn munkásokat, hanem a Craw- fordokat szolgálja. Habár ez a rovat már na(Folytatás a 7-ik oldalon) “A Bérmunkás nevű anarchoszindikalista újság november 3-iki számában a következő néhány sor jelent meg: ‘Lapunk múlt heti számában megírtuk, hogy Cleveland egyik nagy munkatelepén a Thompson Productsnál a War Labor Board szavazást rendelt el, hogy az ott dolgozó munkásokat melyik szervezet képviselje. A szavazás megtörtént, amelyben a munkások elutasítottak minden külső szervezetet. Ez a döntés szégyene lett Cleveland egész munkásságának.” “A Bérmunkás nem mondja meg, hogy miért lett szégyene Cleveland egész munkásságának a Thompson Productsnál megejtett szavazás. Vizsgáljuk meg tehát a tényeket, hogy találunk- e szégyent? “A Thompson Products clevelandi gyár automobilokhoz és repülőgépekhez való részeket készít. Ez egyik telep csak, a kompániának másutt is vannak gyárai. Az elmúlt három évben a Wagner-törvény szerinti szavazást háromszor megejtették a gyárban, de egyes szakszervezetek azok megsemmisítését kérték a Boardtól, mert a gyárigazgató befolyásolta a munkásokat beszédeivel. “Az NLRB megtette a kérést, és újabb szavazást rendelt el, melynek a célja az, hogy a munkások nevezzék meg, melyik szervezetet kívánják munkaerejük árulása feletti ügynöknek. “A legutóbbi szavazás előtt az NLRB bírói tiltóparancsot kívánt kivenni a gyárigazgató ellen, hogy az ne szólhasson a munkásaihoz a szavazás kérdésében. A bíróság azt mondta, hogy a gyárigazgatónak nem tilthatja meg senki sem, hogy beszéljen a munkásaihoz. Erre az igazgató a gyár minden munkaüzemének munkásaihoz beszédet tartott a munkaidő alatt. “A következő napon a gyár munkásai szavaztak. Az újsághírek szerint 929 munkás szavazott a CIO-ra, 55 az AFL-re, mig 1707 munkás úgy szavazott, hogy nincsen szükségük unionra. “Nos a szavazás megtörtént. Mi a szégyen ebben? Kinek van szégyenleni valója? Az IWW-nak, mert nem volt a gyárban egy hive sem? Hát ha ipari szervezet, miért nem ment el agitálni a gyár előtt, vagy bent a gyárban, hogy a munkások az IWW-ra szavazzanak? “Mi nem tartjuk szégyennek a szavazást. Sőt megállapítjuk, hogy a Thompson Products gyár 1707 munkásaihoz még remény fűzhető. Ha ők nem akarták sem az AFL-et, mely elég öreg és jól ismerhetik, s ha nem akarták a fiatalabb CIO-t, melynek mü-. ködését szintén ismerhetik, a szavazásukból egyáltalán nem lehet következtetni azt, hogy egyáltalán semmiféle szervezkedést sem akarnak. Dicséretükre legyen mondva, hogy sem az AFL-t, sem a CIO-t nem akarták. Miért akarnák ezt a két kapitalizmus pillért? Vagy miért akarnák az IWW-t, melynek magyar tagjai meghunyászkodva viselkedtek az egész világháború ideje alatt és lemondtak az osztályharc elvéről? “Lehet, hogy a gyárigazgató beszéde olyan volt, mely a gyár munkásait visszatartotta a szervezkedéstől. De hol voltak az unionok tisztviselői vagy tagjai, hogy nem érveltek a gyárigazgató ellen? Vagy az érveik nem voltak elegendők a munkások megnyerésére? “Nos, a cselekedni való az, hogy a Thompson gyár munkásaihoz el kell vinni az igazi I szervezkedésre, ■ szociálista ipari szervezkedésre buzdító iratokat, az SLP röpiratait. Ezekben bizonyára fognak találni elég döntő bizonyítékot arra nézve, hogy szervezkedniük kell osztályalapon, politikailag és iparilag. “Mi bízunk a munkásosztály értelmességében. Egyelőre még nem akar szervezkedni, mert sokszor becsapódtak, sokszor becsapták. De beszélhet a kapitalizmus valamennyi csatlósa, valamennyi igazgatója a munkásokhoz, hogy ne szervezkedjenek, ha a munkások egyszer felismerik, hogy a helyes szervezkedésben rejlik az erő, akkor máról-holnapra is megteremthetik a szocialista ipari uniont.” t
