Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-01 / 1400. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 1. Egyről-Másról =========== ELMONDJA : J. Z. ===== A NYOMORÚSÁG VÁMSZEDŐI A közelmúlt napokban a federal grand jury vád alá helyezett 45 vállalatot és 34 egyént, akik és amelyek mü-végtagok (kezek, lábak) gyártásával és elárusitásával foglalkoznak. A vád ellenük az, hogy összeesküdtek azon nyomorultak ellen, akik végtagjaikat elveszítették és rávannak szorulva a mü-végtagok használatára, Az összeesküvés abban van, hogy ezen vállalatok és egyének monopóliumot kötöttek és az ily mü-végtagok árait oly magasra szabták, hogy a szerencsétlenek nagyrésze képtelen azt megfizetni és az előállítási költséghez arányitva is oly magas a beszerzési ár, hogy azt valósággal rablásnak lehet minősítem. Ma majdnem napi esemény, hogy nyilvánosságra kerül, hogy ez, vagy az a trust összeesküdött a vásárló közönség ellen és a termelvényeknek oly magas árat szabtak, hogy az sem az előállítási költséggel, sem a használati értékkel nincsen arányban. Az sem újság, hogy a szövetségi kormány vád alá helyez ily összeesküvőket, de még mindig újságszámba menne, ha ilyeneket el is Ítélnének, mert ez ugyancsak ritkán történik meg. Bár nem azért történik meg ritkán, mintha a vád nem volna igazolt, hanem mert mire ítéletre kerülne a sor, az ily ‘“vádlottak” annyira kiforgatják^ vagy megvásárolják a vádlóügyészeket, hogy az maga kéri vádlott felmentését. Az Egyesült Államokban közel 900,000 egyén kényszerül művégtagokat használni, akiknek nagyobb százaléka a jelenben a háború áldozatai közül kerül ki. De normális viszonyok, között is, évente 25,000 ember veszíti el kezét, vagy lábát és másik 25,000-nek a régit ujjal kell helyettesíteni, amihez hozzáadva a háború szerencsétlenjeit, évi közel egy millió végtag szükségletről van szó, tehát nem valami csenevész, hanem nagyon is virágzó ipar a mü-végtag készítés. Az eddig ismert adatokból megállapítható, hogy a vád kétségtelenül igazolt, azonban ennek nagyon kevés súlya van az “igazságszolgáltatás” előtt. Megtörténhet, hogy marasztaló ítéletet hoznak majd, azonban annak majd valami alantas hivatásu egyén lesz az áldozata, akinek egyébként talán semmi köze az összeesküvéshez, mint azt az utóbbi években néhány példa igazolja. Példának megemlítjük az Anaconda Copper Corp.-t amelyről kiderült pár év előtt, hogy használhatatlan vörösréz huzalt adott el a kormánynak, amely a lend- lease révén más szövetséges országokba került és i«ry az összes harctereken kitudná megmondani, hogy hány katona lett az áldozata ezen hibás villanyhuzaloknak. Ugyancsak megállapi t á s t nyert a közelmúltban, hogy — ha nem tévedek — a Bethlen Steel Co., olyan páncéllemezt szállított a hajók gyártásához, amely belül üres volt és a hajó megtorpedózása esetén a tengerészek ezreit juttatta a halálba. A hajók gyártásánál is volt eset, hogy a hibás forrasztás következtében a hajó a vízre bocsájtáskor kettészakadt és ki tudja, hány olyan hajó került forgalomba, amely nem a vizrebocsájátáskor szakadt ketté, hanem amikor már a tengeren volt áruval és személyzettel. Mint ismeretes a fent említett esetekben néhány alantas inspektorra szabtak ki büntetéseket, akik felülről jövő utasításra hunytak szemet a súlyos hibák felett a főbünösöket azonban futni engedték. így ellehetünk készülve, hogy a nyomorúság vámszedői is megússzák ezt a komédiát anélkül, hogy a hajuk szála meggörbülne. Ez azonban természetes következménye a profit rendszernek, mert a társadalom minden intézménye annak szolgálatában áll. A SZAKSZERVEZKEDÉS HÁTRÁNYA Napjainkban, a fejlett termelési eszközök magaslatán, azt hinné az ember, hogy már a vak is látja, hogy milyen hátrányos a szakmai szervezkedés a dolgozókra. A szakmai széttagoltság a munkásság között már egy félszázad előtt is oly nyilvánvaló volt, hogy a munkásság gondolkodó elemei már akkor meglátták azokat a súlyos hátrányokat, amelyek ebből származtak a munkásságra és ezen hátrányosságok okainak tanulmányozásaként született meg az Ipari Szervezkedés eszméje. A felismerést tett követte és az eredmény: az Industrial Workers of the World megalakulása melynek hivatása volt az ipari szervezet eszméjét a gyakorlatba vinn. Az IWW-ra elképzelhetetlen nagy feladat hárult ezen uj eszmének a gyakorlati megvalósításával, mert úgyszólván a társadalom minden létező intézményével — beleértve a létező Szakszervezeteket is, sőt elsősorban ezekkel — találta magát szemben. Akik ezen 40 évet — amióta az IWW a forradalmi Ipari Szervezkedés érdekében zászlót bontott — vagy annak nagyrészét ebben a küzdelemben töltöttük el, gyakorlati tapasztalatból tudjuk, hogy sokkal súlyosabb feladatra vállalkoztunk, mint azt a kezdetben hinni mertük. Ismerve a termelés és szétosztás eszközeinek összevont- ságát és ezzel szemben a szak-' mai szervezkedés hiányosságát, azokban a kezdő években azt hittük, hogy ennek az egyszerű de praktikus eszmének a terjedése futótűzhöz lesz hasonló és elegendő a munkásságnak megmutatni a szervezet tervrajzát, amely a megértését oly egyszerűvé teszi, 'hogy bármely gondolkodó munkás a legegyszerűbb magya r á z a t után rögtön felismeri, hogy ez az észszerű szervezkedési mód és belátható időn belül a szakmai szervezkedés helyét mindenfelé az ipari szervezkedés foglalja el. Mert valóban, akiben egy kis jóakarat van és tud gondolkozni, nagyon könnyen megértheti ennek szükségességét. Mint látjuk a tömegtermelésnél a technika fejlettsége a szakmai tudást csaknem teljesen kiküszöbölte. Vehetnénk példának bármely nagy vagy kis gyárat, a termelés menete egyforma, a külömb- ség csak abban van, hogy a nagy telepeken nagyobb meny- nyiségben gyártják a bizonyos részeket és a kész árut. Pl. ahol én dolgozom ott “movie projector” (film vetítő) gépeket gyártanak. A vetítőgép az úgynevezett “precision product” kötelékébe tartozik, amennyiben meglehetős pontos megmunkálást igényel, úgy hogy a legtöbb rész előállításánál csak .0002 különbözeiét engedélyeznek, amit azok, akik nem ismerősek a használt mértékekkel úgy értenek meg legkönnyebben, ha hasonlatot használunk. Pl. egy átlagos hajszál .003 (három ezred inch) hasítsuk ezt három felé és az egyharmadot ismét öt felé, akkor kapjuk meg a .0002 méretet. Ez ugyebár elég kicsi -T egy hajszálnak az egy tizenötöd része — és ilyen munkán csaknem teljesen gyakorlatlan munkások dolgoznak. Az alkalmazott munkásoknak talán csak 5 százaléka gyakorlott, a többit — a tényleges termelést végzőket —• pár nap, vagy hét alatt betanítják a gépek kezelésére és végzik a termelést. A gyakorlott munkások az úgynevezett vezetők, akik beállítják a gépeket. Kivételt talán csak a szerszám készítők képeznek, azonban nagyobb gyártelepeken a munkamegosztás már itt is annyira gyakprlatban van, hogy egy-egy gyakorlott szer- szerszámkészitő mellé 4-5 amatőrt állítanak be és készítik a szerszámokat. Tehát, amint látjuk a szakmai tudás, ami hosszú évekig tartó tanulást igényel gyorsan tűnik el az iparokból és helyét az átlagos tömegtermelésnél alkalmazott ipari munkás foglalja el és nagyrészben már el is foglalta. És mégis még ma is számos munkatelepen az igy szorosan egybevont munkások különböző szakmai szervezetekbe vannak szétszervezve, amely szervezetek gyakran egymás között is civakodnak bizonyos munka elvégzésének a jogáért, de ami a leghátrányosabb, hogy amikor egy telepen, ugyanazon áru elkészítésénél foglalkoztatott, de kü- lön-külön szakmai szervezetbe szervezett munkások harcba állnak a munkáltatóval, hiány- 1 zik a szolidaritás. Gyakran megtörténik, hogy egyik szak- szervezet tagjai sztrájkolnak;, mig a többi dolgozik és igy segítenek a munkáltatónak a sztrájk megtörésében. Példát citálhatnánk bárhonnan, ahol a szakmai alapon szervezett munkások állnaK harcba a munkáltatókkal, de jelenleg az Illinois és Indiana állam telefon operatorok bérharca kézenfekvő és igy fog lalkozhatunk azzal. A telefon operatorok a közelmúltban heti hat dollár bérkövetelést terjesztettek a telefon company vezetőségéhez. A vállalat a követelést megtagadta és heti négy dollárt ajánlott. A telefon hálózat üzembe tartásánál azonban négy különböző szak- szervezet van érdekelve, amelyek nemcsak a szakmai határvonalakkal vannak elkülönítve egymástól, hanem még hozzá független szervezetek is, úgy hogy még egy központi szövetség sincs köztük. Az érdekelt szakszervezetek: Az Illinois Trafic Union, amely kötelékébe az országos (long distance) telefon kezelők tartoznak; az Illinois Union of Telephone Workers a maintenance munkások szervezete és a Federation of Telephone Clerks of Illinois az irodai alkalmazottak szervezete. A long distance operatorok visszautasították a 4 dollár heti béremelést és ragaszkodnak a heti 6 dollárhoz és a hét folyamán beszüntették a munkát. A helyi operatorok azonban elfogadták és azok folytatják a munkát. Ugyan azon központokban vannak foglalkoztatva úgy a helyi, mint az országos hálózatok kezelői és az egyik sztrájkol a másik dolgozik. Vannak a helyi operatorok és más szervezetek tagjai között akik megtagadták átlépni a picket vonalat, mások viszont átlépték és igy káosz uralkodik az egész vonalon. A long distance operatorok már egy hete sztrájkolnak, a többiek azonban még tanakodnak, hogy szolidaritást vállaljanak-e, vagy folytassák a munkát. És ez hü képe a szakmai szervezkedés tarthatatlanságának. Mi, IWW- isták, akik négy évtized alatt felmérhetetlen időt és energiát áldoztunk arra, hogy a munkássággal megismertessük a szakmai szervezkedés elavultságát és az ipari szervezkedés szükségességét, sokszor tanácstalanul állunk ily esetek láttán. Érthetetlen előttünk, hogy a munkásság nagy tömegei még ma is ennyire tudatlan lehet, hogy azt nem tudja megérteni, hogy a szétszervezett- séggel csak a munkáltatóknak segít saját osztálytársaik harcát megtörni. Mert hiszen oly egyszerű az Ipari Szervezkedés elméletét megérteni, mely szerint: minden egy iparban dolgozó munkás EGY szervezetbe tartozzék és a különböző Ipari Szervezetek összpontosuljanak az EGY NAGY SZERVEZETBE, amelyben a jelszó: EGYNEK A SÉRELME VALAMENNYIÜNK SÉRELMÉT JELENTI. A látottakon sokszor bosz- szankodunk, máskor elcsüggedünk, de a végeredményben mégis csak arra a belátásra kell jussunk, hogy mi, akik már ezt a tényt felismertük, nem tehetünk tétlenek. Még igy harcolva, küzdve is nagy veszélyei fenyeget a munkásság tudatlansága, ha pedig teljesen feladjuk a harcot, a lomha tömeg bennünket is magával ránt az örvénybe.
