Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-24 / 1399. szám
6 oldat BÉRMUNKÁS 1945. november 24. Polgárháború Kínában! Osztályharc kiélesedése (a.l.) Nagyon sokszor hallottuk már azt a kijelentést, hogy ebben az országban nicsenek osztálykülönbözetek, “minden ember egyforma az elnöktől kezdve mindenki Mr.” Amúgy felületesen bírálva a helyzetet. Hát az igaz, hogy mindenki Mr., de hát az emberek osztályozódását nem is az elnevezés hozta létre, hanem a gazdasági különbözetek. Különösen azok, akik ma jó gazdasági viszonyok között élnek, azzal érvelnek, hogy mindenkinek egyformán joga és alkalma van a gazdasági előnyök megszerzésére. Elsősorban ezen állítások nem állják meg a helyüket, mert saját kezemunkája által még senki sem lett máról-holnapra gazdaggá. A legészszerübb megállapítása a dolognak ebben az irányban az, hogy az igazi vagyongyűjtés titka abban rejlik, ha másokat alkalmazunk és azoknak munkaerejét nagyrészben saját zsebünkre könyveljük el. Vagyis mások munkaerejét használjuk ki saját anyagi helyzetünk gyarapítására. A laikus ember nem látja, hogy ez a módszer a kizsákmányolás alapját képezi/ Azok pedig, akik mások munkaerejét saját maguk gazdagodására használják fel, helyesnek tartják azt. A mai rendszerben ez mind jogos, sőt törvényes is, Azonban a feltörekvő munkásosztály tudja, hogy a polgári jogok ma nem biztosítanak megélhetést is az emberek számára, még akkor sem, ha hajlandók dolgozni. Mert tulajdonképpen a munka joga azoktól függ, akik az élet javait összeharácsolták. Akik ma az élet javai felett, vagy a munkaalkalmak felett rendelkeznek, azok sohasem az emberszeretet szempontjából töltik be hivatásukat a társadalomban. Most mindenki láthatja, hogy a vagyon harácsolok és termelő munkások között az osztályellentétek, nap- ról-napra jobban kiélesednek. A dolgozó munkások megélhetési lehetősége mindig nehezebbé válik. A kapitalista osztály semmi körülmények között nem hajlandó profitjából engedni, sőt napról-napra emelni akarja. A munkások mai bérkövetelését úgy vélik megoldani, hogy a termelt áruk árát, még nagyobb százalékkal emelik, mint a munkások követelései. Elsősorban a munkások, akik már valamennyire osztálytu- datosak, tudják, hogy a munkások követelései mindig az áremelkedések hátterébe kullognak. Ki merné azt állítani, hogy az árszabályok ellenére is, a használati cikkek árai az utóbbi három év alatt legalább 50 százalékkal nem emelkedtek. Most, hogy a munkások kezdik felismerni, hogy politikai szabadság nem hoz gazdaságilag semmit a konyhára, azért gazdasági erejüket akarják latba vetni helyzetük javítására. Ha talán látszólag ma még mindig sokak előtt úgy tűnik fel, hogy a pártpolitikának, még mindig van hatása az uralkodó osztályra. Azt a jelenlegi gazdasági törekvések a CIO részéről az ellenkezőjét bizonyítják. A politikai választások a közelmúltban nagy lelkesedést okoztak, azok táborában, akik a CIO politikai bizottságának működését, a munkások győzelmének könyvelték el. Most azonban, amikor az eredmények gyümölcsét kellene élvezni, megint csak a gazdasági szervezet erejét kell a munkásoknak igénybe venni. Nem kell sokat várakoznunk, hogy bebizonyítást nyerjen, hogy osztályharc kiélesedése fogja a munkásokat közelebb hozni céljaik elérésére. Azok a folyamatban levő tárgyalások a szervezett tőke és szervezett munkások között a bérjavitásra vonatkozólag, az osztályharc kiélesedését fogják eredményezni. Ugyanis a CIO szervezeteinek 30 százalékos követelése sokkal messzebbmenő, mint sokan gondolják. Mert mig a múltban csak egyszerű bérkövetelés volt ,addig a jelenlegi a profit levágását irányozza elő, azért mert a béremeléssel kapcsolatban elleneznek minden^ áremelkedést a kapitalista osztály részéről, ami egyenlő a munkásoknak a jogos beleszólásával az iparok irányításába. Itt fog azután kiélesedni az osztályharc, amire az amerikai nagytőke már jó előre elkészült és minden törekvése a munkásszervezetek fasizta mintára való rendszabályozása. A fentiekből fog kitűnni majd, hogy a munkások gazdasági szervezetei ebben az országban nagy, politikai harcot fognak vívni a közel jövőben, minden politikai párt nélkül, a rájuk kény- szeritett osztályharc kiélesitésével. (Vi.) Minden tagadás, ker- telés és régebbi megegyezésről szóló hírek dacára, ma már nyilvánvaló, hogy polgárháború dühöng Kínában. Ha még hivatalosan, már csak azért sem ismerik be, mert a Chunkingi kormány, Chiang Khai Shek mellett ott találjuk az amerikai tengerészeket, repülőket és a polgárháború hivatalos beismerése egyszersmint megbélyegzése az amerikai kormánynak, amely segít a kínai népet rabságban, diktatúra alatt tartani. A jelentések szerint, a harcok tizenegy tartományban folynak, melyek közül három teljesen a vörösök kezeiben van, másik háromban csak egy par nagy várost tartanak a Chiang csapatok amerikai segítséggel, de teljesen körülvannak véve. Ezen kínai tartományok egy- egy kis ország, például Shangsi mely teljesen a vörösek kezeiben van, több mint tizenegy millió lakosú tartomány. Az összes észak kínai területek a vörösek kezében van, vagy száz millió lakost számlálnak, de ezek a területek mindég nagyobbodnak, az utóbbi jelentések szerint már közel á Yang- tzi folyóhoz ért, de a Sárga folyónak északi része teljesen a vörösek kezében van. Amellett még Canton vidékén is vannak vörös csapatok. Chiang és az amerikaiak még japán katonaságot is használnak a kínai nép ellen, de nagyon kevés sikerrel, sőt még többet ártottak maguknak, mint használtak, mivel igy bemutatták, hogy milyen aljasságokra hajlandók, hogy hatalmukat fentartsák, melyet a kínai nép már megutált. Sőt még az amerikai tengerészek is megdöbbentek és a jelentések szerint lázadoznak ezen árulás ellen, hogy a még a japánokkal is egységfrontra léptették őket csak azért, hogy a tőkéseket, a kínai diktátorral együtt a kínai nép ellen, hatalmon tartsák. Az amerikaiak nagyon hangosan követelik, hogy ezeket az amerikai katonákat hozzák haza. Az amerikaiak három ezer repülőgépei, egy egész hajórajt, valami 300 hajót és 75 ezer marínért tartanak Chiang szolgálatában, de mégsem bírják a vörösöket megállítani a gyors terjeszkedéstől. Biztosra veszik, hogy ha az amerikaiakat visszavonják, — amit decemberrel megígértek — akkor Chiang hatalma alapjában megrendül és hamarosan összeomlik. Manchuriában is ahol már az oroszok visszavonulnak és a helybeli kínai csapatoknak, akik vörösek és Chiang ellenesek, adják át a teret. Most amerikai segítséggel ide is akarnak Chiang csapatokat szállítani, hogy az ottani vöröseket lefegyverezzék,"de attól félnek, hogy esetleg rendes orosz katonasággal, vagy bizottságokkal is összeütköznek. De ezen összütközést az amerikaiak sem akarják és mivel az oroszok nem engedték meg, hogy a manchuriai kikötőket használják, melyek még orosz kezekben vannak, hogy minden veszély nélkül a vörösök háta megett szánjanak partra, igy manchuriába még neb hatoltak be, de viszont a helybeli vörösek szervezkednek és fel- fegyverzik, kiképzik csapataikat és a japánoktól elszedett fegyverek legnagyobb részét nekik adták az oroszok, mivel sok helybeli kínai harcolt a japánok ellen, éveken keresztül, mint a partizán csapatok tagjai. Manchuriában 36 millió ember van, de ami legfontosabb, a nyersanyagok, vasérc, szén és sok más természeti kincs nagyrészben található. Minda- mellet a japánok nagy gyárakat építettek ezen a területeken és a vasút hálózat is legjobban ki van építve, amit még az oroszok építettek ki, 1904- ben a japán-orosz háború ideje előtt. Most az a kérdés merül fel, hogy mit szólnak az angol-amerikai kapitalisták, hangulat gyártó nagy lapok, hogy ha az oroszok is több ezer repülőgéppel, hadihajókkal, tankekkel és ágyukkal segítenének a vörösöknek Chiang által tartott területekre bevonulni? De ezen lehetőségtől nagyon félnek az amerikaiak és azért tagadják, hogy az amerikaiak is harcolnak a kínai nép ellen, valószínűleg csak vakációznak ottan. General Steelwell és sok más magasrangu amerikai katonatiszt, akik éveket töltöttek Kínában, hangosan állítják, hogy Chiang csak egy diktátor és a gazdag földesurak, bankárok képviselője. És hogy ezen gazdagok és csalók támogatását el ne veszítse, megengedte nekik, hogy a fontos élelmi és más szükségleti cikkeket monopolizálják és rettenetes árakon adják el a black marketen. A csalás, zsarolás szabad nekik, mert csakis azért támogatják Chiangot, hogy ilyen csalásokból erőszakkal felépített magánhadseregeket bírtak szervezni. Most Chiang ezeket a hadurakat, földbirtokosokat hívta össze konferenciára, megmagyarázta nekik a nagy veszélyt, mely észak Kínából le- nyegti őket és megpróbálja a hadurakat a magán hadseregeikkel egységes központi kormány alatt egyesíteni a vörösök ellen, mert csak az mentené qneg a diktatúrájukat. De ugylatszik nem csak mi reméljük, hogy már attól el is késtek, még az amerikai hadak sem bírják őket megmenteni a pusztulástól. A többi diktátorok sorsára fog jutni Chiang is. Odakerülnek ahová a történelem szokta az ilyen önkény- uralom rendszereket, diktatúrákat helyezni, a múltak történelmi könyvébe. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? POLITIKUS ÉSZJÁRÁS Az Egyesült Államok szenátusának elnöke lelépett az elnöki emelvényről és ámuló kollegáinak ezt mondotta: megoldottam az atombomba problémáját. “Törvényen kívül kell helyezni” — elmélkedett a Tennessee államból való úriember. Egy néhány percig az aggastyánok örültek is neki, mig végre szkepticizmus kapott lábra és Edwin C. Johnson közbevágott: “Ha ez lehetséges hogy törvényen kívül helyez hetjük az atombombát, miért nem tesszük meg az egész lépést? Helyezzük törvényen kívülinek a háborút.” Nem akadt az öreg urak között, amelyik azt indítványozta volna, hogy “szavazzuk törvényen kívülinek a kapitalizmust”, de biztos vagyok benne, hogy a politikus szociálista öreg urak tapsolnának neki. Elhiszik hibbant észjárásukkal, hogy törvényen kívülinek lehet szavazni a háborút, vagy akár a kapitalizmust. Egy Nagy Ipari Szervezet a megoldás, a tőkések kizárásával!
