Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-11-24 / 1399. szám

1945 november 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A kanadai Windsor városban a Ford gyár munkásai piketelik a Ford telepet. LÉGI BALESET JEGYEZD MEG ■■■■—- Ajánlja: St. Visi,...... Jó volna megtudni, hogy az “Atlantic Chartert” hová te­mették el, legalább ilyenkor mindszentek idején egy virág- koszorút helyezhetnénk a sírjá­ra. Majdnem megbolondulnak az amerikai bankárok, Anglia, Franciaország, Oroszország, Jugoszlávia, Csehország mind kölcsönöket kérnek. Itten rém sok a pénz, de ha ezeknek az országoknak kölcsönt adnak, pénzelik a szocializmus kiala­kulását. Ha nem adnak köl­csönt, akkor siettetik azt, mi­vel csakis köztulajdonba vett iparok, kollektiv termelés rend­szer alapján tudnak ezek az országok lábraállni. Attlee azt akarja amibe Tru­man is beleegyezett, hogy az “atombombát” nem a gyártá­sát az Egyesült Nemzetek kontrolja alá helyezzék, de csak azon föltétellel, hogy az oroszok feladják a “vétó” jogu­kat. Vagyis, hogy ha az angol­amerikai vezetés alatt a több­ség amelett szavaz, hogy ezen atombombával Oroszországot a pokolba küldjék, akkor Orosz­ország se mondhassa, hogy nem. Azt még Washingtonban is beismerik, hogy az amerikai tengerészek lőttek a kinai nép­re, akiket vörösöknek festet­tek, de mindez nem hivatalos, tehát nem számit. Attlee beszéde az amerikai Kongresszushoz üres frázisok­kal volt telve. De legnagyobb frázis, amikor az amerikai urak megnyerésére az angol munkáspárt támogatására azt állította, hogy nekünk a ke­resztény erkölcsök szerint kell eljárni. Mint például a jávai, kinai, indiai, burmai nép elle­ni harcok. Tömeggyilkosság megengedhető, mert az “ke­resztes szent háború” a hi­tetlenek ellen ,akik más, mint keresztény hitet mernek magu­kénak vallani. A bizonytalanság ad legtöbb okot a félelemre. így ha az angol-amerikai urak tudnák, hogy az oroszok nem volnának képesek az atombombát meg­csinálni, vagy a rocketbombá- kat továbbfejleszteni, nem ta­lálnák szükségesnek az itteni felfedezéseket velük megoszta­ni, de hát minden fegyver visz- szafelé is elsülhet. Portugáliában választások lesznek most vasárnap. Minden­ki szavazhat a mostani fasiz- ta kormányra, de ellenük sen­ki. Még azt a komédiát is csak először csinálják az utóbbi 20 évben. De a pápa szerint Por­tugália minta keresztény de­mokrácia és az angol-amerikai uraknak sincs kifogásuk ez ei­len. A másik keresztény erköl­csök lovagja, Franco spanyol diktátor tiltakozik az ellen, hogy mások beavatkozzanak az ő ügyeibe, vagy megpróbálják a börtönök, internáló táborok kapuit kinyitni, ahol közel százezer fasizta ellenes mun­kás és intellektuel van bebörtö­nözve. Vagy, hogy szavazást kérjenek ottan is, mert még a portugál komédiát sem merné Franco megkockáztatni. Már megtörtént a polgár- mesteri választás Detroit- ban az union jelöltje kibukott, igy legalább nem union vezér parancsára fogják a rendőrök a picket vonalakat széjjelverni. És a “Yankee Doodle”-t kiko­pogtatni a fejünkön. Azt jelentik, hogy Washing­tonban is van elég erős csoport katonai és politikai szakértők­ből, akik azt követelik, hogy Amerika vonja meg a segítsé­get Chiang Khai Shektől és vonják ki onnan mind az ame­rikai katonaságot felszerelése­ikkel együtt. Állítólag Hurley i nagykövet amiatt jött vissza ! Kínából. Ugylátszik, hogy az UAW union addig fog tárgyalgatni a General Motorsai, hogy itt lesz a karácsony és akkor hívják majd a sztrájkot. Mivel akkor árthatnak legtöbbet a munká­soknak. Már 6 százalékról a General Motors felment 8 százalékra, igy haladva újévre megtörtén­hetik, hogy elérik a 10 száza­lékot. Akorra már az sem fog érni semmit, mert az árak fel­mennek ennyit. Megint ott le­szünk, ahol a part szakad. CHUN KING — Egy ameri­kai csapatszállító repülőgép, amelyen 80 kinai katona és 4 amerikai pilóta volt, lezuhant és valamennyi bennülő életét vesztette. Ez a legnagyobb arányú légi baleset a repülés történetében. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. TÁRCA LÁZBAN Irta, Kaczander József Fehérre meszelt házikó fa­padján ült az öreg. Kicserzett arca bőrén ezer ránccal. Sze­mei vizenyősek és révedezve nézett a körülötte álló ifjakra. Durva vászon ing födte a tes- 4 tét és mintha még mindig dol­gozna, inge ujja föl volt hajto­gatva. Vastag, kék erek duz­zadtak megrokkant két karján és az izmok egyet-egyet rán- dultak rajta, minthogyha eről­ködve emelni készülne valamit. Nagyon öreg volt már. És eszelős. Ha beszélt valakihez, feszesen megállt és illemtudó- an emelte meg kalapját. Az alázatosság is megöregedett benne. Most is fölállt és beszélni kezdett. Sok sok embert kép­zelt maga előtt. Egy nagy, ha­talmas tömeget, akik vala­mennyien ifjak ,erősek, izmo­sak és alázatosak. És beszélt, lázasan, hévvel, fájdalmas ki­töréssel. Én is ember vagyok. Érző, akaratos, mindent tudni vágyó ember. Ember vagyok. A ke­zem, a karom, a szemem, a fe­jem, a koponyám, az agyam, minden szervem, ugyanolyanná van fölépítve, mint a társaimé. A mellem zihál, ha lélegzetet veszek; a szám mozog, ha be­szélek; a két karom izmai fe­szülnek, ha dolgozom; a gyom­rom korog, ha éhes vagyok és jóleső érzés vesz rajtam erőt, ha jóllaktam; nem vetem meg a szórakozást, ha hozzájutha­tok. És ha fáradt vagyok én is pihenni vágyom és éppen úgy fekszem le, mint egy másik ember. Ember vagyok, érző ember. Lehetnek vágyaim, céljaim, törekvéseim. Érezni tudó em­ber vagyok. A szivem éppen úgy működik, mint millió meg millió más embertársaimé. Meglátom a szépet, a rutát. Különbséget tudok a kettő kö­zött. A szivemmel szeretek, az eszemmel gondolkodom. A szi­vem megérzi, megtudja velem értetni vonzódásomat. Eszem az értelmet adja e vonzódás­hoz. Minden bennem emberies. Ember vagyok én is. A munkámmal, a két karom munkájával építek, folyton épí­tek. Bennem van az erő, amit értékesítenek. Én munkásem­ber vagyok. Az én munkám az imádni való egyetlen élő isten. Én teremtettem az önmagától alakuló föld minden alkotó szépségét; én, a munkásember, teremtettem a megszilárdult földre minden jót és hasznosat. Én, a munkásember, a nehéz- járású, a piszkos kezű, a kér- gestenyerü, rongyos ruháju munkásember, adom az életet a földre; én vetem el a magot, hogy kikeljen; az én erőm, a testem, a lelkem minden gon­dolatom oda irányul, hogy a magból élet legyen. Le is aa- tom, be is raktározom, péppé dagasztom, élvezhetővé teszem, tápláló erőt adok bele. Én, a munkásember, én va­gyok az Élet. Minden kényelmet, amit az élet kíván, megteremtek. Amit az agy kigondol, azt én, a mun­kásember, végrehatom. Szágul­dó paripákra én adok csillogó szerszámot; gyönyörű hinták­nak én adok rugannyosságot, kényelmet. Én, a munkásem­ber, szárnyat adtam az embe- ! reknek. Röpülünk a földön ha- ' talmas gyorsasággal, megköze­lítjük a világ minden részét. Röpülünk a levegőben szár­nyak nélkül ,a mi munkánk di­csőségére. A gépek ezerféle változata, kattogása, zuhogása, bugása fülemnek boldog muzsikája. Ahová megyek, ahová nézek, ahol vagyok és élek, mindenütt ezt a zenét hallom gyönyörű­séggel, boldogsággal, büszke­séggel. Csak nekem muzsikál, csak nekem dalol. Csak akkor mozog, ha én akarom. Én vagyok a gépek terem­tője . . . Tőlem függ az élete, járása, termelőképessége; én vagyok a tüdeje, szive, lüktető ereje; ha ; én nem akarom, nem mozdul, i nem alkot, nem teremt, nem

Next

/
Thumbnails
Contents