Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-24 / 1399. szám
1945 november 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal A VÉRZŐ KÍNA Ebben a pillanatban a kínai helyzet hasonlít Francisko Franko Spanyolországához. Ismeretes, hogy a Vatikán, Mussolini fasizta Olaszországa és Hitler, a tory urak készséges beleegyezésével indították meg az ellenforradalmat a spanyol nép ellen. Ez a helyzet Kínában is. Chiang Khai Shek generális a szövetségesek Franco ja. Több mint tiz éve gyilkolja a lázadó kínai népet. Először mint japán áruló volt ismeretes, majd később Anglia és Amerika oldalára szegődött és a demokrácia legnagyobb dicsőségére gyilkolja amerikai segítséggel a demokráciát követelő kínai népet. Chiang generális Kínája hasonlatos most egy nagy korcsmához .amelyben az alvilág tagjai duhaj módon bunkóznak le mindenkit, aki utjukba esik. Ezen Zola-i “patkányfogóban” Patrick J. Hurley, amerikai követ a hangadó, aki Wede- meyer generálissal együtt az amerikai reakciós tőkések érdekében, becsukták a csárda ajtaját és most irgalmatlanul eldillingerezik minden nótáját, aki a feudális kínai urak ellen lázadni mert. KI EZ A HURLEY UR? Hurley generális ur 1944. augusztusában lett Kínába ki- küldve Donald Nelson-nal egyetemben, aki a “War Production Board” direktora volt. Nelson hivatása volt, hogy ujjáélesz- sze a kínai háborús ipart, amit a spekulánsok profitharácso- lók, no meg a nyersanyag hiánnyá teljesen megakasztottak. De mi volt a republikánus Hurley ur hivatása ,aki a Hoover adminisztráció alatt hadügyminiszter volt, amidőn Hoover elnök kirendelte a hadsereget az éhség marsolókra? Judd min- nesotai képviselő abban az időben amidőn Hurley urat Kínába küldték megjegyezte: “na gyón keveset ,vagy egyáltalán semmit nem tud Hurley ur Kina felől”. Amidőn Nelson urat az újságírók meginterjuolták Chunkingban szándékosan kitért azon kérdés elől, hogy mi Hurley munkája. Válasza az volt, hogy katonai problémákat intéz el Stilwell generálissal, amig ő a gazdasági problémákat tárgyalja. Azóta már tudjuk, hogy Chungking teljesen összeomlás ( előtt állt, azért vált szükségessé, hogy Roosevelt elnök személyes képviselőt küldjön Chungkingbe és rábírja Chiang Khai Sheket, hogy újjászervezzék Kina hadseregét. Ezen küldetéssel Hurleyt bízta meg és a következő három pontba foglalta össze javaslatát: (1) Hogy Stilwell generális legyen az összes kínai erők parancsnoka, aki aztán biztosítja a fegyverek és az összes hadianyagok egyenlő elosztását az egész kínai harctéren; (2) újjászervezzék a kínai hadsereget és a hadsereg éléről az összes tehetségtelen reakciós tábornokokat elmozditsák; (3) a koumintang és a kommunisták hadseregét egyesítsék Stil- well parancsnoksága alatt. A japánok gyors előnyomulása dél felől tényleg megijesztette Chiangot és úgy látszott, Hurley küldetése sikerrel fog végződni. Azonban nem történt meg, mert az összes remények hamarosan szétfoszl o 11 a k. Ugyanis Stilwell megszabta Chiangnak, hogy ahelyett, hogy az amerikai fegyvereket a kommunisták ellen használja, a japánok ellen fordítsa. Erre aztán Chiang fölháboro- dásában követelte Stilwell visz- szahivását. Hurley reménye nagyranőtt, hogy küldetését dűlőre viszi. Ignorálta nem csak a kérdés fontosságát, hanem magát Stilwell generális tehetségét is, aki a “Newsweek’ magazin szerint ezeket mondotta: “Joe, nekem csak két csillagom van a te négy csillagoddal szemben, azonban én megmondom , Washingtonban, hogy egyikünknek innen el kell menni”. Igaz, hogy Joe-nak négy csillagja volt Hurley kettőjével szemben, de Hurleynek olajforrásai is vannak. Ez többet jelent mint diplomata rátermettség, vagy rangbeli különbség. Mivel a State Departmen- tünk nem az ország érdekeit szolgálja, hanem a tőke érdekeit, igaz hogy az ország nem ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek buják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzde'met. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kő zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “I,E A BÉR- I RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom* szerkezetét énit.jük _ társedaW körétéül Wih a népé, hanem a tőkéseké — igy ezen hiú ember játszotta el State Departmentünk áruló szerepét Kínával szemben. Sok volna e helyütt felsorolni Hurley ur ravasz fogásait a kínai kommunistákkal szemben. Oldalakat lehetne te- leirni a piszkos játékról, ame- lyel Chiang oldalára játszotta át teljesen a kínai katonai helyzetet, amelyben most érthető okokból a polgárháború dúl. Ugyan azon hatalmi politikát folytatja az Egyesült Államok Kinában, mint amit a múlt héten Palesztináról, két héttel pedig Indonéziáról Írtam. Szemmel látható, hogy Hurley ur azon illúzióban ringatja magát, mint legtöbb reakciós tőkés társa, hogy Chiang fegyveres ereje, amerikai segítséggel, ütköző államul szolgál Oroszországgal szemben. Persze a kommunisták nem volnának ezen célra fölhasználhatók, tehát mindent elkövet Hurley ur a letörésükre. Az orosz gyűlölők minden esetre Hurley politikája mögé állnak azon hiedelemmel, hogy csupán ez szolgáltat eszközt arra, hogy a Szovjet befolyást Ázsiában megakadályozzák. Ezen Ítélet azonban erősen sántít. Azon katonái szakértők, akiket nem vakított el teljesen osztályuk érdeke, azt hiszik, hogy Chiang Khai Shek ereje inkább teher részükre, mint előny a hatalmas vörös hadsereggel szemben. Különben is Kina beleunt a háborúba. Chiang katonáinak legfőbb óhajuk hazamenni, amilyen hamar csak lehet. Csupán egy néhány amerikaiak által kiképzett hadosztály, amelyre támaszkodni lehet. Az a fölfogás is téves, Hurley ur és követőitől, hogy a sino-szovjet egyezménnyel távoltartják Oroszországot Kínától, miközben amerikai segítséggel könnyen lefogják fegyverezni a yenani kommunistákat. Továbbá egyszerű tény az is, hogy Chungking hatalmát a nagykitterjedésü Kinában csak amerikai segítséggel lehet fen- tartani, kettő között kell választanak: Állandó hadsereget Kinában tartani, hogy amidőn szükséges beavatkozhassanak, vagy pedig Stilwell politikáját elfogadniok, amely kiegyezésre akarta vinni a dolgot és egy demokratikus ligába összehozni a Kuomingtangot és a kommunistákat. Hurley ur politikája már megmutatja melyik utat választotta az amerikai tőke. Csatlós államot akarnak Kínából amerikai fegyverekkel ellátva és amerikai csapatókkal állandóan őrizve. Beleegyezik az amerikai nép, hogy fiait igazolatlanul gyilkoltassák a tőkések? Nem volt még elég a vérontásból ? A “disznófejü nagyurak” gyarmati népnek tekintik a kínai népet. Elfelejtik, hogy Kina gondolkozásban messze elhagyta Indiát. A kínai nép nem várja passzív rezisztenciával sorsa elintézését, mint az indusok tették, hanem fölgyuj- totta a bitang csárdát, az urak csárdáját a “patkányfogót” és a költő szavát foganatosítva: “ha meghalunk hát meghalunk és ha meghalunk, meghal itt minden”* Ez ma a kínai kuli szava. Kérdezhetné megint a gyáva politikus forradalmár (?) ; ‘“tegyük fel, hogy ha az amerikai tőkések (akkor a japánokat irta) nem foglalnák el Kínát, mennyivel volna több a kulinak?” Hogyha harcol a betolakodó idegen ellen, mint amikor a betolakodó japánok ellen harcolt, ha ellene szegül a kínai feudálisok élén álló Chiangnak és segítőinek ugyan mennyivel lesz neki több? Ámde ez osztályharc, amit az öregségbe gyöngült politikus agy nem tud megérteni. A kínai nép nem várta közömbösen mint a szarvastehén, hogy melyik fél győz. Ezt csak az íróasztal mellett lehet megtenni. Vagy talán a kérődző politikus gondolkozás jellemzi a szarvastehenet ? . . . tudja Pál . . . AKIK MÉG MINDÉG BIZAKODNAK Jeruzsálem — (ONA) A pa- lesztinai kérdésről Bevin angol külügyminiszter által tett kijelentés sem az arabokat, sem a zsidókat nem elégítette ki. Mindkét részről azt hozzák fel ellene, hogy a legfontosabb és legsürgősebb problémákat egyszerűen kihagyta és hogy a külügyminiszter kijelentése a helyzeten semmit sem változtatott. Az egyik arab vezér, aki nem akarja, hogy megnevezzem, ezt mondotta: “A külügyminiszter kijelentése véget vet a Fehér Okmány érvényességének s éppen ezért alapos tanulmány tárgyát kell, hogy képezze.” Az arabok különben több pártra oszolnak a palesztinai zsidó kérdésben. Vannak közöttük olyanok, akik várakozó álláspontra helyezkednek az angolokkal szemben s addig, mig arab szempontból a helyzet nem rosszabbodik, semmit nem csinálnak. A pártokra szakadt arabokkal szemben a zsidók egysége sziklaszilárd. A héber sajtó a maga teljességében elitélte a Bevin féle kijelentést, amelyről azt mondta, hogy “igazságtalan ,a zsidók megfojtását célzó megoldás”. Az angol nyelven megjelenő “Palestine Post” kijelentette, hogy Bevin “habozó ellentmondások és félénk lapulások hínárjából igyekezett kivergődni.” Az “Izráel hangja” nevű titkos zsidó rádióállomás héber- nyelvű leadásában a következőket mondta: “Ha az angolok teljesitik az Európában megmaradt zsidók utolsó reményét és nem állítanak fel gettókat Palesztinában sem elvenni nem akarják őseink földjét, akkor ez a nap nagy becsületet fog hozni Angliára. Ha azonban az a szándéka, hogy továbbra is kétszínű politikát folytasson, akkor ez csak csalódást fog hozni számukra. Az angol kormánynak kell eldöntenie, hogy vájjon a zsidók továbbra is építeni fognak-e, vagy pedig, hogy harcba kényszeritik-e őket? Ami minket illet, mi hiszünk és bízunk erőnkben.”
