Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-24 / 1399. szám
1945 november 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------------(gb) ROVATA-------------------------TÖRTÉNELEM HAMISÍTÁS Az utóbbi időkben ideérkezett magyarországi lapokban számos olyan cikket látunk, amelyek azt fejtegetik, hogy Magyarország rombadöntésé- ért és a magyarság szerencsétlen kálváriájáért a teljes Horthy uralom felelős, vagyis nemcsak a nyilasok, Szálasiék, hanem mindenki, akinek a magyar élet irányításához bármi köze is volt az összes Horthy kormányok kebelén belül. Mi, akik állandóan figyelemmel kisérhettük a Horthy uralom negyedszázadon át tartó gaztetteit, szinte csodálkozunk azon, hogy miért kell ezt bizonyítani? Hiszen dacára a hosz- szu időnek és dacára a nagy emberveszteségnek, nagyon de nagyon sok élő tanúja van még a Horthy uralom gazságainak. De jobban átgondolva a dolgot rájöttünk, hogy a magyar nép, — különösen a fiatalság, a Horthy korszakról éppen olyan hamis leirást kapott, mint például az amerikai magyarságnak az a része, amely az itteni reakciós magyar lapokat olvasta. Másszóval úgy Magyarországon, mint itt, meghamisították a történelmet. A történelemnek durva meghamisítását nagyszerűen figurázza ki Mikszáth Kálmán az “Uj Zrinyiász” cimü szatirikus munkájának végső fejeztében, nem is gondolva arra, hogy ily rövid idő múltán valóban meg fogják kisérelni a csalásnak ezt a nemét. Mint ismeretes, a nagy iró ebben a kitűnő munkájában azt akarta ismertetni, hogy egy 16-ik századbeli ember miként érezné magát közöttünk. E célból “életre kelti” Zrínyi Miklóst, a szigetvári hőst, aki a magyar történelem tanítása szerint, amikor már nem tudta tovább tartani Szigetvárt, utolsó pár emberével kirohant és a törökökkel küzdve esett el. A kirohanás előtt azonban száz aranyat tett a zsebébe, hogy az a “gyaur”, aki majd levágja, ne gondolja, hogy koldust ölt meg. AZ ARANY SZEREPE Mikszát szintén úgy fejezi be a regényét, hogy háborút rendez, amelyben Zrínyi megint egy várat védelmez s a végén megint elhatározza, hogy utolsó pár emberével kirohan, mint tette Szigetvárból. Az utolsó pillanatban egy pesti ujságiró nyitott be hozzá és kérdezte, hogy csakugyan ki akar-e rohanni most is ? Amikor igenlő feleletet nyer, megkérdezi, hogy tett-e száz aranyat a zsebébe? Erre is igenlő választ kap, mire ez az ujságiró valami ilyesmit mond Zrínyinek: (Csak emlékezetből idézek) — Nézze csak kegyelmes uram, adjon nekem ötven aranyat, ötvennel meg csinálhat amit akar. Én beírom az újságba, hogy megint száz aranyat tett a zsebébe, hát akkor a történelem megint csak úgy fogja említeni, mint az első kirohanásnál. És ha megvizsgáljuk a történelmet, akkor látni fogjuk, hogy' a hamisítást csaknem mindig ' “aranyakért”, vagyis gazdasági előnyökért csinálják. Meghamisítják a történelmet, mert egyéneknek, csoportoknak, vagy osztályoknak a gazdasági érdekei úgy kívánják. Egyesek közvetlenül, mások esetleg csak közvetve húznak hasznot a hamisításból. A történelem hamisításának igen sok módját alkalmazzák. Ezen hamisítási módszereket nagyjából ilyen csoportokba foglalhatjuk: 1. Megtörtént események másképpen való elmondása. Ez lehet kiszinezés, vagy letompi- tás. A hamisításnak ez a leggyakoribb neme. Nagyon fontos eseményeket letompitanak, mig jelentéktelen dolgokat felfújnék. 2. Megtörtént esemé- mények teljes elhallgatása. 3. Események kitalálása. Kitalált események oly módon való elmondása, mintha azok valóban megtörténtek volna. A történelem ismerete nemcsak a múlt időkre vonatkozó kíváncsiságunk kielégítés é t szolgálja, hanem egyben elősegíti napjaink eseményeinek helyesebb mérlegelését és megértését is. A múltak hibáiból tanulhatunk. A történelmet ismerő egyének rendesen nagyobb érdeklődést mutatnak a közügyek iránt és igy a tárasada- lom nagyobb szolgálatot nyer tőlük. A TÖRTÉNELEM CÉLJA Természetesen a történelmi tudománynak, — mint minden tudománynak, célja az igazság felderítése. A történelmi igazságokat azonban nem lehet mennyiségtani egységekkel lemérni, mint a természettudomány igazságait. Itt a történelmi okmányokból ki kell “hámozni” az igazságot. így tehát a történelem Írókra háramlik az a feladat, hogy a történelmi igazságok keresésénél pártatlanok legyenek a lehetőség határáig. Az utóbbi időkben azonban láthattuk, hogy a pártatlanság helyett nagyon is eladták magukat azoknak, akiknek érdekében áll a történelem meghamisítása. A történelem nagymérvű fontosságát már az ősidőkben felismerték. Az írás feltalálása előtt szájról-szájra szálló legendák is a történelem keretébe tartoznak, noha azok leginkább csak a hatalmasok, a gazdagok dicséretére szorítkoztak. De a történelmi' korszakban is jóidéig a történetiró rendesen alkalmazottja, — sokszor rabszolgája volt urának, akinek “hőstetteit” örökítette meg és akiről természetesen csak a leghizel- gőbben írhatott. Később, amikor a nemzetek már kifejlődtek, az egyes hatalmas urak helyét a királyok, császárok foglalták el. A történelem irás is ezeknek és általá1 ban az uralkodó osztálynak a szolgálatába szegődött. A legszélesebb körű s egészsn napjainkig tartó történelmi csalás az, hogy az uralkodó osztály jólétét, gazdaságát úgy tüntetik fel, mintha az magára a népre vonatkozna. A hazafi- ság, a nemzeti sovinizmus oly hályogot sző egyes emberek szemére, hogy saját nyomoruk dacára is dicsőségnek tartják, ha elnyomójuk gazdagságáról hallanak, vagy beszélhetnek. TÖRTÉNELMI TISZTOGATÁS A történelem hamisítás nemzetközi jellegű. Minden nemzeti történelmet meghamisítottak úgy, hogy az uralkodó osztályt kedvező színben tüntessék fel. Az uralkodó osztály magasztalása és dicsőítése arra szükséges, hogy az elnyomottak ,a kizsákmányoltak, jámbor tisztelettel tekintsenek feléjük és engedelmes szolgái legyenek. Hogy milyen méretű napjainkban a hamisításnak ez a neme, megítélhetjük ebből a számadatból. Az Egyesült Államok 135 milliót kitevő lakóiból 90 százalék, vagyis legalább 121 és fél millió lélek számítható a munkásosztály körébe. És mégis az összes regényekben, elbeszélésekben, szindaraboK- ban, moziképekben csaknem kizárólag a munkásokon élő 10 százalék életét ismertetik, dicsőítik. Az összes irodalmi müvek 99 százaléka az élősdi osztály dicséretével van tele, amig a munkásosztály részére legfeljebb 1 százalék jut, de abban is igen sok esetben a munkás csak mint nevetség tárgya szerepel. Természetes, hogy nagyon hamis képet kap az ,aki az ily irodalmi termékekből igyekszik valamely korszakot elképzelni. Különösen nagymérvű történelmi hamisításra használják fel a mozgókép ipart. Mozgóképek segélyével igen könnyen lehet bemutatni egy-egy történelmi eseményt, vagy valakinek az életrajzát esetleg valamely korszak jellemzőbb tulajdonságait is. És miután itt a hamisításra is határtalan tér nyílik, láttuk, hogy az úgynevezett “történelmi képek” egész sorozatában miként magasztalják a történelem legbestiálisabb embernyu- zóit is. Az utóbbi évek történelmi hamisításait ki lehet majd mutatni a háborús bűnösök bírósági tárgyalásain tett vallomásokból. Ezért fontosnak tartom, hogy az ily tárgyalásokról minden intelligens újságolvasó ember minél részletesebb információt nyerjen. De a legfontosabb az, hogy az ily tárgyalásokon nyert információk felhasználásával helyesbíteni kell az utolsó félszázad történelmét tekintet nélkül arra, hogy milyen eddig nagy tiszteletben tartott nevek zuhannak majd a pocsolyába. És végül az uj Magyarország íróira vár az a feladat, hogy az egész magyar történelmet átvizsgálva, küszöböljék ki abból az közismert hazugságokat. Az orvostudomány Az emberi test egyik legfontosabb és legérzékenyebb szerve a szív. Ez a vérkeringés központja, innen indulnak ki a szervezet minden pontjára szétágazó erek és véredények; a hatalmas érhálózat ide is fut be az “elhasznált” vérrel, melyet a szív, mint holmi hajszálpontos munkára berendezett üzem, felfrissít és az oxigénnel feltöltött vért visszaküldi a ' véredényhálózatba. A szívhez az operáló sebész keze a múltban nem igen mert hozzányúlni. Ha a szív megsérült, az orvosok operációs beavatkozás helyett lassú kezeléssel próbálták gyógyítani és csak a legutóbbi időkben végeztek szivoperációt, amely igy is a legnagyobb ritkaságszámba ment. Ebbe a félelemmel kezelt orvosi területre hatolt be a legújabban Szintszin professzor, a Gorky orvosegyetem tanára, aki nagyszabású és si- i keres kísérleteket végzett, melyek megmutathatják, az utat, hogyan kell sebészeti műtéteket végezni az emberi szivén. Az orvostudomány úttörői sosem kísérleteztek embereken és igy Szinitszin professzor szivoperációs kísérleteit békákon végezte el. A Gorky orvos- egyetem egyik osztályán kísérleti célokra tartott békák egyikének kioperálta a szivét és átültette egy másik béka testébe. Az átülteit szivü béka további félévig élt és nem lehetett megkülönböztetni a többi békáktól. Mint a többi, átesett is forradalmasodig , a párzási időszakon és úgy is, mint a többi, a nyár folyamán elpusztult. Tekintettel arra, hogy a béka a természet rendjében alacsony helyet foglal el és szervezete is egyszerűbb, mint a magasabbrendü állatoké, a sikeres kísérletek után Szinitszin professzor megkezdte a sziv- átültetési operációkat kutyákon, macskákon és nyulakon. Ezeknek sokkal bonyolultabb a véredényhálózatuk, mint a békának, a szivükbe is sokkal 1 több véredény torkol be. Ha nehezebb és kockázatosabb is az operáció, de sokkal nagyobb is a jelentősége a siker esetén. Szinitszin professzornak a melegvérű állatokon végzett szivátültetési operációi is a legnagyobb sikerrel végződtek. A másik szivet beiktatta az állat nyakánál a véredényhálózatba, majd pedig a szivpit- varokat kötötte be az állat vérkeringésébe. A kísérleti állatok nem szenvedtek az operációból kifolyólag és a kölcsönkapott szivük dobogása sokkal jobb és egyenletesebb, mint a természettől kapott szivüké volt. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
