Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-17 / 1398. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. november 17. Háborús felhők Palesztina fölött Alig oszladoztak el Hiroshima és Nagasaki gomba alakú, biborszinü, gáz, füst és porfelhői, máris uj formában máshol akarják megpróbálni. Ha a múltban a háborús felhők fekete fellegei mutatkoztak valamely ország felett, vagy pedig az egész világot elborítani mutatkoztak ugymondták, hogy az illető ország puskaporos hordókon fekszik.' Ma a puskapor szót elhagyhatjuk hordóstól és mondjuk helyette, hogy egy garmada uránium-on fekszik. Ily uránium garmada van ma Kina, Görögország és Palesztina alatt. Nevezetesen ezen utóbbi tartogat részünkre, meglepetéseket a közel jövőben. De az sincs kizárva, hogy a kínai helyzet hozza meg az uránium bíborvörös gomba alakú felhőit. Nézzük most egyenlőre Palesztinát. Nem igaz az, hogy Anglia politikáját Palesztinában az arabok mozgalma a cionista állammal szemben befolyásolja, vagyis az arabok összefogása a a cionista állam ellen terelné Angliát a logikátlan és igazságtalan politika útjára, hanem egy sokkal fontosabb, messzebbre menő nagy stratégia, Szovjet-Oroszország terjeszkedő tendenciája közép-kelet felé irányítja Anglia és Amerika politikáját Palesztinában és egész Kis-Ázsiában. A nyugati hatalmakat nem rettegteti a pán-arab mozgalom, a külügyi hivatalokban emiatt nyugodtan aludnának, de rettegteti State Departmen- tünket a szovjet-arab közeledés, amely fejfájást okoz az angol külügyminisztériumban is. Ha gorombáskodni akarnék, hülyének nevezném azon zsidó vezető férfiakat, akik elhiszik, hogy a palesztinai kérdés egyszerűen arab és zsidó kérdés, vagyis az arabok és zsidók veszekedéséből származik. Nagyhatalmak, mint Anglia és Amerika részére egy kis palesztinai állam kérdése nem bírna olyan , fontossággal, hogy afölött akár egy órát is vesztegetnének, hanem a közép-kelet uralmának a biztosítása. Most már nevezzük azt távol-kelet összekötő utjának a szárazföldön keresztül, amelyen a kereskedelmet bonyoitja le Anglia, vagy pedig nyugat és kelet között a hatalmi egyensúly megtartásának, amely Anglia rendeltetése és szerintem végzete is lesz, avagy olaj kérdésnek, amelyben Amerika tőkéseinek keze is bent van — egyre megy. A jelen kormány is azon szempontból fogja föl Angliában a kérdést, mint az elődjei. Milyen politika felel meg legjobban, ebben a gyorsan változó világban, hogy közép-kelet uralma fölött a kontrolt megtarthassák? Tehát szó sem lehet addig más politikáról Angliában a palesztinai kérdést illetőleg, amíg Anglia el nem veszti elsőbbleges, parancsoló helyzetét és harmadrendű hatalommá nem sülyed. Egy kereskedő és hajózó állam részére mint Anglia, Palesztina igen nagy fontossággal bir. Csak nézzünk a térképre, ugytaláljuk, hogy legjobban Palesztina az amely összeköti a három földrészt, Európát, Ázsiát és Afrikát. Először is, hosszan elnyúlik a Földközitenger keleti partján. Másodszor, a Suez-csatorna északi partján fekszik. Harmadszor, az olaj útja Arábiából Palesztinán vezet keresztül. Ha több nem volna, mint ez az utolsó, egymagában is elég lenne konfliktusnak, mert Arábia olajforrásai nagyon gazdagok. Már a múlt háború befejeztével, majdnem összekaptak rajta Anglia, Franciaország és Amerika. Az amerikai küldöttség már el is hagyta a béketárgyalás termét miatta, amidőn a másik két hatalom visszahívta és zsivány módra testvériesen elosztották. Palesztina elvesztése tehát halálos csapás lenne Angliára. Vigyáznak is Londonban és Washingtonban ezen világpolitikai hatalmuk felett. Amerika csak az utóbbi időben jött arra, hogy milyen hatalmas jelentősége van a közép-keleti olajnak. Ennek okáért nem is hanyagolhatja el. Különösen fontossá válna egy háború esetén, amidőn formális birtoklásának semmi értelme nem volna, ha nem építenének repülőtereket és hadi kikötő- i két Palesztina vidékén. A meg- ! szerzett koncesszió érdekében | tehát össze kell fogni Angliá- i val és erősen őrködni zsákmányuk felett. Hogy mennyire fontos befektetéseik vannak az amerikai tőkéseknek, mutatja az, hogy egyetemeket nyitottak Beirut-ban, Cairo és Istanbul- ban. Azonkívül az elmaradhatatlan misszionáriusok falkái és számos archeológia (régészettel foglalkozó) társaság. Ámbár az első világháború után csak megtűrt vendég vagy mondhatnám betolakodó volt Amerika. De amióta a hatalmi egyensúlyban szükség van Amerikára, most már nagyon is kívánatos társa Angliának. Naivság volna azt hinnünk, hogy Anglia szerelemből osztotta meg az amerikaiakkal az olajforrásokat, amelyben még mindég túlsúlyban van Amerika fölött. Ne higyjük azt, hogy a falánk tory urak nagyon törődtek mások érdekeivel, — ezen esetben az amerikai olaj- királyok érdekével, de mindőn a szovjet megjelenése a per- zsiai öbölben és a Földközi-tengeren nyilvánvalóvá vált, szükségük volt Amerikára, az amerikai tőkésekre, hogy politikai és katonai felelőségüket megosszák a világ legveszedelmesebb pontján. Láttuk, hogy minden erőlködése meghiúsult Anglia ' és Amerikának, hogy a Szovjetet Európából kiszorítsák. Végre kénytelenek voltak elismerni Oroszország fölényét. Nem maradt hátra egyéb Angliának, mint a régi jól bevált formulájához nyúlni, a tengeri és szárazföldi erejével, amelyhez most újabban a légi erejét iS hozzá kell adni, körülzárni. Vagyis bekasznizni az orosz medvét. Ámde ehez kevés volt Anglia ereje és ezért szükség van az amerikai tőkések segítségére is. Ezen stratégia megköveteli, hogy az egyensúlyt jövőben is megtartsák. Tehát a Földközi-tenger átjárója a Perzsa öbölhöz nagyon fontos kérdés napjainkban is éppen úgy, mint a múltban, amidőn az első világháborút eredményezte. Ezen szempontból kell a palesztinai kérdést megítélnünk. Csakis igy látjuk tisztán az arab-zsidó kérdést. Hogy szeretik-e az agolok az arabokat, vagy gyülölik-e a zsidókat, itt nem jön számításba. Nem félnek az angol-amerikai tőkések a sokat hangoztatott nagy arab egyesüléstől sem. Ilyen luk- szust megengedhetnek nekik. Az arab kicsiny királyocskák, seikek (főnökök) éppen ugv elfogják játszani szerepüket az angol tory urak és az amerikai olaj királyok részére, mint az indiai Maharadzsák. Végeredményben akár elhitte a State Departmentünk a Szovjet-arab szövetség lehetőségét az arab királyocskákon keresztül akár nem, egy bizonyos: Anglia és Amerika amidőn elejti a zsidókat, illetve bezárja előttük Palesztina kapuit, azt az arab reakciós királyok érdekében teszi. Tehát a ‘“demokratikus” Amerika és Anglia a reakciós arab királyok és bárókkal szövetkezik a zsíros profit érdekében és veszni hagyják a többszázezer üldözött zsidó népet, csupán azért, mert a haladás eszméjét hátha beviszik az üldözött zsidók a sötét Arábiába. Hátha utóbb föleszmélne az arab nép és összefogna a zsidósággal együtt a bigott vallásos seikek és királyok ellen. Ameddig London és Washington úgy találja, hogy jobb üzleteket köthet a reakciós fejedelmekkel Palesztinában és általában az egész közép-keleten; ameddig a haladó szellemű zsidóság bevándorlása Palesztinába veszélyezteti a sötétség baglyainak uralmát közép-keleten ; ameddig ezen tényleg a haladást kereső elemek a Szovjet többet Ígérő politikáját támogatják, szálkák fognak lenni az olaj királyok szemében. Nem jó helyen választotta meg a zsidóság hazáját. A zsidó haza, amely végleges megnyugvást kellene, hogy hozzon a zaklatott és mindenünnen kiüldözött zsidó népnek, az imperialisták érdekszférájába beleesett. Ameddig Anglia és Amerika úgy látja jónak, hogy Ibn Saudok feslett élete többet jövedelmez részükre, nincs a zsidóság részére megpihenés. Közép-kelet, Ázsia, Afrika átjárójában tömérdek olaj van fölhalmozva. Mi fog történni, ha ez a gyúlékony anyag szok- rát szolgáltat az urániumhoz? Mi fog történni, ha az urak megint megrészegednek és most uránium labdával kezdenek dobálódzni ? Mi történne, ha ez a gyúlékony anyag sziknek és elszednék a részeg úri suhancok kezéből az atombombát ? És ha szervezkednének Egy Nagy Ipari Szervezetbe? . . . tudja Pál . . . JEGYEZD MEG Ajánlja: St. Visi,. Indiana államban egy almafa most októberben kivirágzott. A tavaszi virágzásból nem lett semmi, igy újból Ígérkezett. Jelezve a politikusok ígérgetését, virágzó szavalását, akiknek a sok Ígérgetésből any- nyi származik mint az októberben virágzó almafából. A hős Himler Márton saját jelentése szerint ő mind össze- fogdosta a magyar nyilasok nagy részét. Valószínűleg az amerikai katonák csak nézik és tapsolják ezen hősiességet. Az atombomba kutatások tudós csoportjának egy másik magyar tagja is van, Szilárd Leopold, a chicagói egyetem tanára ,aki Einsteinéi együtt is dolgozott az atomenergia ki- fejlesztési elméletén, a következőket mondta: “Az atomenergia kihasználására két elmélet van. Az egyik a polgári célokra, ipari használatra való kihasználását szorgalmazza, a másik meg katonai használatra akarja azt lekötni, hogy a pokolba robbanthassák az oroszokat, mielőtt azok bennünket küldenek a pokolba az atombombával.” Az amerikai lapok vezércikkekben említik meg és mint a reakció győzelmét, hogy Magyarországon a kisgazdák pártja nyerte meg az országos választások 60 százalékát. Azt elfeledik, hogy legalább is fele ezeknek a kisgazdáknak, a vörös hadsereg segítségével nyélbeütött földosztás következtében lettek szerencsés kisgazdák. Ezt az angol-amerikai urak elfeledni szeretnék, de a magyar kisgazdák nem igen fogják elfeledni. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" yy * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy ® yy
