Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-24 / 1399. szám
H LNGAK1 AN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 NOV. 24 NUMBER 1399 SZAM (Vi.) Most az atombomba által fejlesztett nagy fényességben, nagyon is meglátszik az óriási különbség a tudósok és a politikusok között. Már az a kérdés is felmerült, hogy a jövőben tudósokat választanak be a kormányba, akkor nem lesz talán olyan káosz a társai dalmi és gazdasági téren. Az első és legnagyobb ösz- szeütközés ezen két csoport között az volt, hogy a politikusok azt akarják, hogy ha mindjárt a törvény kényszerítő hatása alatt is, a tudóikat elhallgatassák és az atomenergia további kutatásait megállítsák és titokban tartsák. Erre a tudósok azt válaszolták, hogy az nem lehet, az nem egy nemzet tulajdona és nem titok. Nem lehet a tudósok szájára kosarat rakni. De még akkor sem lehet más nemzeteket amerikai törvényekkel a kutatások, felfedezések beszüntetésére kényszeríteni és az csak idő kérdése, hogy más nemzetek is ezen atombomba energia birtokába jussanak. De a politikusok, akiknek igen nagy szájuk, de kevés tudományuk van, melyet most nagyon is kimutatnak, amikor a tudósokkal szálltak harcba, nem bírják elhinni, hogy a tudomány nem kizárólagosan amerikai tulajdon. Ezek a politikusok a hazafiság, a bigott- ság segítségével kerültek hatalomra, nem bírják megérteni, hogy a tudomány nemzetközi és azokat nem lehet határok keretein belül becsukni. Valamint, a magántulajdon rendszer hivatalos szószólói a politikusok, nem bírják meglátni, hogy a kollektív rendszer kutatásokkal sokkal nagyooo eredményt ér el, mint az elforgácsolt egyéni munka, vagy kutatások. Hiába van előttük az a tény, hogy az atombomba felfedezése és a világ különböző nemzetei legjobb tudósainak kollektiv munkája eredménye volt. így a “May törvényjavaslat” melyet annak idején Truman elnök is támogatott és amely ezen tudomány bebörtönzését akarta keresztülvinni, a papírkosárba került. Az egész politikai csorda csúfos vereséget szenvedett a tudósok előtt. A tudósok, akik nagyrészben mindig nemzetköziek voltak és elismerik a tudomány kollektív formáját, nem csak hajlandók, J hanem örömmel dolgoznak együtt a közérdekért, a haladásért anélkül, hogy milliós hasznot várnának belőle, mint például az atombomba és energia felfedezéséből is. Most nem akarnák, hogy a tudomány ezen legszenzációsabb felfedezését bebörtönözzék, vagy magánhaszonra lekössék. ők és minden gondolkozó ember tudja, hogy a tudomány nem magántulajdon, nem szabad volna azt egy nemzet vagy egy ember vagy kisebb csoport részére kisajátítani. így maguk a politikusok kierőszakolták, hogy a tudósok, akik ezen megmérhetetlen hasznos energia forráson dolgoztak, most valami négyszázan szervezkedtek és harcba szálltak, nem csak a politikus bandával, hanem a magántulajdon rendszerrel is. A tudomány felfedezései már nem akarják magánérdekeltségek birtokába adni és otthagyni. AKIK JOBBAN TUDJÁK Négy Oak Ridge tennessei tudós figyelmeztette a New York Herald Tribune szerkesztőjét, hogy nincs annak semmi értelme, hogy az Egyesült Államok az atombomba gyártással messzebbre jutottak. “Éppen úgy mint két egyén, akik halálosan gyűlölik egymást és külön-külön egy bezárt egymás mellett fekvő fülkébe vannak megtöltött géppuskával fölszerelve. Már most nem külömbség, hogy a fegyver régibb gyártmányú, vagy az egyiknek ezer töltény áll a rendelkezésére a másiknak meg száz, az nyer, aki először lő.” Hallod ezt proli? Nem volna ideje szervezkedni? Jó HÍR ZÜRICH — Egy helybeli pék, aki belefárdat az éjjeli munkába, nemrégen megpróbálta, hogy lehetne-e a nappal sütött kenyeret és zsemlét hűtőben frissen tartani? Próbálkozása sikerrel járt s erre modern villanyos hűtőkészüléket rendezett be magának. A süteményeket és kenyeret a hűtőből három órával az ^eladás előtt veszik ki és a közönség ugyanolyan frissen kapja az árut, mint annakelőtte. Azóta a pék éjjel alszik, mint mindenki más. Példáját egész biztos, hogy összes kartársai hamarosan követni fogják s vége lesz az éjszakai munkának , a pékmühelyekben. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Egyik lapolvasónk kérdést intézett hozzánk, hogy a Magyarok Vasárnapja cimü kató- likus förmedvényt miért hagyjuk ki egy kis krónikás fejbevágásból .amikor arra különöskép rászolgált. Hát ez csakugyan igy van, de viszont a Vasárnap ikertestvére a Mi Lapunk megkapja tőlünk a kiérdemelt heti üdvösséget s ha mindkettőt külön jutalmazni akarnánk hát arra egy egész oldal kellene. Mert ebben a Vasárnapban is nagyon hétköznapi módon uszítanak a magyarországi orosz beavatkozás ellen, aminek persze mint tudjuk az egyik főoka a csuhás föld egyrészének a szét parcellázása. Pedig ezért nem kellene annyira suhogtatni a papi csuhát ha csakugyan hinnének az isteni igéknek. Ha elveszik a papoktól a földet ezzel a papok szegényebbek lesznek, szóval még inkább köszönet járna érte mert egyengetik az utat a papok részére a menyországba való jutásra. Vagy már a papok sem hiszik azt, hogy a szegények köny- nyebben férnek _ át a mennyország kapuján? ’ Az egyik múlt heti lapszámukban örömteljesen dörgik a szent olvasók fülébe a magyarországi választásokról, hogy hát miért nem győzött a magyar lélek a Hor- thy-Hitler szuronyok árnyékában? Csakhogy a Magyarok Vasárnapja lélekkufárjai vigyáznak arra, hogy a gondolat és szemfényvesztési műveletüknek meg legyen a kellő következménye a hívők körében. Ezért jobban illene ha már időszaki elnevezést adtak lapjuknak Magyarok Vasárnapja helyett Magyarok Sötétségének neveznék azt. * A Verhovayak Lapja mely egyetlen sorral sohasem tiltakozott a Horthy uralom ellen, hanem annál inkább hol nyíltan, hol titokban Horthyékat szolgálta és támogatta, olyan nagy lendülettel vitte bele a Verhovay Egyletet a csehek elleni tiltakozásba, hogy annak eredménye rémületbe ejtette a vezetőséget. Ugyanis minden kis fiók tiltakozó angol levelek megírására kéri a központot ami ellen viszont a központi alkalmazottak tiltakoznak. A vezetőségnek nagyon fáj a magyar nép szenvedése, de azért annyira még sem fáj, hogy naponta egy vagy két órát kü- lönórázzanak, még pedig fizetés nélkül és megírják azt a sok tiltakozó levelet, amit a vezetőség fölszólitására fiókok az illetékes helyen szeretnének juttatni. Különben is tudatják egy nagy cikkben, hogy a tiltakozásnak már nagy eredménye van, mert a külügyminisztérium megígérte, hogy tanulmányozni fogja a helyzetet. Most már aztán rendben van a csehek által átdobált szerencsétlen magyarok ügye. A Verhovayak tiltakoznak és a külügyminisztérium tanulmányozni fog. A következő gyűlésen pedig az Igazgató Urak mint valami nagy hőstettnek végrehajtói jelenteni fognak. A Ver- hovayaknál igy megy a játszma, ahol a tagság naevrésze hazafias maszlaggal van telítve ahelyett, hogy az igazi értelem felé volna irányítva. Ha a néptömegek megértenék a nemzetköziség magasztos eszméjét, nem lennének magyar hazafiak, de nem lennének csehek sem. Ennek fölismerésétől óvják a Verhovay tagságot az amerikai magyarság volt horthylegényei. * New Yorkot most már bátran nevezhetjük a csodák városának. Ugyanis a legutóbbi polgármester választásnál történt egy nagy csoda. Azt a jelöltet választották meg polgár- mesternek akiről az esküdtbi- róság állapította meg, hogy gyanús összeköttetései voltak az alvilági gangszterekkel. Ugyanezt a jelöltet indorszál- ták a kommunista elvtársak, valamint olyan olasz fasizták, akik Mussolini imádói voltak, mint az egyik olasz fasizta napilapnak a tulajdonosa is. A másik csoda, hogy éppen ebben a 7 millió lakosságú városban és éppen egy szemétdombon, ahol egy kilenc éves gyerkőcz játszadozott és éppen egy zsidó negyedben, megjelent a Szűz Mária. Az igaz, hogy nem látta senki más, csak a kilenc éves gyerek, de azért mégis tízezres tömegek vonultak a szent helyre, ahol egy rögtönzött oltárt állítottak föl és 16 napon át imádkoztak. A 16-ik nap éjjelén 30 ezer ember volt a helyszinen és több mint száz rendőr vigyázott rájuk, nehogy agyonnyomják egymást a tolongásban. Azt hiresztelték, hogy ezen az éjjelen mindenki előtt megjelenik a szent szűz azáltal, hogy valami nagy csodát fog tenni. De nem történt más Tud ósol< és politikusok HETI KRÓNIKA —
