Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-17 / 1398. szám
1945. november 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal ÖRÖMKÖNNYEK Még visszaemlékszem a világ kizsákmányolt munkásai n a k amaz érzelmeire, amit a történelem legbarbárabb, legkegyetlenebb, legborzalmasabb háborúja befejeztével érezték. De hogyisne, hiszen valamennyiünknek forró vágya volt, hogy a borzalmas emberirtásnak egyszer vége szakadjon. És elértük azt a napot, midőn kiaszott keblenkben zakatoló szívveréseink meggyorsultak, ereinkben a vér megduzzadt s szemeinkből forró könnyek, — örömkönnyek hullottak. Még nem felejtettük el azon szomorú örömkönnyeket melyek végigszántották barázdás arcainkat a béke napján s máris újabb, valamilyen titokzatos gondolat nyugtalanítja millió és millió munkás proletár szivét. Sokan várva-várják azt a napot, amelyen az európai országokkal megindul a levelezés, de félnek attól, hogy azon levelekből lélegzet visszafojtva fogják olvasni azt, hogy szerető hozzátartozóik közül kiket gyilkoltatott le a zsarnok uralom s az annak emlőjén naggyá nőt náci-fasizta gyilkos vérebek. Amikor megérkeznek majd ezen levelek százezrei és amikor azokból olvasni fogjuk azt, hogy szerető édes testvér, édes apa, anya, rokon, barát vagy ismerős életét oltották ki a gyilkos vérebek; amikor ezen levelek tanúskodni fognak arról hogyan tarolták le és rabolták ki ezen országok munkásnépeit; amikor fogjuk olvasni, hogy milyen hidegvérrel irtották ki a munkások bátor élharcosait, pusztították el egyetlen erősségüket, a munkásszervezeteket, akkor újból könnyekkel telnek majd meg a szemeink, de ezek már nem öröm, hanem életünk legszomorubb könnyei lesznek. MÁR ITT IS TERJED Letagadhatatlan tény, hogy a világ zsarnok kapitalistái óriási összegekkel támogatták Horthy, Hitler, Mussolini és Franco vérebeket, remélve azt, hogy az elfoglalt területeken nemcsak a zsidókat irtsák ki, hanem vérbe fojtsák az európai munkásmozgalmakat is né- mitsák el örökre a munkások bátor szószólóit. A világ zsarnokai Európában elérték céljukat s örömükben már csak későn vették észre, hogy az emlőjükön óriásokká fejlődött vérebek nem elégedtek meg a munkások millióinak vérbefoj- tásával, hanem most már saját támogatóikat is el akarták nyelni. Ezért Anglia meg Amerika tőkéseinek össze kellett figni, hogy megakadályozzák ezen vadállatokat a további térhódításban. Még jól emlékszenek a Bérmunkás olvasói, hogy a pearl- harbori támadást megelőzőleg az amerikai polgári lapok, a papok és általában az amerikai reakció milyen háború ellenes volt. Tajtékzó szájjal követelték, hogy Amerika ne avatkozzon bele a háborúba, holott akkor még a beavatkozással millió és millió emberéletet meg lehetett volna menteni. Miért ellenezték a beavatkozást? Azért, mert a munkásosztály eme gonoszlelkü ádáz ellenségei örömmel nézték az európai munkásmozgalom kiirtá s á t. Voltak ugyan a munkások között is háború ellenesek, de ezek nevetségessé tették magukat, amikor száz százalékosan vettek részt a háborús célokat szolgáló munka termelésben. Nem vonultak ki az iparokból mutatni, hogy háború ellenesek, hanem dolgoztak éppen úgy, mint azok, akik a fasizmus leverését sürgették. Amikor az amerikai reakció látta, hogy az európai fasizmust már nem lehet megmenteni, gyors lendülettel hozzáfogták az amerikai fasizmus kiépítéséhez. Különböző jelszavak alatt, de mindannyian a tőkésektől támogatva, az amerikai fasizták gyorsan szaporodnak. Szomorúan gondolok vissza forradalmi ipari szervezetünk számtalan felhívására, melyet a munkássághoz intézett angol s más nyelvű lapjaink, valamint másféle irodalmainkon keresztül, amelyek terjesztése közben megismerkedtem a brutális rendőrbotokkal is. Lapunk, a Bérmunkás és számos más irodalmainkon keresztül mi is figyelmeztettük az amerikai magyar munkásokat a közelgő veszélyre és kértük őket, hogy minél előbb építsék ki forradalmi ipari szervezeteiket. Sajnos ,eddig süket fülekre találtunk. GYORS CSELEKVÉS SEGÍTHET Én, mint kizsákmányolt bérrabszolgák egyike, figyelmeztetni óhajtom lapunk összes olvasóit, hogy hagyjanak fel a káros nemtörődömségükkel és fogjanak a cselekvéshez addig, amig nem késő. Gyors cselekvéssel még helyrehozhatják a múltak mulasztásait. Mint kizsákmányolt bérrabszolgáknak forradalmi ipari szervezetben az IWW-ban van a helyük. Lépjenek be abba a szervezetbe, amelyért mi évtizedeken keresztül harcolunk. Nem kibúvó az, hogy már más szerezetnek a tagja, hiszen mi is rá vagyunk arra kényszerülve, hogy tagjává legyünk azon unionoknak, amelyeknek szervezete van azon ipartelepeken, ahol dolgozunk. És nem mentség az sem, hogy nincs pénzünk, mert abból az átkozott pénzből nekünk sem osztottak ki többet, mégis elengedhetetlennek tartjuk, hogy a forradalmi ipari union- zimus érdekében csekély áldo- tokat hozzunk, mert tudjuk, hogy mi, amerikai munkások, csak igy kerülhetjük el azt, hogy olyan helyzetbe jussunk, mint az európai munkások. Éppen azért hangoztatjuk, hogy most kell cselekednünk, amig nem késő. Mint ahogyan az európai fasizmus leverése örömet hozott millió és millió munkásnak, úgy az amerikai fasizmus meg- erősbödése harcokat, szenvedéseket hoz számunkra. Ezt csak igazi harcos szervezettel lehet megakadályozni. Éppen azért a bátor munkások már most hozzánk állnak és nem várják be azt az időt, amikor szomorú sorsunkat már nem lehet elkerülni. Szervezetünkbe való beállás módozatairól bővebb felvilágosítást nyújt lapunk központi irodája, vagy lapkezelőink. New York és környéke olvasóink forduljanak felvilágosításért L. Fishbein, 1000 Bruckner Blvd. Bronx 59 címre, vagy hozzám: J. Feckó, 940 Amsterdam Ave, New York 25, címen. MÁSBAN IS SEGÍTHETNEK ^ Lapolvasó munkástársaink jól tudják, hogy ha őszinték és igazságosak akarnak lenni önmagukhoz, akkor felsorakoznak ; az ipari demokrácia zászlaja alatt. Ha szerető gyermekeik és unokáik boldogabb társadalmáért akarnak dolgozni, örömmel fogadjuk sorainkba vala- mennyiüket. Hiszen tudják, hogy minél többen leszünk, úgy növekszik az erőnk, tehát kevesebb munkateher jut egy- egy emberre. Minden lapolvasónak vannak rokonai, barátai, ismerősei, akikkel megismertethetik lapunkat, a Bérmunkást, amelynek előfizetési ára oly csekély, hogy mindenki meg tudja fizetni. De azzal is segíthetnek régi olvasóink, ha az előfizetés lejártával beküldik az előfizetést a laphoz. Tudom magamról, hogy sok olvasónkhoz 3-4-szer is el kell mennünk, amig odahaza találjuk. Ez igen sok fölős fáradtságot ró ránk, amit másképpen tudnánk felhasználni. Hiszem, hogy közös erővel, közös akarattal és elszántsággal képesek leszünk meg- dönteni ezt a bűnös kapzsi termelési rendszert, amelyben a tőkések, a papok és a kapzsi zsarnokok az isten nevében rabolják meg az igazi teremtőt, — A BÉRMUNKÁST. Feczkó János. Naptárunkról örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy a Bérmunkás 1946-os naptárának szedésével elkészültünk. Azok részére, akik a nyomda technikát nem ismerik, meg kell magyaráznunk, hogy ez azt jelenti, hogy a nyomdász a kéziratot kiszedte ólombetűkből, amelyet hosz- szu tálcákra, az úgynevezett hajókra” rakott. A következő lépés a “beolvasás” és a korrektúra. Azután a hajókról a szedést “betördelik” oldalakba, amelyeket “bezárnak” formákba. A formákról nyomják az iveket, amelyek végül a könyvkötőhöz kerülnek, akinek a munkája után végre mondhatjuk, hogy a naptár valóban elkészült. Ezen műveletek közül természetesen a szedés tart legtovább, a többi munka már gyorsan megy. így rövid időn belül nyomni fogjuk a naptár első ivét. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy hány példányt nyomjunk. Nem tudjuk pedig azért, mert igen sok olvasónk még nem küldte visz- sza a kiküldött levelezőlapot. Ez a levelezőlap meg van címezve, csupán alá kell Írni és ráírni, hogy hány extra példányt akar a küldője — ha egyáltalán akar. Kérjük tehát olvasóinkat, küldjék vissza levelezőlapokat még a héten, hogy amikor a nyomdász a gépbe helyezi az első formát, már a kezében legyen a rendelés, hogy hány példányt nyomjon. Ismételjük, hogy a levelezőlapokat az olvasónak alá kell írni, mert másképen nem tudjuk, hogy kitől jött. így például egyik chicagói olvasónk (a posta bélyegzőről látjuk, hogy Chicagóban adták fel) nem irta alá nevét, noha arra kér a lapon, hogy a naptár egy példányát küldjük el Budapestre, az Országos Festőszövetség irodájába, Aréna ut 69-es szám alá. Ha a posta megnyílik, készséggel teszünk eleget en- j nek a kérésnek, de ezúton ! mondjuk meg az illető munkástársnak, hogy a nevét elfelejtette a lapra írni. Noha már több részletben ismertettük naptárunk tartalmát, felsoroljuk itt újból az egyes cikkek és elbeszélésnek címeit, amelyből olvasóink megítélhetik, hogy rendkívül értékes dolgot fognak kapni a még mindig régi, alacsony naptár árért, 50 centért. line a tartalomjegyzék : Naptári rész a második világháború fontosabb dátumaival. Mennyi jót hozott a szervezkedés? Karácsonyi történet, (tárca). Emebervő krokodilu- sok. Atom-energia. Szovjet lányok. Szunyoghangok, Elektronok. “összevart” lemezek. A villanyos szem. Ipari gyémántok. A repülés lehetőségei. Ok- táne gazolni. Újfajta ruhane- müek. Gyapjú szőrme. “Utazó” méhek. A sivatag konyhakertjei. Pünkösdi királyság, (tárca). Fehér galléros rabszolgák. A radár. Tanácsok ócska autók vásárlásánál. Nap fogyatkozás. Penicillin. Elmezavarok az állatoknál. Amit nem lehet elfelejteni, — halálgyárak. Ipari demokrácia. Versek, képek, statisztikai adatok, stb. Most, hogy már nyomtatásban is átolvastuk az itt felsorolt cikkeket, bátran mondjuk, mégha kérkedésnek látszik is, hogy a Bérmunkás 1946-os naptára messze, messze fölötte fog állni a múltból megszokott minden naptár irodalomnak. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .... 2.00 Farkas J.-né, Akron ........ 2.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls .... 2.00 Gáncs. L.-né, Carolina __12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kern P.-né, Akron ............ 2.00 Kucher A.-né, Pittsburgh 4.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 2.00 Mary Mayer, Phila........... 2.00 Vizi J.-né, Akron .............. 2.00 Zára J.-né, Chicago .......... 2.00
