Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-17 / 1398. szám
1945. november 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------HIBÁS “HIVATALOS” STATISZTIKA > A Bérmunkásban már igen sokszor szóvátettük, hogy a munkálok átalános bérkövetelései jogosak, amennyiben az utóbbi években a drágaság sokkal erősebb tempóban emelkedett, mint a munkások bére. Azt is megírtuk számos esetben, hogy a War Labor Board merev ragaszkodása az úgynevezett “Little Steel Formulához”, amely csak 15 százalékos béremelést engedélyezett a háború egész tartamára, mennyire igazságtalan volt s milyen erősen sújtotta a bérek befagyasztása a kis keresetű munkásokat. A National War Labor Board a bérek befagyasztására és a Little Steel formulára vonatkozó határozatát a Depert- ment of Labor keretében működő Bureau of Labor Statistics (BLS) iroda adataira támaszkodva hozta. Ez az iroda, amely statisztikát vezet a sztrájkokról, a munkaalkalmakról, munkanélküliségről, stb. “Cost of Living Index” cim alatt időről-időre kimutatta, hogy a megélhetés költsége miként esik, vagy emelkedik. Az utóbbi években természetesen a megélhetési ár mindig csak emelkedett s igy ez az iroda a drágaság emelkedésének számadatait jegyezte fel. A munkásság egy ideig nem igen törődött a BLS drágasági statisztikájával. Csak amikor a National War Labor Board ezen adatokra hivatkoz- kozva 15 százalékban szabta meg a bérek emelésének maximumát, vették közelebbi vizsgálat alá ezen statisztikai adatokat és hamarosan rájöttek, hogy a BLS akár tudatosan, avagy öntudatlanul, de nagyon is kicsinyíteni .igyekezett a drágaságot. A nagyobb munkásszervezetek azonnal bejelentették tiltakozásukat, ami azonban nem sokat használt, mert semmiféle hivatalos számadatokkal sem tudták támogatni állításaikat. Végre is a két nagy munkásszervezet, a CIO és az AFL, kiküldött egy bizottságot felfogadtak hivatásos statisztikusokat és közel két éven keresztül az ország különböző részein ezer meg ezer árucikk árainak emelkedését írták össze. Az igy összeszedett adatokat szintén hivatásos satisztikusok analizálták, csoportosították és igyekeztek megállapítani a valódi megél- élhetési indexet. ÉRTÉKES MUNKA Ennek a munkának az eredményét most adta ki a CIO s miután hozzánk is küldtek egy példányt, a közel 250 oldalra terjedő igen érdektes munkából ,ezt a rovatot ennek a munkának szentelem. A “magazin” kinézésű munka cime:: “Living Costs in World War II.” (A megélhetés költségei a II. Világháborúban) . A statisztikai adatok az 1941-44 évekre szólnak. Fentebb azt mondtam, hogy ez igen ÉRDEKES munka. Ehelyett talán inkább azt kellene mondanom, hogy szerfelett ÉRTÉKES, mert az átlagos olvasót nem bilincselik le a statisztikai táblázatok. Azonban munkáslapok szerkesztőinek, union tisztviselőknek vagy szervezőknek s mindenkinek, aki a drágaság és a bérek kérdéséhez szakszerűen akar hozzászólni, megbecsülhetetlen ez a munka. A statisztikai táblázatokon kívül számos grafikai rajzzal is magyarázzák, hogy miként emelkedett a drágaság. Igen érdekes például az a rajz, amelyen látjuk, hogy az a kosár élelmiszer, ami 1941 januárjában 1 dollárba került, miként emelkedik felfelé, hajtva a drágaságtól, amig végre 1944 márciusában az ára már elérte a dollár 45 centet. Ennek a munkának természetesen az a legfontosabb része, amely bizonyítja, hogy a kormány statisztikája (BLS) nem fedi a valóságot. Midőn 1944 márciusában a szervezetek statisztikája már 45 százalékos emelkedést mutatott, a BLS még csak 23 százalékot ismert el. A szervezetek tehát joggal állíthatták, hogy a kormányközegek eltagadják felét a drágaságnak. A Bureau of Labor Statistics viszont azt állította a szervezetek statisztikájáról, hogy habár az adatai valódiak is, de hibáznak a számításoknál, amikor az úgynevezett “átlagos” eredményt kihozzák. A szervezetek erre azzal feleltek, hogy a New York State College és a Cornell University statisztikai osztályához fordultak, hogy vizsgálják át a szóbanforgó számításokat. A két egyetem a szervezetek statisztikáját helybenhagyta. BEISMERŐ VALLOMÁS A kormány ^statisztikai hivatal (BSL) azonban még ekkor sem akarta elismerni, hogy letagadta a drágaság egy részét. Már pedig a bérek merev befagyasztásának és a Little Steel Formula-nak a megtörése attól függött, hogy ellentmondást nem tűrő módon be lehetett bizonyítani a BSL statisztikai adatainak fogyatékosságát. BSL végre az American Statistical Association (ASA) szervezethez fordult, amely egy speciális bizottságot küldött ki a Cost of Living Index átvizsgálására. Ez a bizottság is hiányosnak találta a BSL adatait. Ezek után M. Hinrichs, a Labor Statistics osztály vezetője, 1944-ben ezt a kijelentést tette: “Képesek voltunk valamennyire a tényeknek megfelelő indexet adni 1943 első feléig, attól kezdve azonban a viszonyok oly gyorsan változtak, hogy teljesen lehetetlen volt olyan indexet adni, amely az egész év végéig megállta volna helyét.” Igen érdekes a munkának az a része, amelyben kimutatják, hogy hol vesztette el a kormányhivatal a drágaság felét. A BSL csak bizonyos árucikkek árainak emelkedését jegyezte fel s aztán az ilyen áremelkedések átlagát vette. Pedig nyilvánvaló, hogy a megélhetési indexnél nemcsak az áremelkedés a fontos, hanem az is, hogy milyen cikkek árai emelkedtek. Tegyük fel, hogy a hús ára 60 százalékkal emel- dett, cipőé pedig 20 százalékkal. Akkor hibás volna azt mondani, hogy ezen két árucikk alapján a megélhetési ár a kettő átlagossával, vagyis 40 százalékkal emelkedett, mert amig a hús mindennapi kellék, addig cipőből csak egy, kettő vagy legfeljebb három párt vesz minden munkás egy egész éven át. Szóval a drágaság emelkedésénél számításba kell venni, hogy a statisztikára vett árucikkekből mennyit használ el a munkás az egész éven át. FONTOS SZEREPE VAN Ugyancsak kimutatták, hogy a BSL számításon kívül hagyta a kvalitás leszállítását, ha az ár megmaradt. Már pedig ugyancsak emelte a drágaságot az, hogy jobb minőségű árucikkek eltűntek, helyükbe ugyanazon árért rosszabbakat hoztak. így azok kevesebb ideig tartottak, 'tehát az éven át több kellett belőlük. A BSL ily csekélységekkel nem törődött. Hasonló volt az eset ott, ahol az olcsóbb áruk tűntek el és igy a drágább cikkeket kellett használni azon esetekben is, amelyeknél az olcsóbbak is megfeleltek. Emelte a drágaságot az úgynevezett “sale”-ek (végeladások) beszüntetése is. És igy tovább, számos hasonló hibát mutatnak ki a kormány statisztikájában, amire a másik kormány közeg, a National War Labor Board támaszkodott. Szóval a kuliszák mögött valóságos statisztikai csata folyt, amelynél a számok és percentek úgy röpködtek egyik oldalról a másikra, mint az ágyúgolyók a legnagyobb ütközeteknél. Hogy itt nem találtak el senkit? Nem merném bizonyosan állítani, hogy Madame Perkins munkaügyi miniszter nem-e ebben a csatában esett el, amennyiben ő volt hivata- ! los feje annak a BLS irodának, | amely a hazug statisztikát | szolgáltatta. Ezt a szervezetek ! igen jól tudták és amikor Tru- | man elnök elbocsáj tóttá, egyetlen szervezet sem emelt szót mellette. Talán nem kell mondanom, hogy az ilyen természetű könyv nagyon sok szakember kooperativ munkájának az eredménye. Költséges vállalkozás volt, de megérte a szervezett munkásságnak, hogy igy kitudta mutatni, hogy a “hivatalos” közegek hová húznánk. És végre ennek a statisztika gyűjtésnek, amit ebben a könyvben tárnak elénk, igen fontos szerepe jutott abban is, hogy ma az amerikai munkások olyan kitartó elszántsággal követelik a nekik jogosan kijáró általános béremeléseket. FELÜLFIZETÉST ADTAK október 27-ig M. Mahl, Cleveland ....... 2.00 J. Feczkó, New York .... 1.00 Berta Trombitás, Trenton 2.00 A. Zombori, Trenton ....... 1.00 J. Vécsi, Trenton .......... 1.00 Rákóczi Bs. 23. N. Y...... 5.00 M. Huszka, Detroit ....... 1.00 D. Kövi, Cleveland ......... 2.50 J. Kincses, Cleveland .... 1.00 L. Szüch, Cleveland ............50 J. Varga, Cleveland ....... 3.40 J. Gulyás, Cleveland ....... 5.00 L. Gáncs, Carolina __ 4.00 J. Verblak, Pittsburgh .... 5.00 Kár az időért (a.l.) Mindazok, akik sohasem tanulmányozták a társadalom mai összetételét, az osztályharcot úgy tekintik, mint egy mesterséges folyamatot és nem mint a mai gazdasági rendszer hibáinak következményét. Azok természetesen úgy vélik, hogy a zöldasztalok körül ellehet intézni az osztályellentéteket. Az osztályharcot nem személyes ellentétek hozták létre, hanem gazdasági különbözetek. Tényleges megoldást csak egy gyökeres gazdasági változás hozhat létre, amit nem vélünk elintézhetnek még akkor sem, ha a tőke és munka képviselői össze is ülnek tárgyalni Washingtonban, hogy valamilyen módon ideiglenes megoldást találjanak az osztályharc letompitására, Az osztályharcot nem lehet megszüntetni, de még csak megállítani sem mindaddig, amig végcélját el nem éri. A rabszolga tartó tőkésosztály, soha nem gondol ,arra, hogy rendszerének napjai csak addig tartanak, amig a munkásosztály nagy többsége fel nem ismeri az osztályharcot és minden rendelkezésére álló eszközzel, azt győzelemre nem viszi. Gyakrolati tapasztalataink vannak arra vonatkozólag, hogy a kapitalista osztály mindaddig békésen tűri az ellene szórt igaz vádakat, amig azok ténylegesen nem kerülnek a cselekvés terére, hogy őket bármiképen gazdaságilag érintsék. Egyáltalában nem hiszünk abban, hogy a tőke és munka harcát csak úgy egyszerűen ellehet intézni. Lehet azonban, hogy a mindenkor megalkuvó AFL vezérei most is hűségesen fogják szolgálni, de nem a munkásosztályt, hanem a munkások kizsákmányolóit. A forradalmi munkásmozgalom szempontjából megállapíthatjuk azt, hogy az egész washingtoni tárgyalás minden célja nem más, — mint időnyereség a kapitalista osztály részére, hogy valamiképen időt nyerjenek. És még sokkal jobban megszervezve felkészüljenek jó előre egy félelmetes és hatalmas munkásmegmozdulás letörésére. Annyit azonban mondhatunk, hogy az osztályharc folyni fog. Végeredményben pedig csak azt mondhatjuk, hogy nagy kár a Washingtonban töltött időért, mert a munkás és a kapitalista osztály közötti gazdasági ellentéteket, csak az okozatok- tényleges megszüntetésével tüntethetjük el. És erről azon a konferencián még szó sem fog esni.
