Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-10 / 1397. szám
2 oida! BÉRMUNKÁS 1945. november 10. Egyről-Másról =ELMONDJA: J. Z. ’’SIT-DOWN STRIKE” Az osztályharc gyakorlati fegyvertárában lényeges szerepe van az úgynevezett “sit- down strike”-nak, nmit magyarul “ülő-sztrájk”-nak ismerünk. A lényege abban van, hvgy a munkások sérelmeik orvoslása céljából nem hagyják el a munkatelepet, hanem a helyeiket elfoglalva, de munkát nem végezve töltik a napot. Az utóbbi időben meglehetős gyakoriak voltak az ilyen sztrájkok, melyek hosszabb- rövidebb ideig tartottak. Pár év előtt North-Chicagoban (111.) napokig tartották a munkások lefoglalva a Fan-Steel gyárat a munkáltatók legnagyobb rémületére és bosszúságára. Hogy az ülősztrájk hathatós fegyver misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a munkáltatók^ is átvették azt. Persze, amikor a munkások gyakorolták, rögtön tele volt annak hírével az egész ország kitartott sajtója és rögtön a rendőrségért és katonaságért ordítoztak, hogy azok tisztítsák meg a gyárat a “lázadóktól”, Azonban, amikor a munkáltatók alkalmazzák azt, halotti csend van, Csak nagyritkán itt-ott rikkantja el magát egy-egy rakoncátlankodó újság, azonban a kapitalista sajtóban az nem talál visszhangra és hamarosan feledésbe megy a közvélemény részéről, de a munkáltatók nagyon eredményesen folytatják azt tovább. Még jól emlékszünk vissza a korai 40-es évekre, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok sem kerüli el a háborúba való belépést, milyen terveket hangoztattak a kormánykörök háború esetére. Ezen terveknek egyik sarkalatos pontja volt a “háborús termelés, háborús profit nélkül”. Nem azt akarták ezzel elérni, hogy ne legyen profit a termelésből, hanem, hogy egy bizonyos meghatározott magassáproklamációban csak azok ellen támadtak. A tervük bevált, mert a német “keresztény” munkások elhitték azt, hogy a “zsidó marxistákat” csak a német munkásság védelmében pusztítják. Azonban amikor a marxisták már zár alatt voltak, nekik támadtak a Keresztény Szakszervezeti Federáció- nak (CTUF) is, melynek körülbelül egy milliónyi tagját éppen úgy megfosztották^ a szervezkedési szabads ágtól, mint a többi munkásokat. A most kézrekerült náci okmányok egyike elrendeli, hogy “őrizetbe kell venni minden union elnökét, az összes kerületi titkárokat, az osztályok igazgatóságát, le kell foglalni az összes munkás-bankokat. Kivételt csak a kerületi Gauleiter engedélyezhet.” Ezen dokumentumok hivatalos bizonyítékai annak, hogy a német nemzeti szociálista mozgalom első sorban is munkásellenes volt. I gu profitot engedélyeznek ! csak, mondjuk 6 százalékot a I befektetett tőke után és a töb- ! bit vissza kell szolgáltassák a kormánynak. Azonban ez a tervezőt a munkáltatókkal szemben teljes kudarcot vallott. A kormány ugyan egyre- másra bocsátotta ki a rendeléseket, a munkáltatók azonban vagy egyenesen visszautasították, vagy elfogadták, de nem dolgoztattak azokon. De ugyan akkor, a külföldi rendeléseken dolgoztattak, amelyen nem volt profit korlátozó rendelet. Bár a hat százalékos profit is csak a nyilvánosság részére szerepelt, mert a munkáltatók a különféle pótlékok címén legalább is annak a dupláját csinálhatták, azonban nekik ez sem volt elég és szép csendesen sztrájkoltak a kormány ellen. Jött azonban a japán támadás Pearl Harbor ellen, ami egyben az Egyesült Államoknak a háborúba tényleges belépését is jelentette és a szükség megkívánta, hogy az ország minden számottevő ipara a háborús szükségletek gyártását megkezdje. Teltek a hetek, de az iparbárók fülüket sem mozgatták, vagyis csak iilősztrájkoztak szép nyugodtan. Hiába volt a nagy lárma a sajtóban és rádiókon, a hazafi- ságra való hivatkozás, a mun- gáltatók rá se rántottak. Úgy vélekedtek, hogy minek a ha- zafiság, ha még profit sincs benne? A nyilvánosság felé azzal érveltek, hogy lehetetlen a meglevő iparokat átalakítani háborús termelésre. Szerintük az automobil gyárakban nem lehet repülőgépeket, tankokat, jeepeket stb. gyártani. A titkos tárgyalások folyamán azonban félreérthetetlenül értésére adták a kormánynak, hogy vagy szabadkezet adnak nekik a profitot illetőleg, vagy nem gyártanak repülőgépeket, tankokat és jeepeket. A kényszer mindég égetőbb lett és a kormánynak bekellett adni a derekát a munkáltatóik előtt. így jött létre a “cost plus profit” tervezet, ami a felületes szemlélő előtt úgy tűnik fel, hogy az jelenti a költséget plus meghatározott profittal. A gyakorlatban azonban ez egészen másként működött. A munkáltatók nem az elkészült áruk után számították a költséget, hanem, hogy hány munkást alkalmaznak. így pl. ahol tankokat gyártottak, mondjuk ezer munkást alkalmaztak. A kormány fizetett minden egyes munkás után 4.00 dollár órabért, ami heti 48 órai munkaidőre 192.000 dollárt jelentett. Ezenkívül a túlórái díjazást külön fizette a kormány. így aztán teljesen lényegtelen volt, hogy mennyi tankot készítettek el. A lényeges az volt, hogy hány munkás volt alkalmazva, azért láttuk, hogy különösen a nagyobb gyárakban 3, sőt 4- szer annyi munkást alkalmaztak, mint amennyire szükség lett volna. Ezenkívül természetesen fizette a kormány a gépek és szerszámok használatát a gyárba szállított anyagot és ezenfelül aztán még jelentékeny magasságú profitot. így aztán a nagyobb gyárak, ! a fő-vállalkozók annyi gépeket’ és szerszámokat, műszereket rakattak be a gyáraikba, hogy már alig találtak helyet azoknak, pedig szükség sem volt azok legnagyobb részére. Hát még azok a hatalmas gyártelepek, amelyeket teljesen kormánypénzen építettek és szereltek fel. Hogy több ezer közül csak néhányat említsünk: A Buick Motor Co. Chigacoban egy hatalmas telepet építtetett, amelynek felépítése és berendezése 22 millió dollárba került a kormánynak. Ugyancsak a Chrysler-Dodge Corp. Chicagóban építtetett egy az előbbinél is háromszor nagyobb telepet 75 millió dollár költséggel. A Douglas Aircraft Corp. szintén egy mammoth telepet építtetett 20 millió dollár költséggel, amelyek ma a többi ezrekkel üresen állnak. Mivel ezen telepek most eladók és mivel az eredeti gyárosnak elsőbbségi joga van, valószínű, hogy megint jó vásárt csinálnak majd a nagyvállalkozók. Hogy egy példát is említsünk: a Buick Motor Co. a 22 millió dollár költséggel felépített és berendezett telepért az eredeti költség EGY százalékát aján- dotta a kormánynak, vagyis 22,000 dollárt. És elvárható, hogy magasabb árlejtés nem fog beérkezni, a Buick Motor Co. megfogja kapni 22 ezer dollárért. A háborús évek, tehát nemcsak hogy nem múltak el “háborús profit” nélkül, hanem ellenkezőleg, elképzelhetetlen hatalmas profitot harácsoltak be a munkáltatók. Hozzájárult még az “aratáshoz” hogy a munkabéreket a kormány “befagyasztotta” és nem lehetett emelni a háború alatt, amely kormány intézkedést a munkáltatók nagyon is üdvösnek találtak és körömszakadtáig ragaszkodtak ahoz. Ez a fagyasztás azonban a háború végével kiengedett és a munkások azonnal előálltak a bérkövetelésekkel, de a követelésekben ra-! gaszkodnak ahoz, hogy a ter-1 melt áruk árai nem emelhetők, 1 hanem a bér javítások a felhal- i mozott profitból legyenek fizetendők. Igen ám, de amint hallottuk a General Motors elnökének, C. E. Wilsonnak kijelentését erre vonatkozólag,; mely szerint: “a profithoz a munkásoknak semmi közük” ugylátszik megint ők lesznek a győztesek. Mert most ismét “ülősztrájkon” vannak a munkáltatók. A háború már két hónapja véget ért, de a “reconversion” a békebeli termelésre az átszervezés még mindig késik. Az autók, hűtőszekrények, rádiók és villamossági szükségletek gyártása szünetel mert a munkáltatók az árak emelését követelik, ahiit az Office of Price Administration még mindig zárlat alatt tart. Bár ez nem jelenti azt, hogy az árak egyáltalán nem emelhetők, mert amint értesülünk már ed- j dig is több áremelési engedélyt adott az OPA de nem korlátlan emelést, mint ahogy a munkáltatók óhajtják. így pl. a rádió ipar részére 5-től 11 százalékig engedélyeztek áremelést, azonban a munkáltatók ezt megfellebezték és újabban 9- től 26 százalék áremelésre adtak engedélyt. Az ülősztrájk azonban tovább folyik és mert a szükségletek termelése addig nem veszi kezdetét amig megkapják a követelést, igy ellehetünk készülve, hogy előbb- utóbb eredményre vezet az ülősztrájkjuk. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy ezért egyetlen gyárat sem fog a kormány lefoglalni, pedig ez volna a logikus cselekvés. Amikor a munkások sztrájkja következtében akadt meg a termelés, a kormány nem habozott a telep lefoglalással, mint láttuk az olajipari sztrájknál, mert mint mondották “az olajra szükség van”. Most ugyancsak szükség van autókra, rádiókra, refrigeratorokra, mosógépekre és sok más árura ami nem kerülhet a piacra, mert a munkáltatók sztrájkolnak. Pe- lig most nagyon jó alkalom volna bebizonyítani, hogy mind ezen szükségleteket a magasabb munkabérek mellett is elő lehet állítani az árak emelése nélkül és nem megvetendő profittal. Erre azonban ne várjunk, mert az a tetszetős szólam, hogy: “goverment of the people, by the people for the people” csak azért van forgalomban, hogy a tudatlanokat azzal bolonditsák. A gyakorlatban a demokráciának csak annyi értéke van, amennyit a munkásság szervezett erejével ki tud harcolni. Ennél többet a munkáltatók, sem a kormány segítséggel, sem annak ellenére nem hajlandók megadni. A munkáltatók ülősztrájkja azon- an sok tanulságot tartalmaz a gondolkodó munkásság részére. A FASISZTA PERON. PÁRIS — Az International Labor Conference egyik ülésszakán Albino Barra, Chile állam delegátusa erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a konferencia elismerje az argentínai delegációt, amelyet Juian Domingo Peron, Argentina diktátora nevezett ki. Barra ismertette, hogy ez a delegáció nem képviseli az ar- gentiniai szervezett munkásokat, sem Argentina népét, hanem csak a fasiszta érzelmű Peront, aki a nácik módjára igyekszik megszüntetni az ar- gentiniai munkások szervezkedési szabadságát. Barraéhoz hasonló beszédet tartott Arturo Sabroso, Peru állam egyik delegátusa is. Kínában minden jobb reménykedés dacára, dühöng a polgárháború, mivel Chiang Kai Shek, csak a vörösök le- fegyverezése után, tehát a salát akarata szerint lenne hajlandó velük békét kötni. Legnagyobb béke itt is a temetőben és börötnökben van. E szerint remél Chiang is békét teremteni. Nézze meg a lapot csomagoló kifizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna bo- itékban küldje el az előfizetését is.
