Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-03 / 1396. szám
1945. november 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal A sztrájk (Vi.) A General Motorsnál és a Chrysler Corporációnál a szavazás megtörtént, melyet a gyárosok szövetsége törvény- szeröleg követelt. Még nagyobb arculcsapást, jobb mulatságot a gyárosok rovására, nem rendeztek a törvény kényszerítő hatása alatt, mint ez a szavazás volt. Ma már ezen a vidéken minden nagy és reakciós lap, azon siránkozik, hogy azt a félmillió dollárt, nagyon rossz célra dobták ki, amibe ez . a komédia került. Dacára a hamis beállításnak^ melyet a War Labor Board tett, mely szerint ezt kérdezték a munkásoktól: “ Do you wish to permit an interruption of War Production in wartime as a result of this dispute ?” Szavazni erre kellett. Yes or No. Még a legbutább munkás is tudja, hogy egyik társulatnál sincs hadimunka már ma. így bárhogyan szavazott is egy munkás, csak nevetséges volt az egész‘kérdés. De ehez a formához ragaszkodtak, mert remélték, hogy az union propagandáját, a hadimunka meg nem akadályozására vonatkozó lag, kitudják használni a gyárosok részére. Mindezen hamis beállítás^ dacára, a munkások 6-1 ellenében a sztrájk mellett szavaztak a General Motorsnál, melynek sok telepe van eldugott kis városokban és még szervezetlen üzemek is, melyeket éppen úgy leszavaztattak, mint a szervezett műhelyeket. Ezzel akarták a sztrájk melletti szavazatokat csökkenteni. A Chryslernél még nagyobb mértékben szavaztak a sztrájk mellett, 20-1 ellenében. Most már az itteni lapok azon siránkoznak, hogy dacár ra a nagy költségnek, még sem sikerült a törvényen keresztül a sztrájkot megakadályozni, vagy elgáncsolni. Mi tudjuk, hogy ha a többség a sztrájk ellen szavazott volna és még is sztrájkba hívták volna a munkásokat, akkor a lapok, a gyárosok bebizonyihatónak találták volna azon megszokott propaganda állításaikat, hogy-szavazás I csak a kisebbség, egy marok- ‘ nyi agtátor, radikális zavargó í okozza a sztrájkokat. így a I legjobb fegyver éppen az adófizetők pénzén verődött ki a lapok és gyárosok kezeiből. Van is elég siránkozás. Most már éppen azok akarják ezt a törvényt sárbatiporni, akik a sztrájkok megszüntetését remélték általa. És most már a gyárosok is kirúghatják azokat a propagandistákat ,akik elhitették velük és a nagy tömegekkel is elakarták hitetni, hogy csak egy kisebbség erőszakolja ki a sztrájkokat. Most már a General Motors, — mely legnagyobb autóipari érdekeltség — komolyabban kezdett tárgyalni az unionnal.. Eddig egészen kihivólag magazint olvastak, amikor az union delegátusok beszéltek, érveltek. Ez a Smith-Connally törvény» melytől annak idején a szervezett munkásság megijedt és ellene harcolt, még ez is a szervezett munkásság érdekeit szolgálta és ami legjobb az adófizetőknek félmillió dollárjukba kerül ez a lecke és remélhetőleg nem fogják egyhamar elfelejteni. HUSZONÖT ESZTENDŐS JUBILEUM A Coraopolis, Pa. Magyar Otthon a napokban ünnepli fennállásának huszonöt éves voltát. Kivételesen ez az intézmény történelmében hü maradt azon elgondolásokhoz, amelyet az alakítók célul tűztek ki. öntudatos munkások/ köztük nem kis számban a Bérmunkás olvasói vettek részi» nemcsak az alakításban, de a huszonöt esztendős fentartás- ban is. Ebből a munkából nagyrészét vette ki a nemrég elhunyt Fekete Mihály munkástársunk, akinek a Magyar Otthonhoz fűződő érdemeit a' coraopolisi magyar munkások hálásan őrzik meg. A november 11-iki ünnepély újabb határköve lesz ennek az intézménynek. . ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található f dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparbar dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kő zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltozhatni és a munkásosztály érdeken megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden ai egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai besűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel %t uj társadalom izerk«zptét énitjük - régi társadalom keretein beliiL Ideiglenes fegyverszünet (a.l.) Azokat a mindennapi híreket akarom leírni, amelyeknek mindegyike tényleg háborúra uszít. A napilapokat olvasva, el sem kerülheti figyelmünket az állandó háborúra való uszítás. Nem egyszer olvastuk már mit akar Oroszország? Lengyelországot tartja megszállva. A lengyel népeknek elvették az oroszok a szabadságukat. Ha ténylegesen vizsgáljuk meg a dolgokat, visszamenve a háború előtti időszakra, akkor megállapíthassuk, hogy Lengyel- országban valóságos hűbéri rendszer uralkodott. A fenti rendszert nevezik az ország határain kívül élő lengyelek, akik valamikor ezer holdakkal rendelkeztek lengyel szabadságnak. Azon mi egyáltalában nem is csodálkozunk, hogy ezek az urak ellenzik a földosztást. Nem is a lengyel nép szabadságát féltik, hanem a saját ezerholdas birtokaikat siratják. Természetesen az itteni “jó” és kapitalista érdekeket szolgáló sajtó szívesen ad helyet hasábjain, minden egyes megmozdulás ellen, ami nem tényleges védelmezője a kizsákmányolásra épült kapitalista rendszernek. Most már a lengyel kérdés kissé alábbszállt, de azonban annál élénkebben uszítanak Oroszország ellen a Balkán kérdésben, amelybe belefoglalják Romániát, Bulgáriát és Magyarországot. Látszólag ezekben az országokban is a népek “demokráciáját” féltik. Olyasvalamit féltenek a népektől, ami azelőtt sohasem volt. Korán sem kell azt hinnünk, hogy az itteni kapitalizmust szolgáló sajtó vagy politikusok az európai népek szabadságát féltik, vagy egyáltalában igazi demokráciát akarnak ottan meg- honosiatni. ők mindent féltenek, de legjobban féltik a magán- tudajdon rendszerére épült kapitalizmust. És hogy mivel éppen úgy a Balkánon, mint Lengyelországban a földosztás van folyamatban, ez már tényleg égbekiáltó bűn és ez ellen már ha mást nem, hát Oroszországot kel felelősségre vonni és az itteni népeket háborúra uszítani ellene. Mert hát kérem azt írja az itteni egyik lap, meg héhány rádió szájhős: “Románia már megkezdte a hadisarc fizetését az oroszoknak és még hozzá a romániai olajtelepekről olajat szállít. Pedig valóságban a romániai olajkutak az amerikai olaj tröszt és angol lordok magántulajdonát képezik. Tényleg ilyen esetek már a magántulajdon megszentségtelenitését jelentik. Ezért tényleg okunk van feláldozni néhány százezer amerikai vagy angol nincstelen proletár életét, hogy megvédjék az amerikai olaj tröszt romániai profitját. Ezek a mindennapi események, amelyek állandóan háborúra uszítanak. Amint látszik a jelenlegi fegyverszünet csak ideiglenes. Az a vélemény azok között, akik egyáltalában a saját fejükkel gondolkozni nem tudnak csak a háborúra uszító kapitalista sajtó véleményét vakon elfogadják, már is úgy vélekednek, hogy Oroszországgal való háború úgyszólván elkerülhetetlen a magánkapitalizmus szempontjából. De mivel a nem gondolkozó népekkel mindent ellehet hitetni és éppen úgy lehet őket felhajtani a háború vágóhidjára, mint a barmokat a hus- tröszt vagótelepeire, a profit érdekében. Montgomery Ward ismét szerepel (a.l.) Még az olvasóknak emlékezetébe lehet ez a hírhedt munkásnyuzó vállalat, melynek igazgatósága semmilyen munkás védő törvényt nem ismer él. A Wagner munkásvédő törvény értelmében ott, ahol a munkások többsége valamelyik munkásszervezet képviseltetése mellett szavaz, a munkáltatók kötelesek elismerni mint a munkások képviseletét. De nem igy van ez a Montgomery Ward telepein, ahol a munkások 80 százaléka a CIO képviseltetése mellett szavazott. Mindezek dacára, hogy a War Labor Board határozata szerint kötelesek a munkások képviselőivel tárgyalni, a hírhedt “Mr. Sewel Avery” a társaság elnöke, nem volt hajlandó azt megtenni annakidején és Roosevelt elnök a háborús törvények igény- bevételével az összes Montgomery telepeket lefoglalta. Most azonban a katonság kivonult a telepről és visszaadták ismét Mr. Avery kezébe, akinek mindennél elsőbb dolga volt kijelenteni, hogy mindazon rendeleteket, amelyeket’ a katonai vezetőség életbe léptetett, most ismét megszünteti. A katonai vezetőség ugyanis elfogadta a CIO által beterjesztett követeléseket, amelynek egyik sarkalatos pontja volt, a szervezet elismerése és ezzel kapcsolatban a szervezet tagsági dijainak levonása az üzemen keresztül. Ahogy azonban a katonaság kivonult a telepről, A very ék mindjárt beszüntették a tagdijak levonását és mellőznek minden egyezmény betartását a CIO-val szemben. 'De még ennél is messzebb mentek, sok régi munkást, akik tevékeny résztvettek a szervezés munkájában, tekintet nélkül, hogy hány évet dolgoztak a telepen, azonnal el- bocsájtották őket. Azonban mindezek dacára ez a hírhedt társaság állandóan hirdet a lapokban és a rádión munkásokért. Nem átalkodnak azt sem hirdetni, hogy “jó” fizetés és munkaviszonyok. Ezzel kapcsolatban az union és a War Labor Board annak idején megállapította, hogy a Montgomery Ward sokesetben még a törvényes minimumnál is kevesebbet fizetett a munkásoknak. Gondolom, hogy ez a hírhedt társaság megint napirendre kerül, mert az unión vezetősége úgy határozott, hogy addig fogja a harcot folytatni, mig el nem fogja ismertetni a munkások jogos követeléseit ezzel a hírhedt társasággal, amely a munkások megrablásából milliókat harácsolt össze.
