Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-03 / 1396. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. november 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) . HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............ $2.00 ^ne Year ____ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Nem ijedtek meg Az utóbbi hetekben nem szorultunk arra, hogy marxi szoci- lista érvekkel bizonyítsuk a tőke és a munka érdek-közösségének hamis voltát. Hetek, sőt hónapok óta folyó éles harcoknak vagyunk tanúi, olyan harcoknak, amelyeket a tőke és a munka közötti érdekellentét váltott ki. Az amerikai közvéleményt hónapok óta az országos méretű nagy bérharcok foglalkoztatják s noha ezen sorok Írása idején a kormány már bejelentette, hogy a jövő hétre valami fontos döntést tervez, a munkáltató és a munkásosztály közötti ellentéteket nem fogják megszüntetni, mert azok magából a mai termelési rendszer természetéből fakadnak. Hiába találnak ki bármilyen szépenhangzó frázisokat is, a rideg, letagadhatatlan tény ez: a munkáltatók minél nagyobb profitot, a munkások pedig minél magasabb béreket és jobb munkaviszonyokat akarnak. Igen ám, de a magasabb profit alacsonyabb béreket; viszont magasabb bérek alacsonyabb profitot jelentenek. így tehát ezen érdekek ellentétesek, összeütköznek és megszülik a folyton-folyvást tartó osztályharcot, amelyet bizonyos egyezséggel ideig-óráig el lehet ugyan nyomni, vagy le lehet tompítani, de NEM LEHET MEGSZÜNTETNI. Nem kell most semmiféle teória ennek a bizonyítására. Nézzük csak például az automobil munkások bérharcát, amelyben 375,000 olyan ember van érdekelve, akiknek csak nagyon piciny százaléka hallott a marxi érvekről, de azért nagyon jól tudják, hogy ebben a bér mozgalom ban mint osztály harcolnak osztályellenségeik ellen. A General Motors munkásai, akik 30 százalékos béremelést követelnek, a héten szavaztak arra, hogy vájjon ezen követelést támogassák-e, sztrájkkal is? A General Motors Corporation vezetői, élükön C. E. Wilson elnökkel, rá akartak ijeszteni a munkásokra, hogy sztrájk esetén ki fogják éheztetni őket. Wilson kijelentette, hogy ha a munkások kitartanak a követelések mellett és valóban sztrájkba mennek, akkor a General Motors Corporation csak néhány minta kocsit készít és aztán “ülősztrájkba megy” mindaddig, amíg a munkások visszatérnek a munkába, vagy pedig a kormány megengedi az automobil árak felemelését. Ugylátszik, hogy ezt az utasítást követték a General Motors vidéki telepeinek igazgatói is, akik mindenütt kiéheztetés- sel fenyegették meg a munkásokat. így például Clevelandban a General Motors egyik nagy gyárában, a Fisher Body Division No. 1. telepén, E. _J. Gleason general manager körlevelet intézett a munkásokhoz, amelyben figyelmeztette őket, hogy ha sztrájkra szavaznak, legyenek elkészülve arra is, hogy ez a sztrájk nagyon hosszú lesz. Ez tehát nyílt fenyegetés volt a ki- éheztetésre. És mindezen fenyegetések után mit látunk? Azt, hogy az igy megfenyegetett munkások TÍZSZERES TÖBBSÉGGEL a sztrájk mellett szavaztak. Minden 10 munkás közül kilence figyelmen kívül hagyta a munkáltató fenyegetését; minden 10 munkás közül kilenc tisztában volt azzal, hogy amit a munkáltató ajánl, nem lehet jó a munkásnak. Egyébiránt ez a Gleason manager arra is kérte a munkásokat, hogy ha esetleg mégis sztrájkra kerül a dolog, ne rongálják meg a kompánia tulajdonait, hanem “békés” sztrájkot vezessenek le. Erre az autó munkások uniónja ezt a választ adta: Békés lesz a sztrájk, ha a kompánia nem kezd semmi erőszakoskodást; ha nem szervez sztrájktörő csoportokat, ha nem hoz ide “hoodlum” alvilági alakokat a piketek megfélemlítésére és ha nem biztatja fel a rendőröket brutális támadásokra. Szóval hagyják békében a piketeket, akkor nem lesznek bajok. Egyébiránt, — jelentette ki az union, — ennek az egész bérmozgalomnak véget lehetne vetni, ha a General Motors és a többi nagy korporációk megelégednének egy kicsit kevesebb profittal. A veteránok jutalma A munkásellenes kereskedelmi sajtó nagy erőfeszítést fejt ki, hogy a szabadságolt katonákat a munkások ellen uszítsa. A reakciós munkáltatók utasítására azt hirdetik, hogy első sorban is a hazatért katonáknak, akik a vérüket ontották a különböző harctereken, kell a megüresedett munkaalkalmat felajánlani. De nemcsak a lapokban, hanem a rádión is egyre halljuk a “job for the veterans” kiabálást. Úgy tüntetik fel, hogy a “hálás” nemzet tárt karokkal várja a szabadságolt katonákat és azok válogathatnak a jobbnál jobb munkaalkalmak között., A clevelandi Scripps-Howard újság is ezt akarta bizonyítani, amikor Robert C. Stafford nevű riporterét, aki mostanában szerelt le, kiküldte, hogy mint veterán, milyen állásokat tudna szerezni. Ez a riporter, hűen az utasításnak, végigjárta a clevelandi gyárakat és jelentette, hogy fél nap alatt öt “job”-ot ajánlottak neki. íme, hirdette a lap nagy büszkén, semmi kétség, hogy a clevelandi gyárosok tudják, mivel tartoznak a veteránoknak. így tehát a clevelandi veteránoknak nem kell búsulni, a hálás nemzet gondoskodik róluk. Ez ennyiben is maradt volna, ha véletlenül a reporter nem jelenti azt is, hogy milyen fizetéseket Ígértek neki. Mert itt aztán kisült, hogy miért nem kapnak munkásokat a szóbanforgó job-okra. Stafford szerint a legmagasabb órabér amit Ígértek neki, 78 cent volt. Ugyanakkor megkérdezték az újság “gazdasági szakértőjétől”, hogy az átlagos, 4 tagú család, hogyan élhet meg ebből a keresetből? A 75-78 cent órabér heti 40 óránál $30-$31.20 hetikeresetet jelent. Nyilvánvaló volt, hogy ebből a 4 tagú család nem tud megélni. Azért a lap szerkesztője a számítás alapjául heti $46.90-et vett, mert állítólag az egyik gyárban túlórázással eny- nyit kereshet a veterán. .De még ennél a magasabb keresetnél is csak éppen a legszükségesebb dolgokra telik s az ilyen család állandóan éhezik, ha éhen nem is .hal. Érdekes végignézni azt a budget lisztát, amit a “gazdasági szakértő” ajánl a heti 30 dolláros keresetű családfőnek. Havonta ez a kereset 127 dollár és 25 centet tesz ki. íme, a szakértő szerint ebből mit vehet és mit nem vehet a 4 tagú munkáscsalád: Adóra lemegy $2,30. Nem lehet ugyan tisztességesen megélni ebből a keresetből, de azért adót mégis levesznek belőle. Social Security 1.30; életbiztosítás $3. — Kórházra és war-bondra már nem telik belőle. Élelem felemészt 63 dollárt. Hogyan él meg a négytagú család egész hónapon át 63 dollár értékű élelmiszerből a mai árak mellett? Ezt csak ez a szakértő tudja. Lakásra 25 dollár, feltéve, hogy kapnak ilyen lakást. Tüzelőre $4. — villany és gáz $4, — telefonra már nem jut. Egyéb apróságok a házi célra $2. — ruházat $12. — Eszerint a 4 tagú családnak alsó és felső ruhára, mosásra, ruhatisztitásra, stb. évente elegendő 144 dollár. Carfare $5.50; orvos és orvosság $2. Ugylátszik, hogy az ilyen családban szigorúan tilos a betegség. Union tagdíj $1. — Nevelés költségeire 25 cent. Újságra és folyóiratokra már nem jut semmi, ajándékot soha nem adhatnak senkinek, a dohányzásról is le kell mondani, vakációs kiadásra nem tehetnek el semmit. Előre nem látható vegyes kia- dásre jut $4.2* íme igy néznek ki azon nagyszerű “job”-ok, amelyekkel a veteránokat várják. És igy néznek ki azon munkaalkalmak, amelyeket nem tudnak betölteni és amelyek nagy veszedelmet jelentenek a civil munkásoknak, mint a veteránoknak. Ez a nagyszerű életszínvonal, amire az amerikai munkáltatók le akarják szorítani a munkásokat és hamis jelszavakkal még a szabadságolt katonákat is fel akarják használni gyalázatos céljuk elérésére. Az igazi katasztrófa. A kongresszus alsóházának munkaügyi bizottsága most tárgyalta a szenátor Pepper által benyújtott azon törvényjavaslatot, amely a minimális munkabéreket a mai óránkénti 40 centről felemelné most 65 centre, egy évvel később pedig újabb öt centtel, 70 centre. Egy másik cikkünkben kimutatjuk, hogy még az óránkénti 75 centes keresetből sem képes megélni az átlagos négy tagú munkás család a mai drágaság mellett. És mégis azt láttuk, hogy a National Association of Manufacturers (A gyárosok országos szövetsége) tiltakozott ezen törvény meghozása ellen. A kihallgatásokat tartó munkaügyi bizottság előtt megjelent Reuben S. Haslem, a National Association of Manufacturers ügyvéde és bejelentette a kutyaszövetség tiltakozását a tervezett törvény ellen. Haslem azzal ijesztgette a törvényhozókat, hogy ha a minimális béreket 40 centről 65 centre emelik, ezzel nagy inflációt idéznek elő. minden nagyon drága lesz és az olyan tisztviselők, mint például a városi és állami hivatalnokok, vagy a tanítók, akiknek megszabott fizetésük van, nem tudnak majd megélni a kereseteikből. “Ezekre” — mondotta Haslem, — “katasztrófát jelentene ez a béremelés”. Az ember igazán nem tudja megérteni az ilyen emberek által képviselt demokráciát. Az áldott jó szivük nagyon vérzik a hivatalnokokért, akik mégis csak jóval többet keresnek 40 centnél, de nem tartják katasztrófának, hogy sok-sok millió munkás még ma is 40 cent órabérért dolgozik, holott valóban ez az igazi katasztrófa.
