Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-13 / 1393. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Egy évre ...................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Egyes szám ára .......... 5c Csnmagos rendelésnél 3c Subscription Rates: „zne Year ........ $2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ............ 5c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-««►•42 Sztrájk hullámok Az utóbbi időkben Amerika munkásságának egyes csoportjai az Egyesült Államok csaknem minden részére kiterjedő bérmozgalmakat indítottak. Miután az ily mozgalmak oly gyorsan követték ,illetőleg követik még ma is egymást, hogy az egyik még befejezést sem nyer, amikor már más helyeken, más iparokban újabb mozgalmak indultak meg, a napi sajtó a “sztrájk hullámok” név alá foglalta a munkásságnak összes ily irányú megmozdulásait. A munkáltató osztály érdekeit híven szolgáló kereskedelmi sajtóben természetesen nagy a sirás-rivás, hogy mi lesz az országból, ha ez igy megy tovább, éppen ebben a “kritikus” időkben ,amikor a háborús iparokat át kellene építeni a békebeli termelésre. Sopánkodnak és váltig magyarázzák, hogy mennyire a saját érdekei ellen cselekszik a munkásság, amikor a sztrájkokkal akadályozza a rekonstrukciót. Az amerikai munkásosztály dicséretére kell feljegyeznünk, hogy noha még mindig olvasója a munkáltatókat szolgáló lapoknak és hallgatják az ugyanily célt szolgáló rádió kommentátorokat ,azoknak tanácsaira azonban már fittyet hánynak. A bérmozgalmak folynak tovább anélkül ,hogy bármily figyelmet is fordítanának a sajtóban vagy a rádión kapott “jó tanácsokra”. Ezt nagyon helyesen teszik az amerikai munkások, mert láthatták, hogy a kereskedelmi sajtó szerint minden bérharc ideje olyan “kritikus”, hogy azt nem szabad lett volna megindítani, így volt ez a háború előtt, ezt láttuk a háború alatt és ezt tapasztaljuk most ,a rekonstrukcó idején. Ha a munkásság ezen lapokra hallgatna, akkor soha sem követelne magasabb béreket és jobb munkaviszonyokat, vagy ami még ennél is fontosabb, soha sem támasztaná alá követeléseit sztrájkokkal, hanem mint jámbor lények, alázattal fogadnák azt, amit éppen kapnának a munkáltatóktól. A munkások a múltban nyert tapasztalatok alapján már nem bíznak a munkáltatók “kegyes jó szivében” és — kritikus idő ide, kritikus idő oda, — nemcsak bérköveteléseket állítottak fel, hanem hajlandók abbahagyni a munkát ezen követelések támogatására. De vájjon csakugyan oly kritikus időket élünk-e mostanában, hogy az ideiglenes, vagyis a sztrájkokkal járó munkabeszüntetések valóban olyan káros következménnyel járnak az ország lakóira? Nagyon jól tudjuk, hogy a háború ideje alatt a munkabéreket megrögzitették, — mint ahogyan mondották, — befagyasztották. Azonban ugyanakkor a drágaságot NEM TUDTÁK BEFAGYASZTANI, emelkedett az állandóan egész a mai napig minden idevágó intézkedések dacára is. A megélhetési árak már ötven százalékkal is emelkedtek, amikor a munkások béreit még mindig a 15 százalékig terjedő “Little Steel Formula” irányította. Ha a munkások emiatt sztrájkba mentek, mindjárt az “áruló, a Hitlert segítő” bélyeget sütötték rájuk dacára annak, hogy az összes háború iparokban a munkálatok soha eddig nem hallott, szinte elképzelhetetlen magas profitokat zsebeltek el. Hogy az amerikai munkásság életszínvonala azért még sem esett a háború tartama alatt, annak oka van. Az egyik az, hogy mindenütt nagyon hosszú órákat dolgoztak. A túlórázással tehát jelentékenyen emelték keresetüket. A másik pedig az, hogy a munkáscsalád minden tagja, — fiatal, öreg, gyerek, asszony, — mind, mind dolgoztak. így a család összkeresete ellensúlyozta a drágaságot. . , Most azonban egyszerre megváltoztak a viszonyok. A háború megszűnt, semmi szükség sincs tehát arra, hogy a munkások oly túl hosszú időt dolgozzanak^ A gyermekeknek is az iskolában van a helyük, az öregek pedig élvezzék a jól kiérdemelt nyugalmat. A munkásság jogosan követelheti, hogy méltányos munkaidő ledolgozásáért olyan fizetést kapjon, amely elegendő a saját maga és családja tisztességes eltartására. “Tisztességes eltartás” alatt legalább is az eddig elért életstandardot, vagy annál sokkal jobbat értünk, mert jól tudjuk, hogy a mai technikai tudásunkat ezt könnyen elérhetjük. Az Amerikán végigvonuló sztrájkhullám azt jelenti, hogy Amerika munkássága nem akar továbbra is abban a testet-lelket felemésztő iramban dolgozni, mint tette a háború alatt. Azonban a leszállított munkaidő dacára is meg akarja tartani jelenlegi életszínvonalát, vagy még javítani akar azon. Ezt csak úgy teheti meg, ha a munkáscsaládok jövedelme továbbra is megmarad dacára annak, hogy a család tagjai közül kevesebben dolgoznak nak idején Wallace kereskedelmi minszter kifejezte: a “take- és akik dolgoznak, azoknak is leszállítják munkaidejét. Mint an- home pay” megmaradjon dacára a leszállított munkidőnek. A munkásosztály jövedelmének megmaradása, sőt fokozása még egy másik oknál fogva is nagyon fontos. Ez az, hogy az ipari termelvények fogyasztására csak a jövedelemmel rendelkező nagy munkástömegek képesek. Bebizonyult tény, hogy minél nagyobb kereste van a munkásosztálynak, annál nagyobb a vásárló képessége ,ami mozgásban tartja az iparokat. Ha leszorítják a munkásosztály keresetét, hamarosan megint olyan ipari pangásban lesz részünk, mint volt az első világháborl után. És most kérdezhetnénk, vájjon az amerikai munkáltattó osztály olyan tudatlan, olyan szűklátókörű, hogy ezt nem tudják, nem látják? Dehogy is nem tudják! Azonban mégis ellenállnak a bérköveteléseknek, nagy bérharcokat erőszakolnak ki, hogy a termelvények árait felemelhessék. A háború alatt nagyon hozzászoktak már a mesébe ilő profithoz, nem akarnak arról lemondani. Ez adja magyarázatát makacs ellenállásuknak. És végre ,nem akarják engedni, hogy az iparok fölötti kontroljukat bármiben is korlátozzák. Amint a szervezett munkásság ereje emelkedik, oly mértékben esik a munkáltatók korlátlan hatalma is. Ezért törnek elő időről-időre a sztrájk hullámok mindaddig amig a szervezett munkásság teljesen kiveszi a munkáltatók kezéből az iparok irányításának jogát. És dacára annak, hogy a jelen harcokban résztvevő szervezett munkások legtöbbje még ma nem hirdeti ezt a végcélt mint például a mi szervezetünk, az Industrial Workers of the World, de azért rohamosan közeledik az ideje annak, hogy a szervezett munkásság harcaiban ez a cél mindjobban kidomborodik. A külügyminiszterek fiaskója A londoni konferenciáról hazatért James F. Byrnes, amerikai külügyminiszter, az amerikai népnek rádió beszédben adott beszámolásában szomorúan jelentette, hogy az öt nagyhatalom, — Anglia, a Szovjet Union, az Egyesült Államok, továbbá Franciaország és Kina külügyminisztereinek londoni konferencája nem hozta meg a kívánt eredményt. Byrnes ugyan megmagyarázta, hogy ennek a konferenciának a rendeltetése csak általános békekonferencia előkészítése volt, de még ebben az irányban sem oldotta meg feladatát. A kudarcra, — mint Byrnes mondotta, —az adott okot, hogy az orosz delegáció véleménye szerint a balkán államok ügyeibe Franciaországnak és Kínának semmi köze sincs s igy a francia és a kínai delegácó nem vehet részt azon országok ügyeinek a tárgyalásában. Amint azonban a jelentést figyelmesebben hallgattuk, kivehettük, hogy a lényeges különbséget az okozta, hogy a békeszerződés előtt álló államok némelyikének kormányát Anglia és az Egyesült Államok nem akarják elismerni, más államokkal szemben mint pl. Görögország, viszont a Szovjet Union vett fel hasonló álláspontot. Az angol és az amerikai kormánykörök azt hangoztatják, hogy a román és a bulgár kormányok nem képviselik a két ország népességének összes rétegeit, amennyiben a kommunisták uralják és igy egyes néprétegeket elnyomnak. Egyszer Magyarországot is ebbe a csoportba sorozzák, máskor pedig kiemelik, hogy ott “demokratikusabb” viszonyokat tapasztaltak. Ezzel szemben az oroszok rámutatnak Görögországra, ahol a kormány nem a régi fasiztákat, hanem a fasizmus ellen küzdő néptömegeket nyomja el az angolok segítségével. Azok, akik az angol választások után gyökeres változásokat ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé« nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbem összpontosulása a sza„tervezeteket (trade unions) kép- te enne teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet, a szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak ameiv lehetove teszi hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák es ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz- tajynak a munkasokba beoltani ama tévhitét hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- suntessek a munkát barmikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- I tekinti 0Szta yahan- lffy az e£yen esett sérelmet az összesség sérelmének m jeI®zó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi RENDSZEReREl/'’f°rrada mi Je S20t lrjuk a zasalónkra: “LE A BÉRA munkásosztály történelmi hivatá-a. hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel „j társadalom «zerkezetet eoitiuk _ rég« társadalom keretem heliU adalom
