Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-10-13 / 1393. szám

1945. október .13. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­Himlerville: az egyetlen kollektiv magyar bányatelep. Ezerkilencszáznegyvenöt nyarán maga jelent meg Salzburg­ban Himler Márton. Akik ismerik őt és ismerik írásait, tudják: a magyar háborús bűnösök ellen folyó ausztriai hajtóvadászat eredményes lesz. Himler Márton régen vár erre a leszámolásra. BÉKÉS ISTVÁN Semmi okunk sincs eltagadni, hogy kimondhatatlan öröm­mel, elégtétellel és büszkeséggel olvastuk a fenti cikkben, hogy egy amerikai magyar hírlapíró kente le a legelső izmos pofono­kat Endre László véreskezü gyilkos urnák, az egykori gödöllői főszolgabírónak ,a későbbi pestmegyei alispánnak, majd a legal­jább náci “kormány” teljhatalmú miniszterének. A kegyetlen szörnyű magyarországi zsidóirtásban senkinek sem volt annyi része, mint ennek az Endre László nevű szadista gazembernek. Nem csodálkozunk, hogy az amerikai ezredesi egyenruhát viselő Himler Márton kollégánkat és barátunkat elöntötte a felháboro­dás és a megvetés izzó dühe, amikor a védtelen férfiak, leányok, asszonyok és ártatlan kis gyerekek egyik legzülöttebb hóhérát, Endre Lászlói meglátta és amikor a szombathelyi deportáltak tragikus sorsáról érdeklődő kérdésre a provokálóan szemtelen és cinikus választ megkapta: méltó felindulásában néhány hatal­mas pofont kanyaritott le annak a gonosztevőnek szennyes, állati tekintetű ábrázatára. Az én nevemben, a te nevedben, az ő nevé­ben, minden becsületes és ma oly mérhetetlenül szenvedő ame­rikai magyar nevében cselekedett Himler Márton, amikor da­gadtra pofozta ezt a gyáva gyermek- és asszonygyilkost. Soha sem fogjuk Himler Mártonnak ezt a cselekedetét elfelejteni és szivünk utolsó dobbanásáig hálásak leszünk neki azért, amit Endre Lászlóval tett. Az egyetlen, amit őszintén sajnálunk, hogy kissé hamar hagyta abba a pofozást Himler kollégánk, mert gyötrelmes érzé­seink szerint ezeket az Endre Lászlókat éjjel-nappal, szakadat­lanul pofozni, ütni, vágni, kínozni kellene, amig mind egy szálig meg nem döglenek. Ha Himler ezredes ur, nekem nagyon kedves barátom, kisegítő munkásként használhatná még ma is elég ru­galmas és izmos_ öreg tenyeremet, ezennel felajánlom szerény közlegényi szolgálataimat Endre László és hóhértársainak továb­bi .állandó és szűnni nem akaró pofozására . . (g.f.) “AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓ NÉLKÜL” Mióta cs . . .ő barátunk “va­kációra” ment, egyenlőre rám hárult az a kellemetlen feladat is, hogy átnézzem az amerikai magyar lapokat. Bizony, bi­zony, nagyon de nagyon kevés kivétellel szörnyű posvány az, ahol állandóan elég kipellengé­rezni valóra akad az ember, de •azért nem számítottam cs . . ő barátunk szak-körébe belekon- tárkodni. A héten azonban va­lami olyasmi ötlött a szemem­be ,amit valóban “nem hagyha­tunk szó nélkül”. Multheti lapszámu n k b a n megírtuk, hogy az amerikai magyarok hírhedt bányasvind­lere, a volt Horthy-Hitler ügy­nök, Himler Márton, milyen di­csekvő leveleket ir a Magyar Bányászlapban. Dicsekszik az­zal, hogy most milyen fene nagy gyerek lett belőle! Hol kapitány, hol meg ezredesi rangban ő fogdossa össze és vallatja az amerikai hadsereg kezébe került magyar nyilaso­kat. Megírtuk abban a cikkben, hogy talán az amerikai State Department ki akarja próbál­ni azt a magyar közmondást, hogy vájjon csakugyan zsi- ványból lesz-e a legjobb ren­dőr? A valószínűség azonban az, hogy Himler Márton felettesei, vagy akik kinevezték, nem is­merték ennek a Horthy-vigéc- nek a múltját. Szükség volt magyarul és angolul beszélő egyénekre .ajánlkozott és igy felfogadták. Sőt az is lehet, hogy a felettese, Bill Donovan is úgy gondolkodik, mint Pat­ton generális, hogy bizonyos százalékig nácikat kell hivata­lokban tartani. Erre enged kö­vetkeztetni az a tény is, hogy ez a Bill Donovan, a Himler fő­nöke, annak idején pártfogásá- be vette Eckhardt Tibort is. Személyesen hallottam Eck- hardttól, amikor ezzel eldicse­kedett a Clevelandon tartott gyűlésükön. De ugylátszik nem csak Do­novan brigadéros gondolkodik igy, hanem a New Yorkban megjelenő “Az Ember” cimü lap szerkesztő-tulaj d o n o s a Göndör Ferenc is. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem Himler Mártont, sem Göndör Ferencet nem ismerem, soha egyiküket sem láttam, csupán írásaik és amerikai te­vékenységeik révén szereztem róluk tudomást. így amit itt fogok mondani, nem a szemé­lyes antipáthia megnyilvánulá­sa .hanem a letagadhatatlan té­nyek leszögezése. A budapesti “Képes Figyelő” azt a minden valószínűség sze­rinti mesét irta Himler Már­tonról, hogy pofon ütötöte End­re Lászlót, az egyik elfogott nyilast. Ezzel a cikkel kapcso­latban az alábbi, már nem is émelyítő, hanem valóságosan undort keltő cikket irta Göndör Ferenc. Leközlöm a teljes cik­ket, nehogy azzal vádoljanak, hogy egyes mondatok kiemelé­sével más értelmet adtam a szövegnek. Akár igaz akár nem a Képes Figyelőnek az az állítása, hogy Himler pofon ütötte Endre Lászlót ,a cikk további része még mesének is igen merész. “Magyarországon talán nem ismerik ezt a nevet (Him­ler Márton nevét), de annál többen Magyar-Amerikában”, — írja a Képes Figyelő. Ez az­tán igaz! És miután olyan NA­GYON IS JÓL ISMERJÜK AZT A NEVET, éppen azért hatal­masan kacagtunk, amikor Him­ler mester életrajzát olvastuk. “Apja és támogatója volt a magyar bányászoknak”, — ír­ják odaát. Az ám, el is támo­gatta sok-sok száz bányász ke­servesen keresett dollárjait. És az is igaz, hogy fiatal korában “pedlereskedett”, vagyis há­zalt a magyar telepeken. Mint önéletrajzában irta vagy három évve lezelőtt, árulta a “valódi tajtékpipa utánzatokat” és ha­sonló magyar különlegessége­ket Persze Képes Figyelőék nem tudják, hogy vénségére is házalt, de akkor már nem “utánzatokat’, hanem valódi, hamisítatlan, igazi Horthy ma­gyar fehér terror propagandát terjesztett részint lapjai utján, részint pedig személyesen. És az a Göndör Ferenc, aki mindezeket nagyon jól tudja, nemcsak, hogy leadja a ténye­ket nem ismerő Képes Figyelő cikkét, hanem még meg is told­ja a dicséreteket. Erről az ame- rikaszerte közismert Horthy vigécről igy ir: “Himler Már­ton kitűnő ujságiró kollegánk” pár szakasszal lejebb megint: “Nem csodáljuk, hogy Himler Márton kollegánkat és bará­tunkat . . .” Nos, most már mi sem cso­dálkozunk azon, hogy annak idején Göndör is felcsapott Eckhardt Tibor uszályhordozó­jává .amikor csak a new yorki magyarok erőteljes felzúdulása tértette észre. Ugylátszik, hogy most megint hasonló intésre van szüksége. Elfogultságában annyira megy, hogy mindjárt meghamisítja még a Képes Fi­gyelő állítását is. A budapesti lap szerint Endre László “erre olyan pofont kapott az ameri­kai ezredestől . . .”, tehát csak EGY pofont kapott. Göndör akinek csupán csak ez az egyet­len hírforrása volt erről az ál­lítólagos pofonról, már igy ir: “néhány hatalmas pofont ka­nyaritott le . .” Az EGY po­fonbólfonból tehát már NÉ­HÁNY pofont csinált. Még le­jebb pedig ezt Írja: “amikor dagadtra pofozta ezt a . .” Hát bizony, alaposan feldagasz­totta ezt a hazugságot. Nehogy valaki úgy vélje, hogy talán Endre László felett sajnálkozunk, ha történetesen Himler valóban pofon is ütötte volna. Mi egyálatlán nem saj­nálnánk bárki és bárhogyan verné is agyon azt a nyilas gaz­embert a többi társaival egye­temben. Azonban jelen eset­ben nem a nyilasvezér megfe- nyitéséről van szó, hamen a volt Horthy ügynök feje köré font babérkoszorú az “amit nem hagyhatunk szó nélkül”. Nem hagyhatjuk szó nélkül annál is inkább, mert ez a Gön­dör Ferenc antifasiztának és Károlyi Mihály hü követőjének válj a magát, de ugyanakkor hajlandó volt támogatni úgy Eckhardt Tibort, mint a Hort­hy propaganda terjesztésére alakult és Károlyi ellenes Ame­rikai Magyar Szövetséget is, majd időközönként összeölel­kezik az amerikai magyarok legreakciósabb elemevei Lap­jában ízléstelenül dörgölődzik mindazokhoz ,akik már valami módon feltűntek, — befutot­tak, mint ők mondják s ugyan­akkor veri a mellét, hogy mi­lyen nagy demokrata, sőt néha- néha még szociálistának is el­mondja magát. Hogy a demok­ráciával meg a szociálistaság- gal hogyan fér össze ez a tul­(Folytatás a 6-ik oldalon) HIMLER MÁRTON FELPOFOZTA ENDRE LÁSZLÓT A szövetséges hadseregek által megszállt területeken sza­kadatlanul nyomozzák a bujkáló német és magyar náci gonosz­tevőket. Az amerikai nyomozók egyik csoportvezetője Himler Márton, kitűnő ujságiró kollégánk, a Magyar Bányászlap egyko­ri alapitó tulajdonosa, aki ezredesi rangban végez rendkivül ér­tékes felderítő munkát. Himler Márton szenvedélyesen vadászik a magyar nyilas tömeggyilkosokra és fáradhatatlanul gyűjti össze ellenük a bizonyitó dokumentumokat. Amerikai magyar hirlapiró kollégánk ezirányu tevékenységéről a következő szen­zációs cikk jelent meg a budapesti “Képes Figyelő” cimü hetilap szeptember 1-i számában: AKI ENDRE LÁSZLÓNAK AZ ELSŐ POFONT ADTA . . . A magyar háborús bűnösök salzburgi gyüj tőtáborában azt kérdezte Endre Lászlótól, a nyilas hóhértól az amerikai rendőr­ség vezetője: — Mi történt a szombathelyi deportáltakkal? — Egy sincs meg közülük, — válaszolta cinikusan százezrek gyilkosa. Erre olyan pofont kapott az amerikai ezredestől, hogy a szeme szikrázott tőle. Himler Mártonnak hivják az ezredest. Ki ez a Himler Már­ton, aki az első pofont adta Endre Lászlónak? Magyarországon talán nem sokan ismerik a nevét, de annál többen Magyar-Amerikában. A hevesmegyei Pásztóról vándorolt ki félévszázaddal ezelőtt Már 1907-ben West Virginiában bányászkodik. Nyugtalan ter­mészete nem hagyta sehol sem megpihenni, kérlelhetetlen igaz­ságérzete szembeállította a kizsákmányoló munkaadókkal és az irgalmatlan bányatársaságokkal. Később vándorkereskedő lett, “pedler” és a pedlertáskával látogatta a kis bányaházakat. Las- sankint rájött arra, hogy a magyar bányászok szociális nyomo­rúságának egyik legfőbb oka a tájékozatlanság. Sokszor egy-egy bányász ötszáz mérföldet is vándorolt, hogy uj munkahelyet ta­láljon, holott a régitől tizenöt mérföldnyire megfelelőre akadt volna. Nincs ismerős, nincs összeköttetés, nincs híradás. így szü­letett meg Himler Mártonban a “Magyar Bányászlap” gondolata. Először kis levélnagyságu nyomtatvány volt a lap, amelyet New Yorkban nyomtatott és maga hordott ki mindenfelé, a nyomtatványból amerikai hetilap lett. Apja és támogatója volt a magyar ványászoknak Himler Márton. Megélte az is, hogy nevéről várost neveztek el az USA- ban.

Next

/
Thumbnails
Contents