Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-31 / 1365. szám
1945. március 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN (gb) ROVATA1 PROSTITUÁLT ÚJSÁGÍRÓ Munkáskörökben sok szór halljuk a “prostituált újságíró” kifejezést. Ezt a jelzőt oly ujságiróra alkalmazzák, aki nem meggyőződésének megfelelőig, hanem jutalomért teljes lelkiismeretlenséggel írja támadó vagy dicsérő cikkeit, aszerint, hogy mire fogadják fel őket. Miután a munkásszervezetek nagymértékben gátolják a munkások szabad kizsákmányolását, egészen természetes, hogy a munkáltató osztály számos ilyen prostituált újságírót pénzel munkásellenes propaganda írásokért. Ez annyira jövedelmező mesterség, hogy egész csoport újságíró “specializált” ezen a téren. így sokkal többet kereshet, mert jórészük csak nagyon is átlagos újságíró, aki tisztességes munkával csak elveszne a többi között. Azért nevezik őket prostituáltaknak, mert eladják magukat tekintet nélkül arra, hogy írásaikkal milyen kárt okoznak a munkásosztálynak, mely- héz valójában legtöbbjük tartozik. Miután a tőkés osztály jóléte a profiton alapszik; a profitot viszont csak a magántulajdon jogán álló termelési rendszer hozza, igy a “private en- teprise“ rendszer urai nagy pénzeket költenek Oroszország ócsárlására. Nem az orosz népet, még csak nem is a kormányát, hanem az Oroszországban már behozott termelési _ rendszert támadják. Azt akarják elhitetni a világ munkásaival, hogy annál valami borzalmasabb és rettenetesebb szenvedést el sem lehet képzelni, mint amiben az orosz munkásoknak részük van az uj termelési rendszerük miatt. Az ilyfajta Írásokból is egész sereg újságíró él, akik természetesen méltán kiérdemelték a “prostituált” jelzőt. ELLENTÉTE AZ APJÁNAK Nem ezért mondom ezt, mintha Szovjet Oroszországot, a kormányát, vagy akár a termelési rendszerét is kritizálni nem lehetne, vagy bármi oknál fogva is szemet kellene hunyni akkor, midőn bírálatra szükség van. Azonban azon Írások, melyekre célzok és amelyből egy- gyel itt külön foglalkozunk, nem egyebek szemenszedett rosszakaratú hazugságoknál. Alaptalan támadások, rágalmazások és a tényeknek oly torz beállításai, hogy az olvasóban Szovjet ellenes érzelmeket keltsenek. Amit eddig itt elmondottam egyáltalán nem uj dolog és a Bérmunkás olvasói már évtizedek óta ismerik, hogy most mégis a rovatba kerül, annak oka az, hogy a napokban alaposan lefüleltek egy ilyen kibérelt újságírót, aki az oroszok elleni gyűlölet árulásából él. Annál feltűnőbb ez a dolog, hogy ez az újságíró, aki jelenleg 44 éves, fia annak a Williaih Allen White újságírónak, aki mint az Emporia (Kas.) Gazette nevű lap szerkesztője mint az amerikai újságírói tisztesség megszemélyesítője volt ismeretes. A fia W. L. White azonban, — ha tovább is igy halad, — akkor éppen az ellenkező végleten, mint a legmocskosabb és a leghazugabb újságíró nyeri el majd a babérkoszorút, melyhez már elég sok levelet szerzett eddig is. Az 1939-es orosz-finn háború idején tűnt fel először, amikor orosz atrocitásokról szóló hazug hírekkel látta el az amerikai sajtót. Később Londonba tette át székhelyét, ahonnan tovább folytatta az orosz ellenes propagandát. Jelenleg a Reader’s Digest egyik szerkesztője, noha az apja halála óta az Emporia Gazette is az ő kezeibe került. Pár héttel ezelőtt Visi munkástársunk tette szóvá, hogy ez a W. L. White micsoda hazugságokkal felitett, gyalázatos cikket irt a Reader’s Digestban. Az a cikk valójában csak rövid kivonata volt mostanában megjelent könyvének, amelynek “Report on the Russians” címet adta. NÉVTELEN INFORMÁLOK A “report” megírásához úgy jött ,hogy a Szovjet Uniont meglátogató Eric Johnston, az amerikai kereskedelmi kamara elnöke, magával vitte. Az oroszok nagyon naivul bebocsáj- tották, sőt szívesen fogadták, noha ismerték a múltját. Valószínűleg nem számítottak arra, hogy ezt a rövid látogatást még most a háború alatt is, a legszemérmetlenebb hazugságokra fogja felhasználni. A tény az, hogy White már azzal a szándékkal ment arra az útra, hogy a Reader’s Digest részére valamilyen bolsevik-ellenes íráshoz gyűjtsön anyagot. Az anyag gyűjtés azonban nem sikerült neki, mert amit látott, arról csak dicsérőleg kellett megemlékeznie. White azonban gyalázó dolgokat akart írni, igy az olyasmit másoknak, — névvel meg nem jelölt egyének szájaiba adta. így például az orosz nők erkölcstelen életéről “egy amerikai őrmester“ informálta, akinek valami dolga volt Moszkvában. Egy másik esetben pedig “egy nagyon intelligens amerikai fiatalembertől hallotta,” hogy mikor a németek közeledtek Moszkvához, a moszkvai nép ledobálta a Lenin és Stalin képeket és készenállt a nácik üdvözlésére. Egy harmadik esetben egy “portertól értesült,” hogy az orosz orvosok milyen tudatlanok. Az orosz orvosok átlagos tudása nem több, — mondja az ínformálója után, mint az amerikai ápolók képzettsége. Ilyesmikből áll ez a hírhedt könyv, amelyet a P.M. cimü lap március 18-iki számában részletesen bírálnak. Azonban az a kivonat, ami a Reader’s Digestben jelent meg, amelyen mohón kapott a munkásság minden ellensége, már előzőleg nagy port vert fel. Elsősorban is Eric Johnston adott ki nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy noha W. L. White- nak joga van Írni azt, amit akar, azonban ő, vagyis Johnston, nem látta azon dolgokat a Szovjet Unionban, amit White felsorol, sőt igen sok esetben éppen az ellenkezőjét tapasztalta. SAJÁT KOLLÉGÁINAK ÍTÉLETE A Reader’s Digest cikke azonban a legnagyobb megrökönyödést keltette a Moszkvában időző amerikai újságírók körében. Amikor megkapták a Digest, gyűlést tartottak és lapjaikat értesítették, hogy White cikke (tehát a könyve is) merő rosszakaratú hazugságok gyűjteménye. (Érdekes, hogy a legtöbb lap figyelmen kívül hagyta moszkvai levelezőjének ezt a táviratát.) A moszkvai angolnyelvü lap- tudósitók egyesületének bizonyos Stone nevű ujságiró a titkára. Felkérték, hogy az egyesület nevében táviratozza meg az amerikai lapoknak a White cikkre vonatkozó véleményüket. Stone azt táviratozta, hogy azon jelzőket, amiket a moszkvai angol újságírók Whitera mondottak, pontosan, szósze- rint nem táviratozhat ja meg, Most Németország is úgy van, mint az az ember, aki egy hordóban akar a Niagara vízesésen keresztül menni. Nem lényeges, hogy ki kormányozza, a viz sodra sokkal erősebb, mint hogy valaki azt kormányozhatná. Most még lehet is annak a ténynek örvendeni, hogy köztudomás szerint, nem fognak kis Hitlerek maradni. Japánban nagy sóhiány van. Só nélkül még a rizsa sem ízlik, de még kevésbé azok a sok vereségről szóló hírek. No de ha el is veszti Japán ezt a háborút, jó üzletet fognak majd csinálni, győzelmi jelvényeket gyártanak az amerikaiak részére. Owen Latimore azt mondja, hogy Chiang kínai diktátor háborúját a vörösök ellen, angolamerikai jóváhagyással folytatja. Latimore már csak tudja, hiszen hivatalos tanácsadója volt Chiangnak. Utolsó alkalom a náciknak, úgy meghalni, mint uraknak — mondják a náci prédikátorok. Hamarosan ők jutnak arra a sorsra, melyre más népeket ítéltek. De azért azt is elhitetjük a sok kósza hírből, hogy most a nácik szeretnének békét legjobban. William White, saját bevallása szerint a könyvének 47-ik oldalán azt bevallja, hogy még mert a táviró hivatal nem továbbit olyan kifejezéseket. Majd hozzátette: Nekem még nem sikerült megkapnom a Digest és igy a vélemény nyilvánítástól tartózkodom. Pár óra múltán ez az ujságiró egy másik táviratot is küldött Amerikába. Ebben a második táviratban csak ezt irta: Kerítettem egy Digest. Elolvastam a White cikkét. Magamévá teszem mindazon jelzőket, amiket a kollegáim mondottak és amiket nem lehet megtáviratozni; Nos, én is azzal zárom ezt a rovatot, hogy nem irom le ide azon jelzőket, amit egy ilyen prostituált ujságiró kiérdemel, mert a szedő munkástárs úgy sem szedné ki, de még a posta sem engedi meg az ilyen kifejezések szállítását. Szóval gondoljon az olvasó olyan jelzőket, amilyenek éppen ráillenek az ilyen emberekre. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy előttem nem fontos az, hogy az illető orosz- ellenes propagandából él. Nekem egészen mindegy, hogy milyen tárgykörből meríti hazugságait a prostituált ujságiró. Én most csak egy ilyen újságírót akartam bemutatni és egész véletlen, hogy ez a White éppen az orosz kérdéssel kapcsolatban került pellengérre. Johnston helyett is ő itta meg a vodkát. Nem csoda, hogy oly mámoros az egész könyve. Az amerikai urak nagyon akarják a kényszer sorozást behozni a háború utánra is. így kérdezhetjük, ki ellen készülnek? Hiszen csak Anglia és Oroszország lenne elég erős szembeszállni. Csak annyira bíznak a békében, melyet most igyekeznek megcsinálni ? Oh jaj nekünk itten Detroit- ban, a Mead szenátusi bizottság megint jön vizsgálódni. A kormány hivatalosan Bejelentette, hogy megint vágják a hús adagokat. Úgy gondolják, hogy most már zöldül a fü és mehetünk legelni. Hivatalos megállapítás szerint, ma egy munkás keresete a megélhetéshez arányitva 30 százalékkal kevesebb, mint az 1939-es években volt. LEGYEN önnek is mondanivalója nekünk és a Bérmunkáson keresztül Munkástársainak, azokról, amiket a munkatelepen vagy másutt lát és amiknek az ön meglátása szerint MÁSKÉNT kellene történni. írja meg ezeket levelében. írjon MINDEN HÉTEN! Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! JEGYEZD MEG... ........— Ajánlja: St. Visi. ............