Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-31 / 1365. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. március 31. horthyista és Török Mátyá.-^ kommunista a két titkár. Egye­lőre ez a két ur az, aki elzabál- ja a angolkóros, vánnyadt ma­gyar gyerekek elől a tejet, az ennivalót. Hogy ennek a két urnák nem akad meg a falat a torkán, amikor a magyar gyer­mekek asztaláról lopják el a fizetésüket. Hát ma, amikor tisztességes munkával is meg­lehetős fizetést lehet elérni, mi­lyen lelkivilága lehet a titkár uraknak, hogy a rettenetes ma­gyar nyomor vámszedőivé vál­tak. Olyanok ők, meg az igaz­gató urak is, mint az aki lát­szólag egy pennyt dob a vak ember kalapjába és egy dinié­it ki lop onnan. Adjatok! Adjatok! De vegyétek tudomásu, hogy az adományotokból először a titkár urakat zabáltassátok, azután a lapok hirdetéseit fize­titek ki, meg a nyomda számlá­kat, meg a segédszemélyzetet, meg az adminisztráció útikölt­ségeit, csak ami marad, az jut — ó dehogy a nyomorgóknak — hanem az óhazai titkárok, egy jobb és egy baloldali kezé­be és talán az óhazai admi­nisztráció költségei után a nyo­morgóknak is jut valami. Hát nem borzasztó, hát nem szégyen az, hogy itt ebben a fertőzött magyar-amerikai köz­életben, még egy ilyen ügyet, mint a rettenetes nyomorban élő magyar nép megsegítését, sem lehet elintézni anélkül, hogy arról a tejfelt le ne szed­jék a nyomorúság vámszedői. Kell lenni. Muszáj -találni egy olyan módot, hogy segíthes­sünk a hozzátartozónkon, a ma­gyar népen anélkül, hogy abból el kelljen tartani egy csomó lé- hütőt. Adjatok! Adjatok! Dobozy és Török urak fizetése már ese­dékes, de miután az engedélyt kiadó elnöki bizottságnak a célja, a gyűjtés engedélyezésé­vel nem az volt, hogy a begyűj­tött összeget el adminisztrál­ják, felszólítjuk az igazgatósá­got ,hogy nyilvános elszámol­ást adjon. A két titkáron kí­vül van-e még más alkalma­zott, hogy a titkár urak meny­nyi fizetést kapnak, hogy a felhívásokat közlő magyar la­pok kapnak-e fizetést és ha igen mennyit közleményenként. Most egy kis törvényes szí­nezete van az akciónak az el­nöki engedély folytán és ha az igazgató urak, miként a múlt­ban, most is suba alatt akar­ják az elszámolást megejteni, biztosítsuk az urakat, hogy találunk rá utat-módot, hogy a nyilvános elszámolást kikény- szeritsük. kártérítést kérnek WASHINGTON — Baltimo­re városban az Eastern Stain­less Steel Corporation munká­sai közül körülbelül ^ 1500, ab­bahagyta a munkát, ami a gyár lezárását eredményezte. A gyár tulajdonosai most fél mil­lió dollár kártérítésre pörölték a United Steelworkers Union (CIO) 1245-ös lokálját, mert a sztrájkot nem jelentették be előzetesen, mint azt a Smith- Connally törvény előírja. OLVASÁS KÖZBEN , A román kormány válság tükre Megint fölüvöltött a reakciós sajtó. Úgyis mondhatnám, hogy hangosabban üvölt, mert hi­szen állandóan a kommunista veszly ellen jajgat. Ez esetben az fáj neki, hogy a Szovjet da­cára Molotov mult évi ígéretei­nek, hogy nem avatkozik be Románia belső helyzetébe, még­is beavatkozott. Hogy jogos volt-e a beavatkozás, az kitű­nik az alábbiakban. Amidőn a Szovjet csapatok Romániát majdnem körülvet­ték 1944 augusztus 23-án, a tisztek egy államcsínyt követ­tek el Ion Antonescu, fasizta rezsim je ellen. Ekkor már Ro­mánia jobban megérett a tár­sadalmi forradalomra, mint bármely balkáni ország. Azon­ban a hosszú elnyomatás telje­sen megbénította a baloldaliak szervezkedését és igy elgyen­gülve nem tudott volna egyedül megbirkózni a helyzettel és még a németek ellen is harcol­ni. Ezen okokból a Szovjet in­kább a nemzeti egyesülés kor­mány mellé állt, amelynek feje Konstantin Sanatesku generá­lis volt, majd később december­ben, miután ez megbukott Ra­desku generális lett. Szó se róla, ezen generális urak a reakciós, feudális ura­kat és a konzervatív nagytőké­seket képviselték és nem bír­ták megérteni, hogy a háború okozta nyomort s a fasizmus bukása által beállt uj helyzet társadalmi kérdéseit kellett vol­na nekik megoldaniok. Ehelyett a fasizta rühességüket vakar- gatták addig, mig a nemzeti demokratikus front meg nem erősödött, akiknek főerősségük a szociálisták és kommunisták lettek és kierőszakolták a kor­mányválságot. A február 28-iki politikai krí­zis a Radesku kormány buká­sához vezetett ,ami már előre látható volt, mert maga a mi- neszterelnök is nyilatkozott ró­la a február 12-iki beszédében: “Ha az ország nem akar ezen állásomban látni, én szívesen lemondok” — jelentette ki Ra­desku. Különösen a kormány elleni tüntetést támadta, ame­lyet a Nemzeti Demokrata Front szervezett meg és veze­tett, amely ellen a néphez apel­lált ezen szavakkal: “Ne enged­jétek félrevezetni magatokat azoktól, akik csak mint esz­közt akarnak fölhasználni ben­neteket, saját céljaikra.” Amit Radesku nem mondott meg, az a következő: Január utolján a kormánya tiltakozott az oroszok azon eljárása ellen, hogy berukkoltatott román pol­gárokat, különösen német ere- detüeket, munkára visznek a Szovjet Unióba. Ezen tiltako­zást pedig ellenezték a nemzeti demokraták miniszterei, akik­nek most jó alkalmuk nyílt bal­oldali kormány alakítására, amit az oroszok is szívesen tá­mogattak. Az “Associated Press” egy jelentése szerint, amely Ankarából jött, január első felében, egy Radesku kor­mány miniszter, aki a Nemzeti Demokrata Frontnak a tagja, Georhe Georghin-Dej és Pau­ker Anna román kommunista vezér Moszkvába mentek és azt az ajánlatot kapták, ha egy Nemzeti Demokrata Front kor­mányt alakítsanak ,akkor az Egyesült Nemzetek (United Nation) alapján lesz Románia kezelve. Azonnal, hogy a Nem­zeti Demokrata Front akcióba kezdett, a Radesku kormány el­len, az orosz lapok rögtön tá­mogatták. Február 22-én a Pravda azzal vádolja a Rades­ku kormányt: “képtelen arra, hogy demokratikus, állandó helyzetet teremtsen és nem akar szóbaállni a demokratikus körökkel az országban. Tehe­tetlen a tömegek irányában, ra­gaszkodik a hatalomhoz, hogy a fasizta Antonesku iménti kö­vetőivel szövetkezhessen. A tö­megek széleskörű kívánsága az ország mindenáron való demok­ratizálása, meg nem alkuvó likvidálása a fasizta Antones­ku rezsim elemeknek és a szük­séges reformok azonnali meg­valósítása, de különösen ellene van Radesku miniszterelnök határozatlan, magának ellent­mondó, tévedező, inkább hátra menő demokrata ellenes politi­kájú kormányának.” Elérkezett az ideje, hogy a Nemzeti Demokrata Front cse­lekvésre lépjen. Február 24-én, egy nagy tüntetést rendezett a Radesku kormány ellen, amely lemondásra kényszeritette. Ra­desku elkövette azt a szamár­ságot, amit hasonlóképpen min­denütt elkövettek volt a kor­mányok, hogy csendőrökkel és katonasággal belelövetett a tüntetőkbe. A lövetést az Alli­ed Controll Comission azonnal megállította. Radesku csak ola­jat öntött a tűzre, midőn feb­ruár 26-án ezeket mondja: ‘Egy kommunista és anarkista kisebbség agitálása, akiknek- nincs is joguk a Nemzeti De­mokratikus Frontba tartozni, akarja a nemzetet véres pol­gárháborúba és nemkívánatos anarchiába dönteni.” Ugyana­zon napon 9 miniszter távira- totot küldött Mihály királynak, amelyben tudtára adják, hogy nem azonosítják magukat Ra- deskuval és követelik letartóz­tatását és megbüntetését azok­nak, akik felelősek a február 24-iki lövetésekért. Ez a cselek­vés megpecsételte Radesku sor­sát. Néhány órával később, hogy a Szovjet külügyi népbiz­tos helyettes Visinsky a román fővárosba megérkezett, Rades­ku lemondott. Szemmel láthatólag Radesku bukását úgy a belső elégedet­lenség, mint az orosz nyomás okozta. Bár Moszkva nem avat­kozott be közvetlen, de egy szi­gorú tekintet Radesku pozíció­ját megingatta. A következők arra engednek következtetni, hogy Sanatesku és Radesku re­zsim alatt, nem szívesen nyúl­tak a fasiztákhoz. A falragaszokat ,amit a Ro­mánia Szövetség Jóviszony Elő­mozdítására a Szovjet Unióval (ARLUS) rakott fel, letépték. A Tass ügynökség jelenti már­cius 5-én Romániából, hogy a Radesku belügyminisztere ál­tal támogatott fasizta bandák, lázadoznak a főváros uccáin, belövöldöznek a demokrata ve­zérek házaiba és zsidó ellenes egyenetlenkedéseket próbálnak szítani. Ezekből láthatjuk, hogy Radesku bukása nem jött na­gyon hamar. Ha a Szovjet kor­mány okolható a Radesku kor­mány bukásáért, akkor eléggé igazolva van a Szovjet kormány beavatkozása. És ha minden­áron Szovjet beavatkozást ál­lapítanak meg, ez a beavatko­zás különbözik az angol beavat­kozástól Görögországban, mely a reakciós jobb oldalt támogat­ta, mig a Szovjet beavatkozás a haladást képviselő bal oldalt támogatja. Románia belső helyzetéből leolvashatjuk Magyarország sorsát is. Bár szükséges, hogy a Miklós kormány eljátsza a Radesku kormány szerepét. Ezen esetben a változások si­mábban fognak folyni, mint Romániában folytak. Egy azon­ban bizonyos, Magyarországot is meg kell pucolni a Horthy fasizta elemektől. . . . tudja Pál . . . MINDEN SZENTNEK . . . A Federated Press egyik hí­rében közzétett számadatokat látva önkéntelenül eszünkbe jut, az a magyar közmondás, hogy minden szetnek maga fe­lé hajlik a keze. Ezen hir sze­rint Jesse Jones volt kereske­delmi miniszter, aki egyben igazgatója volt a 8 billió dollá­ros Defence Plant Corporáció- nak is ,a saját állama, vagyis Texas részére aránytalanul nagy összegeket juttatott. A hírszolgáltató vállalat meg­jegyzi, hogy Jones egyike Texas állam leggazdagabb em­bereinek. Houston (Texas) vá­ros minden nagyobb hotelja az övé. De azonkívül igazgatója számos nagy banknak és ipar- vállalatnak, realestate, meg olaj érdekeltségei s igen nagy. A 8 billióból nagyjából az Egyesült Államok minden la­kosára 60 dollár esne. Jones azonban úgy osztotta fel, hogy Texas államban az érdekelt iparvállalatok olyan összegeket kaptak, hogy abból minden la­kosra 103 dollár és 47 cent jut­na. Ezzel szemben vannak ál­lamok, mint például Georgia, amely csak 1 dollár és 44 cen­tet, Mississippi pedig csak 8- centet kapott, minden lakosra számítva. Vannak olyan rosszmájú em­berek, akik azt állítják, hogy Jonest személyes gazdasági ér­dekeltsége befolyásolta a De­fense Plant Corporation által kiadott kölcsönök szétosztásá­nál. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Thumbnails
Contents