Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-31 / 1365. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. március 31. horthyista és Török Mátyá.-^ kommunista a két titkár. Egyelőre ez a két ur az, aki elzabál- ja a angolkóros, vánnyadt magyar gyerekek elől a tejet, az ennivalót. Hogy ennek a két urnák nem akad meg a falat a torkán, amikor a magyar gyermekek asztaláról lopják el a fizetésüket. Hát ma, amikor tisztességes munkával is meglehetős fizetést lehet elérni, milyen lelkivilága lehet a titkár uraknak, hogy a rettenetes magyar nyomor vámszedőivé váltak. Olyanok ők, meg az igazgató urak is, mint az aki látszólag egy pennyt dob a vak ember kalapjába és egy diniéit ki lop onnan. Adjatok! Adjatok! De vegyétek tudomásu, hogy az adományotokból először a titkár urakat zabáltassátok, azután a lapok hirdetéseit fizetitek ki, meg a nyomda számlákat, meg a segédszemélyzetet, meg az adminisztráció útiköltségeit, csak ami marad, az jut — ó dehogy a nyomorgóknak — hanem az óhazai titkárok, egy jobb és egy baloldali kezébe és talán az óhazai adminisztráció költségei után a nyomorgóknak is jut valami. Hát nem borzasztó, hát nem szégyen az, hogy itt ebben a fertőzött magyar-amerikai közéletben, még egy ilyen ügyet, mint a rettenetes nyomorban élő magyar nép megsegítését, sem lehet elintézni anélkül, hogy arról a tejfelt le ne szedjék a nyomorúság vámszedői. Kell lenni. Muszáj -találni egy olyan módot, hogy segíthessünk a hozzátartozónkon, a magyar népen anélkül, hogy abból el kelljen tartani egy csomó lé- hütőt. Adjatok! Adjatok! Dobozy és Török urak fizetése már esedékes, de miután az engedélyt kiadó elnöki bizottságnak a célja, a gyűjtés engedélyezésével nem az volt, hogy a begyűjtött összeget el adminisztrálják, felszólítjuk az igazgatóságot ,hogy nyilvános elszámolást adjon. A két titkáron kívül van-e még más alkalmazott, hogy a titkár urak menynyi fizetést kapnak, hogy a felhívásokat közlő magyar lapok kapnak-e fizetést és ha igen mennyit közleményenként. Most egy kis törvényes színezete van az akciónak az elnöki engedély folytán és ha az igazgató urak, miként a múltban, most is suba alatt akarják az elszámolást megejteni, biztosítsuk az urakat, hogy találunk rá utat-módot, hogy a nyilvános elszámolást kikény- szeritsük. kártérítést kérnek WASHINGTON — Baltimore városban az Eastern Stainless Steel Corporation munkásai közül körülbelül ^ 1500, abbahagyta a munkát, ami a gyár lezárását eredményezte. A gyár tulajdonosai most fél millió dollár kártérítésre pörölték a United Steelworkers Union (CIO) 1245-ös lokálját, mert a sztrájkot nem jelentették be előzetesen, mint azt a Smith- Connally törvény előírja. OLVASÁS KÖZBEN , A román kormány válság tükre Megint fölüvöltött a reakciós sajtó. Úgyis mondhatnám, hogy hangosabban üvölt, mert hiszen állandóan a kommunista veszly ellen jajgat. Ez esetben az fáj neki, hogy a Szovjet dacára Molotov mult évi ígéreteinek, hogy nem avatkozik be Románia belső helyzetébe, mégis beavatkozott. Hogy jogos volt-e a beavatkozás, az kitűnik az alábbiakban. Amidőn a Szovjet csapatok Romániát majdnem körülvették 1944 augusztus 23-án, a tisztek egy államcsínyt követtek el Ion Antonescu, fasizta rezsim je ellen. Ekkor már Románia jobban megérett a társadalmi forradalomra, mint bármely balkáni ország. Azonban a hosszú elnyomatás teljesen megbénította a baloldaliak szervezkedését és igy elgyengülve nem tudott volna egyedül megbirkózni a helyzettel és még a németek ellen is harcolni. Ezen okokból a Szovjet inkább a nemzeti egyesülés kormány mellé állt, amelynek feje Konstantin Sanatesku generális volt, majd később decemberben, miután ez megbukott Radesku generális lett. Szó se róla, ezen generális urak a reakciós, feudális urakat és a konzervatív nagytőkéseket képviselték és nem bírták megérteni, hogy a háború okozta nyomort s a fasizmus bukása által beállt uj helyzet társadalmi kérdéseit kellett volna nekik megoldaniok. Ehelyett a fasizta rühességüket vakar- gatták addig, mig a nemzeti demokratikus front meg nem erősödött, akiknek főerősségük a szociálisták és kommunisták lettek és kierőszakolták a kormányválságot. A február 28-iki politikai krízis a Radesku kormány bukásához vezetett ,ami már előre látható volt, mert maga a mi- neszterelnök is nyilatkozott róla a február 12-iki beszédében: “Ha az ország nem akar ezen állásomban látni, én szívesen lemondok” — jelentette ki Radesku. Különösen a kormány elleni tüntetést támadta, amelyet a Nemzeti Demokrata Front szervezett meg és vezetett, amely ellen a néphez apellált ezen szavakkal: “Ne engedjétek félrevezetni magatokat azoktól, akik csak mint eszközt akarnak fölhasználni benneteket, saját céljaikra.” Amit Radesku nem mondott meg, az a következő: Január utolján a kormánya tiltakozott az oroszok azon eljárása ellen, hogy berukkoltatott román polgárokat, különösen német ere- detüeket, munkára visznek a Szovjet Unióba. Ezen tiltakozást pedig ellenezték a nemzeti demokraták miniszterei, akiknek most jó alkalmuk nyílt baloldali kormány alakítására, amit az oroszok is szívesen támogattak. Az “Associated Press” egy jelentése szerint, amely Ankarából jött, január első felében, egy Radesku kormány miniszter, aki a Nemzeti Demokrata Frontnak a tagja, Georhe Georghin-Dej és Pauker Anna román kommunista vezér Moszkvába mentek és azt az ajánlatot kapták, ha egy Nemzeti Demokrata Front kormányt alakítsanak ,akkor az Egyesült Nemzetek (United Nation) alapján lesz Románia kezelve. Azonnal, hogy a Nemzeti Demokrata Front akcióba kezdett, a Radesku kormány ellen, az orosz lapok rögtön támogatták. Február 22-én a Pravda azzal vádolja a Radesku kormányt: “képtelen arra, hogy demokratikus, állandó helyzetet teremtsen és nem akar szóbaállni a demokratikus körökkel az országban. Tehetetlen a tömegek irányában, ragaszkodik a hatalomhoz, hogy a fasizta Antonesku iménti követőivel szövetkezhessen. A tömegek széleskörű kívánsága az ország mindenáron való demokratizálása, meg nem alkuvó likvidálása a fasizta Antonesku rezsim elemeknek és a szükséges reformok azonnali megvalósítása, de különösen ellene van Radesku miniszterelnök határozatlan, magának ellentmondó, tévedező, inkább hátra menő demokrata ellenes politikájú kormányának.” Elérkezett az ideje, hogy a Nemzeti Demokrata Front cselekvésre lépjen. Február 24-én, egy nagy tüntetést rendezett a Radesku kormány ellen, amely lemondásra kényszeritette. Radesku elkövette azt a szamárságot, amit hasonlóképpen mindenütt elkövettek volt a kormányok, hogy csendőrökkel és katonasággal belelövetett a tüntetőkbe. A lövetést az Allied Controll Comission azonnal megállította. Radesku csak olajat öntött a tűzre, midőn február 26-án ezeket mondja: ‘Egy kommunista és anarkista kisebbség agitálása, akiknek- nincs is joguk a Nemzeti Demokratikus Frontba tartozni, akarja a nemzetet véres polgárháborúba és nemkívánatos anarchiába dönteni.” Ugyanazon napon 9 miniszter távira- totot küldött Mihály királynak, amelyben tudtára adják, hogy nem azonosítják magukat Ra- deskuval és követelik letartóztatását és megbüntetését azoknak, akik felelősek a február 24-iki lövetésekért. Ez a cselekvés megpecsételte Radesku sorsát. Néhány órával később, hogy a Szovjet külügyi népbiztos helyettes Visinsky a román fővárosba megérkezett, Radesku lemondott. Szemmel láthatólag Radesku bukását úgy a belső elégedetlenség, mint az orosz nyomás okozta. Bár Moszkva nem avatkozott be közvetlen, de egy szigorú tekintet Radesku pozícióját megingatta. A következők arra engednek következtetni, hogy Sanatesku és Radesku rezsim alatt, nem szívesen nyúltak a fasiztákhoz. A falragaszokat ,amit a Románia Szövetség Jóviszony Előmozdítására a Szovjet Unióval (ARLUS) rakott fel, letépték. A Tass ügynökség jelenti március 5-én Romániából, hogy a Radesku belügyminisztere által támogatott fasizta bandák, lázadoznak a főváros uccáin, belövöldöznek a demokrata vezérek házaiba és zsidó ellenes egyenetlenkedéseket próbálnak szítani. Ezekből láthatjuk, hogy Radesku bukása nem jött nagyon hamar. Ha a Szovjet kormány okolható a Radesku kormány bukásáért, akkor eléggé igazolva van a Szovjet kormány beavatkozása. És ha mindenáron Szovjet beavatkozást állapítanak meg, ez a beavatkozás különbözik az angol beavatkozástól Görögországban, mely a reakciós jobb oldalt támogatta, mig a Szovjet beavatkozás a haladást képviselő bal oldalt támogatja. Románia belső helyzetéből leolvashatjuk Magyarország sorsát is. Bár szükséges, hogy a Miklós kormány eljátsza a Radesku kormány szerepét. Ezen esetben a változások simábban fognak folyni, mint Romániában folytak. Egy azonban bizonyos, Magyarországot is meg kell pucolni a Horthy fasizta elemektől. . . . tudja Pál . . . MINDEN SZENTNEK . . . A Federated Press egyik hírében közzétett számadatokat látva önkéntelenül eszünkbe jut, az a magyar közmondás, hogy minden szetnek maga felé hajlik a keze. Ezen hir szerint Jesse Jones volt kereskedelmi miniszter, aki egyben igazgatója volt a 8 billió dolláros Defence Plant Corporáció- nak is ,a saját állama, vagyis Texas részére aránytalanul nagy összegeket juttatott. A hírszolgáltató vállalat megjegyzi, hogy Jones egyike Texas állam leggazdagabb embereinek. Houston (Texas) város minden nagyobb hotelja az övé. De azonkívül igazgatója számos nagy banknak és ipar- vállalatnak, realestate, meg olaj érdekeltségei s igen nagy. A 8 billióból nagyjából az Egyesült Államok minden lakosára 60 dollár esne. Jones azonban úgy osztotta fel, hogy Texas államban az érdekelt iparvállalatok olyan összegeket kaptak, hogy abból minden lakosra 103 dollár és 47 cent jutna. Ezzel szemben vannak államok, mint például Georgia, amely csak 1 dollár és 44 centet, Mississippi pedig csak 8- centet kapott, minden lakosra számítva. Vannak olyan rosszmájú emberek, akik azt állítják, hogy Jonest személyes gazdasági érdekeltsége befolyásolta a Defense Plant Corporation által kiadott kölcsönök szétosztásánál. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
