Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-24 / 1364. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945 március 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year __________$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .............— 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ______ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Mire készülnek a pénzfejedelmek (gb.) A világsajtóban nem csapnak olyan nagy zajt az Egyesült Nemzetek legközelebbi konferenciájának, amelyet San Francisco városba hívtak össze április 25-ére, mint tették a te- heráni vagy yaltai tanácskozásoknál. Pedig ugylátszik, hogy az emberiség jövő sorsának kialakulására sokkal nagyobb fontosságú határozatokat fognak hozni ezen konferencián, mint bármely más, eddigi hasonló tanácskozásokon tették. Amig a tehe- ráni ,a yaltai és hasonló tanácskozások leginkább katonai és politikai természetűek voltak, addig a san franciscoi konferencián a gazdasági kérdések fognak dominálni. Ily gazdasági kérdések között a világbank kérdése áll első helyen. Erre vonatkozólag már tartottak egy konferenciát New Hampshire állam egyik nyaralóhelyén, “Bretton Wood”-ban, amelyen 44 állam képviseltette magát. Ezen a tanácskozáson nagyjából megállapodtak, hogy felállítanak egy világbankot, amely valami módon kontrolálni fogja az összes résztvevő államok pénzeit és igy valamilyen egységes pénzrendszer lesz. Erre a célra 9,100,000,000 (9 billió és 100 millió) dollár alaptőkének összehozását ajánlják, amelyből az Egyesült Álamokra 3,175,- 000,000 dollár esne. Ez a világbank — az eredeti terv szerint, — kölcsönöket fog adni az egyes államok bankjainak a pénzvaluta feltartására. De ezen kívül tervbe vettek egy másik, csaknem hasonló nagy összegnek az összhozását is. Ez az összeg 8,800,- 000,000 dollár, amelyből az Egyesült Államokra 2,750,000 dollár esik, a lerombolt városok felépítésére kell. A terv szerint ebből az összegből nemcsak állami és városi, hanem magánvállalatok lerombolt épületeire és tönkretett felszereléseinek pótlására is adnak kölcsönöket, — persze bizonyos kamatok mellett, összesen tehát közel 18 billió dollárnak KAMATOZÓ ELHELYEZÉSÉRŐL VAN SZÓ. Mert bármilyen szépen hanzó frázisokkal is fogják körülírni a dolgot, arról van szó, hogy 18 billiót kitevő TÖKÉT HOGYAN HELYEZZENEK EL, HOGY Jó KAMATOKAT IS HOZZON, DE AZONKÍVÜL BIZTOS IS LEGYEN. Jelen esetben még a közérdek látszata is velük van, mert hiszen ki ellenezhetné a lerombolt világ újjáépítését? És mégis, nem kell hozzá túlságos éles szem, hogy meglássuk, miszerint ezzel a 18 billió dollárral a kis számú nemzetközi bankárcsoport az egész világ népét adózó alannyá akarja tenni. Az Egyesült Államok kongresszusának mindkét házában máris igen erősen dolgoznak azon, hogy ezt a 18 billió dollárt a világbank csak MAGÁN BANKOKON KERESZTÜL JUTASSA a kölcsönzőhöz. Ugyanaz a harc folyik ezért, mint folyt pár évvel ezelőtt, hogy a Tenessee folyó völgyében felépített nagy gátaknál termelt’ villamos erőt az állam ne adja közvetlenül a fogyasztó közönségnek, hanem csak az úgynevezett “public utility” társulatok utján árusítsa. Vagyis a közpénzeken felépített vízmüvek áramaiból első sorban is a bankárok nyerjenek hasznot. Ez azonban csak egyik oldala a kérdésnek. Jelen esetben a bankárok már kamatokat húznak a 18 billió dollár után, mindjárt, mihelyt a résztvevő államok összeadják ezt az összeget. Mert a látszat itt is csal. Nézzük csak a valódi tényállást. Az Egyesült Államok, — a terv szerint 5,925,000,000 (közel hat billió) dollárral fog hozzájárulni a tervbevett 18 billió dollárhoz. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államoknak 200 billió dollár adóssága van, amely után kamatokat fizet, igy ez a hat billió ismét növelni fogja az adósságot. Vagy ha van annyi készpénz, akkor annyival lehetne ejteni az adósságot, tehát a kamatot is. És most még egy dologgal kell tisztába jönnünk. Ez az, hogy az ilyen óriási adósságok után a kamatokat csak egy kis számú csoport zsebeli be. A háborúk ideje alatt vásárol ugyan a nagyközönség hadikölcsönöket, de a szegényebb néposztály hamarosan beváltja, különösen ha beáll a munkanélküliség és igy a sok, sok billió dollár után csak a nagy pénzintézetek, biztositó társulatok vagy ipartelepek nevei alatt elrejtőzött tulajdonosok adóztatják meg az egész világ népét. A közelgő san franciscoi konferencia legfontosabb programpontja az lesz, hogy a világ népét miként lehetne a nemzetközi pénzfejedelmek állandó adófizetőivé tenni. Első sorban is ezt a célt fogja szolgálni a 18 billió dollár és mindazon üzletek, amelyeket ezen összeggel kötnek. A jelenlegi terv szerint csak abban fog különbözni az eddigi magánbankoktól, hogy amig a közönséges bankvállalatoknál a tőke csak akkor hoz profitot tulajdonosainak, amikor kiadják kölcsönökre, vagy befektetik valamilyen vállalatba, addig ebben az esetben kamatot fognak kapni akkor is, amidőn a 18 billió, vagy annak bármilyen része a megalkotandó világbankban fog heverni. Ezt nevezzük aztán pompás üzletnek!! Van eszük a bankároknak, nem kell félteni őket! Még a pénzük sem kell (gb.) A múlt év október havában elhunyt Wendell L. Will- kie republikánus politikus barátai és tisztelői valamilyen emléképület építését tervezik. Mint minden ilyen esetben, itt is gyűjtés utján szedik össze az emlékmű költségeit. Egészen természetes, hogy erre a célra csak azoktól várnak adakozást, akiket az elhunyt Willkie közéleti működése közelebbről érdekelt. Azért nagymeglepetést keltett amikor az emlékmű mozgalom igazgatósága VISSZAUTASÍTOTTA A COMMUNIST EDUCATIONAL ASSOCIATION 5000 DOLLÁR ADOMÁNYÁT. Wendel L. Willkie az úgynevezett “selfmade man”’-ek közé tartozott. Szegény szülőktől származott, ügyvéd lett és hamarosan nagy hírnévre és vagyonra tett szert. Mint ügyvéd a déli államok közszolgálati társulatainak az ügyésze volt és az ismeretlenség homályából éppen az emelte ki, hogy ezen közszolgálati társulatok részére sikeres harcot folytatott a nép érdekei ellen. Willkie sikeres működésének köszönheti az amerikai nép, hogy villanyáramot, természetes gázt és hasonló dolgokat, amiket az állam a közvagyonból hozott létre, nem közvetlenül adják le a fogyasztóknak, hanem átengedik magántársulatoknak, hogy azokon ezen társulatok tulajdonosai profitot keressenek, amit természetesen a fogyasztóknak kell megfizetni. Willkienek ez a népellenes, tehát antidemokratikus működése nemcsak nagy vagyont és hírnevet hozott, hanem ennek alapján tették meg 1940-ben republikánus párt elnökjelöltjének. A termelési rendszerre vonatkozó véleményét soha meg nem változtatta. Csupán az történt, hogy a háború hatása alatt a Szovjet Unionnal való szorosabb kapcsolatot tanácsolta. Mi úgy képzeljük, hogy a kommunisták, még ha feladták is a politikai pártot, a magántulajdon jogán álló termelési rendszer megszüntetését hirdetik. Tehát éppen az ellenkezőjét annak, amit Willkie képviselt, ami Willkiet híressé tette. Jelenlegi nevük, — Communist Educational Association — azt szugerálja, hogy céljuk a kommunizmus tanítása. És ime teszik ezt azzal, hogy kommunizmusban őszintén hivő munkásoktól összeszedett pénzekkel akarnak segíteni emléképületet építeni a magántermelési rendszer legkizsákmányolóbb formája védőjének. A Willike emlékmű bizottság igazgatóságának volt annyi betyárbecsülete, hogy visszadobta az ötezer dollárt. Earl Browder és társai alaposan kiérdemelték ezt a jól irányzott rúgást. Megérdemelték, mert ajkukon Marx és Lenin neveivel fordulnak a munkásság azon tömegeihez, amelyek a mai termelési rendszer megszüntetését akarják és a tőkés rendszer elleni harcot várják. Ehelyett azonban Browderék alattomban, ravaszul, hazug jelszavakkal a tőkésosztállyal való kooperációt ajánlják és igyekeznek azt a gyakorlatba átvinni. A tőkésosztályhoz való dörgölődésüknek egyik megnyilvánulása volt ez az ötezer dollár felajánlása is. Nem rajtuk múlik, hogy a tőkésosztály képviselői nem hajlandók keblükre ölelni őket. Valószínűleg azért, mert jól tudják, kikkel van dolguk. Az ily cselekedetekből azonban a munkásság is megismerheti őket. ELVINYÍL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltaí elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BERRENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom izerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük
