Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-24 / 1364. szám
1945. március 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A SAJTÓ FRONTRÓL Igen kérem, lassán rendszeres haditudósitást lehet majd írni, mert hiába igyekszik az egyik fél a Szabadság keztyüs kézzel, szőrmentén kezelni a “főtisztelendő papságot” és a lapját, a papok nem kukoricáz- nak, hanem furkósbottal vágnak vissza. Valahogy komikus az, hogy a Sazabdságék két vitriólas cikkben rontanak neki Róbert Oszkárnak ,a Magyarok Vasárnapja főmunkatársának, megírják róla mindazt, amit mi, “Az Ember”, a “Harc” már nagyon régen megirt és felhívják a főtisztelendő urak figyelmét arra, hogy ki is volt ez a Róbert Oszkár és jó lesz vigyázni, nem beengedni, olyan derék, kitűnő laphoz, mint a Magyarok Vasárnapja. Hogy pestiesen fejezzük ki magunkat, a papok nem vették be ezt a tésztát, nem voltak hajlandók kidobni a kanapét, hogy azután szent legyen a béke, sőt, három pap is nekirohan a Szabadság és Íróinak és megvédik Róbertot. Nagyon helyesen, mert hisz ők eddig is tudták, hogy ki az a Róbert Oszkár, de régi jezsuita jelszó: “cél szentesíti az eszközt.” A jelen esetben a zeszköz ugyan nagyon gyalázatos, utolsó áruló, de a cél sem kis miska és azért még egy Róbert Oszkárt is lenyel a főtisztelendő papság. Nem lehet bujócskát játszani t. Szabadságék, pláne ha a partner erre nem is hajlandó. Nem lehet a kutya marásért csak a kutyát okolni ,mint jelen esetben Oszkárt, ha azt látjuk, hogy a gazdái nemhogy pórázon nem tartják, hanem egyenesen ráuszítják a veszett kutyát a gyanútlan járókelőkre, ilyenkor nem csak a kutyának, hanem a gazdáinak is az ina közé kell hajítani a furkós botot. Azt hiszem, hogy a küzdő felek is jól látják, hogy itt egészen másról van szó, minthogy a Szabadságék kiteregetik az óhaza szennyesét, ez csak ürügy, a lényeg egészen más, még pedig egy helyi tehát amerikai, egy másik meg nemzetközi cél. Az “Amerikai Magyar- rok Vasárnapja” cimü hetilap hosszú időn keresztül dögrováson volt, sem a papok, sem a hívek nem igen törődtek vele, mindaddig, amig egy harcos pap, father Kukla Tarzicius nem vette a kezébe a lap ügyét, nem tudom miféle szerzet, hol ringatták a bölcsőjét, de egy kétségtelen, hogy veszedelmes ellenfele minden haladó mozgalomnak, irányzatnak tudja, hogy kell “az oltár testvéreken” (a papok) keresztül hozzáférni a hívek leikéhez, de főleg a zsebéhez, kitűnő fáradhatatlan szervező erő és az eddigi munkája nagyon eredményesnek mondható: Megalakították a “Katholikus Ligát”, amelynek az elnöke Köhler prelátus, a titkára Kukla. A Ligán keresztül nagy sajtó kampányt kezdtek, uj előfizetőkért, egyben gyűjtést nyomdára és az eredmény, hogy a lap ma már hetenként kétszer jelenik meg, a további cél 100 ezer tag és napilappá tenni a Magyarok Vasárnapját. Itt jön be a Szabadság, a jövendő katholikus napilap azon a területen akar elterjedni, ahol ma a Szabadság uralkodik. Ezért kell lejáratni a Szabadságot, hogy azután el lehessen szipkázni tőle az olvasókat, az előfizetőket. A Népszava ellen nem csak azért nem támadnak, mert az Horthyista, hanem mert arra a református papság pályázik és nem nagyon messze van az az idő, amikor az amerikai magyarságnak két felekezeti napilapja lesz, ezért hiábavaló a szőrmentén kezelés “öreg napilap”. A harc az előfizetőkért folyik és csak a visszavágás tisztességes, magyar népújság Szerkesztése lehet csak a sikeres harc a szip- kázás ellen. Öntudatos munkás előtt nem kétséges, hogy ha a polgári lap nem szolgálja különösen a munkás nép érdekeit, a felekezeti lapok ezt hatványozottan teszik és ezek mellett egyenesen a faji ellentétek, uszítások melegágyai. A másik, mint már megírtuk, a Vatikán megakarja zsarolni a Szovjetet, biztosítékot akar arra, hogy a pápai befolyás, a péterfillér szedés zavartalan lesz, azon a területen, amely Szovjet befolyás alá kerül. Ezi- deig nincs eredmény, mert a papi lapok vad uszításba fogtak, elnevezik az oroszokat mindennek, csak jónak nem, szerintük a Szovjet rabol, rabszolga sorsba juttatta a lengyeleket, észt, litván, román, bolgár és magyar népet ,ahol már nép- biróságok Ítélnek és a fasizta gazembereket már akasszák és persze, minden megváltozna abban a pillanatban, amikor a Szovjet engedményeket tenne a pápaságnak. Nagyon érdekes, hogy a “főtisztelendő” papság milyen alaposan belerúgott a nagy “amerikai egységbe”, amely megkezdte a gyűjtést az óhazai szenvedőknek. A “Katholikus Liga” most egy felhívással fordul a papsághoz, amelyben elrendeli, hogy a papság és a hívek külön gyűjtsenek és az igy gyűjtött pénzt, nem az Egység Bizottsághoz, hanem Washingtonba a katholikus központhoz küldjék. Nagyon érdekes, hogy egyetlen magyar lap sem akadt, amely vett volna bátorságot arra, hogy a Ligát megrója az egységbontásért. A magyar lapok hiszik azt a közmondást, “Megemlegeted azt a napot, amikor megbántod a papot.” Talán erre gondol a Szabadság is, amikor látja, hogy ellene Zákány, Győrfi, Kukla, Köhler, Eördögh nevű papok viszik a harcot, csak hogy itt a harc folytatása már nem a Szabadságon múlik. “TESTV ÉRGYILKOS” Roosevelt, Churchill és Stalin, a külügyminiszterek, szocialisták, liberálisok, trade uni- onisták, stb. stb., az elmúlt években ismételten felhívások százait küldték a német néphez, arra szólítva őket, hogy lázadjanak fel és fegyverrel irtsák ki Hitler banditáit. Sajnos ezeknek a felhívásoknak vajmi kevés eredménye volt. A német nép 100 százalékban állt a főbandita mögött, amiért mi szervezett munkások és Thomas Mann féle igazi németek eleget szégyenkeztek. Azután az oroszok is megpróbálkoztak ,hogy a hadifogságba esett németekből, akik már kikerültek a náci terror alól ,akik már jobban látják a világuralmi őrület csődjét mint otthoni társaik, újra embert neveljenek. Állítólag sikerült is vagy ötvenezer német hadifogoly át- nevelése, akik hogy a német nép és az egész világ felszabaduljon a nácik által a világra zúdított háborútól, hajlandók fegyveresen harcolni a náci banditák ellen. Minden szabadságszerető, elfogulatlan ember fellélegzett a hir olvasásán, mint egy igazolását látták annak, hogy a német népet visz- sza lehet hozni az emberi oldalra, nem kell kiirtásról, büntetésről beszélni, csak a náci főkutyákat, a junkereket kell ki- pusztitani, a német nép megtalálja az útját az emberiséghez. Ez az ötvenezer, szinbólium, reménység és megerősítése az emberiség hitének. Már aki náciellenes szemüvegen nézi a világot, de akinek a szive Hitler- Horthy uralmáért dobogott és akik titokban az ő győzelmükben reménykedtek, azok erről az 50 ezerről igy gondolkoznak: “Ha Stalinnak lennék, akkor megengedném nekik, hogy saját fajtájukat pusztítsák, ha már testvérgyilkosságra fáj a szivük. Utána aztán . . . ólombányákba ezekkel a most meghunyászkodott testvért is gyilkolni kész fenevadakkal.” Vagyis, az a német, magyar, szerb, francia, norvég, görög, stb., ki fegyvert fog, hogy a hazáját felszabadítsa Hitler vagy az áruló cselédei Laval, Horthy, Nedics, Antonescu stb. alól, az “testvérgyilkos fenevad”, aki a mi fiaink oldalán harcol a nácik ellen, azt ólombányába kell küldeni. Ezt a véleményt viszont nem Göebels ur adta le, hanem egy Gerenday nevű református pap, a Bányász Lapban. Ez a Gerenday, egyetlen sort sem irt le Hitler ellen, mikor az a saját országa polgárait ölette halomra, az nem volt testvérgyilkosság, csak ha Hitlerék ellen megy a játék, de nem kell elfelejteni, tiszteletes ur, ha ez az 50 ezer testvérgyilkos, akkor Roosevelt és társai bűntársak, ró ért évek óta “bujtogat- ják” a németeket német “testvérgyilkosságra”. A tiszteletes ur igazat ad Göebelsnek abban is, ha a németek egyenként állnának szembe Amerikával, Angliával, vagy Oroszországgal, úgy kikergetnék őket a világból. Mint már ismertettem és ismertetni fogom, az amerikai magyar papok, felekezetre való tekintet nélkül, egy féltucatnyi kivétellel, mind Horthy-Hitler hívek voltak, tehát nem meglepő ennek a Gerendaynak a szerepe, csak azon csodálkozunk, hogy Fáy Fischer, a Bányász Lap szerkesztője, aki a legszürkébb újságot szerkeszti, megengedi, hogy egy ilyen finom kis náci szósszal öntsék nyakon az újságját. A vic azonban az, hogy a Bányász Lap szedését, az az közös szöveget használ vagy egy féltucat magyar lap, köztük a chicagói “írás” is és á fenti megállapítás abban a náci ellenes Hitler gyűlölő lapban is megjelent, az olvasók nagyobb éuülésére, ez a tény is mutatja, hogy mennyire nem lehet megbízni még az úgynevezett polgári liberális lapokban sem. Csak a munkások maguk szerkesztette lapja az, amelyre a fasizmus elleni harcban feltétlenül, minden körülmények között számíthatunk. UJ MÁRCIUST! Ugylátszik, hogy a magyar ugaron hiába rohannak mindent leromboló szélvészek, hiába az ismételten elvesztett háború, hiába hever romokban Magyarország. Dacára, hogy 96 év után újra kozákok nyargalnak a magyar rónán, a magyar mentalitás nem változott, ma is csak az a régi birka paprikással egybekötött március idu- si handabandázások folynak, mint az utolsó 70-75 évben, elhangoztattak egy pár hazafias frázist ,eléneklik a Kossuth nótát és egy évre újra lerótták a kötelességüket a 48-as forradalommal szemben. Ma is a régi tempó. Egy pár politikus, megdicséri a Magyarságot. A magyar szónokok többet beszélnek Kossuthról, mint Petőfiről jól tudva, hogy az utóbbi akkor Kossuthal szemben és ma is forradalmat jelent. Még rosszabb ott, ahol “munkás” szónokok is szerepelnek, ők versenyeznek a régi IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
