Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-24 / 1364. szám
1945. március 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------------(gb) ROVATA---------------------------EGYENSULYOZÓK A szervezett munkásság az utóbbi időben ujult erővel intézi támadásait a “Little Steel Formula” név alá rejtett bér befagyasztás ellen. Eddig mindig azt hangoztatták, hogy a bérek felemelését a War Labor Board ellenzi s igy annak William H. Davis nevű elnökét tartották főbünösnek. Most azonban kisült, hogy a War Labor Board semmit sem tehet az “Economic Stabilization” iroda engedélye nélkül és igy Davis a felelőséget áthárította Fred M. Vinson, Economic Stabilization Direktorra. De hogy a labirintus még tökéletesebb legyen, Vinson megint átutalta a felelőséget az “Office of War Mobilization” intézményre, amelynek James F. Byrnes az igazgatója. Nem érne meglepetés bennünket, ha Byrnes viszont más valakit állítana be a felelőség áthárítására, vagy esetleg újra visszautalja a War Labor Boardhoz, igy aztán kézről-kézre körbe járhat a felelőség vödre. Ebbe a kedves kis játékba azonban véletlenül becsúszott egy kis hiba, mert Jesse Jones volt kereskedelmi miniszter munkakörét két részre osztották és az egyik felét Henry Wallace volt alelnökre bízták, a másik felét pedig Fred M. Vinson, a gazdasági balanszírozó bajnok nyerte el. Vinson helyére viszont a War Labor Board elnöke, William H. Davis került. Vinson “balanszírozó” direktorságának utolsó óráiban megmutatta, hogy milyen áldott jó szive van: megengedte, az úgynevezett “fringe” béremeléseket. “Fringe” névvel jelölte a túlságosan alacsony béreket, amelyekből a munkások már egyáltalán nem tudnak megélni és minden korlátozó tilalom dacára is otthagyják az ilyen munkaalkalmakat. Ugyancsak ezzel a különös szóval jelölte a második vagy harmadik siftára vonatkozó bérkülönbözeteket, valamint a nagyon nehéz vagy nagyon veszélyes munkákért járó külön díjazásokat is. A 70 CENTES DOLLÁR Ez természetesen nagyon is messze van attól, amit a munkások kérnek, jobban mondva követelnek, méghozzá jogosan. Sőt még az sem elegendő, hogy a minimális órabéreket 55 centre emeljék. Elég szégyen, hogy ezt is még csak most teszik, amikor maga a War Labor Board elismerte, hogy még a jelen drágaság közepette is 4 millió munkás keresete nem éri el az 55 centes órabért. Sőt most már a War Labor Board is elismeri, hogy az árak emelkedését nem sikerült megakadályozni s a drágaság 1941 óta már többszörösen felemésztette a Little Steel Formula 15 százalékát. A War Labor Bo- ardnak azon tagjai, akik a munkásokat képviselik, a drágaság emelkedését 45 százalékosnak találták, a “public” képviselői azonban csak 30 százalékot ismertek el. De még ebben az esetben is kétszerese a Little Steel 15 százalékának, vagyis az 1941-es dollár jelenlegi vásárló ereje 70 cent. De miután a munkás a Little Steel Formula értelmében csak 15 percentes javítást kapott, igy jelenlegi fizetésével csak 85 százalékát tudja megvenni annak, amit az 1941-es fizetésével vásárolhatott. A munkásszervezetek több módon igyekeztek ezt kimutatni, de sem a War Labor Board, sem pedig a gazdasági balanszírozó iroda nem akarták megérteni. Kiváncsi vagyunk, hogy vájjon megértik-e ezen irodák uj igazgatói a Department of Labor idevonatkozó adatait,, amelyeket A. F. Hinrichs, a munkaügyi minisztérium tisztviselője terjesztett a szenátus egyik albizottsága elé. ESETT AZ ÉLETSZÍNVONAL Hinrichs számos táblázatot állított össze az egyes munkás csoportokra és kimutatta, hogy a drágaság következtében a béreik javítását figyelembe véve mennyivel több vagy kevesebb árucikket tudnak vásárolni, vagyis jelenlegi életszínvonaluk emelkedett-e avagy esett? Ebben a táblázatban nagyon meglepő adatokat találunk. így például Hinrichs adatai szerint az .újságoknál és folyóiratoknál dolgozó munkásoknak még heti 9 dollár és 5 centre volna szükségük, hogy ugyanannyit és ugyan olyan minőségű árut tudjanak vásárolni, mint tették 1941-ben. Másszóval a fizetés- javítás dacára is az ily munkások életszínvonala esett heti 9 dollár és öt cent erejéig. A villanyos eszközöket készítő munkásoknál ezt az esést 2 dollár és 18 cent értékűnek találta. Hinrichs adatai 1944 október havára vonatkoznak és az is tudott dolog, hogy azóta is emelkedtek az árak, még hozzá egyes dolgoknál igen lényegesen. Hinrichs a számításainál a Wallace által is említett “take home” fizetést vette számításba, — vagyis azt az ösz- szeget, amit a munkás ténylegesen kap és elkölthet, mert mint megjegyezte, a munkás csak ezt az összeget kölheti el. Mert a nagy fizetések alaposan leolvadnak a különböző sok levonások következtében. Sőt ily levonásnak vette a valójában kötelező, de “önkéntesnek” keresztelt bond vásárlást is, mert hiszen azt azért vásárolják a munkások ,hogy megtartsák és igy jelenlegi életszínvonalukat nem emelhetik vele. Most, hogy Vinson biró nem fogja már az árakat és a béreket balanszírozni (mert ugylát- szik ezt értették az Economic Stabilization kifejezés alatt) úgy, hogy az árak mindig felülre, a bérek pedig mindig alulra kerüljenek, érdeklődve várjuk, hogy kit állítanak be bűnbaknak .Ugylátszik, hogy most már magának Rooseveltnek kell dönteni ebben a kérdésben, noi ha vannak olyanok, akik azt állítják, hogy már EDDIG IS ő DÖNTÖTT, — vagyis Byrnes Vinson meg Davis csak az ő rendeletéinek engedelmeskedtek. ROOSEVELT IS “BALANSZIROZGAT” Mert most már úgy látszik, hogy Roosevelt maga a nagy balanszirozó. Nem mondom azt, hogy a bérekkel és árakkal ba- lanszirozik, mert azt az alantasaira bízza. De igens balan- szirozik a BAL és a JOBB irányokkal; a MUNKÁLT ATÓK- és a MUNKÁSOKKAL; a REAKCIÓVAL és a HALADÓKKAL. Hol egyiknek, hol a másiknak enged, hogy kormányát fentartsa. Ez a különös balanszirozás magyarázza meg az újból megválasztása utáni kinevezéseit, amelyeknél a reaciósokat bámulatosan tudja összekeverni a New Deal vezető haladó elemeivel. És éppen Rooseveltnek ez a kiszámíthatatlansága következtében nem lehet megállapítani, hogy a Little Steel Formula fenmarad-e dacára annak, hogy jogosultságát már régen elvesztette a drágaság emelkedése következtében. Annyi bizonyos, hogy ha drágaságnak és a béreknek a mai aránya megmarad a “VE” utáni napra is (“VE” alatt az európai háború végét értik), amikor hirtelen megcsappan a munka, akkor Roosevelt rohamosan el fogja veszíteni azt a nagy népszerűségét, amit a választások idején a nálánál sokkal reakciósabb republikánusok Mozgalmunk clevelandi tagjai és általában lapunk itteni tábora, szomorú kötelességének tett eleget március 12-én, midőn kikisértük Pék János munkástársunkat arra a hosszú és utolsó útjára, amelyről többé nincs visszatérés. Pék munkástársat is elérte az a munkástragédia, hogy mikorra elérkezett a pihenés idejéhez, munkától kifáradt teste feladta a szolgálatot. Pék munkástársat hat heti betegség után 67 éves korában érte el a halál. Temetésén a rokonok, barátok, ismerősök és szomszédok oly nagy számmal jelentek meg, hogy a temetkezési otthon kicsinek bizonyult befogadásukra. Elhunyt munkástestvérünk méltatására és a családot valamint barátait és munkástársait ért veszteség ki fejezésére Geréb munkástárs tartott rövid beszédet úgy a halottas háznál, mint a halott- égetőnél. Beszédéből idézzük ezt a szakaszt: “Akik magukévá tették azt a felfogást, amit vallunk, amit Pék munkástárs is követett, hogy az emberiség életét szebbé jobbá, tökéletesebbé s boldogabbá kell tenni; azoknak nem kell semmiféle mumus arra, hogy erkölcsös életet éljenek, íme, Pék munkástárs, aki elérgyőzelmétől való félelem összekovácsolt a számára. Mert a mai drágaság mellett a családdal rendelkező munkás nem takaríthat a munkanélküliség idejére, amely ha bekövetkezik, azonnal milliókat fog az ínség karjaiba dobni. építő gárda 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Van Nuys .. 7.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 J. Benko, Toledo ............. 1.50 Buzay J., Cleveland .... 3.00 Detky St., Phila ............... 3.00 Decsi L., Akron ............... 6.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas I., Akron ............. 6.00 Fishbein L., New York .... 9.00 Fodor J., Cuy. Falls ......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ......... 6.00 Hering P., Buffalo ........... 6.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 6.00 Kollár J., Cleveland ......... 7.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ..... 4.00 Lefkovits L., Cleveland .... 6.00 Lelkó A., Pittsburgh ..... 7.00 Mogor J., Cleveland ......... 2.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ............ 6.00 Molnár A., Cleveland ....... 5.00» A. Patchy, Duarte ........... 2.50 Pika P., Chicago ................ 5.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 J. Reppman, Detroit ....... 5.00 M. Stefankó, New York „12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi L, Detroit ................. 4.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago ___ 6.00 te a 67 évet, amelyből 38 év itt, Amerikában folyt le, egész életét hasznos munkával töltötte el, tehát értékes tagjává lett társadalmunknak. Hü férj, odaadó apa, jó rokon és sokak által szeretett barát és szomszéd volt, ami bizonyítéka erkölcsös és értékes életének.” Pék János munkástárs özvegyének, leányának és a messze Icelandon szolgáló fiának a Bérmunkás lapbizottsága ezúton is részvétét nyilvánítja. PELEI ANTAL A Bérmunkás Trenton, N. J. lapkezelője cimére küldött havijelentésünket a posta vissza hozta, hogy a levél címen Pelei Antal nem található. Azonnal irtunk egy trentoni másik lapolvasónknak, akitől az alábbi szomorú választ kaptuk: “Én azt hittem, hogy már értesülést szereztek arról, hogy Pelei munkástársat elütötte egy gép és még februárban meghalt.” Mélyen lesújtó a vég, mely az egyedül élő munkástársun- k'at érte, aki több mint két évtizede fáradhatatlan harcosa volt mozgalmunknak és terjesztője a Bérmunkásnak.
