Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-24 / 1364. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS OLVASÁS KÖZBEN A szovjet és a vallás Az orosz egyházak és a Szovjet kormány barátságosan működnek együtt, Jerome Davis szerint, aki mostanában tért vissza Oroszországból. Ez nem azért van, mert a Szovjet megszüntette ellenük a programját, hanem mert az egyházak változtatták meg az álláspontjukat. Ez olyan kérdés, amit hosszú cikkeken keresztül vitathatnánk. Nem fogok véleményt kifejteni, mert tudom, hogy az enyém sem lenne jobb, mint a szintén jól informált olvasóké. Inkább arra törekszem, hogy a legjobb információ szerint leírjam ezt a kényes kérdést, hogy azután ki-ki maga szerint bírálja meg a dolgot. Tudjuk, a cárizmus idejében az orosz egyházak kedvencei voltak az uralkodóknak, amelyeknek rendszerint a cár volt a feje és a financiális támogatást tőlük kapták. A Szovjet kormány 1918 januárjában az egyházakat szétválasztotta az állam és az iskoláktól, azonban a hitet szabadon meghagyta, igy minden vallásos alakulatnak saját gyűjtései folytán kellett magát föntartani; gyertyák árulása, imádkozási dijak szedése stb. folytán. Ugyan akkor a kommunisták elfoglaltak egy álláspontot ellene, amelyben a vallást ópiumnak nevezték és propagandát folytattak ellene olyanformán, hogy a tudománynyal akarták helyettesíteni. Emellett egy atheista egyesület is alakult, akik fizetett alkalmazottakat tartottak fen propaganda célra és heti újságokat nyomattak, amelyben szati- rizálták a vallást. Előkelő vallásos vezetők a kommunista ellenes álláspontra helyezkedtek, a fehérgárdisták falkája a templomokat használta föl lepel gyanánt, hogy a Szovjet rendszert megdöntse. Utoljára Tikhon pátriárka, miután kezdte belátni a reménytelen ellenállást, a Szovjet rendszert és különösen a Szovjet kormányt, isten akaratából eredőnek nyilvánította, ezért támogatja a nép. Elrendelte minden Szovjet ellenes propaganda beszüntetését az egyházakon belül. Ezek után mint várni is lehetett, mert a történelem sok példát szolgálatott hasonló esetekre, az egyház és az állam tovább testvériesen működik együtt. Pátriárka Sergeivel az élen tizenkilenc mftgas- rangu pap hódolt a kormánynak ezen szavakkal: “Mélyen értékeljük azt a szimpatikus együttműködést, ami a mi vezérünk és az összes nép vezére Stalin között van, amire az Orosz Orthodox Egyháznak szüksége van.” Nem nagyon régen Nikolai metropolita köszöntötte Stalint: “A mi szeretet vezérünk Stalin József.” Kétségkívül azért mégis a háború segítette az egyházat és az államot barátságos viszonyba hozni. Az a megdöbbentően csúnya viselkedése a náciknak, nemcsak a bolseviki- ek, de az orosz nép iránt is, egy vonalba terelte az állammal a papokat a németek ellen, a Pátriárka pedig kihirdette a szent háborút a betörő német hordák ellen. Sok millió rubelt gyűjtött össze az egyház tankokra és a sebesültek ápolására, árvák és a harcolók családjai támogatására. Csak Leningrád egyedül (az egyházat értem) 9 és fél millió dollárt gyűjtött a háború kitörésétől a múlt év júliusáig tankokra, repülőgépekre és a város védelmére. Ezután még másik 2 és fél milliót gyűjtött a sebesültek segítésére. Persze akadt a papi vezetők között áruló is az elfoglalt területeken, akik a németeket segítettek, mint: Tolicarp Sikors- ki az ukrajnai Vladimir püspökét é bizonyos prelátusok a balti provinciákban, akiket a Pátriárka hamarosan ki is közösített az orosz egyházból, de az orosz egyház, mint egész, hűséges maradt az orosz néphez. Ha hitelt lehet adni Jerome Davis- nek, azt mondta neki Metropolita Nikolai: ‘hogy az orthodox papság 97 százaléka hü maradt az országhoz az elfoglalt területeken, dacára, hogy bizonyos esetekben halállal kellett nekik lakolniok a nácik keze által.” Azok az amerikai jelentések valótlanságok — mondja Davis — hogy az iskolákban megengedték a vallásos oktatást. “A kommunista vezérek még mindig hiszik, hogy a tudománynak kell elfoglalni a vallás helyét.” Erre vonatkozólag a Komsomolskaya Pravda ezeket Írja: “Szükségtelen rejtegetnünk azon tényt, hogy tanítóink között akad — habár kevés számra irányult, hogy a háború Utánra vissza tudják állítani az 1919 és 1938 közötti teljesen “Free Enterpriset” mely csak logikus kiegészítője a kapita- lisztikus rendszernek. Mert ha jogosult a kizsákmányolás, akkor mirevaló a beavatkozás, az unionok által vagy a haszon korlátozás? Csak azon az alapon lehet támadni sikeresen az uralkodó osztályt, a gyárosok szövetségét, ha tagadjuk a ki- szákmányolás jogát. Tagadjuk a haszonrendszer létjogosultságát. Ha az egész haszonrendszert alapjában támadjuk és azt egy jobb, szükségletre való termeléssel, egy kollektiv rendszerrel igyekszünk helyettesíteni. Mert még az sem elegendő, hogy megállapítsuk, hogy ez a rendszer nem jó »gonosz és csaláson alapszik. Hanem erre jogunk csak akkor van, ha ezt egy jobbal tudjuk helyettesíteni. És erre nem |képes a CIO vezérkara, csak az ipari demokrácia, a közös termelés rendszerét hirdetők képesek. így még nagyon sok ilyen komédiát fognak lejátszani az osztályharc tragédiája mellett. 1945 március 24. ban — akik kezdenek vallási türelmességet gyakorolni. A vallásos ceremóniákon a megfigyelések szerint valamivel több tanítót lehet látni. Pártunk a vallások iránt elfoglalt ismert álláspontján nem változtatott. Pártunk harcol a vallásos hazugságok ellen, mert a tudományok útját szegik. Amióta a vallásos hazugságok a tudomány ellen vannak ezt kötelességünk megtenni.” “Milyen eszközökkel harcoljunk a vallások ellen? Kalinin adta meg erre a legjobb választ a harcvonal agitátoraihoz intézett (1943) beszédében: ‘Senkit sem fogunk üldözni a vallásáért. Úgy tartjuk, hogy az egy tévedés, amely ellen felvilágosítással kell felelnünk.’ A párt szabálya szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy meg ne sértsük senki vallásos érzelmeit, amely inkább csak megerősíti a vallásos fanatizmusában. Sajnálatos, hogy valamelyik tanító erőnk a vallásos tévedések rabjává lesz, ez betudható a laza politikai nevelésünknek, amelybe a tanítók vannak.” Bármekkora figyelmet gyakorolunk a fönti cikk kivonat iránt, bármennyire hajlandók vagyunk leküzdeni minden elfogultságot, egy tényt nem tudunk eltüntetni. Nem tudjuk eltüntetni az ellentmondást, mely a fontiek után önként a szemünkbe tűnik, amidőn ezeket kell tudomásul venni: “A kormány sokat tesz azon a téren, hogy segítse a vallást. Először: megengedi az egyháznak, hogy szemináriumot nyisson a papok képzésére, ahol minden egyház kerület papjai kétévi képzést nyernek és a további képzésre Moszkvába mehetnek három évre. Az összes oktatás ingyenes és még ösztöndíjakat is kapnak az arra érdemesek. A moszkvai intézet máris működésben van. Nikolai Metropolita, mondta Jerome Davisnek: “a templomok minősége olyan magas fokú, hogy sohasem volt jobb.” Másodszor: a kormány alakított egy vallásos tanácsot a küldöttek tanácsa alatt működve »akiknek hivatásuk együttműködni a hívőkkel. A magas orthodox vezetőket ellátja a kormány autoniobillal és más kellékekkel, amelyeket a vallásos szolgálataikban szükségeinek. Nikolai Metropolita és még más püspököket magas megbízással ruházott föl a kormány és járják az országot. Van az egyháznak egy nagy nyomdája, ahol tömérdek vallásos könyveket nyomnak és egy havi lapot adnak ki, Moscow Patriarchate címen. Harmadik: Katonai éremmel tünteti ki a kormány a papokat. Egy pátriárka a hazafias szolgálataiért Leningrád védel- mezése közben, már régen kapott egyet. Tulában és Moszkvában vallásos vezetők csak az imént lettek medáliával kitüntetve Moszkva védelmezéséért. Negyedik: Az atheista egyesületek feloszlatása. ötödik: Láthatunk tiszteket résztvenni vallásos ceremóniákon, ahonnan a technikai intézetek tanulói sem hiányoznak. Hatodik: Uj templomok kinyitása —50 Moszkvában. Szemmel láthatólag az ellenségeskedés állam és egyház között megszűnt. Még vannak egyes súrlódások, de azok már nem számítanak. Azonban Jerome Davis nem hiszi, hogy a vallás nagyban újjá éled a háború után. Ami növekedés most észlelhető, azt a vérengzésnek tudja be. Én az első háború alatt tapasztaltam Magyarországon, hogy a nép a vérengzés következtében elpártolt az egyházaktól. Lehet, hogy az orosz nép kivételt képez. Mindent összeadva az 1941-es jelentés szerint Oroszországban van 30.000 vallásos egyesület, 58,000 pappal. Az ortho- doxok mellett vannak római katholikusok, zsidók, protestánsok és mások. Persze ez orthodox egyház még mindég vezető helyen áll, több mint 100 püspökséggel, egyenként 300- 600-ig plébániával. Nikolai Metropolita azt állítja, hogy a forradalom jót tett az egyháznak. “Nem eszköze most már az autokrata államnak. A cár alatt a papi pálya csupán csak megélhetési eszköz gyanánt szerepelt, a forradalom alatt a pap visszatért az igazi útra, amelyre Krisztus kérte őket, hogy haladjanak, szolgálják az emberiség üdvösségét.” Amint a bevezetésemben Írtam, nem fűzök kommentárt, ne hogy az a vád érjen, hogy szeretem, vagy nem szeretem Oroszországot, vagy Stalint. A fontieket azért Írtam, mert ezen információkra szüksége van az olvasónak, hogy saját maga mondjon jobb vagy bal véleményt, minden esetre sok vélemény leszűrése után lehetne csak kellő Ítéletet kapni, a többit az olvasókra bízom. . . . tudja Pál . . . ÍTÉLKEZIK A BULGÁR NÉP- BIRÓSÁG SOFIA — A Bulgár Népbiró- ság Negyedik Divíziója kilenc volt bulgár tábornokot halálra ítélt a németekkel való kollabo- ráció miatt .Az elitéit tábornokok között van két volt vezérkari főnök is. A kilenc tábornokon kívül még más 20 magasrangu katonatisztet is halálra ítéltek. Két generális és 23 alacsonyabb rangú tiszt életfogytiglan tartó börtönt kaptak, mig 28 tisztet felmentettek. LEMOSSÁK A GYALÁZATOT LONDON, márc. 12 (ONA) — Dr. Ripka, a csehszlovák kormány külügyminisztere, kijelentette, hogy a felszabadult Csehszlovákiában érvényteleníteni fogják az összes zsidóellenes törvényeket és azoknak kereskedelmi és jogi következményeit. Midazok a csehszlovák állampolgárok, akik a zsidókkal szemben kegyetlenkedtek, vagy a zsidókat a náci törvények értelmében kihasználták, súlyos büntetésben fognak részesülni. Ugyanakkor Ripka megismételte, hogy a csehszlovák kormány támogatja a cionista mozgalmat és megengedi, hogy mindazok kivándoroljanak, akiknek kedvük és alkalmuk van Palesztinába menni. A kormány segíteni fogja a cionistákat abban, hogy tervszerűen készítsék elő kivándorlásukat.
