Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-24 / 1360. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 24. A szén tudományos kihasználása (Vi.) Legveszélyesebb, leg- emberölőbb munka talán a szénbányászat, éppen ezért ér­demes ismertetni azt a folya­matot, melyet már megkezditek és az egész világra igyekeznek kiterjeszteni. Egy canadai mér­nök, személyesen ott volt ami­kor Oroszországban 1938 évben két olyan bányát nyitottak meg, amelyben 500 ember mun­káját alig egy tucat munkás végezte és a szenet 96 százlék- ban kihasználták, az átlag 38 százalékos régi, módszerek sze­rinti kihasználáshoz arányitva. Mindez sokkal kevesebbe kerül, mint a régi csonttörő bányá­szati módszer. Ezt legújabban az Angliá­ban megjelenő “Chamber Jour­nal” magazinban Írja le W. B. Proudfoor. Más szavakkal is­merteti a Szovjet professzor, Kapisza sikeres megoldását aki a Kharkov-i egyetemen taní­tott és régebben tanította azt, hogy a kőszén a földalatti gázá való átváltoztatásával ' 95-96 százalékban kihasználható len­ne, valamint úgy a szállítás, mint a bányászat terén nagy­mértékű energia megspórolá­sát jelentené. Ezen különböző leírások sze­rint a szenet tartolmazó vidé­ken pontos vizsgálatok után, lefurnak a legalsó szénréteg­hez, két aknát, ezt összekötik. Mivel a szénréteg ellenkező ol­dalon levő aknákat, csövekkel látják el és légmentesen elzár­ják úgy, hogy csakis pontos megszabott mennyiségű oxigén lesz beengedve a szénréteghez, melyet az egyik végén közel az oxigént szolgáltató csöveknél begyújtanak. A lassú égés gázzá alakítja át a szenet, mely a másik cso­port csöveken keresztül feltó­dul a vegyészeti telepre, ahol a különböző vegyi alkatrészeket vazelint, benzint, tart, phosfá- tot és több más vegyi dolgo­kat kivonnak belőle, mielőtt fű­tésre és más ipari kemencék részére használható gázzá tisz­títják. Ezt a folyamatot, itten a Ford telepeken már régen csi­nálják, csak a szállítás, bányá­szati költségek hozzájárulásá­val, mégis Ford nagy hasznot csinált ezen folyamatból amel­lett, hogy óriási ipartelepére ol­csón készítette a gázt. Az ilyen gáz elsőosztályu fűtőanyag nem csak házi használatra, amint itten használjuk is, ha­nem vasérc olvasztásra, vala­mint acél kemencék, olvasztók és edző kemencék fűtésére is. A Szovjetek 1938-ban, amíg ezen canadai mérnök ott volt, három ilyen telepet nyitottak meg a Donetz völgyében. Azon­ban később sok és kevésbé hir­detett telepeket nyitottak az Ural hegységben, ahová egész uj ipari városokat építettek az ilyen gázifikált bányák köré. A legnagyobb előny nem csak abból áll, hogy a szén 96 százalékát kihasználják, ha­nem abból is, hogy emberi erő­nek csak egy tizedrészére van szükség, valamint a bányászás­nál a slack, kövek kihordása értéktelenné teszi még azt a földet is, melyet azzal elborí­tanak. Mind e mellett szállí­tásra is sokkal alkalmasabb az ily kémiai felbontás után nyert gáz, csöveken nagyon olcsón szállítható a közeli ipartelepek­re is. A bányász testvéreink leg­jobban elképzelhetik, hogy mennyivel könnyebb a fehér köpenyben, márvány padlókon kezelni a különböző mérték ké­szülékeket, hőmérőket, csapo­kat, mint nekik a fúróval, csákánnyal való bányászat és a sok slack kocsikra való felra­kása, melyért sok helyen nem is fizetnek. Az ilyen tudományos szénbá­nyászatnak is meg voltak a nagy akadályai. Először is a magánvállalkozásra épült gaz­dasági rendszerekben, nem ta­lálták időszerűnek, elsősorban már a meglévő nyitott bányá­kat nehéz lett volna ilyen rend­szerre átalakítani, másodszor nagy munkanélküliséget oko­zott volna ,ami a profitrend­szer végét is jelenthetné, sok nyomorgó országokban. De a legnagyobb akadály azonban abból állt, hogy nem csak leve­gőt, hanem úgyszólván finomi- mitott levegőt, oxigént kell az ilyen bányákba beengedni. A szükséges oxigén előállítását igen nagy mértékben csak leg­újabban Professzor Kapisza ol­dotta meg, olyan levegő sűrítő gépezet szerkesztésével, mely leginkább az oxigént tartotta meg. Ezt a legelső telepen Gar- lovkanál nagy sikerrel kipró­bálták, majd egy másik ilyen telepet Lisitschansknál állítot­tak fel, melyet később a nácik orra előtt felrobbantottak. Csak az első két évben, több mint két ezer bányászt felmen­tettek a hátgörnyesztő munká­tól. Most valami 50,000-re be­csülik az ilyen felszabadított bányászok számát, mely nagy mértékben növekszik minden­felé, mivel csak is ilyen bányá­kat nyitnak meg a Szovjet Uni­óban. A lisitchanksi bányából na­ponta 20 millió cubic láb gázt termeltek ki. Ezt nagyban nö­velte az a tény, hogy ez a bá­nya úgynevezett gázos bányák­nak volt az egyike, ahol napon­ta sok ezer cubic láb gázt kel­lett volna kiszivatni, mely itt Amerikában is mind kárba, le-J vegőbe megy és az ilyén bá­nyák a legveszedelmesebbek közzé tartoznak, sokszor bor­zasztó bányrobbanásoknak a martalékai az ilyen helyen dol­gozó bányászok. A gázifikálási rendszer sze­rint, nem csak a földgázt, szén­gázt, teljes mennyiségben hasz­nálják 'fel, hanem a szénnek is minden kis részét. Ugyanis minden bányánál vannak olyan alacsony erek, rétegek, melyet még a legkegyetlenebb hátge­rinc sorvasztó formákban, csá­kánnyal sem igen lehet kibá­nyászni. Ez már a 24 inch vas­tag rétegeknél meg van, de a gázifikáló rendszer szerint, az utolsó fél incses sorokat ih ki­használják, gázzá alakítják és csak a hamuját hagyják ott, a teljesen elégetett szénnek. Amig a koksz égetőknél, ami­lyen a Ford telepen is van, az így nyert kokszot újból el kell szállítani, adni és használni, a gázifikáló rendszer szerint ilyesmi nincs, sőt az égetésnél nyert forróságot is gőzzé átala­kítva, házak, gyárak fűtésére használhatják. Valamint a szu­rok, melyet festék és gyógysze­rekre és sok más vegyészeti cikkekhez felhasználnak, de melyet a mostani égetési rend­szer alapján, csak füst alakjá­ban látjuk a levegőt kormoz­va és piszkolva. A megértés kedvéért itten Amerikában, közel félmillió bá­nyászt, több ezer vasúti mun­kást, pár ezer szénkereskedőt, szállítót tenne munkanélküli­vé a bányák ilyen tudományos kihasználása. Ezzel szemben kapnánk olcsó gázt úgy fűtés­re, mint főzésre, valamint a villanyfejlesztő telepek sokkal olcsóbban bírnák a villanyára­mot kitermelni. A levegő tiszta volna és a legnehezebb munká­tól, a lapátolástól és a bánya életveszedelmétől volna sok százezer ember megmentve. De amig a közös társadalmi rendszerben az ilyen munkától való megszabadulás áldás, mert könnyebb és kevesebb időre va­ló munkával helyettesíthetjük azt, a profitrendszerben csak átok volna, milliókat fosztana meg a kenyérkereseti lehető­ségtől. De akár tetszik egyeseknek, akár nem, a tudomány fejlődé­sét megállítani nem lehet, csak mesterségesen feltartóztatni. És szép lesz az élet, ahol min­den ilyen tudományos folyama­tot sietve fognak behozni, hogy az emberiséget megszabadítsák a görnyesztő, egészségtelen és életveszélyes munkától. Akkor a tudomány nem egyeseket, dúsgazdag családokat, hanem az egész emberiséget szolgálja. Tudományé a jövő és azoké, akik azt felismerik és köztulaj­donba akarják átvenni, a nép érdekében felhasználni. PEARSON PERLI PEGLERT Drew Pearson, ismert nevű washingtoni újságíró, akinek “Washington Merry goround” cimü rovatát igen sok lap köz­li, 50,000 dolláros becsületsér­tési pert indított Westbrook Pegler, egy másik szindikált kolumnista ellen, mert ez utób­bi a január 30-án megjelent ro­vatában “féker”-nek nevezte. Westbrook Pegler az ország leghirhedtebb, legreakciósabb és legrágalmazóbb kolumnistá- ja. Különösen a munkásság el­len intéz gyalázatos támadáso­kat. Azon a címen, hogy a munkás unionokba belopódzott grafterek ellen harcol, állandó­an támadja az összes munkás­szervezeteket. A legbecstele­nebb hazugságokat Írja nem­csak egyénekről, hanem szerve­zetekről is. Idegeneket gyűlölő, munkásfaló, faji ellentétet szí­tó cikkeit a reakciós sajtó jól megfizeti és nagymértékben terjeszti. Pearsont éppen ellenkezőleg, a legliberálisabb és a legmeg­bízhatóbb kolumnistának tart­ják, aki leleplezéseivel sokszor kihívta maga ellen a reakciósok haragját. Pegler a szóbanforgó cikk­ben a saját bűneit Pearsonra kenve sorolta fel. Éppen azért igen nagy érdeklődéssel várják ezt a pert, amelynél bíróságnak kell dönteni a két kolumnista őszintesége vagy fékersége kö­zött. \ ________ HOL BUJT EL HITLER? A “Seabees” hadosztály “Bul­dózer” nevű lapjában jelent meg ez az apróság: — Papa, csak még azt mond meg, hogy mi történt azzal a vérszomjas Hitlerrel? — Tudod fiacskám, sokáig senki sem tudta, hogy hová tűnt el. Beszélték, hogy Spa­nyolországban, Japánban vagy Argentínában bujdosik. Azon­ban 1965-ben Chicagóban meg­halt egy jómódú szőnyegkeres­kedő, aki Donnerblitz név alatt szerepelt. Nos, fiam, hát ez ai Donnerblitz volt Hitler. — De papa, hát, hogy lehet az, hogy senki sem ismerte fel. — Már hogy ismerték volna fel, amikor leborotválta a baju­szát, megváltoztatta a nevét, de azonkívül' továbbra is állan­dóan szidta a zsidókat, oroszo­! kát meg Angliát; esküdt ellen- | sége maradt a demokráciának, 1 amit egyáltalán nem is titkolt. Szóval a szomszédai igazi, jó amerikai gazdag embernek tar­tották. EGYÉK A SAJÁT FőZTÜKET WASHINGTON, feb. — A Federated Press jelentése sze­rint, miután a szervezett mun­kásság nem tudta megakadá­lyozni a Dies Committee újbóli életre keltését, CIO és AFL kö­rökben most elhatározták, hogy követelni fogják az uj bizott­ságtól a déli államokban műkö­dő “Christian Americans” fa- sizta organizáció megvizsgálá­sát. De azonkívül számos más fasizta karakterű egyesületnek, vagy mozgalomnak a megvizs­gálását is követelik. így példá­ul követelik azt is, hogy ez a bizottság terjessze ki a vizsgá­latait a Hearst-McCormick-Pat- terson “tengelyre” is. Hearst, McCormick, Patterson és Roy Howard az amerikai reakciós újságok kiadó tulajdonosai. De egyben azt is szeretnék tudni, hogy ki, vagy kik fizetik a munkásellenes propagandát hir­dető kolumnistákat és rádió kommentátorokat ? ^ "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" yy * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy

Next

/
Thumbnails
Contents