Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-24 / 1360. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 24. ‘MEIN KAMPF”: Szolga népség sorsa (Vi.) Akik olvastuk Hitler útmutató könyvét, melyet minden iskolában és hadseregben kötelező olvasmánya es tan-* tárgyá tettek Németországban, azok előre láthattuk az alabbi leirás bekövetkezését. Ugyanis Pevoley orosz újságíró szem lyes tapasztalatait írja le, nemrégen visszafoglalt területeken tatólt különböző, de legmkabb orosz munkások sorsáról. Az alábbi cikk fordítása az egyik “^‘"oiyőna «*<£ 8. — A mi autónkat megalhtot- szonyy MeSb éfrongyokban, fejkendő nélkül, Pe£fejf é"zaki Erői= ■ÄÄn sjrfSS: éSs hazámbeli. Végre megjöttetek. Óh mennyit vártunk, vágytunk, hogy jöjjetek. “A katona visszahúzta a zet szégyenkezve es sok tó, megnyugtató „^ava kénesek voltunk okét kérdés MBS* tee£n orosz tónyok Eiebard Richtenau sonfienburgi birto- W vnTtak Richtenau ezredes lírna náci hadseregekkel volt valahol, de a felesége vasfű immel és botozassal, kmz^s,a tartotta fen a ‘Herren Fcdks;i méltóságot ezen Dienst Fol 0k“ 1g”k“eány .aki elkísért bennünket a birtokra Minsk- ben egy orvosnak volt a lean} a. A háború előtt a lemngradi egyebemen tanult. Egy másik míit könyvtárnok volt a Smolensk! könyvtarban. éves volt és színésznői palyara készült és be is iratkozott a moszkvai színész egyetemre. EgyZ harmadik nő, az a sovány iog a munkanélküli segélyre betegségre és öreg korra való biztosítás. f Természetesen ezek a reto mok és a mostani szervezetek, csak időleges biztonsagot nyuj tanak. Az embenseg saj J kor fog élni nyugodt, biztos életet, amelyben nem kell rettegni a holnaptól, ha a profitra felépített gazdasági rendszert egy olyan társadalmi rendszer váltja fel, amely a szükségletre termel, amely rendszerben minden ember a kepessege sz rint járul hozzá a társadalmi javak előállításához es abból a szükséglete szerint fogyaszt. Ezt a rendszert akarja megvalósítani az IWW és csak az Ipari Demokrácia felépítésével szűnnek meg nem csak az, említett napilapban felsorolt beteges jelenségek, hanem az egész emberiségnek a rettegése a holnap bizonytalansagatol, csak abban a rendszerben lesz az ember boldog es szabad. fekete szemű nőcske, Kiev vidékéről való és a kollektiv mezőgazdaságban dolgozott. A volt könyvtárnok reszke- dett a bosszútól és méregtől, elbeszélte hogyan szállították őket ide Sziléziába és felállították őket egy állomáson, ahol sziléziai uradalmak megbízottai tollas kalapban, jártak fel és alá a sorok között és válogatták ki az erős, munkára képes orosz nőket. Még a szájukat is szétfeszítették, mint a lovaknak, hogy a fogaikat megnézzék. Az izmaikat megtapogatták, éppen úgy mint a régi rabszolga piacon szokták azt tenni. Miután megérkeztek Riche- nau birtokra, Richenauné, rögtön megfosztotta őket a ruháiktól, melyek helyett zsákokból készített nadrág formát adtak nekik és a ruháikat, Richenauné oda ajándékozta egy német családnak, akik az uradalomba szoktak bejárni. Az orosz leányokat egy elhagyatott iskolában helyezték el» amelyet nem is lehetett volna fűteni. Szalmában aludtak, melyet kétszer egy évben szabad volt kicserélni. Naponta háromszor kaptak enni, mely kitett 100 gram korpa kenyeret és répából készült főzelékeket. A nők ezt csak lopott krumpli vagy más dolgokkal bírták pótolni, melyeket sokszor a disznóktól vagy más állatok abrakjaiból loptak el. De ez olyan bűn volt, melyért 10-től 50 botütésig kaptak büntetést. Ezen büntetéseket, rendszeresen szabták meg és lisztát vezettek róla, egészen a sokat dicsért német pontosság szerint Például, a kiszabott munka el nem végzéséért 15 botbüntetés járt először. Ezt minden ilyen megismétlésnél 5 ütéssel emeD ték. De az ilyen büntetések nagyon gyakoriak voltak, melyek között az is nagyon súlyos büntetendő dolog volt, hogy nem adóztak kellő tisztelettel a német mesterek iránt. Áz ilyen bűnöst lefektették az arra a célra tartott és bőrrel bevont padra, kezeit lekötözték s megbotozták. Az ilyen botozásoknál Richtenauné mindig jelen volt és ^ személyesen leszámolta az ütéseket. Ha a hóhér szerepét betöltő soffőr, nem elég keményen ütött ,akkor maga a mél- tóságos Richtenauné vette át a botot és mérte ki a büntetéseket. Sok nő elhalt az ilyen bánásmódban, némelyek öngyilkosságban kerestek menedéket. Galya, egy kievi leány megzavarodott. Zoya, Brynsk-ból miután igy elverték, felakasztotta megát. Lilian az Oder folyóba ugrott, de ki húzták. Klava a kollektívából ide került nő ,elakart menekülni, de elfogták. Nagy lármát csaptak, amikor valaki igy elakart menekülni. így Klava próbálkozásánál is. Richtenaunak volt egy nagy kutyája arra tanítva, hogy az ilyen menekülőket nyomozza. így Kiavat is nyomozta a kutya és egy árokban megtalálta ,ahová elbújt és több helyen megharapta, melyet nekünk is megmutatott. Ilyen sorsa volt annak a 120 orosz leánynak ,akiket őnagy- sága megvásárolt a német államtól. így éltek amig a Szovjet hadsereg el nem érte az Oder folyót. Ekkor már az orosz lányok is felfegyverezték magukat villával, kapával, kaszával és megtámadták a kastélyt, ahol Richtenuné őnagy- sága kapkodva szedte össze az értékesebb dolgait és készült menekülni a közeledő vörösök elől. A két őrt, akik útjukat állták, hamarosan elintzték és bevonultak a termekbe, ahol riadtan látta őnagysága, hogy mi vár rája és pénzel, arannyal próbálta őket lekenyerezni. De egy pár pillanat múlva, haldokolva terült el a terem közepén széjjel zúzott fejjel. Ezt mondták nekem ezen átkozott kastélyban a leányok. Megmutatták a könyvet, melyet az egyik Írnok vezetett, melyben minden ilyen büntetés be volt vezetve, elkönyvelve. Megmutatták a kutya ketrecet, ahol ez a betanított- vadászkutya volt, valamint megmutatták az őnagysága, Erna Richtenau holttestét a fényes kastély termében. MIT KAPNAK AZ OROSZOK WASHINGTON, feb.: — A kongresszus alsóházának külügyi bizottsága most tárgyal a “Lend-Lease Act” további meghosszabbításáról. Ezen törvény alapján ad az Egyesült Államok muníciót és egyéb felszerelést a szövetséges államoknak. A külügyi bizottság előtt megjelent Emory S. Land viceadmirális, hajózási adminisztrátor és ismertette, hogy milyen nagy szükség van ezen törvény további meghosszabbi-» tására. “A Lend-Lease Act alapján” — mondotta az admirális, — “Oroszország az utóbbi hat hónap alatt 3,477,000 tonna felszerelést, muníciót és élelmet kapott. Ezen anyagi támogatás nélkül, nagy kérdés, hogy a Vörös Hadsereg képes lett volna-e a jelenleg mutatott nagy eredményekre.” A reakció sohasem alszik (a.l.) Akaratlanul is ha az ember figyeli a végbemenő eseményeket, azt kell megállapítani, hogy a politikai intézmények kizárólagosan a kapitalista osztályt vannak hivatva szolgálni. Az amerikai átlag ember mindig a jelszavak után halad. Abban a hiszemben, hogy szabad állampolgár, úgy véli saját belátása szerint választhatja meg képviseletét. Most is hiszi, hogy a 60 millió munkás foglalkoztatása nem csak a háború időtartamára, hanem a háború utáni is, őszinte kivánalom a politikusok részéről. Ezekből a számadatokból megállapíthatjuk, hogy az amerikai szavazó polgárok legnagyobb többsége a bérért dolgozó munkásokból kerül ki. Szóval a megválasztott politikusok a munkások nagy többségének szavazata révén kerülnek a kapitalista osztály szolgáló intézményekbe. Mi nem nagy jelentőséget tulajdonítunk a politikának, mert biztos tudatában vagyunk annak, hogy minden időben az uralmon levő gazdasági rendszert vannak hivatva szolgálni. Azért mi a politikát nem is tartjuk semmiféle alapon meggyőződést képviselő kifejezésnek, hanem egyszerűen egy jó megélhetést nyújtó foglalkozási ágnak. Az utóbbi hónapok eseményei olyan nyíltan tanu'skodak a mi megállapításaink igaz mivoltában, amikor hétről hétre olvassuk, hogy egyik vagy másik államban a törvényhozó testület azzal lepi meg a politikában hivő munkásokat, hogy a zárt műhelyek ellen hoznak törvényt. A legutóbb South Dakota állam törvényhozó testületé hozott ilyen törvényt, amit az állami kormányzó, M. A. Sharpe aláírásával törvényerőre emelte. Azok a munkáselemek, akik hívei a politikai képviseltetés- nek azt mondják, hogy olyan embereket kell beválasztani, akik majd a munkások érdekeit fogják képviselni. A fentebb megállapított tények, hogy a politika csak foglalkozás, nagyon is megállja a helyét. Abból is lehet megállapítani, hogy a választások előtt mindent megígérnek a választó polgároknak. Miért állapítom meg, hogy a reakció sohasem alszik, mert az a törvényhozó testület, amelyet a munkás szavazatok többsége választott meg, éppen a szavazók kívánalmainak ellenére hoznak törvényeket, hogy továbbra is védelmezzék a minden társadalmi fejlődést gátoló kapitalista érdekeltségeket. Az amerikai átlagos ember olyan távol áll a saját osztály viszonyainak felismerésétől, hogy úgyszólván elitéli a liberálisoknak minden reform törekvését és úgyszólván minden gondolatát a reakció, vagy a maradiság támogatására fordít. A más országokból idevándorolt polgároknak legnagyobb részük a kétoldalú hazafiságnak hívei, itteni viselkedéseikben a nagy demokrácia hívei, még akkor is, ha valóságban a reakcó utógondolatával, a faképnél hagyott országok uralkodó osztályának védői, mert még azt sem tudják józan ésszel felfogni, hogy éppen az ottani uralkodó osztály adta kezeikbe a vándorbotot. Természetesen a reakció mindig burkolva dolgozik, ígéreteikben mindig humánusak, cselekedeteikben pedig éppen az ellenkezők. Az áltlagos ember nemtörődömségének tudható be, hogy a társadalmi fejlődés olyan messze hátul kullog a technikai fejlődés után. Valóságban az embereknek mindenre van idejük, csak arra nem, hogy a tisztán látásuk érdekében igyekeznének társadalmi tudásukat fejleszteni. Az embereknek ezt a gyöngeségét tudja a kapitalista osztály és gondoskodik arról, olyan intézményekkel mint a templomok és minden más zug egyletek fentar- tásával, hogy az emberek munkájuk utáni szabad idejüket ezek az intézmények foglalják le, amelyek természetesen mind jó szolgálatot tesznek a reakció részére.
