Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-24 / 1360. szám
1945. február 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI HAZUDNAK RENDÜLETLENÜL Már megszoktuk mi is, az amerikai magyarság is, sőt maga a Magyar Szövetség is azt, hogy a disz intézményünk minden alkalommal úgy szerepel a hatóságok előtt is, a magyar tudatban is, mint notórius hazugok. Erre a díszes társaságra már annyiszor sütötték rá a tudatos hazugság bélyegét, hogy semmi újat nem mondunk, amikor a legújabb országos hazugságot bemutatjuk az olvasónak, már annyira megszoktuk az ő notórius hazugságaikat. Amint annak idején megírtuk a Horthyista Magyar Szövetségék és a Horthy ellenes Demokratikusok, kénytelenek I voltak egyesülni a Magyar Segély Akcióba, mert a kormány csak egyetlen egy segély bizottságot engedélyez minden nemzetiségi csoportnál. Hogy ki ne maradjanak a nagy üzletből. A kényszer-házasság után, elment az engedély kérés és amint a Magyar Szövetség titkára e hó elején kiküldött körlevelében írja, ezt meg is kapták. Felhívják az amerikai magyarságot, hogy szervezzék meg a gyűjtő bizottságokat. “Küldjék be a bizottság felelős vezetőjének a címét az Amerikai Magyar Szövetségnek” és gyűjtési engedélyt tőlük fognak kapni. Aláírva: Az Amerikai Magyar Szövetség nevében Kerekes Tibor, titkár. No lett felzúdulás a baloldali berkekben, hát ezért nyeltük le a békét? Kérdezték a demokratikusok, hogy most az- engedélyezett gyűjtés minden erkölcsi s anyagi haszna a Magyar Szövetségéknél maradjon. Siettek akcióba lépni és amint a new yorki hivatalos vezetőségi gyűlés jegyzőkönybéből megállapíthatjuk, a segély bizottság elnöke, Cukor Mór kénytelen volt erősen kihangsúlyozni, hogy: “Az American Hungarian Relief, Inc. központi irodája New Yorkban lesz. Csak ez jogosult intézkedést tenni, engedélyt adni“. Tehát nem a Magyar Szövetség washingtoni irodája. Persze ez a lényegen nem változtat, mert a 30 tagú igazgatóságból a legjobb akarattal is csak hét úgynevezett liberálist lehet kihalászni, beleértve a kommunistákat is. A tiz tagú Végrehajtó Bizottságban meg két elvtárs adja meg a jelenlétével a törvényes színezetet. így természetesen az fog történni, amit a tulynyomó többségben levő Magyar Szövetségék akarnak, legfeljebb a leadott és fizetett hirdetésekből jutni fog a Magyar Jövőnek is. Tik meg jó amerikai magyarjaim készüljetek fel, tisztítsátok ki gyomrotokat, mert a szülőföld éhező, rongyos népének a felsegélyzésére olyan csirkepaprikással, töltött káposztával és cigányzenével egybekötött diszbanketek fognak következni, amilyent még nem látott magyar Amerika. Műsor is lesz: a Dr. Gyetvai járja el a Kállay kettőst, Eör- gögh prelátussal. Isteni látvány lesz. Megvalósult az “egy akol, egy pásztor” elv, igy már mellékes is, hogy mennyi fog a banket és a gyűjtések jövedelméből eladminisztrálódni és mennyi az éhező magyar népnek jutni. A fő, hogy a csirkepaprikás jó zaftos és az egységfront még zaftosabb legyen. 1 1 A PAPOK SE KUTYÁK Sőt, ha hazugságról van szó, akkor ők verhetetlenek e versenyben. A papók már Hitler- Goebbels előtt jól tudták, hogy a hazugság ha a “szent cél” érdekében van, akkor az nem bűn. Persze ők szabják meg a célt és igy a hazugság jogos voltát is. A papi újságok: A “Mi Lapunk”, “Magyarok Vasárnapja”, a “Jó Pásztor” vezetnek a hazugságok terén. Most egyrészt vigasztalónak, másrészt elrettentőnek használják a hazugságokat. Az egyik azt Írja: Biztos forrásból értesültünk, hogy Himler Márton és Deák Ferenc, kik az amerikai kormány szolgálatában állanak, már hivatalos minőségben Magyarországon vannak. Ebből a jól preparált hazugságból csak annyi az igaz, hogy a fenti két ur, tényleg a kormány szolgálatában áll, de hazugság az, hogy már Magyarországon képviselnék az Egyesült Államokat, mert mindenki tudja, hogy az oroszok nem csak ezt a két notórius orosz ellenest nem engedik be általuk megszállt területekre, de az amerikai külügyi hivatal ismételt közbenjárására sem kapott odamenetel- re engedélyt egyetlen amerikai újságíró sem. A másik hir azt mondja: “Az oroszok hat billió dollár hitelt kértek Amerikától a háború utáni időkre. Ezt a kérést Amerika a leghatározottabban visz- szautasitotta.” Az első rész megjelent minden lapban, de a második csak a papok hazugsága. Miért? Hogy egy kis vigaszt nyújtson a hívőknek, ime nincs még veszve Horthyor- szág, az amerikai kormányt már Himler Márton képviseli, aki a zarándoklat idején olyan mélységesen hajlongott Horthy, Imrédy, József főherceg előtt. Kit Perényi báró le is tegezett. Mellette van Deák Ferenc, az amerikai külügyi hivatalban hivatalosan bejegyzett Horthy kém. Ráadásul kereken visszautasították az oroszok kölcsönkérését is. Lesz még szőlő, lágy kenyér. Aki ingadozik, azt egy másik csuhás riasztgassa a heti szemléjében, azt irva: “. . holnap talán már Berlinbe lesznek az oroszok, hogy azután Párist vegyék be, lerohanva a csatornáig, ki tudja megállítani őket ottan ?” A papszakácsnék lapjának a szerencsétlen olvasója hányhatja a keresztet a bolseviki ördögre, akik eszerint nem csak a náci németek és a Horthy- Szálasi magyarok ellen viselnek hadat, hanem Páris ellen vonulnak és Londonnal néznek farkasszemet. A yaltai konferencia Után hangfogó került a dupla hazafiak tollára, csak a Magyarok Vasárnapjának házi zsidója, a vérvörös forradalmárból előbb Horthy hódoló revizionistából, most már papkézcsókoló legaljasabb uszitóvá sülyed minden ellen, ami ellenkezője a reakciónak. Csak ez a pap cseléd az, aki a csuha mögé bújva mocskol mindent ,ami emberi, tisztességes és magyar. Ez a szerencsétlen flótás, akivel a szélső “balszárny” is szoros összeköttetést tart, nagyon rosszul spekulált, amikor Horthy győzelemre számítva akarta simá- ra nyalni az utat hazafelé, ő már örök bujdosó lesz, mert nem lehet Magyarországon olyan kormányzat többé, amely1 elfelejtené az aljasságait. NEM IS OLYAN HUMOROS A közelmúltban az egyik napilap, humoros történeteket közölt arról, hogy milyen különös emberek léteznek, akiknek a zsebében ezresek vannak, de nem mernek enni, mert attól félnek, hogy ha a pénzüket elköltik, akkor később éhen hali nak. Röviden éhen halnak, hogy ne haljanak éhen. Ezek a felsorolt esetek nem is olyan humorosak és főleg nem is olyan ritkák, hanem ez a jövőtől való félelem hatalmába keríti a munkásosztály többségét és megakadályozza azt, hogy megteremtse a jövőjének a biztonságát. A már dicstelenül kimúlt Atlantic Charter és Roosevelt elnök által javasolt gazdasági Bill of Right-ban is kiemelkedő pont volt a biztonság érzése. A biztonság érézésének a hiánya az, amely koplalásra, koldulás-' ra készteti azokat, akiknek nagy összegek állnak a rendelkezésükre, de főleg ez a biztonság érzés hiánya képtelenné teszi a munkásosztály többségét, hogy felismerje azt, hogy sem koplalás, sem a munkaadó iránti hűség, sem spórolás nem alkalmas arra, hogy az életéből kitörölje azt a zavaró képzeletet, hogy mi lesz holnap, amely lehetetlenné teszi az élet élvezésére. Erre csak a szervezkedésnek olyan irányba való vitele képes, amely egy uj társadalmi rendszert épit fel, amelyből hiányozni fog a jövőtől való félelem. Mi az amitől az átlag munkás fél? Munkanélküliség, betegség, öregséggel járó munka- képtelenség. Ezekkel a rémek* kel együtt jár az, hogy a munkás és családja nem jut elegendő élelemhez, ruhához és esetleg hajléktalanná válik. Ezek a “rémek” a profitrendszer velejárói, amelyet nem oldhat meg semmiféle reform, mert a pro- .fitra való termelés, nem képea eltüntetni a fenti jelenségeket. Még az olyan reformok ellen is kézzel-lábbal tiltakozik, amelyek társadalmi biztosítás név alatt időleges .biztonságot nyújtanak. Ezt nem csak azért ellenzi, mert terheket jelent a tőkének is, hanem főleg azért, mert ha a munkás többé kevésbé biztonságban érzi magát, már nem olyan jó kizsákmányolási anyag, mint az, ame- - lyiknek a holnapja a munkaadó kénye kedvétől füg. A tőke ideálja a “régi jó világ”, amikor a munkás szervezetlen volt, vagy olyan szervezet tagja,a melynek a fő célja a tagdíj szedése és nem a munkás védelme volt. Igazi alany a kizsákmányolásra az a -munkás volt ,amely házat vett magának, természetesen ez csak formailag volt az ő tulajdona, mert a tényleges tulajdonos a bank volt. A “háztulajdonossá” lett munkás, már nagyon vigyázott a munkaadójának a vele való * megelégedésére, mert most már nem csak a munkája, de a házba lefizetett pénze is veszélyben volt, mert ha nem tudott törleszteni, úgy egy-kettőre rátette a kezét a bank és már más áldozatot keresett a házra. Az ilyen munkás szívesen overtimeozott, mert kellett a pénz a törlesztésre, kerülte a szervezkedést, a “radikálisokat”, mert az mind veszélyt jelentett a munkájára, ami persze egyenlő volt a ház elvesztésével is. Különben is nagyon elfoglalt ember lett. A rosszul megépített öreg házon folyton javítások voltak, amelyet legtöbb esetben, magának kellett elvégeznie, igy nem ért rá arra, hogy a társadalmi kérdésekkel foglalkozzon. Ugyan ez áll fen arra a munkásra, aki az öregségre gyűjt. Ez a fajta munkás sem mer jóllakni, folyton attól retteg, hogy nem lesz nSiből élnie akkor, amikor már nem tudja el- ' adni a munkaerejét. Komoly szervezkedésre csak az a munkás alkalmas, aki nem retteg a holnaptól, de miután nagyon kevés azoknak a száma, akik nem féltik a mát, a jobb jövőért, a munkásosztály fölszabadulásának elősegitői mind azok a jelenségek, amelyek többé kevésbé a biztonság érzetét nyújtsák a munkásnak, ilyen a szervezkedés, a seniority jog, IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése