Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-17 / 1359. szám

1945. február 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KEZDIK MÁR Előre látható volt, hogy az uj magyarországi alakulás, bár­mennyire is úgy néz ki, mint egy jól szabott darlani kor­mányzat, az amerikai magyar reakció, már megkezdte a ma­ga kis hátbatámadását, mert minden sakál röhögés dacára is jól tudják, hogy a magyar jövő kialakulása elsöpri a régi, ne­kik oly kedves és jól jövedel­mező Horthy uralmat, még ha azt átfestett formában akarnák is a magyar nép nyakán meg­tartani. Ma a hadi helyzet ta­lán indokoltá, szükségessé tesz ilyen darlani megoldást, de a többi, a francia és olasz példák után nyilvánvaló, hogy ezek­nek az uraknak pusztulni kell a szereplés színteréről. De jól tudják azt is, hogy mint egy valamennyire is balol­dali kormány itteni ellenzéke, nem állhatnának magyar Ame­rika elé, bármennyire is mara­divá, reakcióssá nevelték is azt, tehát a régi jó nagy Magyar- országért való üres fecsegést- kell az amerikai tömegek elé tárni remélve azt, hogy igy megtarthatják a markukban az adófizető tömegeket és tovább­ra is uralkodhatnak, a nagy egyleteken a templomi -szószé­keken és fentarthassák mint központot az Amerikai Magyar Szövetséget. Nagyon kapóra jött nekik a fegyverszüneti szerződés, mely szerint az 1938-as határok lesz­nek érvényesek Magyarország­ra és még ráadásul az okozott károk megtérítésére is kötelez­ve vannak. Még a hat éves elemista gye­rek is tisztába volt azzal, hogy ha Hitlerék elvesztik a hábo­rút, akkor Magyarország is a vesztes oldalra kerül és meg kell fizetnie azt, hogy bitang urai ok és szükség nélkül hát­ba támadták először Jugoszlá­viát, azután Szovjet Oroszor-l szágot. Mint valami eszeveszet­tek, azért jajgatnak, sírnak, hogy a Hitler által vérdijként visszaadott területeket most ki kell ürítenie a magyar kor­mánynak. Csak bolondok kép­zelhetik azt, hogy a szövetsé­gesek, azért mert Horthy hát-» batámadta Jugoszláviát, amiért végig rabolták Bácskát, amiért halomra öltek civileket, hát ju­talmul jóváhagyják, talán még meg is tetőzik Hitler vérdiját* A szovjet Ukrainába harcoló magyar csapatok, akik “csen­dőri szolgálatot” teljesítők vol­tak, bizony nem nagyon lova­giasan viselkedtek az orosz la­kossággal, nagy naivság hát azt várni, hogy a Szovjet jutal­mul a Horthy vagy utódai ke­zébe hagyja Szlovákiát. Hogy Erdély egy részét Ro­mánia kapta, annak az oka, hogy Románia idejében és ami a fő sikeresen át állt, mig Horthy ezt csak a 12-ik órában próbálta meg, akkor is siker­telenül, mert a magyar katona­ság, sajnos még most is, na­gyon aktivan harcol a Szovjet csapatok ellen. Ha hibáztatni kell és lehet valakit az uj Trianonért, az csak Horthyék uralma és az it­teni csatlósai lehetnek, akiknek a melle nagyon dagadozott, mi­kor Hitler-Horthy hordái az uk­rajnai mezőkön száguldottak. Most hiába hivatkoznak Atlan­tic Charterre, önrendelkezési jogokra. Bármennyire igazsá­gos is az, de a serpenyő másik felében ott van a Szovjet és Jugoszlávia megtámadása. A hadüzenet Amerika és Anglia ellen, közel félmillió zsidó kiir­tása, a baloldali munkások és polgárok lemészárlása, a vesz­tett háború és csak ravasz üz­leti számítás az, hogy most Stalin, Roosevelt és Churchill ellen átkozódnak. Bolond egy álláspont az övék, de ők ma­guk annyira nem bolondok, hogy a tüzes kályhát megölel­jék, tudják, hogy csak egy le­hetőségük van, hogy az itteni magyarságot a kezükbe tartsák, ha ismét revizióskodni kezde­nek. Nem lehet, sőt ostobaság volna tagadni, hogy ez a régi trükk újra be fog válni, mert az amerikai magyarság túlnyo­mó többsége, még annyira a papok kezében van, hogy oda- vihetik ahová akarják és az amerikai magyar papok, külö­nösen a “független” reformá­tusok pásztorai maradi, túlnyo­mó többségükben tisztára náci. A nem tudom hányszáz ameri­kai pap közül 3 mond három pap akadt, aki kiállt a náciz­mus ellen, akik elitélték Horthy tömeggyilkosságait. Legtöbb­jük kényszerből, mert nem volt bátorságuk nyíltan a nácizmus oldalára állni, hallgatott, de na­gyon tekintélyes azok száma száma, akik minden kertelés nélkül Horthy-Hitler elvét val­lották, kik tapsoltak a náci győzelemnek és helyeselték a zsidók és radikálisok kiirtását. Sajnos az amerikai magyar­ság többsége ezek kezében van és ez a nyáj méltó a pásztorai­hoz. Kétségtelen, hogy rövide­sen nagy revíziós mozgalom ta­núi leszünk, amelyet megelőz a “Béketárgyalást befolyásolan­dó” akcióra való pénzgyüjtés. Ebből a masszából, amig az a papjai és egyleti basái kezé­ben lesz, nem lehet embereket kapni a haladás fontjára. Az amerikai és az óhazai nép jövő­je azt kívánja, hogy ez ellen a vezéri gárda ellen a legélesebb harcot folytassuk, velük soha, semmiféle megalkuvásnak he­lye nincs. Kíméletlen harc és nem egy­ségfront kell, hogy legyen az amerikai öntudatos magyar munkások jelszava a papi és egyleti basák reakciója ellen. EZEK MINDIG ESZNEK A közel múltban egy nagy­szerű cikkben irta meg a Bér­munkás, hogy az egész magyar amerikai megmozdulások, a csirkepaprikás keretében ját­szódnak le. Ha azután megnéz­zük az amerikai magyar moz­galmakat, akkor azt mondhat­juk, hogy azok bele fulladtak a paprikás csirke zaftjába. Hogy ez a megállapítás mennyire fején találta a szö­get, arra jellemző az a “nagy ünnepi vacsora” sorozat, ame­lyet országszerte most a Ver- hovay Segély Egylet igazgató­sága rendez le. A nagy evés- ivásra az alkalmat a tagoknak az adja meg, hogy az amerikai hadseregben ez ideig száztíz Vehovay tag esett el. Az igaz­gatóság elhatározta, hogy a hősi halált haltak képeit meg­festeti (jellemző ezekre a dup­la hazafiakra, hogy nem ma­gyar származású festő kapta ezt a zsíros megrendelést) és azt nagy ünnepség keretében adja át a hozzátartozóknak. Minden épeszű ember előtt ez egy gyászünnepély kellene, hogy legyen, ahol megtisztelnék a gyászba borult hozzátarto­zókat. De nem úgy ezeknél a has pókoknál. Nekik az iste­nük, elvük: a hasuk, ők hazát menteni, elesett tagtársat meg gyászolni is csak evéssel ivás- sal egybekötve tudnak megten­ni. Nagyon lélekemelő, a szülő vagy feleség gyászához méltó lesz, hogy mielőtt megemlé­keznek a hősökről, jól telizabál- ják magukat töltött káposztá­val, csirke paprikással, megön­tözik papramorgóval, lőrével és utána a cigányzene elhallgat. Csak a jóllakottak böfögése hallatszik, amikor az ünnepi szónok, a fő vagy rendes elnök, savanyu pofát vágva, leleplezi és a hozzátartozóknak átadja a hősi halottak képeit. Amely kis incidens után, újra szólhat a cigány, lehet folytatni az ivást, amely után valószínűleg nótá- zás, esetleg tánc is következikj A közmondás szerint a ma­gyar, ha gyászol, ha örül, ak­kor iszik. Ez az amerikai ma­gyarságra úgy módosul, hogy örömében, gyászában, bankette- zik. Az ő étvágyukat semmi sem rontja el. MAGYAR CSENDŐR Ha a magyar feudális ural­mat jelképező müvet tudnék al­kotni, akkor a szobor csoporto- zat alakjait igy szedném össze: a fő alak nem egy arisztokrata, mert az olyan magas személyi­ség volt, hogy még az uralko­dást is gazdatisztjeivel intéz- tette el, hanem egy gentry, he­gyes bajusz, zergetollas va-\ dászkalap, bőrkabát, bricsesz, rámás csizma, amely ruházat egy jól hízott, lusta, tudatlan élősdit fog körül. Köréje cso­portosulnak a hatalmának az oszlopai, a levitézlett földesu­rakból lett szolgabiró, a pap, a jegyző és a hatalom tulajdon- képeni jelképe, a kakastollal díszített csendőr. Semmi és senki gyűlöletesebb nem volt a magyar nép előtt, mint a zsandár, de senki job­ban rá nem szolgált a gyűlölet­re mint a csendőr. A csendőrt a “régi jó világban” már úgy válogatták össze, hogy az min­denképen megfeleljen a hiva­tásának a nép terrorizálásának. A kiválasztás a katonai szol­gálat alatt történt. Előfeltétel volt, a vak engedelmesség, dur-i vaság, a termelő munkának aa utálata, ami ezekkel együtt­járt az altiszti rang. A falu átka vöt a csendőr. Hihetetlen durvasággal terrori­zálta a falvak és a puszták né­pét. Pofozás, bikacsöközés, rug- dosás megszokott módszer volt, de ha “ellentállásra” talált a csendőr, akkor nagyon hamar szólt a csendőr puska, vagy szaladt keresztül a delikvensen a csendőr szurony. Specialitása volt a magyar csendőrnek a “cucilista” üldö­zés. Hány ezer és ezer földmun­kást kínoztak, pofoztak félholt­ra, mert szervezkedni mert és' hány sortüz dörrent el az ara­tó sztrájkok idején, hány falu­si, kisvárosi gyűlést vertek szét a kakastollas betyárok, arról állandóan szólt a munkás- mozgalom krónikája. Hogy a régi gyalázatos ma­gyar földesur-szolgabiró-csen- dőr uralom, milyen borzalma­san fajult el, az elmúlt 25 év-j ben, Horthyin keresztül Szála- si-ig, arra jellemző az, hogy a múlt év tavaszán, még Horthy- Kállay uralom idején, a csen­dőr ezredeket, hosszabb utóki­képzésre Németországba vezéi nyelték, ahol megfelelő kikép­zést kaptak a “magyar zsidó­kérdés” megoldását illetőleg. Hogy a magyar csendőr meg­felelt a hozzá fűzött várakozás­nak, hogy a németországi ki­képzést eredménnyel végezték el, arról most jönnek oly bor­zalmas beszámolók, amelyeket emberi elme el sem tud képzel­ni. Ezeknek az “átképzett” ka­kastollasoknak a hivatása volt a magyar zsidók összeterelése, azután a német halálgyárakba való szállítása. Egyik new yorki heti lap a svéd követségi hivatalnak és egy nyugalma­zott honvéd századosnak az in­formáció alapján ad leírást végeredményben szükségtelenné tennék az olyan politikai párvi­adalokat, mint most Wallace meg Jones között folyik, mert a gyárakat sem a régi, már meghájasodott tőkések, sem pedig az uj, koncra éhes kisebb “üzletemberek”, hanem MAGUK A MUN­KÁSOK VENNÉK ÁT ÉS IRÁNYÍTANÁK. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents