Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-17 / 1359. szám
1945. február 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KEZDIK MÁR Előre látható volt, hogy az uj magyarországi alakulás, bármennyire is úgy néz ki, mint egy jól szabott darlani kormányzat, az amerikai magyar reakció, már megkezdte a maga kis hátbatámadását, mert minden sakál röhögés dacára is jól tudják, hogy a magyar jövő kialakulása elsöpri a régi, nekik oly kedves és jól jövedelmező Horthy uralmat, még ha azt átfestett formában akarnák is a magyar nép nyakán megtartani. Ma a hadi helyzet talán indokoltá, szükségessé tesz ilyen darlani megoldást, de a többi, a francia és olasz példák után nyilvánvaló, hogy ezeknek az uraknak pusztulni kell a szereplés színteréről. De jól tudják azt is, hogy mint egy valamennyire is baloldali kormány itteni ellenzéke, nem állhatnának magyar Amerika elé, bármennyire is maradivá, reakcióssá nevelték is azt, tehát a régi jó nagy Magyar- országért való üres fecsegést- kell az amerikai tömegek elé tárni remélve azt, hogy igy megtarthatják a markukban az adófizető tömegeket és továbbra is uralkodhatnak, a nagy egyleteken a templomi -szószékeken és fentarthassák mint központot az Amerikai Magyar Szövetséget. Nagyon kapóra jött nekik a fegyverszüneti szerződés, mely szerint az 1938-as határok lesznek érvényesek Magyarországra és még ráadásul az okozott károk megtérítésére is kötelezve vannak. Még a hat éves elemista gyerek is tisztába volt azzal, hogy ha Hitlerék elvesztik a háborút, akkor Magyarország is a vesztes oldalra kerül és meg kell fizetnie azt, hogy bitang urai ok és szükség nélkül hátba támadták először Jugoszláviát, azután Szovjet Oroszor-l szágot. Mint valami eszeveszettek, azért jajgatnak, sírnak, hogy a Hitler által vérdijként visszaadott területeket most ki kell ürítenie a magyar kormánynak. Csak bolondok képzelhetik azt, hogy a szövetségesek, azért mert Horthy hát-» batámadta Jugoszláviát, amiért végig rabolták Bácskát, amiért halomra öltek civileket, hát jutalmul jóváhagyják, talán még meg is tetőzik Hitler vérdiját* A szovjet Ukrainába harcoló magyar csapatok, akik “csendőri szolgálatot” teljesítők voltak, bizony nem nagyon lovagiasan viselkedtek az orosz lakossággal, nagy naivság hát azt várni, hogy a Szovjet jutalmul a Horthy vagy utódai kezébe hagyja Szlovákiát. Hogy Erdély egy részét Románia kapta, annak az oka, hogy Románia idejében és ami a fő sikeresen át állt, mig Horthy ezt csak a 12-ik órában próbálta meg, akkor is sikertelenül, mert a magyar katonaság, sajnos még most is, nagyon aktivan harcol a Szovjet csapatok ellen. Ha hibáztatni kell és lehet valakit az uj Trianonért, az csak Horthyék uralma és az itteni csatlósai lehetnek, akiknek a melle nagyon dagadozott, mikor Hitler-Horthy hordái az ukrajnai mezőkön száguldottak. Most hiába hivatkoznak Atlantic Charterre, önrendelkezési jogokra. Bármennyire igazságos is az, de a serpenyő másik felében ott van a Szovjet és Jugoszlávia megtámadása. A hadüzenet Amerika és Anglia ellen, közel félmillió zsidó kiirtása, a baloldali munkások és polgárok lemészárlása, a vesztett háború és csak ravasz üzleti számítás az, hogy most Stalin, Roosevelt és Churchill ellen átkozódnak. Bolond egy álláspont az övék, de ők maguk annyira nem bolondok, hogy a tüzes kályhát megöleljék, tudják, hogy csak egy lehetőségük van, hogy az itteni magyarságot a kezükbe tartsák, ha ismét revizióskodni kezdenek. Nem lehet, sőt ostobaság volna tagadni, hogy ez a régi trükk újra be fog válni, mert az amerikai magyarság túlnyomó többsége, még annyira a papok kezében van, hogy oda- vihetik ahová akarják és az amerikai magyar papok, különösen a “független” reformátusok pásztorai maradi, túlnyomó többségükben tisztára náci. A nem tudom hányszáz amerikai pap közül 3 mond három pap akadt, aki kiállt a nácizmus ellen, akik elitélték Horthy tömeggyilkosságait. Legtöbbjük kényszerből, mert nem volt bátorságuk nyíltan a nácizmus oldalára állni, hallgatott, de nagyon tekintélyes azok száma száma, akik minden kertelés nélkül Horthy-Hitler elvét vallották, kik tapsoltak a náci győzelemnek és helyeselték a zsidók és radikálisok kiirtását. Sajnos az amerikai magyarság többsége ezek kezében van és ez a nyáj méltó a pásztoraihoz. Kétségtelen, hogy rövidesen nagy revíziós mozgalom tanúi leszünk, amelyet megelőz a “Béketárgyalást befolyásolandó” akcióra való pénzgyüjtés. Ebből a masszából, amig az a papjai és egyleti basái kezében lesz, nem lehet embereket kapni a haladás fontjára. Az amerikai és az óhazai nép jövője azt kívánja, hogy ez ellen a vezéri gárda ellen a legélesebb harcot folytassuk, velük soha, semmiféle megalkuvásnak helye nincs. Kíméletlen harc és nem egységfront kell, hogy legyen az amerikai öntudatos magyar munkások jelszava a papi és egyleti basák reakciója ellen. EZEK MINDIG ESZNEK A közel múltban egy nagyszerű cikkben irta meg a Bérmunkás, hogy az egész magyar amerikai megmozdulások, a csirkepaprikás keretében játszódnak le. Ha azután megnézzük az amerikai magyar mozgalmakat, akkor azt mondhatjuk, hogy azok bele fulladtak a paprikás csirke zaftjába. Hogy ez a megállapítás mennyire fején találta a szöget, arra jellemző az a “nagy ünnepi vacsora” sorozat, amelyet országszerte most a Ver- hovay Segély Egylet igazgatósága rendez le. A nagy evés- ivásra az alkalmat a tagoknak az adja meg, hogy az amerikai hadseregben ez ideig száztíz Vehovay tag esett el. Az igazgatóság elhatározta, hogy a hősi halált haltak képeit megfesteti (jellemző ezekre a dupla hazafiakra, hogy nem magyar származású festő kapta ezt a zsíros megrendelést) és azt nagy ünnepség keretében adja át a hozzátartozóknak. Minden épeszű ember előtt ez egy gyászünnepély kellene, hogy legyen, ahol megtisztelnék a gyászba borult hozzátartozókat. De nem úgy ezeknél a has pókoknál. Nekik az istenük, elvük: a hasuk, ők hazát menteni, elesett tagtársat meg gyászolni is csak evéssel ivás- sal egybekötve tudnak megtenni. Nagyon lélekemelő, a szülő vagy feleség gyászához méltó lesz, hogy mielőtt megemlékeznek a hősökről, jól telizabál- ják magukat töltött káposztával, csirke paprikással, megöntözik papramorgóval, lőrével és utána a cigányzene elhallgat. Csak a jóllakottak böfögése hallatszik, amikor az ünnepi szónok, a fő vagy rendes elnök, savanyu pofát vágva, leleplezi és a hozzátartozóknak átadja a hősi halottak képeit. Amely kis incidens után, újra szólhat a cigány, lehet folytatni az ivást, amely után valószínűleg nótá- zás, esetleg tánc is következikj A közmondás szerint a magyar, ha gyászol, ha örül, akkor iszik. Ez az amerikai magyarságra úgy módosul, hogy örömében, gyászában, bankette- zik. Az ő étvágyukat semmi sem rontja el. MAGYAR CSENDŐR Ha a magyar feudális uralmat jelképező müvet tudnék alkotni, akkor a szobor csoporto- zat alakjait igy szedném össze: a fő alak nem egy arisztokrata, mert az olyan magas személyiség volt, hogy még az uralkodást is gazdatisztjeivel intéz- tette el, hanem egy gentry, hegyes bajusz, zergetollas va-\ dászkalap, bőrkabát, bricsesz, rámás csizma, amely ruházat egy jól hízott, lusta, tudatlan élősdit fog körül. Köréje csoportosulnak a hatalmának az oszlopai, a levitézlett földesurakból lett szolgabiró, a pap, a jegyző és a hatalom tulajdon- képeni jelképe, a kakastollal díszített csendőr. Semmi és senki gyűlöletesebb nem volt a magyar nép előtt, mint a zsandár, de senki jobban rá nem szolgált a gyűlöletre mint a csendőr. A csendőrt a “régi jó világban” már úgy válogatták össze, hogy az mindenképen megfeleljen a hivatásának a nép terrorizálásának. A kiválasztás a katonai szolgálat alatt történt. Előfeltétel volt, a vak engedelmesség, dur-i vaság, a termelő munkának aa utálata, ami ezekkel együttjárt az altiszti rang. A falu átka vöt a csendőr. Hihetetlen durvasággal terrorizálta a falvak és a puszták népét. Pofozás, bikacsöközés, rug- dosás megszokott módszer volt, de ha “ellentállásra” talált a csendőr, akkor nagyon hamar szólt a csendőr puska, vagy szaladt keresztül a delikvensen a csendőr szurony. Specialitása volt a magyar csendőrnek a “cucilista” üldözés. Hány ezer és ezer földmunkást kínoztak, pofoztak félholtra, mert szervezkedni mert és' hány sortüz dörrent el az arató sztrájkok idején, hány falusi, kisvárosi gyűlést vertek szét a kakastollas betyárok, arról állandóan szólt a munkás- mozgalom krónikája. Hogy a régi gyalázatos magyar földesur-szolgabiró-csen- dőr uralom, milyen borzalmasan fajult el, az elmúlt 25 év-j ben, Horthyin keresztül Szála- si-ig, arra jellemző az, hogy a múlt év tavaszán, még Horthy- Kállay uralom idején, a csendőr ezredeket, hosszabb utókiképzésre Németországba vezéi nyelték, ahol megfelelő kiképzést kaptak a “magyar zsidókérdés” megoldását illetőleg. Hogy a magyar csendőr megfelelt a hozzá fűzött várakozásnak, hogy a németországi kiképzést eredménnyel végezték el, arról most jönnek oly borzalmas beszámolók, amelyeket emberi elme el sem tud képzelni. Ezeknek az “átképzett” kakastollasoknak a hivatása volt a magyar zsidók összeterelése, azután a német halálgyárakba való szállítása. Egyik new yorki heti lap a svéd követségi hivatalnak és egy nyugalmazott honvéd századosnak az információ alapján ad leírást végeredményben szükségtelenné tennék az olyan politikai párviadalokat, mint most Wallace meg Jones között folyik, mert a gyárakat sem a régi, már meghájasodott tőkések, sem pedig az uj, koncra éhes kisebb “üzletemberek”, hanem MAGUK A MUNKÁSOK VENNÉK ÁT ÉS IRÁNYÍTANÁK. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
