Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-17 / 1359. szám

OLVASÁS KÖZBEN ROBERT MURPHY BARÁTAI

6 oldal

azokról a borzalmas jelentekről, amelyek a szerencsétlen zsidók összeszedése és eltávolítása keretében lefolytak.

Kolozsváron egy téglagyárban 20 ezer zsidót zsúfoltak össze, a 20 ezer embernek egy latrinája volt. Elszállításnál 70-90 embert zsúfoltak be egy marha vagonba, ha már több nem férte be, úgy egy csomót a bezsúfolt emberek fejére dobták fel. A vagonokat lezárták és négy és fél napig lezárva tartották, addig egy vödör vizen, egy kenyéren kívül nem kaptak más ételt, italt. A szükségleteiket a kocsiba kellett elvégezniük. Gondoskodás történt arról is, hogy minden vagonba jusson ragályos beteg is. Mire1 a rendeltetési helyre érkezett a szállítmány, minden vagonban volt halott és őrült is.

A százados, aki végig nézett egy pár ilyen elszállítást elkeseredetten mondotta a barátainak, hogy mélységesen szégyenig hogy magyar és keresztény. Végtelenül aljas s korrupt volt a magyar csendőr minden időben, de ezek a Németországba kiképzett bestiák brutalitása és korruptsága felülmúl minden képzeletet. Sehol úgy nem dolgozott a csendőr puskatus és szurony, mint ezeken a szerencsétlen zsidókon, asszonyokon, apró gyermekeken, magukkal tehetetlen öreg embereken. Nem tudom ma még, hogy milyen rendszer jön Magyarországon, de ha ezekből a Németországba “kiképzett” bitangokból egy is életben maradhat, örök szégyene lesz az igazságszolgáltatásnak.

Hogy azután mi várt a magyar zsidókra, amikor a csendőröktől a náci Gestapo vette át, azt már ismerjük, a többi halálgyárakból. A magyarok többségét a sziléziai Gleiwitzbe szállították, ahol szortírozták őket ,a 10 éven aluliakat és a 40 éven felülieket külön állitot-i ták, a többieket orvosi vizsgálat alá vették, aki a férfiak közül elég erős volt, azt munka táborokba vitték, a nők közül a szemre valókat katonai bordélyházba szállították. A gyenge férfiakat, beteg és csúnya nőket, a 10 éven aluliakkal és a 40 éven felüliekkel együtt levetkőztették és fürdőruhát kaptak és beterelték őket a “gőzfürdő” felirásu terembe, mintha fürödni vinnék őket, mikor a terem megtelt, légmentes ajtókkal rájuk zárták és megnyitották a gáz csapokat, a mérges gáz hamarosan megölt mindenkit. A teremből mint egy gyári futószalag, automatikusan szállították a hullákat a crematóriumba, ahol elégették őket.

A napi “termelés” átlag 8000 volt, a halálgyár állandóan üzemben volt. így pusztult el több százezer magyar zsidó, akik jobbak voltak magyarnak is, mint a Horthy-Szálasi banditák.

A szörnyű képhez még az is hozzátartozik, hogy az angol és az amerikai külügyi hivatalokban vannak urak, akik azt állítják, hogy ezek a tömeggyilkosságok a fasizta országok belügyei, amelyért a szövetségesek nem vonhatják felelősségre a gazságok elkövetőit.

Ugylátszik itt a megtorlás és

(Folytatás)

A múlt heti lapszámunkban foglalkozva a U.P. jelentésével, folytatásban tovább analizáljuk a New Yorkban megjelenő Herald Tribune jelentését:

“Charles De Gaulle generális követői soha nem takarták el, hogy nem jó szemmel néztek Lemaigre-Dubrenil-ra. De Gaulle hívei 1943. februárjában, Londonban azt állították, hogy Lemaigre politikája az volt, hogy állandóan kiakarta re- keszteni a demokratikus elemeket a francia ellenállási erők közül, bárhol is voltak.”

Azon amerikaiak előtt akik Észak Afrikában voltak ez nagyon mérsékelt megállapításnak hangzik Lemaigre, Dubre- nil és Rigaud politikájára nézve. Algír és Marokkóban mfh- den elkedvetlenített demokrata tudta 1942-43-ban, hogy ez a két egyén bírta Frank Murphy nem hivatalos, de szívélyes támogatását. A politikai menekülteket pedig szisztematikusan kiirtották. Húsz éve már, hogy folytatja ez a két egyén a demokrata ellenes és munkásellenes politikáját. Ennek érdekében szövetkeztek Petain és Weyganddal, hogy megöljék a harmadik köztársaságot, fölhasználtak céljaik elérésére olyan terrorista szervezeteket, mint az M.S.E., a Cagoulárdo- kat, az adófizetők ligáját és a reakciós sajtót. “Petain fog uralkodni” volt a jelszavuk háború előtt, a szándékaikat nyíltan hangoztatták újságcikkekben.

Ezen két ember hatalma állt Giraud generális mögött, aki makacsul kitartott amellett, hogy a 15,000 politikai foglyot az északafrikai koncentrációs táborokban tartsa még hét hónapra is azután midőn a szövetségesek partraszálltak. Nagyon soknak ezen politikai foglyok közül egyedüli bűne volt, hogy beállt az idegen légióba Franciaországért harcolni a németek ellen, vagy pedig ellenezték a Vichy rezsim tengelyhatalmak melletti politikáját mielőtt a szövetségesek partraszálltak.

Casablankában 1943 januárjában Murphy arról informálta az elnököt, hogy nincs többé Afrikában politikai fogoly. A hiszékeny elnök elkövette a szamárságot, hogy a rádión megismételte. Azon a héten a Nation cikkírója Stevens, személyesen megolvasott több mint

a borzalmak megismétlődésének a megakadályozása csak az önmagát felszabadított népre vár* Ha semmi más, ezek a förtel- mek és a külügyi urak kibúvói már magukban is elegendők kell, hogy legyenek arra, hogy azt a rendszert, amelyben ezek megtörténhettek, felváltsa egy igazságos emberi társadalmi rendszer, az Ipari Demokrácia, ahol nem lesz faji gyűlölet, szolgabiró, csendőr, de még falazó külügyi urak sem.

7500 politikai foglyot, sok közöttük francia polgárt, akiket Trans-Sahara vasútvonal építésén használtak föl, mint rabszolga munkást, amelyik vasút összeköttetésben van Lebaigre Senegál vasútvonalával. Legtöbbje ezen szerencsétlen ördö göknek intellektuel, vagy európai középosztálybeli, akik nem szokták a kemény munkát, kivált olyan rekkenő hőségben mint Afrikában van. Négy centet kapnak naponta és úgy hullanak el, mint a legyek. Ezen táborok brutalitása fölülmúlja a hires német Dachau tábor hírét.

A zsidók üldözése s polgárjogaiktól való megfosztása, a De Gaulle-isták tömeges letartóztatása és bebörtönözése, a kommunista képviselők lecsukatá sa, a Murphy által pártfogolt Rigaud és Lemaigre alatt “katonai szükségesség volt’. Mondja tovább a jelentés:

“Lemaigre-Dubernil és Rigaud, akik Giraud politikai ügyeinek intézői voltak, mind a ketten lemondtak állásukról 1943. márciusban, az általános tisztogatás eredménye képpen, midőn a Giraud rezsimet megpu colták a demokrata ellenes erőktől. Rigaudot fölismerték, mint a Cagoulard csuklyás szervezet volt tagját és fasiztát. Egy polgári rendőralakulat fölött is gyakorolt hatalmat Afrikában, ahol úgy tudják kémszolgálatokat is teljesített a De Gaulleisták ellen.”

Ezen két fasizta hiéna akkor mondott csak le állásáról, mikor az amerikai közvélemény is megsokalta, s midőn Giraud itt járt, érezte a nyomást, ami miatt ki kellett jönnie egy nya- vajgó hangú demokrata beszéddel, aminek következtében Ber- geret generális, a volt Vichy légügyminiszter, ki szintén tagja volt a Giraud kabinetnek lemondott állásáról és ezt követte a két jó madár. Azonban ezután is összeköttetésben voltak Murphyvel, akinek a Rue Michelet-en levő villájában ki és bejártak és állandóan ellát-» ták Robert Murphyt tanácsokkal.

A Cagoulard és fasizta Rigaud valóban kontrolálta a rendőrséget. Egy hétre rá, amidőn Darlan admirálist meggyilkolták, egy “coup d’état”-tal magához ragadta a hatalmat a rendőrség fölött, éjfélkor letartóztatta a rendőrség parancsnokát Achiaryt, Bringardot és még egy tucat befolyásos demokratát, akik segítettek a szövetségeseknek a partraszállásnál.

Azzal vádolta meg Rigaud ezen egyéneket, hogy bűnrészesek Darlan meggyilkolásában és minden kihallgatás nélkül elhurcoltatta őket a sivatagi erődjébe. Ekkor már Murphy- nek meg kellett csinálni egy kis formalitásos udvarias tiltakozást, de most már nem bírta eltakarni — vagy nem is akarta — hogy egyetért Rigaud cselekvésével. Addig fogva tar1945. február 17.

tóttá Rigaud ezen egyéneket, mig át nem gyúrta az egész rendőrségi hatalmat saját céljai részére. Amidőn ezzel kész volt. Lemaigrevel együtt nyélbe ütöttek egy Vichy mintájú rezsimet Páris grófja vezetésével. Az S.O.L. Petain féle rohamcsapatok itt is előkerültek és nyíltan a fasizmus és meg- veretés mellett agitáltak, miközben Murphy ur meg hallgatott, mint az a bizonyos dinnye a fűben. Továbbá:

“Mind a két egyén spanyol Marokkóba menekült 1944 májusában, amidőn Algírban rendőrségi felügyelet alá helyezték őket. Úgy hiszik onnan aztán Spanyolországba jutottak. Ha el nem menekülnek, a jelentések szerint letartóztatták volna őket ‘állam elleni összeesküvés’ címén.” (Ezzel fejeződött be az U.P. jelentés)

Meglátszik a U.P. részrehajlása is ezen jelentésben, mikor nem beszél Lemaigre és Rigaud hollétéről 1943 júniustól — amikor De Gaulle Afrikába érkezett — és 1944 májusig, ahogyan a jelentés mondja spanyol Marokkóba és onnan Spanyolországba “menekültek”.

Amidőn az uj francia kormány kiadta a rendeletet ezen két egyén letartóztatására 1943 júniusban, úgy találta, hogy amerikai egyének titkos védelme alatt vannak. Rigaud esetében súlyos bizonyítékok birtokába jutottak, hogy összeesküdött Páris grófjával és állandó összeköttetést tart főn a Vichy kormánnyal. Ekkor már nem törődött az algíri kormány vele, hogy kik és mik védik, elhatározta letartóztatásukat.

Rigaud amerikai repülőgépen menekült Algírból, amit Robert Murphy bocsájtott rendelkezé- zére és Cassablanca-ba ment, itt egy amerikai hivatalos egyén lakásán bujt meg és kapta a jelentéseket Murphytől biztosítva őt, hogy a barátjai dolgoznak érdekében Algírban, nem kell neki búsulni. Ugyan ezen időben, az amerikai hatóságok M. Paux kérdezésére, aki Marokko kormányzója, azt felelték, nem tudják hol van Rigaud. Végre barátjai kijárták Algírban, hogy a kormányzó hatalma alá mehetett Cassa- blankában. Egy időben ekkor Keneth Pendar al-konzul ur is takargatta Rigaudot egy ház- * ban Marrakech-ben.

Nogues generális a fasiztá- kat végsőkig támogató Marokko volt kormányzójának is szöknie kellett, éppen a letartóztatás elől 1943 júniusban spanyol területre, őt pedig követték a következő hónapban Lemaigre-Dubrenil és Rigaud, akik autóval lépték át a határt amit a Murphy szervezete “Civil Affairs section of the United States Army” bocsájtott a rendelkezésükre.

A U.P.. jelentés szerint Lemaigre és Rigaud 1944 májusban menekültek el a letartóztatás elől, de egyáltalán nem szólnak a repülésről, ami a Murphy féle gépen történt. Erős a gyanúm, hogy ezen két egyén visz- szatért francia Afrikába és Pá- risba is csak innen érkeztek alattomban, vagy valami amerikai védelme mellett. Egy ösz- szeesküvés, amely ennyire kinyúló, jól pénzelt és magas fokú, nem hal ki egyhamar, ahoBÉRMUNKÁS